Déli Hírlap, 1976. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-14 / 139. szám

Javuló felhmatal lassan csak kéné' árak

Társadalmi ellenőrökkel a Búza téri piacon

if Kiglancolva drágább ...

A korön kelő hózicisszonyok- kal egyidöben érkeztünk szombatén hajnalban a Búza téri piacra a városi tanács kereskedelmi osztályának társadalmi ellenőreivel. A vizsgálattal egyrészt arra keresett választ a kereskedelmi osztály, hogy javult-e a felhozatal a hét derekához, szerdához viszonyítva, és csökkentek-e a zöldségárak.

Mielőtt tapasztalatainkról beszámolnék, előre kell bocsátani, hogy ellenőrzéssel, a nyerészkedők leleplezésével sem lehet megoldani a zöld. ségellátás országos problémáit. Csupán a termelés növelésétől, a kereslet és a kínálat egyensúlyának megteremtésétől remélhetjük, hogy egy-egy ebédhez — csak ízesítés céljára — ne húsz forintért kelljen a családoknak zöldséget vásárolni.

••

Urespk

a tsz-standok

A szombati vizsgálat ellenőreinek többsége az LKM- ben dolgozik. Takács József technológussal és Han- csovszki Antalné durvahen- gerdei dolgozóval indultunk ellenőrző körútra. Elsőként a termelőszövetkezetek standjait kerestük fel, ahol — nincs mit szépíteni rajta — meglehetősen lehangoló látvány fogadott bennünket. Az ongai Petőfi Tsz pavilonjában például csak szárazbabot és kukoricát kínáltak. Az elárusító elmondta, hogy körülbelül három héttel ezelőtt elfogyott a tavalyról maradt karalábé, krumpli, s azóta semmiféle zöldséget nem tudnak kínálni. Fóliás zöldségesük nincs, a szabadföldi terményekre pedig még várni kell.

A felsözsolcai Lenin Tsz piaci pultján mindössze néhány kiló paradicsom és pár darab zöldpaprika árválkodott. Az elárusító szerint volt vagy 14 kiló paradicsoma és néhány száz paprikája, de ez már jórészt elfogyott. A tsz- nek van még egy standja a piacon, ott is hasonló „felhozatalt” konstatálhatnak az ellenőrök. A hernádvécsei Búzakalász Tsz elárusítója, Ro- hány Magdolna nyolc éve dolgozik a Búza téri piacon, és azt mondta, ilyen rossz tavaszuk még sohasem volt. Ha az időjárás kedvez a kertészeknek, már lenne kelkáposztájuk, karalábéjuk és más árujuk is, ám most mindössze retekkel tud szolgálni. (Az sem valami szép, kívánatos áru volt!) A szirmai Üj Élet Termelőszövetkezet standja ezen a szombati napon ki sem nyitott. Úgy hiszem, ehhez kommentárt sem kell fűzni.

Pptrezspl\pm

itt PS ott

A fiatalasszony, akit megállítottam néhány szóra, Sa- jóbábonyból utazott be csak azért, hogy beszerezze a család hétvégi zöldséaszükségle, tét Elmondta, hogy van náluk egy zöldségesbolt, de annak a kínálata igen szegényes. Nem sokkal később Kéri Sándor, a piaci felügyelőség vezetője megerősítette, hogy a Búza téri piac nemcsak a miskolciakat látja el. Kora hajnalban vásárolni kezdenek itt azok a kereskedők, akik a reggeli órákban már a megye különböző helységeiben kínálják portékájukat. Szép számmal érkeznek vonattal, autóbusszal vásárlók — mint az említett fiatalasszony is — Sajóbábony- ból, Barcikáról, sőt a határon túlról is. Mindezt számításba kell vennünk, amikor arról beszélünk, hogy milyen a zöldség-, gyümölcsellátás Miskolcon, és hogyan alakulnak az árak.

Az árak. B. Miklósné magánkereskedő férjével együtt dolgozik. Szinte gyönyörűség látni, hogyan „adjusztálják” a portékát, mielőtt a vevők szeme elé kerül: darabon, ként fényesítik ki a paprikát, zöldségük tisztára mosva, 6zépen, gusztusosán csoportosítva, Röpke negyedóra alatt többen is vásárolnak náluk nyolc forintért petrezselymet, jóllehet a mellettük levő áfész-stand hat forintért kínálja ugyanezt az árut, az AGROKONZUM-nál pedig 5,60 forintért kapható egy hasonló csomó levesbe- való, Megkérdeztem néhány vásárlót, miért ad két-három forinttal többet a petrezselyemért? A válasz egyhangú volt: mert ez szebb. Valóban szebb, és talán valamennyivel hosszabbak is a gyökerek ám nem annyival, hogy indokolt lenne a két forint, vagy annál nagyobb árkülönbség. A magánkereskedő azt mondja, ö nem üzérkedik, a Bosnyák téri piacról hozza áruját, és "a tisztes haszonért dolgozik. Az ellenőrzés végén összegeztük tapasztalatainkat a társadalmi ellenőrökkel — többségük gyakorló háziasszony, vagy a piacokon rendszeresen megforduló családapa —, és ők is úgy vélték, hogy a vásárlókat gyakran megtéveszti az áru minőségében mutatkozó különbség. Busásan megfizetik a paprika fényét, vagy azt, hogy az újkrumplit tisztára mossa a maszek, mielőtt a pultra teszi. (Nem lehetne megtanulni tőlük a „tálalást”?)

Hosszú sorok

A vásárcsarnok slágere vitathatatlanul az AGROKON- ZUM újburgonyája volt, melyet 4.10-ért adtak zsákban, kimérve pedig 4 forintért. Tekintettel arra. hogy az új- krumpli árá például a magánkereskedőknél még 15— 20 forint között ingadozott, a háziasszonyok nem voltak restek akár fél órát is sorban állni az olcsó és jó minőségű áruért. De nemcsak az várakozott az AGRO- KONZUM standjai előtt, aki burgonyát kívánt vásárolni. A takarékos háziasszonyok egy-két kör után meggyőződhettek róla, hogy itt 3,60-ért

adják a vegyes zöldség csomóját, a petrezselyemét pedig 6 forintért, szemben a magánkereskedők 7—8 forintos áraival.

Külön öröm volt számunkra, hogy — mint a próbavásárlások során megállapították a társadalmi ellenőrök — az AGROKONZUM elárusítói a gyors munka közben sem „spóroltak” a mérésnél, sőt a kiszolgálás udvariasságát sem illethette kifogás. Azt viszont megjegyezték az ellenőrök, hogy a vállalat piaci standjainak, boltjainak egy része nem kapta meg idejében az árut. (Például a 102-es bolt.)

Az áfész 67. számú boltjáé ban vásárló társadalmi ellenőr pedig azt jegyezte fel kifogásként, hogy bár volt 12 forintos és 5,60-as burgonya, juk is, csak a drágábbat tették ki a pultra. Igaz, hogy a drágább valamivel jobb minőségű volt, mégsem célszerű ily módon csökkenteni a választékot.

Az általános

tapasztalatok

Orosz László, a kereskedelmi osztály vezetője és a piaci felügyelőség munkatársai segítségével összegeztük a társadalmi ellenőrök tapasztalatait.

Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a hét közepéhez viszonyítva javult a felhozatal. Burgonyából 25 százalékkal, zöldségből 30 százalékkal, hagymából szintén 30 százalékkal, zöldpaprikából 25 százalékkal, zöldborsóból pedig 30 százalékkal érkezett több a Búza térre, mint három nappal korábban. Ennek megfelelően csökkentek is 1 valamennyit az említett cikkek árai, ám paradicsomból és néhány más zöldségből továbbra is igen csekély volt a kínálat. Aki például szép piros paradicsomot akart vásárolni, annak 70—80 forintot is ki kellett fizetnie kilójáért a magánkereskedőknek.

Hancsovszki Antalné — az egyik társadalmi ellenőr — a munka befejeztével indult vásárolni. Boldogan újságolta, hogy most már 4 forintért is látott olyan karalábét, amit a múlt szombaton még 6 forintért kellett megvennie. Viszonylagos ez az öröm. hiszen egy munkáscsaládnak a 4 forintos karalábéból is meglehetősen drága mulatság ebédet készíteni. (Mondjuk töltött karalábét.) És aligha készít töltött paprikát a kisebb keresetű ember, ha a „bácskait” az AGROKONZUM-nál 2,80-ért vásárolhatja meg — amíg van. aztán pedig 4—5 forintot kell fizetnie darabjáért a maszeknak.

(békés)

Tegnap indultak a lányok

Egy asztal mellé

iniu'

Az üzemi demokrácia mint gyakorlat is elmaradt a gazdasági reform adta lehetőségektől... Két évvel ezelőtt mondta el ezt a sommázó mondatot akadémiai székfoglaló előadásában a közgazdaságtudomány egyik neves hazai művelője. A téma kapcsán, egyik későbbi publikációjában írta: „Meggyőződésem, hogy ma hazánkban e fogalom mély politikai értelmét éppen közgazdasági vonatkozásainak feltárása mutathatja meg, s kapcsolhatja szorosan egybe a gazdasági hatékonyság és a hatékony munkáspolitika követelményét.”

Egy-egy vállalatnál vagy termelő kollektívánál az üzemi demokrácia színvonala, a gyakorlatnak az elmélethez és a lehetőségekhez viszonyított állapota sokkal nehezebben mérhető, mint a termelési eredmények. Jól tudták ezt a népi ellenőrök is, akik nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra. hogy nyolc borsodi vállalatnál „átfogó képet nyerjenek az üzemi demokrácia fejlesztésével kapcsolatos feladatok megoldásának állásáról és a továbbfejesztés lehetőségeiről.” A népi ellenőröknek — először végeztek ilyen felmérést — új fogalmakkal kellett megismerkedniük. A BVK-ban például bepillantottak a termelési tanácskozások naplójába. Ez a füzet őrzi a vállalat dolgozóinak két tanácskozás közötti észrevételeit, megjegyzéseit. A Borsod megyei Kézműipari Vállalatnál egy-egy kisebb kollektíva ügyes-bajos dolgaiban az úgynevezett szalag-háromszög dönt. Ebben az alsóbb szintű vezetési formában a csoportvezető, a szakszervezeti bizalmi és a brigádvezető gyakorolja a demokratikus jogokat. A vállalatnál tíz ilyen szalag-háromszög működik.

A vizsgálat általánosságban megállapította, hogy a nagyobb, egy telephelyű, magasabban szervezett vállalatoknál — ahol a termelési fegyelem és a technológiák egymásrautaltsága az emberi kapcsolatokat is feszesebbé teszi — a légkör is demokratikusabb. Hiszen: az üzemi demokrácia lényege abból a jogból, reális lehetőségből és a vele járó felelősségviselésből áll, hogy minden dolgozó, minden munkás intézményesített formában részt vehessen vállalata gazdasági vezetésében ... Ha egy szakmunkással kábelfektetésre szánt árkot ásatnak, akkor az nemcsak a szakmai önérzet miatt emel szót a „rangon aluli” foglalkoztatás ellen, hanem azért is, mert tudja, hogy képzettségének megfelelő munkakörben többszörösét produkálhatja annak, amit ásóval, lapáttal -a kezében.

A megyei NEB e témát tárgyaló legutóbbi ülésén is elhangzott, hogy a demokrácia és a fegyelem: édestestvérek. (S a testvérek között nem ritka a hangos szó, a civakodá.s!) A parttalan demokratizmusnak a fegyelem szabjon határt, hiszen csakis a fegyelem, a megbízható munka, az újító-megtakarító kezdeményezés, a vezetési akarat együttes támogatása ültethet egy asztal mellé különböző korú és különböző beosztású embereket.

B. I.

Fiatalok a

Tegnapelőtt még az évzárók sohasem bevallott, de mindig érzett meghatottságával búcsúztak a tanévtől, de tegnap délelőtt már jókedvű középiskolások százai indultak el Miskolcról is az építőtáborokba.

Az idén június 13-án nyitottak az építőtáborok. Harminchat központi táborban fogadták a középiskolásokat. Hét központi építőtáborban később kezdődik a munka. Tizenegy megyében, 36 megyei középiskolás tábor lesz, s a középiskolásokon kívül tizenkétezer egyetemista is részt vesz az önkéntes nyári munkában. Több mint félszázezer diák segíti a gazdaságokat, dolgozik építkezéseken. A táborok augusztus 21-én zárnak.

Érdemes egy gondolatnyi időre a történelmet idézni: alig egy esztendővel a KISZ megalakulása után, három és fél ezer diák kezdett a Hanság lecsapolásához. Akkor sátortábor és nehéz körülmények várták őket, azóta a táborok jócskán megváltoztak. Ma a gazdaságok és vállalatok a résztvevők házigazdái, s a diákok munkájának értékéről a kempingházas, sokhelyütt komfortos, gazdag és színes programmal szervezett táborok vallanak.

Az első csoportok megyénkből is elindultak. Irány: Mátéhóza, Vaskút, Csepel, Halásztelek és Békéscsaba.

Miskolcról ezen a nyáron 410 lány Mátéházán, 430 lány Vaskúton, 80 lány Békéscsabán dolgozik; 190 középiskolás fiú Csepelre utazik.

Megyénk járásaiban és városaiban sorra „megfiatalítják” a Népi Ellenőrzési Bizottságokat. Sárospatakon a városi NEB együttműködési szerződést kötött a KISZ városi bizottságával, s ennek értelmében a jövőben növekszik a fiatal népi ellenőrök száma. A fiatalok aránya a városi NEB-ben máris eléri a 19 százalékot.

Hasonlóképpen megállapodás született a szerencsi járási Népi Ellenőrzési Bizottság és a járási KISZ vezető, sége között, s így 36 KISZ- fiatal vesz részt a népi ellenőri munkában. Számukra már meg is tartották Tokajban az első előkészítő előadásokat, hogy kellőképpen felkészítsék a fiatal népi ellenőröket a gyakorlati NEB-munkára.

Ragasztott levél

Azt hittem, hogy csak a bűnügyi regényekben, kémhistóriákban fordulnak elő olyan titokzatos, névtelen levelek, melyeknek szövegét újságbetűkből ollózzák össze és ragasztják fel egy papírlapra. A módszer fáradságos, de fölöttébb praktikus: néni lehet megismerni a kézírást, de még az írógépet sem, melyen a levél készült. Szóval mind ez ideig azt hitlem, hogy ilyen levői csupán a krimik világában létezik, ám a minap az a megtiszteltetés ért, hogy kaptam egyet.

Mit mondjak? Óriási műgonddal nyírogatta össze szerzője az újságkivágásokat és illesztgette mindaddig, míg ki nem kerekedett belőle a rémítő fenyegetés. (Bizonyára puszta véletlen, hogy egy olyan cikk megjelenése után kaptam a szóban forgó levelet, mely érzékenyen érintett egyeseket anyagilag, másokat erkölcsileg.)

Minden okom rnegvan rá, hogy nyárfalevélként reszkessek a félelemtől, hiszen a titokzatos levélíró Isméi-! szerény személyemet és munkásságomat, nekem viszont fogalmam sincs róla, ki lehet ő. Talán többször is cl- * mentem már mellette — teljesen gyanútlanul — az utcán. talán a közelemben állt a buszmegállóban, nyakamba

szuszogott a tömött villamoson. Lehet, hogy szép ősz apóka, lehet, hogy szende ifjú hölgy, avagy barcsabaj- szú, középkorú férfi. Lehet, hogy köszönőviszonyban vagyunk és nyájas mosollyal fogadja a kezétcsókolom-ot!, a jónapot-ot!, netán a szer- vusz-t! Szörnyű ez a bizonytalanság és fegyverviselési engedélyem sincs. Sőt azt sem tudom, árusítanak-e manapság olyan vékony szemű páncélinget, amit atlétatrikó helyett, feltűnés nélkül hordhat az ember.

Hogy miért hurcolom a nyilvánosság elé rettegésemet? Nem, nem azért, mert segítséget remélek, hiszen ismeretlen ellenfél ellen segélycsapatot szervezni is balgaság. Azt sem várhatom, hogy megszán — a szöveg szerint engesztelhetetlen — ellenségem, s lemond a kilátásba helyezett büntetésről.

Azért írom e cikket — most már komolyra fordítva a szqt — -nert közéletünk, közérzetünk alattomos rongáló! a névtelen leveleket, névtelen bejelentéseket fogalmazók. Közéjük sorolom azokat is. akik útjára indítják a pletykát, s aztán nyomtalanul eltűnnek a tömegben. Rendszerint így kezdik a rágalmazást: „Te is hallottad X-ről,

hogy?,.,” Az illető nem hallotta, mert valójában a pletykaforrással áll szemben. Persze továbbadja, amit hallott, mert úgy véli, felmenti a felelősség alól, hogy nem ő találta ki, és ha már .egyszer úgy is beszélik!?

A krimikben legkésőbb az utolsó oldalon mindig lelepleződik a ragasztott levél szerzője, bilincs kattan a tettes csuklójára, győz az Igazság. Sajnos, a való életben nem. Valószínűleg sohasem fogom megtudni, ki küldte a ragasztott levelet, mint ahogy általában titok marad számunkra, ki híresztelte rólunk elsőként, hogy ,.,

Azt viszont ' viszonylag könnyen kinyomozhatjuk, hogy mi magunk mikor, kiről, mit pletykáltunk. Mert tegye csak a szívére a kezét a kedves olvasó — ezt teszem én is —, és vallja be töredelmesen, hogy néha-néha jólesik meghallgatni és frissiben továbbadni azt a szöveget, ami így kezdődik: „Te is hallottad X-ről, hogy?.,Ha a vizsgálat, az önvizsgálat (!) felmentéssel zárul, s úgy érzi, hogy alaptalanul vádoltam, akkor kérem. írja meg, de névvel együtt! fme, ezt teszem én is:

BÉKÉS UÉZSÖ