Déli Hírlap, 1976. október (8. évfolyam, 232-257. szám)

1976-10-11 / 240. szám

Szerződés egymásért A Miskolci Építőipari Vál­lalat és a Zalka Máté Gép­ipari Szakközépiskola szerző­dést kötött. Ennek értelmé­ben az iskola diákjai dél­utánonként segédmunkával segítik a MIÉP Templom ut­cai munkálatait; cserébe az építők soron kívül felhúzták a központi fűtés kéményét a szakközépiskolában, s egyéb éoítőipari munkálatokat is elvégeztek. A szakközépiskola pinceklubja ugyancsak az építők segítségével készül. Prizma helyeit Az Agrokonzum Szövetke­zeti Közös Vállalat Sajó-par- ti központi telephelyén a na­pokban 400 vagonos, úgyne­vezett halmos burgonyatáro­lót adtak át, amelyben min­den mpnkát gépesítettek. Ez­után már nem kell a szabad­ban, prizmákban tárolni a burgonyát. + Szerencsevadászok az Ady-hídnál. Tessék megfigyelni, hogy bár karnyújtásnyi közelség­ben van hozzájuk a szemétgyűjtőedény, a sors jegyeket mégis a földre dobálják. Kevesen hagyják el nyertesként a színhelyet, a Miskolci Köztisztasági Vállalat viszont mindig ve­szít. Vele együtt veszítünk mindannyian, akik szeretnénk tisztábbnak látni városunkat. A hagyma drágábban köszönt vissza Vasárnap a piacon Kint voltam szombaton is a Búza téri piacon, fél óra alatt ropogós húsú zöldpap­rikát, simányira duzzadt pa­radicsomot, kisebb sárga­dinnyének beillő vöröshagy­mát sikerítettem az AGRO­KONZUM különböző pavi­lonjaiban. A paprika kilójá­ért 6,50-et, a paradicsomért 5,20-at, a hagymáért 5.60-at fizettem. Másutt mindenütt drágább volt. Vasárnap már csak a kíváncsiság vitt ki. Vajon milyen a kínálat mun­kaszüneti napon, most, ami­kor az egész terep a magán­kiskereskedőké, néhány tsz-é, őstermelőé, kiskertesé? — „HA SOKALLJA, NE VIGYE!” A csarnok kongott, az ál­lami elárusítóhelyek pultjait ponyva fedte. Néhány kiske­reskedő unatkozott reggel 7 és 8 között. — Hogy a zöldség ... ? — Hat forint csomója. Meg sem kell tapintani a portékát, kevéssé gyakorlott háziasszony is észreveszi: nem éppen tegnap emelték ki a földből. A hagyma vi­szont gyönyörű, pontosan ab­ból a fajtából, amit az AG­ROKONZUM pavilonjában 5,60-ért' mértek szombaton. A kiskereskedő pultjáról 10 fo­rintért köszön vissza. — Ha sokallja, ne vigye! — mér végig méltatlankodá­somért az eladó. Alku nincs. Legfeljebb az őstermelőknél, a kiskertesek- nél, kint, a köasztalok mel­lett. VISZONTELADÓTÓL — DUPLA ÁRON Idősebb asszony foglal négyzetméternyi helyet a kő­asztalon, zöldséget, virágot kínál. Pompás az áruja. A tisztára mosott gyökér mellől élénken virít a sárga-' répa. — Mennyi csomója? — Négy forint... — Hogyhogy ilyen olcsó?! — Olcsó? — mulat a kér­désen, aztán elmagyarázza. — Ezt én termelem. Hejő- csabán, egy 230 négyszögöles kertben. Az özvegyi nyugdí­jam egészítgetem ki belőle. — A csarnokban hatért ki- nálják a zöldséget.. 1 — ök tehetik. Tőlük any- nyiért is megveszik. Ha ma nem, akkor holnap vagy hol­napután. Pedig az enyém frissebb. Tegnap délután ás­tam ki. Mindig csak annyit szedek fel, amennyit el tu­dok adni. Sajnálom fony- nyasztani... A kiskertesek között volt aki 3,50-re tartotta a leves- bevalót. — De egy tételben háro­mért is odaadom. Én nem érek rá itt ácsorogni... Fél óra múlva már nincs is sehol. A mellette pia - colók mondták el: 2,50-ért vitte el a halom zöldséget tőle egy viszonteladó. — Amott már árulja is. De dupla áron ám! Tulajdonképpen semmiben sincs hiány a vasárnapi pia­con. Ám nem egy portéka árából lehangolóan kiált, hogy most nincs állami ke­reskedelmi konkurrencia. Hét forintos krumpli, 60 forintos fokhagyma, 10—12 forintos zöldpaprika (de kínálnak 16 —18-ért is!), 8—10 forintos paradicsom kerül a szaty­rokba. De hát akinek nem volt ideje péntek-szombaton vásárolni, az kénytelen most a másfél-kétszeres pénzt is megadni... VÍKEND-PIACOLÓK A vásárlókedv a baromfi­piacon élénkül. Meglepően gazdag a felhozatal. Pulyká­tól a gyöngytyúkig, hízott kacsától a házinyúlig válo­gathatunk. Fél tucatnyi sze­mélygépkocsi csomagtartójá­ból rántanivaló csirkék szá­zait kínálják. Párja 60—65 forint, kilója 30—32. A ba- romfi-kiskerskedők nem nagy rokonszenvvel nézik az autók körül tülekedőket. — Víkend-piacolók! Leg­közelebb már ingyen oszto­gatják — rejti „megvetése” mögé a mérgét az egyik. A vásárlók most hátat for­dítanak nekik ... Nekik tet­szenek ezek a „víkend-pia­colók”! R. É. 3fc Lillafüredi tölgyrönkök az alapanyag-tárolótéren. Bükki A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság ládi fű­részüzemében 180—250 köb­méter faanyag érkezik na­ponta. Az erdészetek vezetői úgy szervezték a szállítást, hogy a feldolgozó üzem alapanyag-ellátása folyamatos legyen. Jelenleg a lillafüredi erdészet területéről tölgyrön­köt kapnak. A bükkrönköt és az export-minőségű papírfa- alapanyagot a parasznyai, a répáshutai és a lillafüredi er­dészet dolgozói a kerekhegyi, illetve a garadnai rakodóra juttatják; innét a fűrész­üzem feldolgozási kapacitá­sának és a megrendeléseknek megfelelően küldik a feldol­gozócsarnokba. A ládi fű­részüzem naponta 8—10 va­gon tűzi- és export-papírfát küld a megrendelőknek. (Solymos felv.) Nagyjavítás a Borsodi Sörgyárban A nyári csúcs után egyre- másra állnak le a gépegysé­gek — nagyjavításra — Bő- csött, a Borsodi Sörgyárban. A közelmúltban fejeződött be a pasztőröző gépsorok felújí­tása — ezért is volt hiány a közkedvelt Kinizsiből és Rá­kócziból —, a napokban pe­dig megkezdik a főzőház, a malátacsiráztató, majd a fej­tőgépsorok nagyjavítását. A termeléskiesést importsörrel igyekeznek pótolni: a IV. ne­gyedévben mintegy 30 ezer hektoliter sört hoznak be ha­tárainkon túlról. Az új, a jobb sohasem szü­letik könnyen: az idő méhé- ben érik, majd meg kell ve­rekednie az ósdibbal, a régi­vel, s e verekedésben nyer. vagy elbukik. Az ismeiiős névre figyeltem fel. Írtam én korábban Vi­rág Imréről, az ezüstjelvé­nyes újítóró’ ‘ ''smerem, s mi több: barátnak is hiszem az­óta. Tudom örök nyugtalan­ságát, kísérletező kedv°* Mondom: Virág Imre r figyeltem fel. — Nem félek. Érted? Tu­dod. hogy mit jelent ez ne­kem? Nem félek, pedig én se gondoltam, amikor felszerel­ték . .. Szabó II. László gépkocsi- vezető. Pótkocsis Skodával jár. műhelye: a vezetőfülke és az országút. Egyetlen ta­nult mestersége a gépkocsive­zetés. — Felséges érzés. Tudom, hogy mi van mögöttem ... Átültem az asztalukhoz: — Mi az, aminek ennyire örül? — Sora van annak.-. — Mesélje akkor ... — Gépkocsit vezetek. Volt egy balesetem. Forgalmi ok miatt fékeztem, nem égett a féklámpám. Belém szaladt a másik. Esküszöm, hogy nem tehettem róla, reggel mindig ellenőrizzük a kocsit, de ha egy égő elromlik ... Elrom­lott. Azt az érzést, amikor én a sérültet láttam, sohase fe­lejtem el. Majdhogynem em­bert ölt a kocsim. Nem én, hanem a kocsi, a forgalom, ami egyre kegyetlenebb. Az­óta féltem a fékre lépni. De most harmadik hete ... Aminek Szabó II. László ennyire örült, az ma még csak kísérlet. A Volán 3. sz. telepén az ő kocsijára szerel­ték fel először azt a készülé­ket, amely minden hátsó vi­lágítást, a féklámpától a szé- lességjelzőiff ellenőriz. Egyet­len hátsó égő meghibásodása elég ahhoz, hogy a gépkocsi- vezető tudja: valami nem ég. — Mit jelent az. hogy va­laki nem fél? — Nyugodtabb vezetést. . . — Ha elromlik ez a jelző­készülék? — A világítás akkor is jó, de én tudom, ott elöl, hogy valami baj van. Harmadik hete a hatodik égőt cserélem. Ez a masina jelezte mind ... Megvallom, hog/ most még nem tudom. Lehet, hogy a té­mám nem több, mint Szabó II. László gépkocsivezető örö­me. de lehet, hogy a nagy gépkocsigyáiakat is érintő szabadalomról írok. Az. új még most próbálgatja az ere. jét. vállalati szabadalomként most folynak a kísérletek. Azt, hogy Virág Imre műsze­rész megoldotta-e a gépko­csik hátsó világításának tel­jes visszajelzését, tranziszto­ros elvvel, elvileg majd’ száz- százalékos biztonsággal, majd a kísérletek döntik el. Szabó II. László öröme viszont igaz: — Írja meg, hogy az én kocsim volt az első ... Az Állami Biztosító adatai­ból tudom, hogy a közúti balesetek öt—tíz százaléka a hátsó világítás hibájából ered. Ha azt számolom, hogy 1975- ben majd ezer személyi sé­rüléssel végződő, 400 halálos baleset történt a magyar or­szágutakon, akkor a tíz szá­zalék óriási értéke szinte el­mondhatatlan. Megkerestem különben a kísérletező embert, az isme­rőst. — Mi az, amit csináltál? —Nézd. ha igaz. amit Sza­bó II. mondott, akkor nagyon örülök. Ez különben a Volán Vállalat kísérlete, nem az el­ső újítás, ami innen indu' el. Én megpróbáltam valamit, s ha sikerül, akkor ... — Van ilyen valahol? Ha­sonló valahol? — Tudomásom szerint nincs, pótkocsira semmi sincs, de nem ez a fontos, hanem az. hogy nekünk legyen. — Lesz? — Ha valóban jó, akkor én hiszem, hogy igen. B. G. őszi örömök Az elmúlt hét végén őszi terméseket — gesztenyét, makkot, egyebet — gyűjtö­gettünk a kislányommal. Ezt kapta feladatul az iskolában. Hálás vagyok érte a tanító néninek, mert különben alig­ha néztem volna szét a cso­dálatos színekben pompázó Bükkben. Szóval szép foglalatosságot találtunk magunknak, de az igazat megvallva, én már he­tek óta gyűjtögetem az ősz „ajándékait”, ha nem is az er­dő avarján, hanem a miskol­ci utca flaszterén gázolva. Itt van mindjárt a távfűtés. Leg­inkább egy vadgesztenyéhez, pontosabban a gesztenye tüs­kés héjához hasonlíthatom, hiszen évről évre megszurkál, bosszant bennünket. Jóma­gam is a panaszok sokaságát továbbítottam az illetékesek­hez, és két tüsszentés között azon elmélkedtem a hideg ra­diátor mellett, miért kell minden őszön sajtóüggyé duz­zasztani a fűtési idényt. A rádióban hallhattuk, hogy az NDK-ban egyszerű­en bekapcsolják a fűtést, ha hideg van, és kikapcsolják amikor visszatér a jó idő Olyan egyszerű ez, mint egy pofon. Nálunk viszont töbh napi hőmérséklet-átlagérté­ket vesznek alapul,, akár bekapcsolnak,, akár kikap­csolnak, noha az időjárás nem átlagosan, hanem szin­te óráról órára változik mos­tanában. A következmény unásig is­mert: egy darabig azt har­sogja a rádió, televízió, ar­ról írnak az újságok, hogy fáznak a lakók, később pe­dig arra hívják fel a figyel­met, hogy a túlfűtött laká­sokból az utcára engedik a meleget. Nem hazudnak, ez is, az is előfordul a fűtési idény kezdetén. És nem a lakókban van a hiba, hanem azokban, akik mereven tart­ják magukat a szabályokhoz, náthába kergetnek ezreket, majd kifűtik őket a saját la­kásukból. És teszik mindezt az energiatakarékosság jel­szavával. Takarékosság? A TIGÁZ miskolci üzletigazgatóságán megtudtam, hogy a hűvös napokon ugrásszerűen meg­növekszik a gázfogyasztás, mert amíg hideg a radiátor, a gáztűzhellyel fűtenek a házgyári lakásokban. E tűz­helyek azonban erre a cél­ra nem alkalmasak, rosszul hasznosítják az energiát, és nem is bírják a megszakítás nélküli üzemelést, azaz gyorsan tönkremennek. Hogy mennyi veszélyt rejt magá­ban az éjszakára is égve ha­gyott gáz vagy egy meghi­básodott fűtőalkalmatosság, arról jobb nem beszélni. És még minden őszi össz­népi ügyünknél, a távfűtés­nél maradva... A távfűtő­mű, mely a Lenin Kohászati Művekben üzemel, bővítés­re szorul. Az idei őszön már meleget kellene szolgáltatnia az 50 Gcal h teljesítményű új kazánnak. A beruházás azonban késik, és az új ka­zánt csak decemberben tud­ják befűteni. E sajnálatos tényt ilyen finoman fogal­mazták meg egy jelentésben: „A lakásépítés ütemezése és az LKM-ben meglevő tarta­lékok biztosítják a fűtés za­vartalanságát.” Nem azért, mintha a pon­tos fogalmazással növelni le­hetne a fűtőkapacitást, de én szívesen olvastam volna ezt: a lakásépítéssel le va­gyunk maradva, s mivel ke­vesebb új otthont kell rá­kapcsolni a távfűtőhálózat-. ra az idei őszön, mint ter­veztük, decemberig valahogy elboldogulunk a meglévő ka­zánokkal is. Mert ha a távfűtés oldalá­ról nézve kedvező is, hogy késnek az . átadások, azért jobb lett volna úgy „ütemez­ni” (oly szép ez a szó, hogy már én is rákaptam), ahogy eredetileg terveztük, mind a lakásépítést, mind a távfű­tőmű bővítését. Az új ottho­nokat ugyanis nagyon várják, és több havi bizonytalanság után, télvíz idején költözni' olyan öröm, mint mondjuk gesztenyebundát tenni az ingderékba. (bekes) Az új nem születik könnyen [eltel, hogy szenzáció? Színe és

Next

/
Oldalképek
Tartalom