Déli Hírlap, 1976. október (8. évfolyam, 232-257. szám)

1976-10-14 / 243. szám

A szezonzáró válogatott labdarúgó-mérkőzés esélyeit latolgatva, igencsak megoszlottak a vélemények. A lehető legerősebb összeál­lításban játszó — „idegenlégiósokkal'’ megerősített — osztrák válo­gatott a „szombati” magyar labdarúgó-válogatott számára valóban kemény diónak látszott. A on meditáltak sokan, hogy képes-e a magyar csatársor úgy feljavulni, hogy gólokat szerezzen a bécsi Práter poklában, a jónak ítélt osztrák válogatott otthonában. Arra senki sem gondolt, hogy a gólerősség oly nagyon kívánt javulását a védelem fogja produkálni. Pedig nincs ebben semmi különös, hi­szen éppen a modern labdarúgás követelménye az, hogy ne legyen eltérés a posztok között, elmosódjanak a szerepkörök, s mindenki mindent csináljon. Nos, kiderült — legalábbis az osztrákok ellen —, hogy a magyar válogatott képes a modern játékra, s gólerősségben erősen feljavult középpályásai, védői révén győzelemmel őrzi meg veretlenségét, s ráadásul idegenben! Ügy kezdődött, mint egy szép álom: Nyilasi — az athéni mérkőzésen eltűnt, s most feltámadt középpályás — két bólintásával már az ötödik percben 2:0-ra veze­tett a magyar válogatott. Nem ilyen gyorsan, de ez­után két osztrák gól követ­kezett — mindkettő Nagy III. hibáját követően. Az el­sőt — még az első félidőben — Krankl 11-esből lőtte há­lónkba, majd a második fél­idő első perceiben ő szerez­te az egyenlítőt is. Már-már azt hittük, kísért a múlt, az emlékezetes „tétmérkőzés'’, amit 2:0 után „vesztettünk” döntetlenre (2:2), s ami a továbbjutástól való búcsút jelentette. A magyar csapat azonban erősített, s a szü­netben lecserélt Nyilasi he­lyett most a beállós Kereki foglalkozott a góllövéssel. Először Nyilasi-módra bó­lintotta be újbóli vezető gó­lunkat (3:2), majd ugyanő perdített egy jobboldali be­adást az osztrák kapu bal­oldalába. (4:2). Már ekkor megállapítható volt, hogy ez nem az athéni csapat. Még a csatársor Sem. hiszen a gólok előtti hely­zetek, a sokkal veszélyesebb támadások kialakításával jó­val többet tettek, mi^t a szombati támadósor. Törö- csik különösen az első fél­időben remekelt, szélsőtár­sai, ha halványabban is, de hasznosan játszottak. Jogosan hangzott fel a kétezer főnyi magyar szur­koló gárda__ kiáltása — a „szép volt fiúk” — már a befejezés előtt öt perccel, hßzen ekkor már valóban eldőlt a mérkőzés. A prá- terbeli osztrákok viszont — ha nem is túl- egyöntetűen —, de fütyörésztek, s ez azt is jelentette: sok jó, neves, külföldről hazahívott, s a hazai játékosok összehozása még nem alkot feltétlenül jó csapatot is. Jó kis mérkőzés volt, igen szép idényzárás, ami kissé feledtette, hogy- előtte sokan már eladták világbajhoki reményeiket, Ilyen javulási lehetőséggel, ilyen játékkal mégiscsak le­het valami... És: a tavaly október 8. óta veretlen magyar váloga­tott bizonyítani látszik, hogy az 1974-ben elkezdett újjá- szervezési munka gyümölcse kezd beérni! h. k. ss F^ssdi Levél érkezett a DVTK-hoz, mely bizonyítja: a sportszerűnek egyáltalán nem nevezhető, rosszindulatú emberek is elkezdték a „felkészülést” a hétvégi, diósgyőri DVTK—FTC bajnoki labdarúgó- mérkőzésre. A boríték fényképét mellékeltük; az aláíró bizonyos . . . Ferenc címét i« közli. Az irányítószám stimmel, a budapesti IV. kerületi Árpád utcának valóban 1042 az irányítószáma! Valószínű azonban, hogy ezen a címen nemigen találnák meg a feladót, már csak azért sem, mert a levélborítékon a szerencsi posta bélyegzője látható! De azért sem, mert a háttérből bajt keverni akarók nemigen szokták felfedni valódi kilétüket. Magyarázat erre a levél szövege: „D.V.T.K. labdarúgó edzője! Amennyiben okt. 16-án a csapata győz a Fradi ellen, úgy a to­vábbi hazai mérkőzéseken a DVTK pályáján botrány fog’ kitörni (üvegdobálás, petárdarobbanás stb.). Reméljük, hogy az edző clv- tars tudja, hogy milyen megtorlást fog eszközölni az MLSZ. 1042. 1976. 10. 9. Ereb (?) Ferenc”. Mondanunk sem kell, hogy az egyesületnél mindenki felháboro­dással fogadta a levelet. Elsősorban azért, hogy akadhatnak embe­rek, akik kihasználva a Fradi nagy népszerűségét, nem átallják, hogy „érte” zsarolni próbáljanak. Tudjuk, hogy az FTC és sport­szerető szurkolótábora messze áll az effajta elemek akcióitól, s a legmesszebbmenőkig elhatárolja magát tőle. Nyilvánvaló, hogy a névtelen fenyegető csak a saját nevében szólalt meg, mégis figyelni kell szombaton az ilyen emberekre, nehogy bajt. keverjenek! (A két csapat találkozói eddig mindig sportszerű légkörben zajlottak le). Nemcsak a diósgyőri rendezők, s a karhatalom, hanem a DVTK t'zurkolótábora teheti a legtöbbet azért, hogy a sportszerűségen ne c*sék csorba, s ne történhessen rendzavarás sem most, sem később. Mert arra azért figyelmeztet ez a fenyegetőző levél, hogy vannak még emberek, akiknek fogalmuk sincs a sport lényegéről cs céljai­ról; akik azt tartják szurkolásnak, „szórakozásnak”, ha bajt ke­verhetnek más, valóban csak szórakozni, kikapcsolódni, őszintén szurkolni akarók körében! h. k. Ökölvívás Tizenhét bajnok Miskolcon Ma délután 5 órakor kez­dődik a miskolci városi sport- csarnokban az idei felnőtt egyéni ökölvívó magyar baj­nokság. Szemes László, a Ma­gyar Ökölvívó Szövetség fő­titkára közölte, hogy a ha­táridőig minden nevezés be­futott, s így gyakorlatilag minden súlycsoportban nyol­cán küzdenek a bajnoki cí­mekért. A bajnokság 88 versenyző­ből álló mezőnyében szinte minden ismert ökölvívó sze­repel, csupán néhányan hiá­nyoznak. Nem lesz itt a könnyűsúlyú Botos és a ne­hézsúlyú Somodi, valamint nem lép kötelek közé a visz- szavonult Gedó. A miskolci bajnokságon összesen 17, ko­rábban már felnőtt bajnok­ságot nyert ökölvívó próbál szerencsét. Egyedül a papír­súlyban bizonyos, hogy új bajnokot avatnak, hiszen itt nincs védő a mezőnyben. Az újpesti Kovács vagy a Vasas versenyzője, Takács léphet az Európa-bajnok Gedó öröké­be. Itt lesz két „miskolci” junior Európa-bajnok is, a légsúlyú Glück Péter és a kisváltósúlyú Juhász László. A súlycsoportok várható főszereplői: Papírsúly: Kovács (Ü. Dó­zsa), Takács (Vasas). Légsúly: Glück (Ü. Dózsa), Orbán S. (Bp. Honvéd), Csordás (Bp. Honvéd). Harmatsúly: Jakab J. (Ü. D.). Németh R. (BHSE). Pehelysúly: Badart (BHSE), Tézsla (Ü. D.) Köonyűsúly: Benczik (BHSE), Takács (Borsodi Bá­nyász). Kisváltósúly: Nagy J.,Har- math (BHSE), Juhász L. (Zalka), Borbély (Kun B. SE), Jambrik (Ű. D.) Váltósúly: Danyi (BHSE), Vigh (Kecskemét). Nagyváltósúly: Rapcsák (BHSE), Bakos (Oroszlány), Vörös (Ü. D.), Totka (BHSE). Középsúly: Vetró (SZIM Vasas), Götz (Ü. D), Pém (Vasas), Szálkái (Békés). Félnehézsúly: Jakab V. (Ű. D). Tóth I. (Vasas), Soltész (BHSE). Nehézsúly: Pákozdi (BHSE), Edöcs (Ű. D.), Lévai (Győr), Lőrincz (Özd). Vasárnap délelőtt másod­szor szerepel Miskolcon a Kolejarz Opole (Opolei Vas­utas) salakmotoros csapata, a nyolctagú csapatokkal zaj­ló lengyel „NB I.” negyedik helyezettje, az 1973. évi egyé­ni világbajnok klubja. Akik tavaly látták a két klub találkozóját, megálla­píthatták — s talán még emlékeznek is rá —, hogy az akkor a lengyelek által csak szerencsésen megnyert mér­kőzés magasabb színvonalú motorozást hozott, mint az az ; évi világbajnoki verseny Miskolcon. Szikrázott a sa­lak, s nemcsak a vaspapu­csoktól, hanem attól a nagy küzdelemtől is, amibe a két együttes mindent beleadott. A kétségtelenül gyengébb miskolciak az előző napi, debreceni győzelem megis­métléséért, a lengyelek a számukra váratlan csorba kiköszörüléséért! Debrecen­ben ugyanis a Borsodi Vo­lán nyerte az Opole előtt a hagyományos íelszabadulási emlékversenyt, s ez a világ­bajnokkal felálló Opole-nek egyáltalán nem vált dicső­ségére. És Miskolcon a len­gyelek számára majdnem bekövetkezett a második fi­askó, csupán Szőke sajnála­tos bukásának köszönhet­ték. hogy minimális pontkü­lönbséggel megnyerték a mérkőzést. Ilyen előzmények után minden bizonnyal élvezetes küzdelemre van ismét kilá­tás a vasárnap délelőtt a Népkertben 10.30-kor kezdő­dő találkozón. A lengyelek — nyilván okulva a tavalyi eseményekből — a lehető legerősebb csapatukkal jön­nek, s ellenük a B. Volán — két debrecenivel megerő­sítve — gyakorlatilag a tel­jes magyar válogatottat vo­nultatja fel. A verseny most is 13 futamos lesz, kiegé­szítve további három külön­díjas futammal. Íme a lengyel összeállítás, amelynek élén a világbajnok áll (rajtszám szerint) : 1. Szcza­kiei, 2. Czura, 3. Stach, 4. Libor, 5. Raba, 6. Siekierka, 7. Wite- Ius, 8. Görlitz. Külön felhívták a figyelmünket Czura szereplé­sére, aki Jerzy Szcakielnél is nagyobb ígéretnek látszik, s aki máris besorolható a nemzetközi klasszisok táborába. A magyar csapat rajtszámai még nem ismeretesek, de a név­sor már igen: Sziráczki I., Mé­száros, Sziráczki J., Jakab, Gregó, Bereez, valamint a két debreceni kölcsönjátékos: Berki és Danka. (Szőke sérülése még nem jött rendbe). A debreceni előjátékra most is sor kerül; szombaton a B. Volán, az Opole, a D. Volán és egy román klubcsapat vív né­gyes csapatmérközést a város felszabadulási emlékversenyén. to. k. Á Borsodi Ércelőkészítő Hű felvesz gépészmérnököt, — továbbá lakatos, hegesztő, csőszerelő \ szakmunkásokat, nehézgépkezelőket, különféle munkára betanított és segédmunkásokat Heti 42 és 44 órás munkaidő Bérezés beosztástól függően, megegyezés szerint Munkásszállást, utazási kedvezményt, napi egyszeri kedvezményes étkezést, a vállalat üdülőiben üdültetést, a mü területén sportolási lehetőséget biztosítunk. Jelentkezés a munkaügyi osztályon, Sajókeresztúrban Az igazi Gulliver Jonathan Swift angol iró szatirikus főműve, a világiroda­lomban röviden Gulliver utazásai címmel ismertté vált, négy­részes regény 1720-ban jelent meg első ízben. Most kiderüli, hogy a rövidített ifjúsági kiadáson kívül az elmúlt két év­században a felnőttek számára kiadott példányok sem egyez­nek meg a kézirattal, amelyet Swift stílusosan — köd előtte, köd utána — egy éjszaka hagyott hátra londoni kiadója, Ben­jamin Motte küszöbén, a Fleet Streeten. Egy belfasti középiskolai tanár az egyik nyilvános könyv­tárban ismét rábukkant az eredeti kiadásra, amelyben Swift pontról pontra, kézírással megjelölte a megváltoztatott helye­ket, bebizonyítva az irodalomtudomány előtt nem ismeretlen panaszát, hogy a kiadó önkényesen változtatott a kéziraton, új részeket toldott be, másokat viszont kihagyott. A Swift kézírásával megjelölt összesen 75 hamisítást most teszi jóvá az Appletree Press kiadócég. Október 28-ra, a re­gény első megjelenésének 250. évfordulójára, kiadja az első teljes Gullivert. > A tudomány csodája —- Ön, korszakalko­tó vívmány tanúja lesz — mondták ne­kem. Az, amit lát: a tudomány valósá­gos csúcsa! Az üveglapon ke­resztül szemügyre vettem a különböző étkekkel telerakott asztalt, amely külön­leges, elszigetelt he­lyiségben állt. Az üveg mögött be­lépett a helyiségbe egy férfi és leült a terített asztalhoz. Ér­deklődéssel nézegette az ételeket, majd magához húzta a töl­tött hallal teli tálat, és enni kezdett. Ar­cán öröm fénylett, nyilván ízlett neki a hal.- — No látja! — ki­áltott fel a kísérlete­ző. — Valóságos for­radalom a kémiában. Ilyen sikerre legme­részebb álmainkban sem számítottunk. A férfi eközben végzett a hallal és hozzáfogott a leves­hez. Alighanem pa­radicsomleves volt makarónival. A férfi megízlelle a kanál tartalmát és helyes­lőén bólintott. — A kémia! — bi­zonygatták nekem. — A kémia óriási ug­rást tett fejlődése so­rán ! Egy hatalmas siker eredménye tá­rul ön elé. Az előétel és a le- v”*' uHn a férfi ne­kilátott a második fogásnak. Ez bécsi szelet volt tojással. A férfi körülrakia burgonyával és ré­pával, paradicsom­os hagymasalátat tett mellé a tányérba. A bécsi szelet feltehető­leg kitűnő volt, mert a férfi elragadtatás­sal határos lelkese­déssel ette. — Bizonyára na­gyon ízletes lehet — jegyeztem meg. — Jó étvággyal eszi. — .Ez a kémia dia­dala — magyarázták nekem. — A» tudo­mány páratlan vív­mánya. A férfi végzett a bécsi szelettel. Jólla­kott mosoly ragyo­gott arcán. Még ká­vé és torta várt rá. Amikor az édesség után a férfi megtö­röltc száját a szal­vétával, kétségtelen­nek látszott, hogy valósággal úszik a gyönyörűségben. — Igen, a mi ké­mikusaink megér­demlik az elisme­rést — mondták ne­kem. Az üveglap mögött a férfi felállt az asztal mellől és el­hagyta a helyiséget. — Mit szól ehhez? a nekem feltett kérdésből diadal csengett. — Meglepő! — is­mertem be. — Az ember egyszerűen nem tudja elhinni! Hát mindezek az ételek — a hal, a leves, a bécsi szelet., a zöldségféle, min­den, minden — va­lóban a kémia ter­méke? — Dehogyis! — magyarázták. — Mind valódi étel, a legjobb természetes élelmiszerekből ké­szült. De ez az em­ber — képzelje! — ez a férfi tetőtől tal­pig pvc-böl van! G. L. Kéményseprők (Mező István rajza) Tévéhírek gyerekeknek „Televízió-hírek gyermekek­nek” — ez volt a témája an­nak a nemzetközi tömegkom­munikációs értekezletnek, amelyet az NSZK-ban, a Remscheidi Akadémián tar­tottak 50 gyermekműsor-ren­dező és -készítő részvételével. A 30 európai és tengeren­túli televízió képviseletében megjelent szakértők egyetér­tettek abban, hogy a gyer­mekeknek szóló hírszolgálta­tás nem merülhet ki pusztán a felnőtteknek sugárzott hí­rek rövidítésében. hanem speciális koncepciót és szer­kesztést igényel. A szövetségi köztársaságban már dolgoz­nak az újfajta programon. Ki hitié volna? ■szína ^ ^ ^2^1^ Salakniolorozás Érizárás, Agái ott részvételével Borsodi Volán—líolcjarz Opole

Next

/
Oldalképek
Tartalom