Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-19 / 246. szám

& Gumihegyek a raktárban. Négyféle Lada~gumit kínálnak. A közös élmény is spi>ít Miért ne sikerülne ? Mi van a fők! a 'alt? Nem hatásvadász szándékkal adtam a fenti címet cikkem­nek. A kérdés ugyanis indokolt és sokszor megfogalmazódik a miskolci építkezéseken. Én egyszer egy markológép kezelő­jétől hallottam, valahogy így: „Az ujjamból szopjam, hogy mi van a föld alatt?” Arról beszélgettem ugyanis a derék építővel, hogy szerinte miért tesznek annyi kárt a gépkezelők, csákánnyal, lapáttal dolgozók a közművezetékekben. Harmadszor a kiváló címért Kéri Rudolf, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 132-es, Műszaki Gumiáruk Boltjának vezető­je elém tette az Április 4. szocialista brigád naplóját: — Mi érdekli? Olyan a boltban nem történik, ami­nek itt nyomát ne találná. A brigád és a bolt lényegé­ben egy. Öten vagyunk itt azok közül, akik a boltot 1971-ben megnyitottuk. A hatodik törzsgárdatag kato­na. Nemrégen voltunk az esküjén. — Most hányán dolgoz­nak? — Nyolcán vagyunk. —• Volf egy rendkívüli fcrigádértekezíetük 7 — Havonta beszélgetünk, de a csepeli felhívás után valóban rendkívüli értekez­letet tartottunk. Tízpontos vállalást tettünk a 60. év­forduló tiszteletére. A for­galom növeléséért vállaltuk többek között a jobb be­szerzést, a jobb tájékozódást, a kulturáltabb, nagyobb szakmai értékű árusítást. Csatlakozván a csepeli fel­híváshoz, kétmilliió forinttal terveztük emelni a forgal­mat. * Kétmillió forintos rendkí­vüli forgalomemelkedés egy olyan üzletben, ahol az éves terv 54 millió forint, jelen­tős felajánlás. Teljesítése va­lami rendkívülit kíván. Az 1971-ben alakult brigád ter­vei mégis megalapozottak voltak: iff. Az autós válogathat: az áruskála bővült... (Kerényi László felvételei) — 197‘2-ben, ez volt az el­ső teljes évünk, húsz és fél millió forint volt a forgal­munk. Hetvenötben már negyven és fél millió, tavaly, ötvenmillió forint. Lényegé­ben ugyanolyan alapterüle­ten, ugyanolyan létszámmal értük el ezeket az eredmé­nyeket, összeszoktunk, is­merjük egymást. A hat év alatt minden brigádtag' ta­nult, összesen ketten van­nak a boltban, akik nem érettségiztek. Miért fontos ez? Nos, azért, mert ered­ményt elérni ebben a szak­mában csak akkor lehet, ha a szakmát nagyon értjük. A másik: bővültek a beszerzési lehetőségeink, nagyobb a kí­nálatunk. Szocialista szerző­déssel biztosítjuk például, hogy az itt vásárolt gépko­csigumikat soron kívül fel­szereljék. Ugyanígy: szocia­lista szerződéseink vannak a termelő üzemekkel. Egyszó­val van fedezete a nagyobb teljesítménynek . . . — Hogyan lehet nagyobb forgalmat elérni? A vevő akkor jön. ha áru kell neki... — Ez igaz, de ha jön a vevő, akkor úgy vásárol, annyit vásárol, amennyit ta­lál, amennyit kíván. Ha ne­künk. és ezt csináltuk most, a cikklistánk bővül, akkor a forgalmunk nagyobb. Ha nincs elégedetlen vevőnk, akkor az vevőt hoz. — Hogyan állnak a telje­sítéssel? — Számolgatjuk. Ügy tű­nik. hogy év végére 125 szá­zalék körül zárunk. — Ez lesz a legtöbb? — A bolt történetében eddig igen, de van nekünk egy nagy álmunk: 1981-re el akarjuk érni a százmillió forintos forgalmat. A cél nagy, de jó a „csapat”. Az utóbbi két évben né­gyen kaptak vállalati kiváló kitüntetést, a brigádvezető az ágazat kiváló dolgozója. A brigád kétszeres vállalati kiváló brigád. — Régen vagyunk együtt, és ez azt is jelenti, hogy sok a közös élményünk. To­kajban patronáljuk az öre­gek otthonát. “Van ott egy bácsi. Festeget. Mi a taka­rításért pénzt kapunk, ebből a pénzből szoktunk neki vásznat venni. Két autós van közöttünk. Nyolcán vagyunk. Elmentünk egy napra segí­teni a betakarításban. Ha van közös brigádprogram, akkor ez t az. Ezek a közös élmények kellenek ahhoz, hogy ha értesítést kapunk egy vagon érkező áruról, akkor megyünk vagont ki­rakni. Ha Pestről hozunk árut, akkor a többiek meg­várják az érkezőt... Az áru ugyanis a holnapi ered­mény. — Mit szeretnének elérni? — Kétszer voltunk kivá­lóak. Ha idén is sikerül­ne ... És miért ne sikerülne? B. G. Szünetel a vízszolgáltatás, akadozik a fűtés a vezeté­kek megrongálása miatt? Gyorsan készen vagyunk az ítélettel/: hanyagul, lelkiis­meretlenül dolgoznak az építők. Jobb esetben azt em­legetjük, hogy össze kellene hangolniuk a munkájukat az egymás mellett dolgozó vál­lalatoknak. Lehet, hogy ez is, az is közrejátszik a cső­törésben, vezetékszakadás­ban, ám van egy harmadik — és legalább ilyen nyo­mós! — ok: nincs megbíz­ható, „naprakész” közmű­nyilvántartása a városnak. Pedig ha nem is kincset, kin­cset érő közműveket rejt a föld, a legkisebb hiba, tájé­kozatlanság tetemes kárt okozhat. SOK AZ ÉPÍTKEZÉS, DE ... Sietek közölni, hogy nem a figyelemfelkeltés, a „rá- ébresztés” a célja ennek az írásnak. Erre már nincs szükség. A közművek gaz­dái, csakúgy, mint a városi tanács vezetői, jól ismerik és tarthatatlannak nevezik ezt az állapotot. Sőt meg is tették az első intézkedése­ket a közmű-kataszter lét­rehozásáért. Mielőtt azonban erről szól­nék, röviden a múlt mulasz­tásairól — tanulságképpen. Igaz, jjogy Miskolc fejlődé­se felgyorsult, kevés olyan ré?íe van a városnak, ahol nem építettek utat, járdát, lakást, közművet az utóbbi években. Hatalmas lakótele­pek nőttek ki a földből, ez­rével kapcsolták rá a laká­sokat a földgáz- és távfűtő- hálózatra. Ám a rohamléptű fejlődés sem szolgálhat elfo­gadható magyarázatul arra, hogy a beruházók nem ké­szítettek átadási dokumen­tációt, s az építési hatóság sem minden esetben köve­telte meg ezt tőlük. A sok tervmódosítás, s a közműve­sítést egyes időszakokban jellemző kapkodás tovább kuszálta a dolgokat. Követ­kezmény: manapság gyakran keresgélni kell a néhány évvel ezelőtt lefektetett ve­zetéket is. A VIZESEK MAR MEGRENDELTÉK Azon túl, hogy a városnak nincs komplex nyilvántartá­sa, a közművek gazdái, az Falu. város és a betakarítás 2. Gyermekeink sorsa mást mond Jobban él-e a falu, mint a város? Tizenkét ismerőssel uta­zom időről időre együtt. Is­merem a péntek délutáni rohanásukat a vonathoz, az állva utazásokat este. kilen­cig. Aki a négyórás vona­tot nem éri el, az éjfélkor ér haza, s van, aki csak haj­nalban. Gyalog. Szociológus dolga lenne megtudni ezek­nek a házasságoknak a ter­mészetszerű válságait, a gye­rekek és a szülők kapcsola­tát. Minden óra: érték Szombaton hajnalban éb­rednek. Tizenkettejük közül kilencnek szőlője, hétnek dohányföldje, kettőnek al­mása, négynek három hold­nál több megművelendő földterülete van. Ketten épí­tenek, egy építkezéshez ké­szül, a többiek korábban építettek. Valamennyi háztartásban van eladásra nevelt jószág, hétben tehén. Egyetlen csa­ládban sincs a feleségen és az idős szülőkön kívül fel­nőtt munkaerő. Nyilvánvaló hát, hogy hajnalban kelni kell, s hogy a szombati munkanap csak a sötétedéskor ér véget. (A dohányosoknál akkor sem, mert este kezdődik a cso­mózás.) Ugyanígy telik el a vasárnap. Most, betakarítás idején minden óra érték. A vasárnap ezért üres italbol­tot, de emberekkel tele ha­tárt jelent. Egy-egy hét vé­ge az ingázónak 18—24 óra, nagyon intenzív fizikai mun­kát jelent. A megtermelt érték per­sze nekik haszon, de a tár­sadalomnak is nyereség. A dohánytermelés példájából tudom, hogy a kisgazdasá­gok termelési átlaga mint­egy 30 százalékkal maga­sabb, mint a közös gazda­ságok átlagai. A magyará­zat : itt az élőmunka több, a technológiai fegyelem betar­tása személyes érdek. Szalonna, kenyér, paprika Ugyanígy dolgoznak a családtagok is. Szolid óra­bérre átszámítva is, ez te­temes jövedelem, magyará­zata a felépült házaknak, a gyereknek vett autóknak, annak az anyagi jólétnek, amit eltagadni sem lehet. Egy dolgot meg kell vi­szont jegyezni: ha a város­ban élő festő szakmunkás „maszekol”, akkor egy hét végén 1500 forintot is meg­kereshet. Ha egy lakatos „maszekban” kerítést épít, akkor ő is megkeresheti ugyanezt. Ugyanennyi órá­val. Van, aki megteszi, de a városban élők igényei na­gyobbak. / Láttam a föld szélén ebé- delőket. Szalonna, kenyér, paprika. Vacsoráztam a munkásszállón saját készíté­sű ételekből és tudom, hogy az anyósom a maga falujá­ban ma is zsírban pirított hagymát reggelizik, kenyér­rel. A csirke, a kacsa: be­utazik Debrecenbe, a lányai­hoz. Nekik gyűjt, hetven­évesen nekik termel. A falu valóban gazdagabb, de nem él jobban. Más mesterség, más elet Talán egy másik írás té­mája lehetne, hogy mit és mennyit ér ezeknek az ott­hon elfáradt embereknek a munkája a munkahelyükön. Nyilvánvalóan kevesebbet; a hétfő még az utazásé, a pén­tek mór az utazásé. A mun­kaerő viszont így is kell. Biztos az is, hogy a társa­dalom nyeresége lenne, ha ezek a munkások szabad idejükben, a robotmunka helyett, önmagukat képez­nék, olvasnának, tanulná­nak. Ezzel vitatkozni sem lehet. Nem a gondokkal perelek, de hiszem, hogy nem ellent­mondások, hanem a kevés ismeret, a nemtudás szül perifériális nézeteket, hogy amíg a valóságban a Két életforma közeledik egymás­hoz, egyesek szakadékot vél­nek a kettő között felfe­dezni. Ha szépen fogal­mazzák, akkor a nézetek hathatnak, árthatnak is. Gondolkodó emberben ezek ellen gyermekeink sorsa ér­vel, ezeknek gyermekeink sorsa mond ellent. Ellent­mond egyértelműen és hatá­rozottan ... Példáikra kell figyelnünk, ha vitatkozni kell. Mert vitatkozni néha kell! (Vége) BARTHA GÁBOR üzemeltető vállalatok sem rendelkeznek — tisztelet a kivételnek! — megbízható adatokkal. , A Miskolci Vízművek, Für­dők és Csatornázási Válla­lat megrendelte a MÉLYÉP- TERV-nél a víz- ts csator­nahálózat felmérését. A víz­vezetékek 90 százalékát már feltérképezték, a csatorná­kat 1979—80-ra mérik fel. ;.,A TIGAZ megbízhatóbb infor­mációkkal rendelkezik a ve­zetékhálózatáról, ám e vál­lalat nyilvántartása sem le­het tökéletes, az alaptérké­pek hiánya miatt. Az ÉMÁSZ katasztere jó, a vá­rosi tanácsnak azonban nincs nyilvántartása a táv­vezeték-rendszerről, az el­osztóhálózatról, sőt a transz­formátorházak pontos helyé­ről sem. A hőellátó hálózat építése közben számos terv- módosítást, kivitelezési vál­toztatást hajtottak végre. E területen is nagy szükség van tehát a tüzetes felmé­résre. SOKBA KERÜL! Sorolhatnám még tovább, ám ennyi is elég annak bi- nyítására, hogy a lehető legrövidebb időn belül kívá­natos rendet teremteni. Rendteremtés alatt ez eset­ben az üzemeltető vállalatok nyilvántartásainak pontosab­bá tétele, illetve az egész városra kiterjedő közműka­taszter összeállítása értendő. Sok évi mulasztást kell pótolni, ráadásul az egész várost felölelő kataszter, ösz- szeállítása, egy műszaki nyilvántartó bázis létrehozá­sa legalább tízmillió forint­ba kerülne. És akkor hol van még az a helyiség, ahol a dokumentációkat tárolnák, s hol vannak azok a szak­emberek, akik folyamatosan regisztrálnák a változásokat, azaz „naprakész” adatokat tudnának szolgáltatni... Sokba kerül, de megéri. Hiszen amíg el nem jutunk idáig, mindig talány marad, hogy mi van a föld alatt. (békés) Az első gázolaj­szállítmány Tegnap reggel 6 órakor, az előzetes ütemezésnek megfe­lelően, megérkezett a hétfőn a Szovjetunióból útnak indí­tott első gázolaj szállítmány Nyírbogdanyba, a keleti ter­mékvezeték nemzetközi mérő­állomására. A termékvezeték határidő előtti átadásához nagymértékben hozzájárult az 'oítől: 250 fős kollektívája. Dicséret illeti a szovjet és a magyar vezetéképítőket, vala­mint a Kelet-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Válla­lat és a Tiszántúli Áramszol­gáltató Vállalat dolgozóit, akik valamennyien teljesítet­ték a Nagy Október tisztek téré tett felajánlásukat, s : ünnep előtt megérkezhet« hazánkba a termékvezetc : első szállítmánya. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom