Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

A DH várospolitikai fóruma íratják a nagy vizet # Mérlegelés. Holnap ez a hal talán a vásárló szatyrában íelejen orrt a ló- Húzd meg! Na még egy sit... !- Hé...! Gyertek ti is! t lazsáltok?! V víz messzire viszi a han- a halászok hangját. A .bálás felröppenti az alvó ályokat. Csak ez kellett, télén ricsajjal csapnak le tóba, s hallal csőrükben 'óznak. Űk is halásznak...- Feszítsd! Emeld! Na ist egyszerre...! VIegfeszülnek az izmok, s ndul a tizenöt halász — fiák, nők vegyesen —, oszolva maguk után a több izsa hallal terhelt hálót, szkálva, levegőt kapkodva, előre. Törik a jég, ahogy ikül a háló, úgy fortyog >ban, s jobban a víz. Pon- ik, amurok, busák mutat- c hasukat, ugrálnak, keres- a kiutat. Egy, csak egy halász © • lesz... Hideg van. A hálót von­szoló ujjak szinte fagyosak, s derékig érő vízben állni (igaz, gumiruhában) sem leányálom. Mondják is, hogy a halászok már fiatal koruk­ban reumások. — Ki kér teát? — Rumot, nem teát! — Bor van ebben is. — Inkább külön hoztad volna... Ott vagyunk, ahol egy hét­tel ezelőtt még víz volt. Most homok, sár, partra vetődött, vagy a hálókból kiugrált ha­lak tetemei. A több mint száz méter hosszú háló már nagyon ösz- szehúzva, alig tíz méter a kerülete. — Nem megy, Jani bá’! Ennyit még soha sem hoz­tunk ki... — Eredj a csónakért... ! Asszonyok. Fejükön füles­sapka, lábukon gumicsizmá­ra csavart műanyag fólia, a ruha felett is ez van. Nincs gumiruhájuk, mégis a vízben vannak. — Muszáj, nincs ember. A négy hivatásos halász mellett tizenegyen máshon­nan jöttek. Kőművesek, la­katosok és mások. Ladik siklik a hálóhoz. Vízben gázolva tolják... A csizma teljesen elmerülve a „haltengerben”. • '^ákolnak. Egy-egy merítés alatt a nyél csaknem eltörik, annyira meghajlik. Majd 50 kiló van a kis hálóban ilyenkor. — Tele, indulhatunk... Gumiabroncsok égnek, ez a melegedő. A csónakosok kivételével mindenki itt van. Megérkezik a hal. Osztá­lyozás. A többség első osz­tályú, csak nagyon kevés ke­rül vissza a teleltetőbe. Mér­legelés, s a szállítókocsik el­indulnak. * A geleji termelőszövetkezet 150 hektárnyi halastavát ok­tóber 11-én kezdték leha­lászni. Eddig 27 vagon halat emeltek ki a tóból, s a hé­ten várhatóan még három- vagonnyi pontytól, busától, amurtól „szabadítják meg a vizet”, (illésy) Száz olyan krátert vágott a földbe... Napi ötezer tonna „hullócsillag’’ — „Hullócsillagok”? Az él­vezés — mondja dr. Kulin 'örgy, a neves magyar csil- ;ász — rendkívül poétikus, ugyanennyire félrevezető Ezeknek a felvillanások- k semmi közük a csillá­khoz. Túlnyomórészt rend­iül parányi, csak milli- annnokkal mérhető tömegű rszemck, .melyek kozmi- s sebességgel hatolnak be légkörbe, itt a levegő mo- tuláival összeütköznek, és rülbelül háromezer fokra :anak fel. Legtöbbjük pil­látok alatt elhamvad, és ik a hamuja lebeg alá a ldre, körülbelül egy hó- p alatt a 80—120 kilomé- res magasságból. — Tévedés az a széles kör- n elterjedt felfogás is, lely augusztust tartja a illaghullás .havának. Nincs yan szakasza az évnek, nikor ne lenne csillaghul- s, és a 12 hónap közül eb- >1 a szempontból nem is (gusztus a leggazdagabb, zenkor egy helyről órán- ■nt átlagosan 30 felvillanást hét megfigyelni, míg a nő­mben csillaghullás min­in 33. évben egészen elké- :sztően népes. 1966-ban pél- iul volt eset, amikor egy a alatt 150 ezer hullócsil- got észleltek, sőt 1899 no- mberében az egész égbolt ilóságos mozgó tűztenger- sk látszott. Az augusztusi Perseidák és a novemberi Leonidák, vala­mint számos más, rendszeres időközökben visszatérő csil­laghullás tulajdonképpen egy-egy széthullott üstökös maradványainak, egy-egy meteorrajnak az összetalál­kozása a földi légkörrel. Ezeknek a meteoroknak el­söprő többsége egészen apró mikrometeo. amely fel sem villan, vagy a legjobb eset­ben is csak nagyon erős te­leszkóppal vehető észre. Jó­val kevesebb köztük az olyan, amelynek fényessége meghaladja a Ver.usét. Ezek a tűzgömbök vagy bolidák. De akadnak olykor „pusztító meteorok” is, amelyeknek tö­mege a 100 ezer tonnát is elérheti. Ilyen volt például az arizonai és a Szibéria me­teor, a Tunguz. A Szihote- Aliny hegységben 30 éve le­hullott mete pedig több, mint 100 olyan krátert vá­gott a földbe, amelynek mindegyikében elférne egy emeletes ház. — Előfordul, hogy pillana­tok alatt a meteorok ezrei, tízezrei hullanak le egyetlen nagyon kis területre. Az er­délyi Mócs községben példá­ul 1882-ben egyszerre három-' ezer, négy évvel utóbb Csil­lagfalván — mai nevén Knyahinyán — 1200 meteor hullott, sőt további négy esz­tendő elteltével a lengyelor­szági Pultsuk környékét 100 ezer hullócsillag valóságos meteorzápora verte el. — A Földre érkezett me­teort már földi kőzetnek, meteoritnak nevezik. Az ed­dig megtalált legnagyobb me­teorit 1920-ban csapódott a a földbe a dél-afrikai Hóba környékén. Tömege 70 ton­na. A meteoritok anyaga kő vagy vas. De például az 1857-ben Kábán lehullott 2,7 kilogrammos meteorit azért lett világhírű, mert szerves anyagot találtak benne. Ezt a meteoritot még ma is vizs­gálják az atomfizikusok. — A tudomány ma már sok mindent kiderített a „hullócsillagokról” — fejezte be tájékoztatását dr. Kulin György. — A néphit azonban rendszerint nemcsak költői szépségű, hanem nagyon szí­vós is. Például még ma is sok helyütt mondják, hogy amikor egy csillag lehull, meghal egy ember. De szá­moljunk csak utána. Azt tudjuk, hogy a meteorok na­ponta átlagosan körülbelül * ötezer tonna — vagyis ötbil­lió milligramm — anyagot szállítanak a földre. Ha az egyes meteorok átlagos tö­megét 100 milligrammnak tételezzük is fel — pedig en­nél jóval kisebb az átlag —, akkor is mintegy 50 milliárd csillag hull le 24 óra alatt. Egy ilyen arányú halálozás még a mai, rendkívül elsza­porodott emberiséggel is alig két óra alatt végezne ... DR. TÖRÖK ZOLTÁN 11 lakosság szolgálatában Mérlegen a városi tanács vb A városi tanács végrehajtó bizottságának háromévi mun­káját értékelték tegnap, a megyei tanács végrehajtó bizott­ságának ülésén. Érdekes összehasonlításra nyílt alkalma a testület'tagjainak, hiszen két beszámolóból tájékozódhattak: az egyiket — széles körű vizsgálatok alapján — a megyénél készítették, a másik a városi tanács vb önértékelését tartal­mazta. A tanácstörvény életbe lépése óta ilyen átfogó anyag először készült a városi tanács munkájáról! Rózsa Kálmán, a városi ta­nács elnöke, szóbeli kiegészí­tőjében elmondta: a városi vb több tagja szerint szigo­rúra sikeredett az önvizsgá­lat, túlteng a beszámolóban az önkritika. Pedig a város a beszámolási időszakban so­kat fejlődött, jelentősen ja­vultak a miskolciak életkö­rülményei, és ez nem kis mértékben a végrehajtó bi­zottság munkájának köszön­hető. Ennek ellenére a vá­rosi vezetők közül senki sem érzi úgy, hogy meg lehet pi­henni a babérokon, világosan látják: számos területen to­vább kell javítani a munkát. Egyenletesebb munkamegosztást „Nem irigylésre méltó munka a városi tanács veze­tőié, hiszen egy, rohamlép­tekben átalakuló város min­dennapi életét, fejlődését kell ráirányítaniuk, és bizony az igényekhez képest sokszor szűkösnek bizonyulnak az anyagi lehetőségek” — hal­lottuk az egyik felszólalótól. Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság titkára, a me­gyei pártvezetés véleményét tolmácsolta: a városi tanács tevékenysége szinte minden területen tervezettebbé, szer­vezettebbé vált. A városi ve­zetők tisztában vannak az­zal is, hogy Miskolc az egész megyére kisugárzó szerepet tölt be és ennek megfelelően irányítják a fejlesztését, ter­vezik a jövőjét Ám ha so­kat is fejlődött a testületi munka, még van javítani­való. A feladatok egyre bo­nyolultabbak, ellátásuk csak úgy lehetséges, ha tovább javítják a városi vezetők a káderpolitikai munkájukat, és egyenletesebben osztják el a feladatokat. Túlmutat a város halárain Drótos László, a városi pártbizottság első titkára hangsúlyozta: a városi párt- bizottság igen gyakran fog­lalkozik a tanácsi munkával, melynek jelentősége messze túlmutat a város határain, s ez növeli a tanácsi vezetők felelősségét. Érzik is ezt a felelősséget és ennek szelle­mében végzik, egyre javuló színvonalon a munkájukat. A vitában többen szóvá tet­ték, hogy a városi tanács apparátusában és a tanácsi vállalatok vezetőségében is meglehetősen sok személy- cserére került sor az utóbbi években. Drótos László sze­rint a személycserék túlnyo­mó többsége szükséges és he­lyes volt! Többet áldozni a kultúra oltárán! A megyei tanács vizsgálata — mutatott rá dr. Pusztai Bé­la elnökhelyettes — arra int, munkája hogy tovább kell javítani a személyi és tárgyi feltétele­ket a tanácsi munka „front­vonalában”, azaz a kerületi tanácsoknál. Sok és jogos kritika érte a tanács I. ke­rületi hivatalát amiatt, hogy a vizsgálatok jelentős restan­ciát tártak fel, mind a gyám­ügyi, mind a szabálysértési munkában. Még mindig akadnak olyan ügyintézők, akik lekezelően bánnak az ügyfelekkel. Nagyobb figyel­met kell fordítani a jövő fel­adatainak előkészítésére is! Az utóbbi megállapításhoz kapcsolódtak Drótos László­nak azon szavai, melyek a kultúra és a közművelődés eddiginél erőteljesebb támo­gatását sürgették. Az embe­rek tudatának formálására kevesebb szellemi és anyagi erőt áldoztunk Miskolcon, az elmúlt 30 év alatt, mint kel­lett volna. Távlati fejlesztési koncepció Dr. Ladányi József vita* összefoglalójában e gondola­tokra tért vissza, amikor kí­vánatosnak tartotta egy komplex fejlesztési koncep­ció kidolgozását. Egyetértett azokkal, akik a városi tanács munkájának pozitív vonásait, színvonalának emelkedését hangsúlyozták, nem feled- kezdve meg a teendőkről sem. Megszívlelendőnek tar­totta / azt a kívánságot is, hogy a megyei szakigazgatá­si szervek fűzzék még szo­rosabbra kapcsolataikat a városi tanáccsal, segítsék erőteljesebben munkáját. (békés) Híres, mint a bor Aranykezű asszonyok Hegyalján Hegyalja a boráról híres. Las­san azonban a hasonló nevű sá­toraljaújhelyi Ruházati Szövetke­zet is olyan dicsőséget vív ki ma­gának külföldön, mint a hegy leve. Aranykezű lányok, asszo­nyok egész serege dolgozik a legmodernebb varrógépek mellett, de a kisebbség, a férfiak gárdája legalább olyan ügyes a szabászatban, a vasalásban. A szalagról le­került ruhák, kabátok, kosz­tümök valóban csodálatosak. Sajnos, csak a szemünket legeltethetjük rajtuk — ugyanúgy, mint itt Miskol­con, a helyiipari kiállításon. A Hegyalja Ruházati Szö­vetkezetnek, az egész ötéves tervre van munkája. Jórészt külföldi alapanyagból, kül­földi partnerek megrendelé­sére dolgoznak. Termékeik kétharmad részét a tőkés országokba szállítják, s je­lentős tételt a Szovjetunióba is. A szövetkezet szocialista brigádjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom . 60. évfordulója tiszteletére elké­szültek az év elején ígért százezer női ruhával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom