Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-03 / 232. szám

jjc Számlál a stáb .. . (Kerényi felv.) Egy jármű, egy vonás Forgalomszámlálókkal az útkereszteződésben Férfiak, tündér-szerepben Milyen lesz hosszabb tá* von a miskolci közlekedés arányi és iránya? Hogyan le­het á. ma még „egyutcás” [közlekedést továbbfejleszteni városunkban? Ilyen, s ha­sonló kérdésekre kapnak vá­laszt Seres Péter, a Miskolc városi Tanács közlekedési csoportvezetője szerint a szakemberek, ha befejeződik a péntekig városunk terüle­tén folyt forgalomszámlálás adatainak feldolgozása. © TUDNAK SZERVEZNI A GYŐRI FŐISKOLÁSOK A hatalmas munkát — mert bizony nem kis feladatról van szó — „albérletben” a győri Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskola fia­taljai végezték, akik egy idő­re Miskolcra tették át szék-" helyüket. Néhány napig el­sősorban az úgynevezett for­galmi csomópontok érdekel­tek őket, ahol négy, netán több utca találkozik. Ezeken a helyeken tucatnyi fiatal végezte a megfigyelést és an­nak regisztrálását. Mi a Kun Béla és a Csabai kapu ke­reszteződésében jártunk. Itt 13 fiatal töltötte ki szorgal­masan az adatlapokat. Hár­man—hárman figyeltek egy- egy, a kereszteződésbe ve- ■ zető utat. egyikük az egye­nesen továbbhaladó jármű­veket, másikuk a jobbra, míg harmadikuk a balra kanyaro­dókat regisztrálta. A tizen­harmadik fiatal állandóan járta a kereszteződést, s szük­ség esetén váltotta valamely társát. Igazán jól szervezett munka. Midőn ezt megje­gyeztem, kissé furcsán tekin­tettek rám. Az ok: a főisko­lán a munkaszervezést is ok­tatják. Nem sokkal később az egyik fiatallal a város új la­kótelepének, az Avas-délnek néhány lépcsőházát jártuk végig. Hozzátartozott ugyanis a forgalomszámláláshoz az is. hogy a nagyobb lakótelepe­ken élőket felkeresték, s meg­kérdezték: mely időpontban, merre szokott naponta utaz­ni a városban. A felkereset­tek többsége szívélyesen fo­gadta a felmérőket, voltak viszont, lakások, ahol draszti­kus visszautasításban volt részük. \ ® NYERHET. AKI BEK’ M.DI Csütörtökön érvénybe lé­pett a harmadik formula is a forgalomszámlálásban. A városba bevezető főútvona­lak mentén a győri fiatalok égy csoportja tartóztatta fel a gépjárműveket. Udvarias elnézéskérés után a gépkocsi­ban utazók számának meg­felelő mennyiségű forgalom- felvételi laoot adtak át a b°nt ülőknek, kérve, hogv az eligazításnak megfelelően töltsék ki. négyrét hajtsák ' össze úgy, hogy a címzés es­sen kívülre, s bérmentesen adják postára. A Sajószentpéter felől ér­kező egyik személygépkocsi vezetőjét és utasát kérdeztük, nem okoz-e nehézséget szá­mukra az adminisztráció. — Azt hiszem, természetes, hogy ezzel a csekélységgel segítjük a forgalomszámlálók munkáját. — No és persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az adatlapot beküldők között ér­tékes. személygépkocsihoz felhasználható ajándéktár­gyakat sorsolnak ki... — teszi hozzá a gépkocsi tulaj­donosa. — Nagyon elégedettek va­gyunk a győri főiskolások munkájával. Azt hiszem, ilyen nagy feladatot nélkülük nem is tudtunk volna elvé­gezni. Pontosak, precízek, ud­variasak ® EGYSZER MAJD A VÁROSON KÍVÜL Mindezt ismét Seres Péter mondotta, aki még tájékoztat róla: különösén a csütörtöki akciót tartják nagy jelentő­ségűnek, hiszen az ebből származó adatok rávilágíta­nak arra: mennyi gépjármű érkezik naponta városunkba. S arra is választ ad majd, hogy mennyire lenne szük­séges a korábbiakban már említett park and rid rend­szer — azaz a városon kívü­li parkírozás. Persze ez Mis­kolcon — még a jövő zené­je.*­TÖTH ZOLTÁN A mesében mindig a legki­sebb fiú fújja meg a csodafu­rulyát. Valami áthághatatlan akadály előtt áll, erején felül kell valamivel megküzdenie. Hipp-hopp ott terem a jó tün­dér, vagy a táltos paripa és átsegíti a nehézségeken . . . Olyan mesét viszont sose ol­vastam, hallottam, amiben egy öreg nénc, vagy egy ezüsthajó bátyó forgatta volna meg a csodaköpönyeget. Pedig leg­alább annyi gyámolításra szo­rulnak, legalább annyi megold­hatatlan gond előtt állnak — az életben — mint a mesebeli fiúcskák. Mondják; az öregkor, má­sodik gyermekkor. A Szeme­re utca 17. sz. házban jártam, az öregek 1-es számú napkö­zi otthonában. Itt is vannak jó tündérek, akarom mondani jó emberek. Ha nem is csoda­sípszóra, de egyetlen szóra, varázslatra képesek. Csorna Imréné vezető me­séli : — Számtalan intézmény, szocialista brigád támogat minket, mindenki nagyon aranyosan, nagyon kedvesen. De Jablonkai Lajosék a leg, a leg... Nem is lehet sza­vakkal kifejezni. Beszéljenek hát a törté­netek. A Kun Béla út 6. sz. alatt lakik a 91 éves Mari néni. A tűzhelyén, ha begyúj­tott — ugyancsak öregecske tákolmány volt — orrán-szá- ján jött a füst. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat szo­cialista brigádja érti a va­rázsigét ... Egy selejtes tűz­helyet vettek, szétszedték a régit, helyébe állították az újat. Aztán begyújtottak, s mire Mari néni hazament... Hát nem olyan, mint a mesében? De vannak még ennél-cso­dálatosabb ■ dolgok is. Olyan kisöregeket vittek már el „világot látni”, akik egyál­talán nem jutottak a városha­táron túlra. Ez a brigád el­vitte őket Végardóra. Hajdú­szoboszlóra, Sárospatakra, Sátoraljaújhelyre, Egerbe és még sok szép helyre. Ham­merniJózsefné, Lidi néni 82 éves. Az életében piros betűs nap lehetne szeptember 24-e. Kirándulni vették. — Az én Tatai koromban nem volt idő, hogy erre-arra menjünk — mondja Lidi né­ni. De gondolom, pénze sem nagyon lehetett, hiszen az erdőben szedett virágokat árulgatta. — Korábban miért nem ment a brigáddal? — Gyámoltalan vagyok én már, vigyázni kell rám. De most vittek erőszakkal — mosolyog hamiskásan. A többiek, Erdős Pálné, özv. Nagy Ferencné, Aradi Frigyes é$ Frigyesné, Hege­dűs János, özv. Végh Imré­né, Nácsa Istvánná szinte kó­rusban mesélik az élménye­ket. — Voltunk Tokajban is. A szociális otthonban beszél­tünk egy 104 éves nénivel. Meg is vendégeltek minket. — Nagyon hálásak va­gyunk i ezekért a kirándulá­sokért 'a brigádnak. — Füzérradványban mi­lyen csodálatos az a rezervá­tum ... — Ilyet én még életemben nem láttam ... — És az az erdőillat... —- Aztán egész úton éne­keltünk. Hogy mit? Eddig tartott a mese. A va­lóságban azonban mindez pénzbe kerül. Természetesen a brigádéba. Miből? Hon­nan? — Minden hónapban félre­teszünk egy húszast a bri­gádkasszába. Kitüntetésünk is van jó pár: bronz, ezüst, arany, az osztály és a vállalat kiváló brigádja vagyunk. Ha kapunk egy kis jutalmat, ab­ból is tartalékolunk vala­micskét — magyarázza a bri­gádvezető. — Én mindig mondom, ezt a pénzt húsz ember felesége spórolja meg a konyhapénz­ből — mondja a vezetőnő. — Lajos a kiránduláson meg mindig rám szól: Esztike, az árakat ne nézze! Harminc embernek elsőosztályú étte­remben enni, nem olcsó mu­latság. Ilyenkor azonban a brigád mindent megvesz a kisöregeknek, amit szemük- szájuk megkíván. De nemcsak ünnepnapok vannak. A vezetőnő még megemlíti a brigádvezetőnek János bácsi kidőlt oldalú fás­kamráját és Emma néni ab­lakát, ajtaját... Mert ugye, jön a tél... OLÁH ERZSI Orvos-nővérszállás épül Miskolcon A Szentpéteri kapui kór­házban új' orvos-nővérszállás alapozását kezdték meg. A nyolcmillió forintos költség­gel épülő intézményben száz_ húsz orvos és ápolónő részére X Régi szakma idős mestere Ráspolyvágó — Szakmunkás? — Igen. — Fémmel dolgozik? — Igen. — Géppel dolgozik? — Is. — Tűzre szüksége van? — Igen. És záporoznak a kérdések, de az alkalmi barkochba-társa- ságból senki sem tudja eltalál­ni a szakmát. Pedig a nevére hamar rájöttek: Kutasi János. Az életkorát is kitalálták: 71 éves, de a szakma homályban maradt. Odáig eljutottak, hogv a lakatossággal összefügg, de tovább nem. Morózus, bizalmatlan, > ne­héz ember. Legszívesebben kiküldene a Bocskai utca 12. szám alatti műhelyéből, mert elvonom a munkától a kérdé­seimmel. Szusszanásnyi időre azért kijön boszorkány-kony­hájából. Igen. Nem elírás! Ügy tűnt, amikor beléptem, hogy a régi műhelyből ki­áramló fehér gőz, az ütött- kopott, fekete színűi’e festett műhely valóságos boszor­kánykonyha. Belépni sem mertem. Inkább az udvaron levő két ketrecet figyeltem. Az egyikben nyulak lapultak a gőz elől. A másikban fehér tyúkok tűrték békésen a lég- szennyezés kisiparát. A mes­ter Száján légszűrő készülék. .Citromsárga. A gőz felől tu- dhkolódzom. — ..., de pontosan írja! 1946-ban is megkeresett, a MÁV-nál egy újságíró, ak­kor még mozdonyvezető vol­tam. a szemem miatt bocsá­tottak el — mutat szemüve­gére —. hogy az milyen zöld­ségeket írt! — és már megy is vissza. Megigazítja a ké­szüléket. és egy elmés fogó­val kiveszi a fűzből at ed­zésre váró . .. valamilyen terménvdarálóhoz szükséges darabokat. Dehogy merem újra kér­dezni! Egyébként is alig hal­Más a ráspoly, más a re­szelő ... lom válaszait. A szakmájáról faggatom. * — Egyedül vagyok Miskol­con reszelő- és ráspolyvágó. Már nem sokéig... — foly­tatná, de előbb a koksztüze­lésű kályha fölött sercegő tepsiből kiemel nyolc-tíz munkadarabot, s azokat hi­deg vízibe mártja. — Edzem — pislant rám, de inkább az anyag érdekli. A fogó pihen, gyorsan kell kérdezni. — Az országban? — Tudok Pesten néhány- •ról, de biztos van máshol is. — teszi egy új vödörbe a megcsinólandókat. — Miért hagyja abba? Mi­ért nem fogad új megrende­lőt? — kérdezem, mert eszembe jutott, hogy egyet­len előreszelőmet élezni kel­lene. ­— Miért, miért? — dörmö- gi, de inkább csak sejteni a szót. Az álarc hangtompít. — Ki kell költözni! November 1-től bontják az utcát, a há­zunkat jk Valami tízemele­tes kockaházba megyünk. — Mi lesz a műhellyel? — kérdezem mintegy öt perc múlva, mert közben a mes­ter kokszot rak a tűzre, újabb adagot a parázsra, újabb egy­séget a fortyogó vízbe, aztán kijön az udvarra. / — Ezt is lebontják. Nézze meg! — invitál a másikba, ahol maga készítette eszter­gapad és reszelővágó gép ár­válkodik. Munkára vár. — Valamikor alig győztem a munkát. Magánosok, szövet­kezetek rendeltek tőlem. Most is táblázva vagyok. Üj munkát nem is vállalok. A gépek mellett szerszá­mostábla. Hogy ott mi min­den van! Kérdezném, de nem merem. A mester minden szavából a bizalmatlanság árad. — Mi a különbség a resze­lő és a ráspoly között? — kockáztatom meg mégis. Já­nos bácsi most kegyes Ki­nyitja a barokk stílusú ru­hásszekrényt, sorra veszi elő ’ a kész darabokat. — Ez előreszelő, ez három­élű sima reszelő, ez cipész­ráspoly, ez pataráspoly. Az öreg viszateszi álarcát, megy a sistergő gőzbe. Rám sem hederít. Köszönnék, de a nyulak piros szemei stop­pot parancsolnak. A mester idejét így is sokáig rabol­tam el. -v Nekem megérte! D. TÖTH BÉLA biztosítanak kényelmes elhe­lyezést. Az Univáz szerkezet­ből épülő kétemeletes szállo­dában emeletenként teakony­hát, vasaílószobát is kialakí­tanak. A fiatal orvosokon kí­vül itt helyezik majd el azo­kat az orvostanhallgatókatis, akik egyéves szigorlati ide­jüket töltik a megyei kór­házban. .Az épület létrehozá­sához - a debreceni egyetemen tanuló és Miskolcon, a megyei kórházban gyakorló orvosok társadalmi munkával is hoz­zájárulnak. Az új orvos-nő­vérszálló a tervek szerint jö­vőre készül el és lehetővé teszi újabb fiatal orvosok le­telepítését a városban. Becsületes automata A svéd Cornelius gyár új típusú üdítőital-adagoló auto­matája önműködően adagol­ja a szirupot és a szikvizet — egyetlen gombnyomásra. Ezzel megszűnik a súlycson- Icítás veszélye, a fogyasztó hűtött italt kap, s ugyanak­kor feleslegessé teszi mind az üdítőszirupos, mind pedig a szikvizes göngyöleg tárolá­sát. Az Utasellátó Vállalat Miskolc Területi Igazgatósá­ga három ilyen gépet szerzett be, s ezt a napokban állít­ják munkába a Tiszai pá­lyaudvaron, valamint Sze­rencsen és Füzesabonyban. Csempe­árleszállítás 20-4-0 SZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNNYEL október 3-tól amíg a készlet tart a miskolci, egri, gyöngyösi, hatvani, mezökö vesdi, salgótarjáni telepeken ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI TÜZÉP VÁLLALAT MISKOLC r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom