Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-28 / 279. szám

Cselgáncs OB Kaimon bajnokság A nehézsúlyúak egyik rangadója, a junior Európa-bajnak Ozsvár (bal oldalt) és a miskolci Tóth Mihály küzdelme Tóth győzelmét hozta, de Ozsvár visszavágott az abszolút kategó­riában, s igy kettejük eredménye végül is 1:1 lett. (Szabó István felv.) # Ekkor még csak három ponttal vezetett a vendégcsapat. A „lepattanóért” folyó harc résztvevői Molnár, Pilveinné, Áronná, s tőle kissé takarva Medgyesi. (Szabó István felv.) Női kosárlabda NB í, Bp. Spartacus— DVTK 88:68 (41:37) Megszakítás nélkül három hét végén volt jelentős sport- esemény színhelye a miskolci sportcsarnok, hiszen az asz­taliteniszezők nemzetközi magyar V ajneksága, majd a sportgimnasztikai Interviziós Kupa után most az országos felnőtt egyéni cselgáncsbaj­nokság résztvevőinek adott otthont városunk pompás lé­tesítménye. S miután a sé­rült Hetényi és Kerekes ki­vételével valamennyi érem­esélyes júdósunk neve sze­repelt a nevezési listán — 19 egyesület 132 versenyzője je­lezte részvételét —, joggal vártak rangos, nagy viadalt a sportág kedvelői. Meglepetések... „ZÁRT AJTÓK.” Nem, nem a sportcsarnok bejárati ajta­jai voltak becsukva! Sőt... Csak éppen a versenyzőkön, bírákon és más közreműkö­dőkön, meg a néhány tucat cselgáncshívőn kívül más nem nagyon lépett be azo­kon.. Az első nap például jó ha másfél százan ültek a le­látókon — felerészben a va­sárnapi verseny még civilben levő résztvevői! - -, vasárnap pedig ennyien sem voltak! Mert alig volt hírverés! A Miskolcon megjelenő két lap — meg a Népsport szombati beharangozója — kivételével semmi más nem propagálta a jelentős eseményt. A Ma­gyar Cselgáncs Szövetség például plakátot sem nyo­matott! ... Vajon miért nem ért meg ez a bajnokság az illetékesek számára legalább „egy misét”? ÓHAJ. SÓHAJ . .. Talán jó is volt, hogy kevesen ..téved­tek be” a sportcsarnokba, mert ez a bajnokság bizony gyenge hírverésül szolgált a sportágnak. Az országos szak­vezetők jelentős színvonal­emelkedést vártak az össze­csapásoktól. valós értékítéle­tet kívántak alkotni a sport­ág legjobbjainak formáját és tudását illetően, az elmaradt barcelonai világbajnokság helyett. Az óhajból azonban, egy-két súlycsoport küzdel­meit kivéve, sóhaj lett A mérkőzések legtöbbjén — különösen a felsőbb kategó­riákban — kevés volt az ér­tékelhető akció, ipont érő dobás alig-alig akadt, annál többet kellett az intéseket alkalmazni és nem kis szám­ban fordultak elő lelépteté­sek is. Kemény, harcos, szik­rázó összecsapásokat vár­tunk, ám ilyeneket vajmi keveset láttunk! A fiatalok aktivitási kísérleteit lefog­ták, kivédték a technikát in­kább kedvelő üdvösebbek, akik egy-egy nagy dobásra „utaztak”; így aztán egyikből is, másikból is elég keveset kaptunk. A miskolciakkal — hiszen azért mi elsősorban ő- értük szorítottunk — sem nagyon vigasztalódhattunk. Múlt évi teljesítményüket ugyan megismételték, de a várt élőbbre lépés elmaradt. Talán majd jövőre ... „MINDENKI A FEDÉL­ZETRE!”... Ez volt a baj­nokság előtti napokban a jel­szó, hiszen az itt gyűjthető olimpiai pontok valamennyi együttes számára — anyagi és erkölcsi szempontból — rendkívüli fontossággal bír­tak. Nos, az indulási lehe­tőséggel nem élt minden versenyző. Valamennyi súly­csoportban akadt három­négy „hiányzó”, sőt a 65 kg- osaknál hat, a 71 kg-osaknál és a nehézsúlyban öt-öt is! Így a legtöbb kategóriában vegyes rendszerben küzdöt­tek a résztvevők — válta­kozó sikerekkel. A 78 kg-ban a súlycsoport nagy egyénisége, az ötszörös magyar bajnok Szabó Mihály csak nézőként volt jelen. Ugyanis itt búcsúztatta el a szövetség — szép majolika kulaccsal kedveskedve — a Bp. Spartacus judósát az ak­tív versenyzéstől. Az első nagy meglepetések is itt szü­lettek. A szegedi Szabics, a tavalyi OB ezüstérmese, már az első fordulóban kiesett, s az IBV-aranyérmes Nagy- solymosi is iponnal kapott ki a későbbi döntős Kovács­tól. A finálé Honvéd „házi­versenyt” hozott, amelyben unalmas tologatás után egy kokát érő válldobási kísérlet­tel nyert a kevésbé esélyes Tasnádi Kováccsal szemben. A miskolci Nagy jó sorsolá­sa ellenére rendkívül indisz- ponáltan versenyzett, és két vereséggel gyorsan „elkö­szönt”. A 86 kg-osaknál Radnai, Tirala és Gábor személyében három éremesélyes búcsúzott el elég gyorsan a bajnokság­tól. Annál jobban kezdett a miskolci Sáfián, pedig nehéz sorsolást kapott. Előbb az újpesti Szilvá&it, majd az ugyancsak dózsás Radnait győzte le, s a Molnár (BH- SE) elleni leszorítás már éremközeibe hozta az MVSC judósát. A későbbi győztes Kiss Endre (KSC) azonban wazaarit érő dobást csinált a nagy lehetőségtől megijedt Sáfiánnal szemben, aki az­tán a harmadik helyért ví­vott mérkőzésen a győri Klemensits ellenében is rendkívül tartózkodó volt. Leléptetése csak ötödik he­lyezést eredményezett. A döntőben Kiss taktikus ver­senyzéssel szerezte meg az aranyérmet a szegedi Sza­bóval szemben. A 95 kg-osaknál a junior EB bronzérmes Szepesi ki­esése — akitől Ipacs „trón­fosztását” várták — jelen­tette az egyik nagy megle­petést. A még nagyobbat azonban a finálé hozta: az addigi „iponkirály”, VB- és EB-helyezett Ipacs csak két kokát ért el a yukót dobott egri Hosszú ' Kálmánnal szemben és vesztett! A mis­kolci Csendom versenyzésén meglátszott a kétéves kiha­gyás; két vesztett mérkőzés Után kiesett. Nehézsúlyban a junior Európa-bajnok Ozsvár kiesé­se volt nagy meglepetés, aki előbb Petrovszkitól, majd Tóth Mihálytól kapott ki. A miskolci fiú pedig rosszul kezdett. Petrovszki ellen nem szemből indított, a sző­nyegről is „kisétált” és le­léptették. Aztán nagyon ösz- szeszedte magát. Előbb Stub- nert vérté iponnal, majd Ozsvár ellen nyert yukóval, a dobogós helyért pedig Komlóst szorította le. Varga Imrével szemben viszont passzivitás miatt ismét lelép­tették, s így — akárcsak ta­valy — bronzérmes lett. A döntő rendkívül szokatlan eredménnyel végződött: Pet­rovszki és Varga mérkőzése „alibi cselgáncsozás miatt kettős leléptetéssel ért véget -— és nem hirdettek bajno­kot! ...és papírforma A második, versenynap semmi meglepetést nem tar­togatott a szombathoz ké­pest a még kevesebb szám­ban megjelent nézők számá­ra. A látottakat legtalálób­ban Óvári Sanyi bácsi, a versenybírók doyenje jelle­mezte: „Akár mérkőzések nélkül előre kiadhatták vol­na az esélyeseknek a bajno­ki érmeket!” Horváth István, a váloga­tott vezető edzője viszont kevésbé felhős arccal szem­lélte az eseményeket, mint szombaton. „Színvonalasak a küzdelmek — mondta »hiva­talból« is —, több az öröm, mint a nehezebb súlycsopor­toknál volt.” Hm... Az tény, hogy az összecsapások dinamikusab­bak voltak, mint az előző nap, de a júdósok jelentős része — különösen a kevés­bé képzettek — ezúttal is a biztonságot tartották elsődle­gesnek. Mozgékonyabbak voltak ugyan, mint a nehe­zebb emberek, több jó do­bást is láttunk, de — csak az éremesélyesektől! Külö­nösen vonatkozik ez a 60 és 65 kg-osakra. Az előbbi súly­csoportban Pecz, Cselovszki, Mészáros és Tóth jóformán megszorítás nélkül jutott az érmek birtokába, s a 65 kg- osaknál is biztosan került az öt nagy esélyes dobogós, il­letve pontot érő helyekre. A 71 kg a sérült Hetényi és KéTrekes távollétében több­esélyes súlycsoport lett, s vé­gül a tapasztalt Molnár ke­rült abból ki győztesként. A MISKOLCIAK. A titkon tervezett 16 pont megszerzé­se már a szombati versenyek után lehetetlennek tűnt, va­sárnap pedig nagyon gyor­san szétoszlatták az illúzió­kat a zöld-fehér judósok. Kezdődött azzal, hogy az if­júsági Hoffmant és Gyetkót — a meghívás ellenére — nem engedték indulni. Foly­tatódott — Szabó János ki­vételével — a gyenge ver­senyzéssel. A 65 kg-osaknál Feketét Szepesi és Radnai, Engelt Kollár és Pápai ütöt­te el a továbbjutástól. Tér­jék győzött Gáborral szem­ben, Tuncsiktól azonban iponnal kapott ki, Sárközivel szemben pedig bírói hiba kö­vetkeztében leléptették. A 71 kg-ban Fábián jól kez­dett, hiszen iponnal nyert az IBV-érmes- Kovarszkival szemben, Terczát pedig bírói döntéssel győzte le, ám ez kevés volt a továbbjutáshoz, mivel Pulaitól wazaaris ve­reséget szenvedett. Szabó János a 60 kg-osak mező­nyében Wittman (Bp. Spar­tacus) legyőzésével jutott to­vább, ám Mészárostól és Cse- lovszkitól kikapott, így ötö­dik helyen végzett. EREDMÉNYEK. 60 kg: bajnok Petz László (BHSE), 2. Cselovszki (B. Szalvai), 3. Mészáros és Tóth (mindkettő BHSE), 5. Szilágyi (Ü. Dó­zsa) és Szabó (MVSC). 65 kg: bajnok Tuncsik József (BH­SE), 2. Patek, 3. Radnai (mindkettő Bp. Spartacus) és Szepesi (BHSE), 5. Kollár (Bp. Spartacus) és Pápai (Ű. Dózsa), 71 kg: bajnok: Mol­nár Károly (BHSE), 2. Né­meth (Bp. Spartacus), 3. Han- gyási (Bajai SK) és Darók (Bp. Spartacus), 5. Ales (BHSE) és Pulai (KSC). 78 kg: bajnok Tasnádi László, 2. Kovács (mindkettő BHSE), 3. Czinege (Ü. Dózsa) és Nagysolymosi (KSC), 5. Beczk (Bajai SK) és Radok (Tata­bánya). 86 kg: bajnok Kiss Endre (KSC), 2. Szabó N. (SZEOL) 3. Klemensits (Gy. Dózsa) és Szilvási (Ü. Dózsa), 5. Sáfián (MVSC és Mor- ner (Bp. Spartacus). 95 kg: bajnok Hosszú Kálmán (Eger SC), 2. Ipacs (Ű. Dózsa), 3. E. Kovács (KSC) és Papp (B. Szalvai), 5. Pomikalszki (Ü. Dózsa) és Csák (Bp. Spar­tacus). Nehézsúly: a bajnoki aranyat ás címet nem adták ki! 2. Varga (Bp. Spartacus) és Petrovszki (B. Szalvai), 3. Tóth M. (MVSC) és E. Kovács (KSC), 5. Vörös (BHSE) és Ozsvár (BHSE). Abszolút ka­tegória: bajnok Varga Imre (Bp. Spartacus), 2. Ipacs (Ű.' Dózsa), 3. Petrovszki (B. Szalvai) és Csák (Bp. Spar­tacus), 5. Ozsvár (BHSE) és Papp (B. Szalvai). Senki sem fűzött különö­sebb reményeket a Bp. Spartacus vendégjátékához, de a DVTK vezetői és szur­kolói mégis bíztak abban, hogy csapatuknak sikerül megszorítani neves ellenfe­lét. A diósgyőri lányok nyil­ván kárpótlást kívántak nyújtani a hétközi székesfe­hérvári vereségért, s egy ideig kitűnően állták a sa­rat. Az első félidőben — ami­kor még mindkét csapat tel­jes volt — a vendégek sze­reztek vezetést a városi sportcsarnokban lejátszott mérkőzésen, de a Diósgyőr kitűnően küzdött, s az előny korántsem volt akkora, mint ahogy az nemegyszer már előfordult. A második félidő közepén még zengett a sportcsarnok a diósgyőri szurkolók biztatásától, de ahogy múltak a percek, úgy csendesedett a közönség. Amikor a DVTK már jelen­tősebb hátrányba került, a nézők közül sokan áttértek a játékvezetőkkel való fog­lalkozókra — pedig a bizta­tásra ekkor lett volna igazán szükség. Nem helyeselhetjük a közönség ilyenfajta maga­tartását, de el kell ismerni, hogy a két játékvezető meg­lehetősen furcsa felfogásban és gyengén bíráskodott. Nem egy ítéletükben érződött, hogy sípot fogó kezüket a hagy csapat tekintélye is irányítja. Lehet, hogy Med­gyesi például jogosan szedett össze négy személyit, de amikor a második félidő 14. percében az ötödiket is meg­ítélték ellene, kevesen láttak szabálytalanságot. A bírói páros együttműködési kész­ségének egy-két. ellentétes momentupia is kirívóan ta­núskodott gyenge formájuk­ról. Megint csak igaz azonban az, hogy ezt a mérkőzést nem a játékvezetők vesztet­ték el. Talán annak a néző­nek volt leginkább igaza, aki így szólt be a találkozó vé­gén a pályára: Fiúk! A Szpari van annyival jobb csapat a DVTK-nál, hogy nem szorul rá „erre”. Hogy az erre alatt mit értett, azt ezek utón nem szükséges magyarázni. Évekre visszamenően sem emlékszünk olyan esetre, amikor a DVTK-ból hazai mérkőzésen négy játékos ju­tott a kipontozódás sorsára. Tegnap délután ez történt. Medgyesi kezdte a sort a második félidő 14. percében, utána Molnár, majd Hegedűs és Jászka is távozásra kény­szerült a mérkőzés vége előtt. A vendégektől László és Fehérné jutott ugyanerre a sorsra. A második félidő 12. per­cében 65:62 volt az ered­mény a fővárosiak javára, s ezután alakult ki a végered­mény, tehát az utolsó nyolc percet 23:6 arányban nyerte a Spartacus. A DVTK a vé­gére elfára'dt, amit jelez az is, hogy a vendégek már Medgyesi kiválása előtt megkezdték az elhúzást a diósgyőriektől. A küzdelem tehát csak a hajrában dőlt el, s a Diósgyőr addig di­cséretesen helyt tudott állni. Bp. Spartacus: dr. Pilvein­né (32), Hegyi (12), Molnár (20), Fehérné (10), László (10), Lehóczki (4). . DVTK: Medgyesi (24), Áronná (19), Hegedűs (10), Nagy né (6), Molnár (4) Jász­ka (3), Spisák (2), Bihari ét Papp. (monostori) A MISKOLCI VASIPARI SZÖVETKEZET az alábbi munkakörökben alkalmaz munkavállalókat: 0 munkaügyi előadó, 0 árukönyvelö, 0 pénzügyi előadó, számlázó. A fenti munkakörök betöltésénél az afábbi gyakorlat, illetve képesítés szükséges: 0 Munkaügyi előadó munkakörben: középiskolai végzettség, középfokú munkaügyi képesítés, 3 év feletti gyakorlat. 0 Árukönyvelő: közgazdasági szakközépiskolai végzettség, illetve más középiskolai végzettség és kiegészítő bizonyítvány. 0 Pénzügyi előadó, számlázó: közgazdasági szakközépiskolai végzettség, illetve egyéb középiskolai végzettség és kiegészítő érettségi bizonyítvány, legalább 5 éves gyakorlat. Munkabér a 16/1976. MüM sz. rendelet 5. számú melléklete szerint, képesítéstől és gyakorlati időtől függően. Jelentkezés: Vasipari Szövetkezet, Miskolc, Partizán utca 7. szám alatt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom