Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)

1976-11-08 / 264. szám

Színe és Először fontolóra veszem... Általa új életet él a tér íz miskolci szobor — Bevallom: nem ilyen­nek képzeltem a felszabadu­lási emlékművet, de örülök, hogy ilyen lett. Sisakos ka­tona helyett, fejkendős asz- szony; géppisztoly helyett galambot hintáztató ág a bé­kének, a felszabadulásnak szép jelképei ezek is. * Estére kigyúrtak a . reflek­torok. A tér nem néptelene- dett el, a környező utcákból előbukkanó autók lelassítot­tak. A zászlók selyme, a virá­gok vöröse égni látszott. B. I.—E. A. A földeken és a cukorgyárban Vasárnapi műszak Az egymásra torlódó őszi munkák meggyorsítására, a kedvező időjárást kihasznál­va. Borsod megyében számos helyen dolgoztak tegnap is. A vasárnapi műszak során mintegy 500 hektáron vetet­ték el az őszi búzát. Nemcsak szedték, de szál­lították is a cukorrépát a nagyüzemi táblákról. A Sze­rencsi Cukorgyárba folya­matosan érkezik az alap­anyag. amelyből a vasárnapi műszakon is több mint 300 vagonnal dolgoztak fel. A szobor ott állt. kitakar­va, meztelenül; nem óvta az avatás előtti kötelező fehér lepel a kíváncsiskodó tekin­tetektől. Am a bölcs nyu­galmat. a felszabadult asz- szonyi örömet kifejező nő­alak. mégis szemérmesen állt a pillantások kereszttüzében. A szobor nem akkor és nem attól lett volna a városé, ha a titkokat őrző fehér leplet az avató kéz egy mozdulat­tal lerántja ... Ez a bronzba álmodott asszony közülünk való: anyánkat,' nénénket mintázta meg a mester. A Hősök terén, a hősök emlékét egy asszony idézi. Kezében virágzó barkaág. az ágon galamb ül. A régi tér új életre kelt általa. • VIRÁGOT HOZOTT A BÜKKBÖL A szombati ünnepség után nem ürült ki a tér. Azóta sem. Azóta is kis csapatok­ban jönnek a miskolciak: szobrot nézni, teret járni, ke­gyeletüket leróni. Vasárnap délután három óra öt perckor kék Zsiguli fékezett a posta előtt. Utasa, Ambrus Györgyné, a Bükk- ből jött. Lila színű virág­csokrát a márványtalapzatra tette. Eddig még nem látta a szobrot, csak a Tv-híradó- ban, Egerben. Most kíváncsi­sága hozta ide, s mivel láto­gatóba jött. virágot hozott. — Itt jártam iskolába — mutat, a Földes Gimnázium épületére —, mindennap er­re visz el az utam, a közel­ben dolgozom, az- élelmi­szer-kiskereskedelmi válla­latnál. Közöm van a térhez, közöm van a városhoz. Első látásra csak ánnyit mondha­tok, hogy tetszik ... Gyak­ran fogunk találkozni. — Gyakran fogunk itt ta­lálkozni mi is, de nemcsak a szoborral, hanem egymás­sal is ... Szemtanúi voltunk az első randevúnak, az új térre meg­(GONDOLATOK A KRITIKÁRÓL) Aki jól odafigyel, tapasztalhatja, milyen érzékenyen reagál­nak — tisztelet a kivételnek — kisebb-nagyobb közösségi vezetők az általuk irányított szervet, intézményt ért kriti­kára. Azaz nem jól mondom. Hiszen nagyon ritkán történik meg, hogy valaki — mondjuk a sajtó — egy egész szervet, intézményt venne „célba". Csupán az ilyen helyeken szer­zett tapasztalások alapján, egy-egy szembetűnőbb negatívum a céltábla. Ez ellen — vagyis a jó szándékú bírálat ellen — senkinek se lehet kifogása, mert az ellentmondások meg­látása, ezek megszüntetése a társadalmi és gazdasági élet fejlesztésének fontos eleme. Miért fordul elő mégis — nem is rtikáV —, hogy a már említett felkapja a fejét s tiltako­zik, ahelyett, hogy jól végiggondolná a dolgot? A köztudatban általában úgy él — s mindeddig magam is azt hittem —, semmi többről nincs szó, mint a „mundér- becsület” féltéséről. Vagyis: ba nálunk valamit kritizálnak, folt esik az egész hivatalon, szakmán, egy egész közösséget sért meg az, aki rosszat szól. Garmadával mondhatnók rá példát, mennyire így van. de épp ezért nem volna értelme. Hasznosabb, ha a mundérból kirázzuk a port. (És elnézést kérek, ha ehhez — azt hiszem. így természetes — a mi tapasztalatainkat — a szerkesztőségét — használom fel.) Az elmúlt hónapokban több esetben kaptunk levélben, személyesen, telefonon szemrehányást kritikai cikkeinkért. Nem is annyira a tartalmáért, mintsem azért, hogy „meg­jelent”. Kimondva, kimondatlanul ott volt a szavakban, a sorok között a félreérthetetlen célzat: ez a mi belső ügyünk, mi közötök hozzá! Nem tagadjuk; lehetnek és vannak is olyan munkahelyi belső ügyek, amelyek nem kívánnak nyil­vánosságot. A bírálóknak azonban adassék meg a bizalom: köz elé csak közösségeket érdeklő és érintő negatív és pozi­tív (!) tapasztalatokat visz. Mi is. ha olykor tévedünk is, a legjobb szándékkal kezeljük a társadalmi töltésű témákat. Kötelességünk abban a szellemben gondolkodni és tevékeny­kedni. ahogy azt a párt határozatai, a kormány rendeletéi tőlünk is elvárják. Ezért van az, hogy a nem belső ügyeket nem tartjuk tiszteletben. De mi is az, hogy belső ügy? — túllépve most már a mundér-ügyön. Kinek az? Hiszen a kritika a legtöbb eset­ben nem valakit, hanem valamit tesz szóvá. Aki a jogos kritika ellen tiltakozik, mag» formálja személyessé. Azt mondja: minket vett célba. Jogot formál rá, hogy a „min­ket” az mindenki. Pedig erről szó sincs. Az az egy j— olykor néhány — tiltakozó önmaga csinál az esetből személyi kér­dést. Ügy viselkedik, mintha... mintha a saját cégjelzése függne a munkahely bejárata fölött. Magánemberként érzé­kenykedik; tulajdonosként háborodik fel. Milyen visszatetsző, amikor a közösséget is ki akarja sajátítani: ez és ez a mi ügyünk. Voltaképpen igen, de pontosan az ellenkező módon, mint ahogy ő gondolja. A kritikára történő reagálásnak tapasztaljuk néha egy új, kifinomult, nagyon fondorlatos módját. Nem a hibáért első­sorban felelős vagy felelősök emelnek vétót, hanem kéretlen — netán felkért?! — prókátor, az X-dik személy. Ö veszi „pártfogásába” — önmagát persze megnevezhetetlenüi! — azokat a „szegényeket”, akik nem szolgáltak rá ekkora bírá­latra. Pedig azokról a „szegények”-ről szó sem volt! Nem valakiről, hanem valamiről írtunk, beszéltünk. Ki csinál a dologból személyi kérdést? Ilyet csak az tesz, aki jól ért — az öngólhoz! Azt mondtam, nem említek példát. Egyet mégis... Néhány nappal ezelőtt a dolgozó szülők érdekében meg­jelentettünk egy cikket. Abban szerepelt egy kisebb intéz­mény. A munkája elismert. Hozott azonban nemrégiben egyetlen olyan rendelkezést, ami a szülők szempontjából nem éppen a legjobb. Ezt panaszolták el nekünk és mi szóvá tettük. Elég nagy port kevert fel az eset. Levelek, telefonok. Az egyik telefonáló — késő este — közölte velem, hogy a cikkel nem ért egyet, s főleg azzal nem, hogy bántiuk annak az intézménynek a vezetőjét. 8 különben is. ezzel a cikkel lejárattuk az összes ilyen intézményt és dolgozóit. Vitatkoz­tunk. Végül azt mondtam: asszonyom, amennyiben a nyil­vánosság előtt is óhajtja kifejteni a véleményét, az úiság az öné is. Vitatkozni szabad. De nevezze meg magát. Erre lecsapta a kagylót. Nem tudom, fűződik-e érdeke a szóban levő intézményhez? Bár nem is érdekes. Sokkal inkább az. hogy a háttérből szónokol olyan ember érdekében, aki nincs rászorulva, hogy mosdassák Régi mondás: hibát csak az nem vét. aki nem dolgozik. Mindenki követ el hibát. Miért főiünk fel hát oktalanul olyan ügyeket, amelyek sértődöttség nélkül is rendhehoz- hatók?! Miért akarunk makulátlan, töké’etes embernek lát­szani? Miért hisszük, hogy az a valamit ért kritika a becsü­letünkön ejt foltot? Ne tiltakozzunk a kritika ellen? De igen — ha jogtalan. Csakhogy nagv-nagv tárgyilagosság és önvizsgálat szükségel­tetik ahhoz, hogy bátran szemrebbenés nglkül kimondjam: nekem (és nem nekünk!) van igazam. Bár jobb. ha mások mondják ezt el. . . Például azok. akiknek a nevében beszélni oly hajlamosak vagyunk ... CSABA LÁSZLÓ beszélt első randevúnak is . .. Az első találkozás feszengő csendje hamar eloszlott, hi­szen volt közös téma. © MINTHA LEBEGNE A VÁROS FELETT Pecsenye Miklós, az ÉÁÉV pártbizottságának titkára egy­szerre két dolgot csinált szombaton, az emlákműava- tás után. Fogadta ismerősei­nek gratulációját (negyedszá­zada dolgozik a vállalatnál), s ismerkedett az őszi napsü­tésben felparázsló szoborral. — Szokni kell még — mondta. — Sokféle véle­ményt hallottam már, néme­lyik elkedvetlenített... Kí­váncsian jöttem ide. Érteni 'értem a látványt, s tudom, hogy majd meg is szeretem. Szüts Zoltán, az LKM energia gyáregységének bri­gádvezetője tetszését fejezte ki: — De ne kérjenek tőlém nyilatkozatot. .. Vannak dol­gok, amelyeket nehezen tud megmagyarázni az ember. Azt hiszem, értem, miről van szó, értem, hogy mit akart kifejezni a művész. Rondzik András, a DIGÉP marósa nem ilyen szűksza­vú: v — A szobor lábainál a vá­ros. Mintha Miskolcot óvná. Olvastam, hogy ennyi éseny- nyi mázsa bronzból készült a szobor, én mégis úgy ér­zem, mintha lebegne. Mintha lebegne a város felett, és vi­gyázna ránk. Őrizné a napot és az éjszakát; a békét és a nyugalmat. • JÖTTEK KICSIK ÉS NAGYOK Gyerekcsapat trappolt a térre. A Gyermekvárosból jöttek. A szobor kedvéért. A nyugdíjas Orbán Jánosék is ezért kerekedtek fel a Bár­sony János utcából. Dr. Do­hai Ottó a fényképezőgépét is elhozta. A jegyzetfüzet­ben gyűlnek az egymondatos véleménvek. — Szép, de még idegen ... A tér viszont nagyobbnak tűnik. — Kicsi a nő feje... És széles a csípője. — A kendő eltakarja az arcát. .. — Bele kellene rajzolni a város címerébe is . .. Ez mis­kolci szobor. — Tetszik, csak a már­ványtérképről hiányzik Há­mor és Ömassa. Hargitai Ágnes, a DIGÉP mérnöke, Miskolc országgyű­lési képviselője: Alacsony volt a festő — és a színvonal Csepely Tiborné nem ren­delkezik különleges nyomo­zói képességekkel. mégis meg tudta állapítani utólag, hogy az ő lakásukat egy ala­csony termetű festő mázolta. Hogyan jutott erre a követ­keztetésre? Nagyon egysze­rűen : a falat csak addig fes­tették be — tűrhetően —. ameddig egy alacsony ter­metű ember karja a korong­ecsettel együtt felér. Ha mást nem említenék, ebből is sejtené az olvasó, hogy Csepelyék lakását nem kifogástalanul készítették el az iparosok. Hiányzanak a beépített szekrényekről az úgynevezett mágneses zárak, rossz a gáztűzhely, gyenge a fűtés. stb. Pedig ezt a munkát szív­vel kellett volna csinálni, hiszen Csepelyék lakása is olyan épületben van, mely­nek belső munkálatai rész­ben társadalmi összefogással készüllek. Annak idején so­kat cikkeztünk róla. de azok­nak a kedvéért, akik nem olvastak, vagy elfelejtették a tudósításokat, ismét elmon­dom: a tanács kezdeménye­zésére néhány nagyüzem (DIGÉP stb.) szakiparosokat bocsátott az építők rendel­kezésére, és ennek feiéhen a szóban forgó vállalatok — lakásra jogosult! — dolgozói valamivel hamarabb jutot­tak új otthonhoz. Közéjük tartozik a, Csepely család is. Bár — mint már mond­tam — a munkát nem a leg­Munkavédehm a Lombikban A munkavédelmi negyedév során a Szakszervezetek Bor­sod megyei Tanácsának szék­házéban a vállalatok tablók­kal. '-»“oekkel > eevéb segéd­eszközökkel mutatlak be az alkalmazott védőberendezé­seket. A Borsodi Vandée!átó- inari Vállalatnál má>' készül az a fotókkal illusztrált tabló, amelv eyvik loonaavobt' egy­ségük. a kazincbarcikai Lom. bik étterem munkavédelmi ’■ei-Hczprét ismerteti A nvers- anvag előkészítésétől a tála­lásig minden m>mkafol”nma- tot lefénvkéneznek °s bemu­tatják a konvhai eépek be­rendezések kötelező védőtei- su^wiiselnek használatát. kiválóbban végezték el az önkéntes brigádok. Csepely- né mégsem emiatt panasz­kodott. Elhozott magával két levelet. Az. egyiket ö írta a Miskolci Beruházási Válla­latnak, a másikat az emlí­tett vállalat írta — válaszul. Csepelyné azt panaszolta el. hogy a hiánypótlásra kisza­bott határidő lejárt, ám a hibák maradtak, a BÁÉV nem „csipkedi” magát. A Miskolci Beruházási . Válla­lat leveléből érdemes két bekezdést szó szerint idézni: „Az épület hiánypótlása már készre volt jelentve, de meg­állapítást nyert, hogy a hi­ánypótlás nagy, részét nem végezték el". „Kérjük a ké­sőbbiekben a megalapozott készre jelentést, mert a fen­tieket figyelembe véve. úgy néz ki. hogy az épületnek nincs gazdája”. E levél másolat, az erede­tijét a BÁÉV-nek címezték a beruházási vállalat veze­tői. Mi derül ki az idézett mondatokból? Mindenekelőtt az. hogy Csepelyné panasza jogos. ■ a hiánypótlásokat nem végezték el. Kiderül továb­bá . az is. hogy az el nem végzett munkát „készre je­lentette” valaki. Még érde­kesebb azonban eme kité­tel: .... úgy néz ki. hogy az épületnek nincs gazdája” Nem tudom, honnan néz­ve néz ki úgy. de innen néz­ve. ahol e sorokat rovom, a gazda személye tel jesen egy­értelmű. Mivel azonban ez egyesek számára mégsem vi­lágos, kissé röstellkedve bár, de elmondom. A szóban for­gó épületek — függetlenül a társadalmi munkától — a BÁÉV kivitelezésében épül­tek. A Miskolci Beruházási Vállalat, mely a tanács'meg- bízása alapján lebonyolítja e beruházásokat, a BÁÉV- vel áll jogviszonyban. A hi­ánypótlások határidőre való végrehajtását tehát a BÁÉV- től kell számon kérnie. Más kérdés, hogy az építőipari vállalat hogyan állapodott, illetve állapodik meg a szak­ipari munkákba besegítő vállalatokkal, azaz kap-e tá­mogatást tőlük a hiánypót­lások elvégzéséhez is. vagy sem. Ez az ő dolguk. De sem­miképpen sem a Csepely családé, illetve a szóban for­gó épület többi lakóiáé. Nem őnekik kell — kellene — kötelességükre figyelmeztetni mindazokat, akik fizetésüket a kifogástalan munkáért, s e munka szigorú ellenőrzé­séért kapják. Ha az utóbbi — mármint az ellenőrzés — feladata magaslatán áll. ak­kor aligha lehet készre je­lenteni az el nem végzett munkát, és nem kerül bele egy hivatalos levélbe a nagy- nagy bizonytalanságról árul­kodó „úgy néz ki” mondat- , rész. Mert jól néznénk ki. ha mindig, mindenütt így sjt Zsákban az egymVHomodik... A tavasszal avatott Hejn- intézödnének ügyeink! i csabai Cementgyárban november 1 -én elkészült az egymil. I liomodik tonna cement. A gyár dolgozói több mint tízezer (bckcs) tonnával teljesítették túl tervüket. (Kerényi felv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom