Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-09 / 33. szám

Teniszválogatottunk az első helyen I egnagyobb siker Magyarország - NSZK 2:1 A franciák elleni vereség egy cseppet sem csökkentette a miskolci kl'-'J’s-g tenisz iránti érdeklődését. Mire megkezdődött a magyar csa­pat hetedik „Király Kupa” küzdelme az NSZK ellen, alig akadt üres hely a mis­kolci városi sportcsarnok le­látóin — pedig éppen hogy túl voltunk valamivel az ebédidőn. A várakozásnak megfelelően — a hagyományos megnyitó ceremónia után — Szőke és Fassbender küzdelmének le­hetett tanúja a tenisznézés ..technikájába*’ másodszorra igencsak beletanult miskolci közönség. Gyors és ugyanak­kor unalmasnak tűnő volt a játék eleinte, olyan bizton­sággal nyerték meg adogatá­saikat az első találkozó rész­vevői. Csak a labdacsere előtti hetedik játszmában fordult elő például, hogy az adogató nem Orra vagy 15-re, hanem „csak” 40:30-ra nyert. A 11. játszma végén Szőke először kapott tapsot, amikor a játékot a „sírból” hozta vissza, kis híján elveszítve saját adogatását (6:5). Fass­bender adogatásai közül azon­ban egy a legrosszabbkor jött be és így 6:6 után a rövidí­tett játék következett. Ezt Fassbender 7:4-re nyerte, s így az első játszma is az övé lett 7:6 arányban. A második játszma hagyo­mányosan indult, de az ötö­dik játékban váratlanul nagy csata után a 19. labdamenet végén Szőkének sikerült vég­re elnyernie Fassbender ado­gatásait. A nyugatnémet fiú rögtön erősített, de nem tu­dott revansot venni; 4:2 Sző­ke javára. A 7. játszmában Szőkének már előnye volt. Fassbender némi szerencsé­vel azonban visszanyerte adogatását, de Szőke ezután már biztosan tartotta előnyét, 6:4-re nyerte a második játsz­mát. A döntő játszmában az első rendkívüli esemény az ötö­dik játékban történt. Szőke két jól helyezett elütése, majd háló, s máris elnyerte Fassbender adogatását (4:3). Ezután 0-ra nyert (5:3) és — bejött a vastaps! A 9. játsz­mában Szőke ismét előnyt szerzett, majd mérkőzéslab­dát, de azt elvesztette. Úgy­szintén a másodikat is! A nyugatnémet versenyző vé­gül is kiegyenlített, s a dön­tő játékban is már 6:3-ra ve­zetett (közben egy, az izgal­makat nehezen viselő és ösz- szeesett nézőt kivittek a né­zőtérről), végül a legesleg­A legeredményesebb játékos Taróczy Balázs volt utolsó labdamenetben dőlt el a találkozó Fassbender ja­vára. Fassbender—Szőke 7:6, 4:6, 7:6 — és ezzel az NSZK 1:0 arányban vezetett. A második mérkőzésen Ta- róczi hamar megnyerte az első játszmát a kevésbé is­mert nevű Pinner ellen. Már a második játékban 16 lab­damenetre volt szüksége Pin- nernek ahhoz, hogy meg­nyerhesse adogatását, ami ezen kívül csak egyszer sike­rült neki az első játszmában. A 7. játékot például Taróczy másodpercek alatt 4—5 szer­vával nyerte meg és győzött végeredményben 6:2-re. A második játszma első já­tékában Taróczynak — meg­lepetésre — meg kellett küz­denie adogatása elnyeréséért. A magyar játékos a negye­dik játékban kapcsolt rá is­mét és bravúros játékkal 0-ra nyerte Pinner adogatá­sát! (3:1). Ezután már ha­gyományos „nyerés-váltás” következett, s Taróczy 6:3-ra győzött. Taróczy—Pinner 6:2, 6:3 — és ezzel Magyarország csa­pata kiegyenlített. A döntés tehát a párosra maradt, s ezt már korábban sem szerettük volna, hiszen a Fassbender—Pohmann ket­tős Európa legjobbjai közé tartozik és a Király Kupában eddig nem szenvedett vere­séget, sőt: azon a négy mér­kőzésen, amelyen szerepel­tek, játszmavesztés nélkül végeztek! Öt-ötig simán ment az első játszma, de azután a magyar párnak — három nyugatné­met előny után — a 14. lab­damenetben sikerült nyerni. Ez annyira fellelkesítette őket, hogy a legfontosabb, a 12. játékban elnyerték Fass­bender adogatását, s ezzel 7:5-re nyerték az első játsz­mát! A második játszma bonyo­dalmakkal folytatódott, mert az NSZK-beliek (2:1 után) reklamáltak amiatt, hogy a közönség hibás adogatásaikat is megtapsolja. A nyilván­valóan kizökkentési szándé­kú „kényszerszünet” után Taróczyék annyira fellelke­sültek, hogy visszanyerték Szőke korábban elvesztett adogatását. Sima játéknyeré­sek következtek 5:4-ig, az­után Pohmann adogatása kö­vetkezett és megtörtént a csoda: 30:30 után mind a két labdamenetet megnyertük, s ezzel a magyar páros 6:4-re győzött. Többen a Király Kupában eddigi sikereink koronájának tartják, hogy a táblára ez ke­rülhetett fel: Taróczy—Szőke — Fass­bender—Pohmann 7:5, 6:4. És ezzel: Magyarország— NSZK 2:1 — ami bizonyosan azt jelenti, hogy az első „kör” végén teniszezőink óriási fegyvertényt végrehajtva, az első helyről indulnak a visz- szavágók elé. HORVÁTH KÁLMÁN Korai még az erős ellenfél! VSS Kosice—DVTK 4:0 (2:0) Szombaton két mérkőzést is játszottak a diósgyőri sta­dionban. Először délelőtt a DVTK B csapata mérkőzött az MVSC-vel és szenvedett 4:2 arányú vereséget. Dél­után a füves pályán a VSS Kosice volt a diósgyőriek vendége — az a csapat, amely a második helyen áll a cseh­szlovák elsőosztályú bajnok­ságban. Ráadásként a VSS javára billentette a mérleget már a találkozó megkezdését jelentő sípszó előtt az, hogy a csapatban több válogatott játékos is szerepelt — Galis és Polák —. nem is beszélve arról, hogy a szlovákok jóval előbbre tartanak a felkészü­lésben. mint mi. Ugyan* ná­luk rövidesen kezdődik a baj­nokság ... Mindez a játék képén is meglátszott, hiszen a mérkő­zés nagyobb részében a ven­dégek nemcsak jobban, ha­nem fölényben is játszottak, s ez az eredményben is kifeje­zésre jutott. A DVTK-nak a cserék sem hoztak javulást, sőt. a második félidőben a kassaiak még több támadást vezettek, mint először. A péntek éjszakai fagy tette lehetővé, hogy a füves pályán játsszék a két együttes, de ez egyben azt is jelentette, hogy sok helyen kemény, sőt csúszós volt a talaj. Így a játékosok többsé­ge nagyon sokat bizonytalanko­dott. Nem így viszont Galis, aki a 13. percben, egy bal oldali VSS-akció révén éles szögből a k&pu bal oldalába ívelt. 1:0. Egy perc múlva Dankó 18 m-es lövé­sét ütötte ki Veréb a jobb .alsó sarokból. A Jeges talajon többet támadott a technikásabb VSS. A 23. percben láttuk az első ígéretes diósgvőri akciót, de Hé­jas—Fekete—Görget adogatás után a labda keresztben elszállt a kapu előtt. A 26. percben ismét Dankó lőtt éles szögből, ám Veréb nagy­szerűen hárított! A 29. percben növelték előnyüket a vendégek — Oláh hibájából —. hiszen az egyébként sem remeklő közép­pályás pontosan Galishoz ját­szott, aki kiugratta Danltót, é: ő biztosan lőtt a hálóba, 2:0. Az I. félidőben ezenkívül Kiss, majd később Hajas célozhat!; meg a vendégek kapuját, de egyik lövés sem járt eredmény­nyel. A második félidő 9. percéber Galis ismét bizonyította klasszi­sát és kiugrása után már három­ra növekedett a kassaiak előnye Sokáig Veréb kapuja előtt foly a játék, míg végül a 17. percber egy jó támadás végén Fekete fejjel Kiss elé tette a labdát, ak mellélőtt. A 19. percben a; ugyancsak gyengélkedő Gürgéi ü lecserélésre került, majd 5 perc- cél később egy védelmi hiba utár Galis állította be a 4:0-ás vég­eredményt. A találkozó bebizonyította, hog: a DVTK-nak korai volt még a: ilyen erős ellenfél. A diósgyőriek a következőké1 szerepeltették: (a cserék — eg> kivétellel — a szünetben történ­tek) veréb — Theodoru (Kovács) Salamon, Váradi, Martis — Oláh (Tatár), Hajas (Horváth A.) Görgei (Theodoru) — Koleszáril (Borostyán), Kiss, Fekete. (horváth) A Népkertben a Volán Megállapodás született a MÉM TE és a Borsodi Volán között, hogy a közlekedésiek labdarúgócsapata a tavaszi szezonra a Népkertbe „köl­tözik”. A megállapodás ér­telmében már most szomba­ton is a népkerti pályán ren­dezi meg Felszabadulási Ku­pa-mérkőzését a Borsodi Vo­lán, s a bajnokság tavaszi szezonjában valamennyi bajnoki mérkőzése is itt lesz. A tengerentúlon portyázó magyar labdarúgó-válogatott mára virradóra újabb mérkő­zést játszott. Ezúttal San Salvador válogatottja volt az ellenfél, s a nemzetközi lab­darúgóéletben alig jegyzett csapat ellen sovány győzel­met arattak a mieink. MAGYARORSZÁG— SAN SALVADOR 2:1 (1:1) Akárcsak Mexikóban, ez­úttal is a mi kapunkban tán­colt a labda nem sokkal a kezdés után. A 4. percben kihagyott a magyar védelem, s a csatárok már vonulhat­tak is kezdéshez. Nyolc perc elteltével Pusztai szerezte meg az egyenlítő gólt. A II. félidőben Fazekas állította be a mérkőzés végeredményét. Csapatunlc a találkozó után visszautazott Mexikóba, ahol újabb mérkőzést játszik Me­xikó válogatottja ellen. Kosárlabdában Ezúttal ismét a Taróczy—Szőke páros döntötte el a talál­kozó sorsát (Szabó István felvételei) Totóered m én vek 1. Torino—Bologna 3:1 1 9. Lanerossi—Taranto 0:0 X 2. Cagliari—Roma 1:5 2 10. Modena—Genoa 0:2 2 3. Cesena—Internazionale 2:3 2 11. Novara—Foggia 0:0 X 4. Como—Napoli 0:1 2 12. Palermo—Varese 1:1 X 5. Lazio—Sampdoria 1:1 X 13. Sambencdett.—Ternana 0:0 X 6. Verona—Juventus 1:2 2 13 +1: 7. Avellino—Spal 2:1 1 8. Catanzaro—Reggiana 0:0 X 14. Pescara—Catania 1:1 X • • Ötkarikás hírek Innsbruckban a xn. téli olim­pia 5. versenynapján — vasárnap — a szánkósok és bobversenyzők kivételével ,,gőzerővel” folytak a küzdelmek. A férfi sífutók sprinttávján — a 15 km-es viadalon — Bazsukov megőrizte a szovjet hegemóniát: ő lett az aranyérmes. Egyébként a szovjet futók kiváló teljesít­ményére jellemző, hogy tulajdo­nukba került a második, a ne­gyedik és a 16. hely is. Az ezüst­érmet Beljajev szerezte meg a finn Koivisto előtt. Az alpesi sielők női versenyei­nek legnagyobb esélyesei a ha­zai lesiklók voltak. Az osztrák szurkolók reményeit az is táp­lálta, hogy közvetlenül a rajt előtt bejelentették: a svájci Ma- rie-Thercse Nadig, a sapporói le- sikió bajnoknő sérülés miatt nem indul. A remények azonban hamar szertefoszlottak: a nyu­gatnémet Kosi Mittermaier hal­latlanul biztos technikával fölé­nyesnek számító győzelmet ara­tott, s megszerezte az NSZK első innsbrucki aranyérmét. Az ezüst­érmet az osztrák Brigitte Tot- schnigg nyerte, míg a harmadik helyre az amerikai Cindy Nel­son érkezett be. A női gyorskorcsolyázó verse­nyek befejezéseként 3000 m-en Tatjana Averina a Szovjetunió hetedik olimpiai aranyérmét sze­rezte meg, s ezzel ő bizonyult a XH. téli olimpia legeredménye­sebb női gyorskorcsolyázójának: két arany- és két bronzérmet vi­het haza a tiroli fővárosból. A második helyen az NDK-s And­rea Mitscherlich végzett, míg a dobogó harmadik fokára a nor­vég Lisbeth Korsmo állt fel. Az olimpiai jégstadionban há­rom kötelező gyakorlattal 12 nemzet 20 férfiversenyzője szá­mára megkezdődött az egyéni műkorcsolyázó bajnokság. A ve­zetést a várakozásnak megfele­lően. a szovjet Szcrgej Volkov szerezte meg. A magyar színeket képviselő Vajda László két gya­korlat után még a 9. volt, a har­madikat azonban alaposan elron­totta, s így a 10. helyről várhatja a folytatást, azaz a mai rövid gyakorlatok bemutatását, majd a szerda esti szabadon választott kürt. Egyébként ma két arany­éremért küzdenek maid. Az egyi­ket az összetett viadal végén ad­ják ki, míg este az olimpiai iég­stadionban „történelmi esemény­re” kerül sor: az eddigi téli olimpiák során most először avat­nak jégtáncban is bajnokot! E versenyszámban mi is érdekeltek vagyunk a Sallay—Regőczy pá­ros révén. A nemzetek éremtáblázatán a vasárnapi három döntő után a Szovjetunió alaposan megerősí­tette vezető helyét — 7 arany-i 2 ezüst- és 5 bronzérme van ed­dig — az NDK — 4. 4. 2 — az Egyesült Államok — 1, 3. 2 — az NSZK — 1, 2, 1 — Finnország — 1. I. 1 — és Ausztria — 1, 1, 1 — előtt. Jobb nyitányra számítottunk Szinte észrevétlenül repült el a kosárlabdás „vakáció” — ha ugyan a kéthónapos szünetet a felkészülés fáradalmait fi­gyelembe véve annak lehet nevezni! — és szombaton a fér­fiak, vasárnap pedig a nők mezőnyében is már bajnoki pon­tokért küzdöttek az együttesek. A sportág miskolci hívei vi­szont a rövid holtidény ellenére is régen tekintettek olyan várakozással a nyitány elé, mint most; két élvonalbeli csa­patunkért „szoríthattunk”!... BSE—DVTK 82:64 (42:37) — Ha „bejönnek” a dolgok és a lányok azt játsszák, amit megbeszéltünk — jósolt nagy- nagv óvatossággal a találko­zó előtt Molnár Miklós, a DVTK edzője —, akkor nem lehet baj, s a válogatottakkal telitűzdelt fővárosi gárdát is legyőzhetjük. A kitűnő szakvezető remé­nye azonban nem vált való­ra, mert a lányok nem azt játszották, amit megbeszél­tek, sőt még azt sem, amit egyébként tudnak! Tökélete­sen igaza volt 3 meccs után Kamarás István szakvezető­nek, amikor elkeseredve fa­kadt ki: — örök igazság, hogy a zic­cereket és személyiket be kell dobnia annak a csapat­nak, amelyik nyerni akar! Persze, nemcsak ez volt a hiba. A diósgyőri együttes tagjai — egy-egy rövid periódustól elte­kintve — olyan lassan mozogtak, építgették a támadásaikat, hogy az embernek gyakran az volt az érzése: ólomlemezek vannak a játékosok cipőiben a fürge fővá­rosiakkal szemben. Ezenkívül szinte végig igen sok volt az „el­nyomott” labda, arról nem is beszélve, hogy a nagyon agresz- szív BSE-zóna meglepően köny- nyen szorította ki őket a palánk alól. Arra viszont, hogy távolról is lehet dobni, csupán Winter „ébredt” rá de ő is későn; csak a második félidőben! A hazai gárda először a 7. perc­ben szerzett vezetést — 13:11 — ám ekkor látszott, hogy a do­básbiztonsággal komoly bajok vannak. Az előny nem is tartott sokáig, mert a fővárosiak még nagyobb sebességre kapcsoltak. Rengeteg volt a személyi hiba, s Spisák például már a 17. perc­ben (!) kipontozódott. Ezt a BSE jól ki is használta, mert pillana­tok alatt öt ponttal elhúzott, s ezt az előnyt a szünetig meg is tartotta. Fordulás után sem vál­tozott a hazaiak harcmodora, pe­dig a magassági fölényben levő fővárosiakkal szemben csak a.já­ték felgyorsítása és a bátor le­rohanó támadások alkalmazása lett volna hatásos. Ezzel szem­ben még a pozíciós játékban is jobbat produkált a BSE, s míg a diósgyőriek öt percen át (!) egy kosarat sem dobtak; ők 17 pontra növelték előnyüket. Saj­nos, a játékvezetők is alaposan kiengedték kezükből az irányí­tást és igen parázs hangulat ala­kult ki a néző- és játéktéren egy­aránt. Medgyesi, aztán Hegedűs oontozódott ki. majd Áronná vált harcképtelenné. A hajrában ugyan még megDróbált erősíteni a hazai csapat, de a BSE jól tar­totta a labdát. A diósgyőri pon­tokat Winter (28). Medgyesi (16), Áronná (9), Hegedűs (6) Spisák (2) és Vízkcletiné dobták. CSEPEL—ME AFC 100:70 (51:32) — A puszta eredmény a papírformát igazolja — szá­molt be a sokszoros bajnok­csapat otthonában történt be­íme az „agresszív zó­na” ... így bizony még a magas termetű és jól felugró Medgyesinek is nehéz a ko­sárba találnia. Nyert is a BSE. (Szabó felv.) mutatkozásról Szaniszló Sán­dor, az egyetemista gárda technikai vezetője —. de a mérkőzésen látottak más ké­pet mutatnak . S az a „szá­zas” sincs, ha a fiúk a meccs elején nem „tisztelik” any- nyira az ellenfelet! Az elmondottakból aztán még több érdekes dolog is kiderült. Például az, hogy az NB I-ben a szoros emberfogás igen sok sze­mélyit eredményez. Magyar pél­dául már a találkozó elején gyor­san „összegyűjtött” hármat, s ezért le is kellett cserélni. Ez viszont az eredményesség rová­sára ment! Ugyanakkor Béres egészen másként „viszonyult” ehhez a védekezési formához, mert kipontozódásáig — a -máso­dik félidő 15. percéig — a válo­gatott Pálffy alig „élt” mellette. Aztán viszont „szórta” a kosara­kat. Persze, meg kell szoknia a miskolciaknak az élvonalban igen gyakran alkalmazott ' letámadó zóna elleni játékot is, melyet az NB II-ben csak az OSC játszott ellenük. A támadó játékuk vi­szont biztató. Egy bajnokcsapat otthonában 70 pontot dobni nem lebecsülendő teljesítmény, bár a dobásbiztonságukkal még elég komoly bajok vannak. A ritmus- váltásra — a lassításra,, vagy a gyors indításokra — is nagyobb gondot kell fordítaniuk. De hát még van minderre idő, hiszen csak most kezdődött a bajnok­ság! Vasárnap a másik újonc, Körmend ellen idehaza bizonyá­ra már ezek a hibák nem lesz­nek olyan gyakoriak, mint most voltak. A miskolciak kosarait Busák, Gallyas (22—22), Kerekes. Ma­gyar (8—8), Varga, Németh (4—4) és Béres (2) szerezték. MONOSTORI GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom