Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)
1976-11-01 / 258. szám
A brigád segített Télen is strandolhatnak Minden év őszén hatalmas műanyag sátrat emelnek a tatabányái szabadtéri uszoda fölé, hogy a téli hónapokban is lehetőséget teremtsenek a sportolóknak és a lakosságnak a rendszeres úszásra. Ezúttal azonban már lemondtak az uszoda vezetői a téliesítésről. mert váratlan körülmény akadályozta az óriási sátor felállítását. A villamos berendezéseket tápláló kábel ugyanis az évek során tönkrement, szükségessé vált a kicserélése. A szénbányák , központi műhelyében dolgozó Járinka Ferenc szocialista brigádjának tudomására jutott a reménytelennek létszó helyzet, és felajánlotta segítségét. A brigád 13 tagja — csaknem 500 órai társadalmi munkával — üzembe helyezte a sportuszoda villamos berendezéseit. Ezzel mintegy 300 ezer forint kiadásától mentesítették az . uszoda fenntartóját, a szénbánya vállalatot. A fiatal villanyszerelők' önzetlen munkájának köszönhető. hogy november 3-án megnyithatják a téliesített strandot. * Ősz (Solymos felv.) November — egészségnevelési hónap Szülői szeretet helyett túltáplá Már hagyomány, hogy az Egészségügyi Felvilágosító Központ minden év novemberében meghirdeti az egészségnevelési hónapot. Az eddigiektől eltérően idén — s a további években — a mindenkori aktuális témákat tűzi az akciósorozat programjának középpontjába. Most az egészséges táplálkozásról és az egészséges fogazatról hangzanak cl előadások, kisebb-nagyobb közö^égekben. s az ezekkel k»ne«olatos tudnivalókat hangsúlyozzák orvosaink, védőnők, ápolók egyként. Nem csekély jelentőségű a téma. hiszen igencsak rossz étkezési szokások honosodtak meg családjainkban. Mintha csak kárpótolni akarnánk magunkat a hajdani szűkösebb táplálkozásért, szinte a telhetetlenségig eszünk, s természetesen a ,,jó magyaros konyha” 'receptjei szerint a zaftos, zsíros ételeket, sűrű rántással készült főzelékeket, a galuskát, a főtt tésztákat részesítjük előnyben. Ez van, ezt kell szeretni?! Igen nehezen tudunk áttérni az egészségesebb — éppen ezért korszerűbb — táplálkozási szokásokra. Különösen a táplálkozási ritmus- váltás tűnik megoldhatatlannak. Már-már népszokásként emlegethetjük a futtában bekapott reggelit, amelynél csak az rosszabb, ha egyetlen duplányi feketével in. dulunk munkába. És az ebéd. Talán ez az egyik legsarkalatosabb pontja hibás táplálkozásunknak. Egyre többen étkeznek üzemi konyhán. S valljuk meg, odáig még nem tudtunk eljutni, hogy üzemi menüinket is a korszerűség jegyében állíthassuk össze. A tészta, a sűrű rántásos főzelék, a zsíros-mócsingos gulyások, a hat-nyolcféle, hétről hétre ismétlődő ételsor vajmi kevéssé szolgálják az egészségesebb táplálkozásra való törekvést. A konyhafőnökök általában széttárják karjukat: ez van, ezt kell szeretni! őszintén szólva, nem vagyok biztos benne, hogy csak ez van. Kis leleménnyel, ötletekkel, szélesebb körű táp* lálkozástudományi ismeret, tel a meglevőből is többet lehetne kihozni. El tudnék képzelni a novemberi egészségnevelési hónapban — vagy máskor — például egy olyan ankétot, ahol a főszakácsok táplálkozástudományi szakemberekkel találkoznának. S a téma éppen az üzemi ebédek változatossá tétele lenne. Hiszem, hogy javunkra válnék! Nem csemegével kei! „kárpótolni ! S valami hasonlót gyermekeink érdekében is tenni lehetne. Egészségügyi felmérések szerint gyermekeink között igen sok az elhízott. A szociológusok ehhez hozzáfűzik: a ma gyermekének a feleslegben adott táplálék a szülői saeretetet kívánja pótolni. Amit a szülő időhiány miatt érzelmekben nem tud kellően kinyilvánítani, ezért csemegékkel és túltáplálással kárpótolja gyermekét. S ezzel mintegy meg is alapozza felnőttkori túltápláltságának gondját is. Vagy egy másik tapasztalat: a gyermekek — a felnőttekhez hasonlóan — gyakran elhagyják a komplett s nyugodtan elfogyasztott reggelit, s biológiai szempontból alacsonyabb értékű ételeket fogyasztanak. Mondjuk bekapnak egy lekváros buktát iskolába menet Általános jelenség az is, hogy a gyenge ebédet magas kaló- riatartálmú vacsorával „kárpótolják”, amit csak súlyosbít, hogy utána a televízió elé telepszik a család. És ez megint csak elhízáshoz vezet, amire már a gyermek- gyógyászok is felfigyeltek. Érdemes lenne gondolkodni rajta, hogy egy-egy szülői értekezleten nem lenne-e hasznos szót ejteni gyermekeink helyes táplálkozásáról is. Ha gyakran, sokfelé hal- lunk-mondunk valamit. az megrögzül az emberben. Hátha segítene a korszerűbb táplálkozás kialakításában ez is. \ R. É. — Jószerével mi két család vagyunk. Mind rokon. . . A brigádvezető Gombos György az asztalra könyökölt. A brigád teljesítményéről sem készülhet pontosabb kimutatás, mint ez a gyors „leltár” a brigádtagokról. — Ö idősebb, három fia dolgozik vele. ő a nagybácsi, ez a sógor... (A többiek hallgatták a bemutatást. Akikről szó volt, az kicsit clőrehajoii, s úgy figyel -.r, hogy mit mond róla a „Gyurka .. .** Egy szót se mulasztott cl belőle senki.) @ AZT ÍRJA MEG, FÖNbK... — Azért jött hozzánk, mert mi vagyunk a cigánybrigád? — Azért jöttém, mert a Hazafias Népfront kongresz- szusán felszólalt egy cigány sorsból jött munkás, nagykanizsai olajbányász. Arról beszélt, hogy cigány és cigány között is van különbség, hogy újfajta értékrendek élnek a cigányságon belül is, hogy a társadalomba való szükséges beolvadást sokféle káros szemlélet gátolja még ... — Halottunk mi erről. Nem a televízióban, mert dolgoztunk akkor. Utána, de beszélgettünk magunk között, hogy van munkás-cigány is, aki nem tűri már a régebbi sorsát. Mégis: ha fordítva mondom, hogy „cigány munkás”, akkor azt még maga is másképpen érti. Vahjki közbeszólt: — Azt írja meg, főnök, hogy nekünk azért sokkal nehezebb... — Rám néznek, látják, hogy cigány vagyok és másképpen mérik az embert, hiába van vagy tizennyolcéves munkaviszonyom... — Azt akarták nyáron, hogy a negyedik héten se menjünk haza. Túlórázzunk. A kisebbje meg se ismerne már akkor. Rossznéven is vették, hogy nem maradtunk, V-de egyetlen magyar brigádtól se kértek ilyet... — Nem kell beszélni erről emberek... (Este kopogtam be az EAÉV ózdi munkass/á!.ójába. Tudtam, bogy egy .jó brigádot keresek, de s.'úmftoUam vitára, panaszra, vádra. Ott. a beszélgetés elején nem mondtam el, bogy én a \állatai központjától csak egy jó brigád cinlét kaptam, ahol egy kivétene! Csupa cigány dogozik. Az az egy is rokon. Sógor. © A „TETÖ”-SZALLÖBAN LAKNAK — Nem ő a brigád vezető? — Alig mondtam ki a kérdést. mái* tudtam, hogy hibáztam. Ugyanúgy, ahogyan a társadalomban élők hibázni szoktunk. — Miért lenne az? Nincs annyi osztálya, mint a Gombos Gyurkának. (A beszélgetés elején nem mondtam el, hogy a Gombos- brigádról a szálló gondnoka, Nagy Józseiné már korábban azt mondta; „Bár minden szobában ilyen emberek laknának. Ezek nem isznak, nem duhajkodnak, nem kártyáznak pénzben, a szobájukat rendben tartják. Nincs baj velük, a többieknek is ők a példa . . Nem montiiam el, hogy délelőtt, amikor a brigádot kerestem, elég volt annyit mondanom, hogy egy jó cigány- brigádot keresek. mindenki mondta, hogy azok a „Tető*’ szállóban lakó Gombosék . . . Mit éreznek a hátuk mögött élő véleményekből ők?) © KI AKAR TANULNI? — A kereset? — Mint a másóké. Csak a ml brigádvezetőnk nem kap brigádvezetői pótlékot... — Még a jutalomból is megpróbáltak kifelejteni, mert nem vagyunk itt olyan régen. Nó. de mindőnknek vart legalább 6—8 éves munkaviszonya. Az idősebbeknek húsz is ... — Jelentkeztünk volna a szocialista brigád címért. A Gombos el is mondta egy értekezleten, de hát úgy csináltak, mintha nem is hallanák ... Gombos György: — Én felmértem, hogy melyikünknek milyen iskolája, hány osztálya van. Azt is, hogy ki tanulna. Le is írtam, de azóta • se szól hozzám senki... Ki hogy látja? — ugyanazt. Mert furcsa berendezés az emberi szem, egészségesnek véljük, néha mégis torzít. Hogy egy kézenfekvő példával kezdjem a bizonyítást: a legszélsőségesebb véleményeket hallottam a forgalmi csomópontokon a közelmúltban felszerelt, narancssárga égőkkel kapcsolatban. Egyik ismerősöm szerint a Tanácsház téren valóságos bárhangulat uralkodik, amióta a narancsfényű égők kigyulladtak. Nos, én is láttam már olyan fiatalokat a tér padjain, akik — enyhén szólva — intim lokálban képzelték magukat. Ügy hiszem azonban, hogy hangulatuk a fényviszonyoktól teljesen független ... Az az úr pedig, aki — erősen imbo- lyogva — az egyik" új lámpaoszlopot használta arra a célra, amire a kutyusok szokták, inkább kocsmai, semmint bárhangulatban leiedzett. Van, aki szerint homályos a fény, s van. aki szerint a meleg szín alkalmazása nélkül is elég melegek, sőt ége- tőek a miskolci közlekedési gondok. De nemcsak a lámpák fényét látjuk másként, attól függően is, hogy honnan szemlélődünk: lentről vagy lentről. Megfigyelésem szerint lentről minden szebbnek tűnik egy kicsit, mint a valóságban. Rózsaszínben látnak a magasból néha olyat is, ami valójában szürke, netán fekete. Példát? Tudnék néhányat, de nem merek előhozakodni velük, mert félek, hogy káprázik a szemem. El is határoztam, hogy elmegyek a szemészetre, mert az nem lehet, hogy a valóságban is létezik, s úgy szól az a két lista, amint én olvastam a minap. Az egyiken a beruházó^ sorolta fel, miért nem fogadható el a Széchenyi u. 3—9. számú telek beépítésének térve a másikon a tervező sorolta fel, miért rossz a felsorolás. És nem ez az első figyelmeztető jel számomra. El kell mennem a szemészetre azért is, mert a minap nyerszöldnek észleltem azt a ba- nánköteget, amit a kereskedő következetesen érett-sárgának látott. Egy másik boltban jelentős eltérést figyeltem meg a pultra kirakott és a között az alma között, amit nekem mértek. Az eladó ez esetben is megesküdött rá, hogy tévedek. Elkísérhetnek az SZTK-ba mindazok, akik a belvárosban, részben társadalmi munkában készült lakások hibáit látják csupán. Rosz- szul látják! A helyesen működő szemben a társadalmi munka szépségei jelennek\ meg. Ehhez képest elhanyagolható árnykép a különböző lakásszerelvények hibás volta. Nem akarok senkit ijesztgetni, de könnyen meglehet, hogy a látómező kóros beszűkülését állapítják meg azoknál, akik egész nyáron á\ csupáh az ártáblákat figyelték a piacon. Nem vették észre — jóllehet, az újságok megírták feketén-fe- héren —1 hogy az illetékesek már világosan látják a zöldségtermésztés kátyúiból kivezető utat. Bizony nemcsak a futball- biróknak kell tárgy, lagos szemüveget ajánlani. Nemcsak a futballpályákon látszik másként ugyanaz a dolog, attól függően, hogy honnan — melyik szektorból — nézzük. Lehet, látom ? hogy ezt -is rosszul (bekes) (Számítottam az érzékenységre, tatán valamiféle mcgbámott- ságra is, mégis meglepődtem. Késnyirc nyíló ajtón egy világra láttam. Szeretném, lia sokan látnának, ugyanígy, velem . ..) KINEK ÖT GYEREK KÖSZÖN (Tizenegy ember. Egy Tisza menti kis faluból való rokoni közösség. Brigád. Keresnek ha- voma 2300—3000 forintot, élnek másfél stáz kilométernyire a családtól, tömött vonalokon utaznak hétvégeken, Tiszakonyáron — ez. a falniuk — még van cigánytelep. Földbeásou kunyhók, putrik . . .) — Vagyunk itt többen, családosok. Mondja: mit lát a mi gyerekünk? Van olyan ház. ahol azt se tanulja meg. hogy mi az a lavor, mi a kilincs... — Az én gyerekeim már nem kubikolnak. Tanul az, amelyik arra érdemes. De mit legyen, ha a szomszéd gyerekétől még . csak rosszat tanulhat? — En lakást kaptam. „C*- kölcsönnel. Nyílik a négy sarka, építenék rendes lakást, fürdőszobásat, de nem adnak kölcsönt. Most a fürdőből jöttem föl, de a gyerekem csak teknőben fürdik ... — Nekem öt gyerekem van. Kettő 'már iskolás. Mikor a Gyurka összeírta, hogy kik tanulnak, én is jelentkeztem. Mert olyan a gyerek, hogy kérdez, aztán mit feleljek én a három osztályommal? — Nekem hat osztályom van, de befejezném ... — Most éppen egy iskolát építünk..,,, , . , ... (Magam sem tudom, hogy álmodoztunk vagy tervezgettünk ott, a munkásszálló szobájában. Egy biztos: az álomtól csak fél lépésnyire voltak a tervek, ahogy a teleptől is csak cgynapnyi vagy félnapnyi utazásra van a fürdőszobás szállás.) © HOL TEREM A TEKINTÉLY? (A hagyományosan cigány kártyajátékot, a kaszinózást szakítottam félbe, amikor beléptem. Gyű faszáiban játsszák. A brigád- vezető nem engedi másképp.) — Magának miért vari ilyen tekintélye, Gyurka? — Nem tudocm ... A többiek mondták: — Nyolc osztálya van. (Nyolc osztálya, két gyereke, betanítóit munkás bizonyítványa és egy kölcsönnel vett, szétnyílósarkú haza van Gombos Györgynek.) — Tévét meg mosógépet is vettem ... Később házat szeretnék, de fürdőszobával, mert mi másfélét már nem is építünk. — Közöttünk is van rendes ember ... — De nekünk kétszer kell bizonyítani, ahol másnak egyszer. — Otthon még a gyerekeimet is bántják, mert én dolgozom. De ha az öt gyerek tanul, akkor azt minden cigány irigyelni fogja ... — Ha befejezném az iskolát. még gépkezelő is lehetnék .. . — Mezgeréléssel is keres néhány annyit, mint mi. Az a hibás, aki tűri ezt. Annak a gyereke csak ősszel eszik... — Még a magunk családjában is van. aki nem érti... Akinek a beszélgetést köszönöm: Gombos György brigádvé- zctö, az 5ti éves Kovács Elemér és az ötgyerekes Kovács Elemér, Kovács Árpád és I.ajos. Tóth Géza, Sándor Gusztáv, Balogh Gábor, Tóth Barna ... és a többiek. Az a tizenegy ember, aki együtt dolgozik és jó hírét kelti a cigány brigádnak. Érdemes eltűnődni rajta, hogy a jó- hírkeltésliez, mi mennyi bizalommal segítünk? El lehet tűnődni azon, hogy a Hazafias Népfront VI. kongresszusán annak a nagykanizsai bányásznak igen pontosan igaza volt: — Mi nem szégyelljük, hogy cigányok vagyunk ... BARTHA GÁBOR Előítélet és valósát* Elmondja egy cigánybrigád
