Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-25 / 47. szám

I 1.1

Leonyid Brezsnyev előadói beszéde

(Folytatás a 2. oldalról.)

afe Kádár János az elnökségben

..z Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink távlatai is kedvezők — annyiban, amennyiben továbbra is ezen az együttesen megteremtett reális alapon fejlődnek, vagyis olyan körülmények között, amikor a két állam osztálytermészetének és ideológiájának nyilvánvaló különbözősége mellett megvan az a határozott eltökéltség, hogy nézeteltéréseiket és vitáikat ne erővel, fenyegetésekkel és fegyver- csörtetéssel oldják meg, hanem békés politikai eszközökkel.

A szovjet—amerikai kapcsolatok általánosságban véve pozitív fejlődését azonban az utóbbi években egész sor, nem csekély jelentőségű tényező bonyolítja. Zavarni próbálják ezt a fejlődést az Egyesült Államoknak azok a befolyásos erői, amelyek nem érdekeltek sem a Szovjetunióhoz fűződő viszony javításában, sem pedig általában a nemzetközi feszültség enyhülésében. Ezek az erők hamis fényben mutatják De a Szovjetunió politikáját, és a kiagyalt, „szovjet veszélyre” hivatkozva a fegyverkezési hajsza újabb fokozását követelik az E.svesült Államokban és a NATO-ban. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok diszkriminációs kereskedelmi intézkedéseinek elfogadásával kísérletek történtek a belügyeinkbe való beavatkozásra is.

A Szovjetunió eltökélt szándéka a szovjet—amerikai kapcsolatok további javítását célzó irányvonal megvalósítása, szigorú összhangban a létrejött megállapodások és a vállalt kötelezettségek szellemével és betűjével — a két nép és a világ békéje érdekében.

A nemzetközi légkör javulása kedvező atmoszférát teremtett a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés megélénküléséhez.

Az SZKP KB és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik fő iránya volt és marad — ahogyan azt a békeprog- tan előírja — a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért vívott harc. Ez a feladat ma minden eddiginél lokozottabban jelentkezik.

a fegyverkezési hajsza híveinek fő módszere az úgynevezett szovjet veszély bizonygatása. /

A Szovjetunió nem készül senkinek a megtámadására. A Szovjetuniónak nincs szüksége háborúra. A Szovjetunió nem emeli katonai költségvetését, másrészt viszont nem csökkenti, hanem szüntelenül növeli a népjólét fokozására irányuló kiadásokat. Országunk következetesen és megingathatatlanul küzd a békéért,' újra meg újra konkrét javaslatokat terjeszt elő a fegyverzet csökkentésére, a leszerelés előmozdítására.

Miután felvázolta a leszerelésért kifejtett erőfeszítések eredményét, Leonyid Brezs- nyev így folytatta:

Külön szólok a stratégiai fegyverek további korlátozására vonatkozó szovjet- amerikai tárgyalásokról. Ezeken a tárgyalásokon arra törekszünk, hogy valóra vált. e k az 1974. évi vlagyivosztoki megállapodást és megakadályozzuk, hogy megnyíljék a fegyverkezési hajsza egy olyan új csatornája, amely semmissé tenné eddigi eredményeinket. Érthető, hogy mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak továbbfejlesztése, kölcsönös bizalmának erősítése, mind pedig az általános béke megszilárdítása szempontjából igen nagy jelentőségű volna, ha e kérdésben sikerülne megállapodást kötni.

Konkrétan azt javasoltuk: egyezzünk meg, hogy betiltsák az új, az eddiginél még nagyobb erejű fegyverrendszerek, többek között a ballisztikus rakétákkal felszerelt új, Trident típusú tengeralattjá- r k és a B—1 típusú új hadászati bombázók gyártását az Egyesült Államokban éj a hasonló rendszerek gyártását a Szovjetunióban. Sajnos, az amerikai fél nem fogad’.a el ezeket a javaslatokat.

Javaslatunkat ennek ellenére továbbra is fenntartjuk.

Bizonyosam eljön az idő, amikor elkerülhetetlen lesz, hogy a hadászati fegyverek korlátozásának folyamatába más nukleáris hatalmak is bekapcsolódjanak. Amelyek pedig erre nem lennének hajlandóak, óriási felelősséget vállalnak magukra népükkel szemben.

Számos nagyhatalom még mindig nem hajlandó a fegyverkezési hajsza beszüntetésére. Az enyhülés és a leszerelés ellenfelei még számottevő erőtartalékokkal rendelkeznek.

Igen jelentős a leszerelési világkonferencia összehívására vonatkozó javaslat, amelyet az ENSZ-tagállamok túlnyomó többsége támogat.

A politikai enyhülést a katonai enyhüléssel kell megerősíteni. A békeprogram világos célt tűzött ki: Közép-Európában csökkenteni kell a fegyveres erőket és a fegyverzetet. Erről már több mint két esztendeje folynak a bécsi tárgyalások, de kézzel fogható haladást nem értek el. Ennek egyetlen oka van: a NATO-országok még mindig nem mondanak le azokról a kísérleteikről^ hogy a tárgyalásokat egyoldalú katonai előnyök biztosítására használják fel.

A szocialista államok — hogy elmozdítsák az ügyet a holtpontról — nemrég újabb javaslatokat tettek.

Javaslataink a Közép-Európában kialakult erőviszonyok fenntartására, az egyen- ^ily biztosítására, mint az egyedül reális Slapra épülnek.

A háború veszélyének további csökkentése, a leszerelés ügyének előrevitele érdekében most azt javasoljuk, hogy kössünk az egész világot átfogó szerződést az erőszaknak a nemzetközi kapcsolatokban való elutasításáról. E szerződés részvevői — köztük természetesen a nukleáris hatalmak —. köteleznék magukat, hogy az egymás közötti viták megoldása során tartózkodnak a fegyverek, így a nukleáris fegyver alkalmazásától. A Szovjetunió kész más államokkal együtt megvizsgálni a gyakorlati lépéseket e javaslat megvalósítására.

Az SZKP főtitkára ezután a jövő feladatait körvonalazta.

A békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programja

Országunk nemzetközi helyzetét, és a nemzetközi helyzetet értékelve pártunk Központi Bizottsága azt a következtetést Vonja le, hogy a békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívandó további harc most elsősorban a következő feladatok megoldását követeli meg.

— Szakadatlanul szilárdítani kell a testvéri szocialista államok ességét, és az új társadalom építésében kifejtett sokoldalú együttműködésüket fejlesztve növelni kell a béke szilárdításához való együttes, aktív hozzájárulásokat.

— Törekedni kell a növekvő, a béke számára veszedelmes fegyverkezési hajsza megszüntetésére, rá kell térni a felhalmozott fegyverkészletek csökkentésére, a leszerelésre. Ebből a célból:

a) Mindent meg kell tenni a hadászati fegyverek korlátozására és csökkentésére vonatkozó újabb szovjet—amerikai megállapodás előkészítésének befejezése érdekében, a nukleáris kísérletek általános és teljes beszüntetéséről, a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, az újabb tömegpusztító fegyverfajták és fegyver- rendszerek létrehozásának betiltásáról szóló, valamint az emberi környezet katonai, vagy más ellenséges célokból történő befolyásolását megtiltó nemzetközi szerződések megkötése érdekében.

b) Űjabb erőfeszítéseket kell tenni a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások aktivizálása érdekében. E térségben az első konkrét lépésekről történő megállapodást követően majd a legközelebbi években tovább kell tevékenykedni a katonai enyhülés, ügyén.

c) El kell érni, hogy számos országban a katonai kiadások jelenlegi állandó növelését e kiadások rendszeres csökkentésének gyakorlata váltsa fel: mindent meg kell tenni a leszerelési világértekezlet mielőbbi összehívása érdekében.

■ — A békeszerető államok erőfeszítéseit összpontosítani kell a még meglevő háborús tűzfészkek felszámolására, és mindenekelőtt a közel-keleti helyzet igazságos és tartós rendezésére. Ezzel a rendezéssel összefüggésben az érintett államoknak meg kell vizsgálniuk azt a kérdést, hogyan járulhatnak hozzá a Közel-Keleten a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez.

— Mindent meg kell tenni a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséért, azért, hogy az enyhülés az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés konkrét formáját öltse. Aktívan folytatni kell az összeurópai tanácskozás záródokumentuma teljes megvalósításának irányvonalát, a békés egymás mellett élés fejlesztését Európában. A békés egvmás mellett élés elveinek megfelelően folytatni kell az Egyesült Államokkal, Franciaországgal, az NSZK-val, Nagy-Britanniával, Olaszországgal, Kanadával, valamint Japánnal és más kapitalista államokkal való hosszú távú, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztését politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren egyaránt.

— A kontinens állaniáinak kö?ös erőfeszítésével tovább kell munkálkodni az ázsiai biztonság megteremtésén.

— Törekedni kell az egész világot átfogó olyan szerződés megkötésére, amely megtiltja a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazását.

— Az egyik legfontosabb nemzetközi feladatnak kell tekinteni a gyarmati elnyomás összes maradványának felszámolását, a népek függetlensége és egyenjogúsága megsértésének megszüntetését, az elnyomás és a faji politika valamennyi fészkének felszámolását.

— A nemzetközi kereskedelem területén el kell érni a diszkrimináció és minden mesterséges akadály megszüntetését, ä jogegyenlőtlenség, a diktátumok és a kizsákmányolás megnyilvánulásainak a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban való felszámolását.

Ezeket a javaslatokat a XXIV. párt- kongresszuson meghatározott békeprogram szerves folytatásának, a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programjának tekintjük. E feladatok megoldásának szolgálatába állítjuk országunk külpolitikáját, és e területen együtt fogunk működni a többi békeszerető állammal.

Az SZKP és a nemzetközi forradalmi folyamat

A gyökeres társadalmi változások korában éiünk. Tovább erősödnek és bővülnek a szocializmus pozíciói. A nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmei új távlatokat nyitnak meg azok előtt az országok előtt, amelyek kivívták függetlenségüket. Fokozódik a dolgozóknak a monopóliumok elnyomása, a kizsákmányoló rendszerek ellen vívott harca. Mind nagyobb méreteket ölt a forradalmi, demokratikus, imperialistaellenes mozgalom. Mindez összességében a nemzetközi forradalmi folyamat fejlődését jelenti.

Az emberiség társadalmi fejlődésének fő irányát a szocializmus országainak fejlődése, erejük növekedése, nemzetközi politikájuk jótékony hatásának erősödése határozza meg.

A kapitalizmus általános válsága tovább mélyült az utóbbi években.

Erősödött az imperializmuson belüli vetélkedés, a Közös Piacon és NATO-n belüli viszálykodás. A nemzetközi monopóliumok növekvő gazdasági hatalma még kíméletlenebbé tette a konkurrer.cia-har- cot.

A jelenlegi válság nem a szokásos. Mindenki világosan látja: szertefoszlott a bur- zsoá ideológusok és reformisták egyik fő mítosza, az a mítosz, amely szerbit napjaink kapitalizmusa képes a válság kiküszöbölésére. A kapitalizmus ingatag volta mind nyilvánvalóbbá válik.

A kommunistáktól távol áll, hogy a kapitalizmus „automatikus csődjét” jósolják.

— folytatta beszédét Leonyid Brezsnyev.

— A kapitalizmus még nem kis tartalékokkal rendelkezik. Az utóbbi évek eseményei azonban újult érővel bizonyítják, hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője.

Az elmúlt öt év folyamán a nemzetközi reakció néhány bástyáját súlyos csapás érte. Ebben az időszakban zajlott le a chilei és a portugáliai forradalom. Peruban jelentős sikereket értek el a forradalmi-felszabadító erők. Görögországban megbukott a katonai fasiszta kormány. Spanyolországban megingott a francoista rezsim.

Chile tragédiája nem érvényteleníti a kommunisták következtetéseit a forradalom különböző útjainak lehetőségéről, beleértve a békés forradalmat is, ha megvannak ehhez a szükséges feltételek. Itt, a kongresszusunkon valamennyi szovjet ember nevében újból követeljük: „Szabadságot Luis Corvalánnak! Szabadságot a "fasiszta junta valamennyi foglyának!’’

A mi nézőpontunk szerint viszont a proletár internacionalizmus elutasítása egyet jelentene azzal, hogy a kommunista párto. kát és általában a munkásmozgalmat erős és bevált fegyvertől fosztjuk meg.

Jelentékeny szerepet játszanak a kommunisták regionális konferenciái. Az elmúlt években nem kevés ilyen konferencia vo.i. Külön meg kell említeni Latin-Ame. rika és a Karib-tenger térsége kommunistáinak havannai konferenciáját, amelyen részt vett az Egyesült Államok és Kanada Kommunista Pártja is. Az európai kommunista pártok szintén készülnek konferenciájukra. Sok párt sürgeti a kommunista és munkáspártok újabb világtalálkozóját. Az SZKP elvileg támogatja ezt a gondolatot, hogy mikor és hogyan valósítsuk meg. arról természetesen általános egyetértéssel döntünk majd. *

Szeretném kongresszusunkon felvetni azt a javaslatot, hogy emeljenek Moszkvában emlékművet a nemzetközi kommunista mozgalom hőseinek, akik önfeláldozóan küzdöttek a nép boldogságáért I és életüket az osztály ellenség oltotta ki. Jelképezze ez pártunk megingathatatlan hűségét a proletár internacionalizmus nagy ügyéhez.

XXIV. kongresszus irányelveinek megfelelően, tovább mélyítettük kapcsolatainkat a haladó nem kommunista pártokkal. a forradalmi-demokratikus, valamint a baloldali szocialista pártokkal. Jelentékenyen bővültek érintkezéseink számos ország szocialista és szociáldemokrata pártjaival, ígv például Finnország, Belgium. Japán, Nagy-Britannia, Franciaország ilyen pártjaival. Értékeljük, amit elértünk ezen a téren és továbbra is ebben az irányban munkálkodunk.

Az eltelt öt esztendő egyik nevezetes jelensége volt a tőkés világ kommunista pártjai befolyásának növekedése.

A nemzetközi kommunista mozgalom sikereiről tanúskodik az a tény. hogy az lJ69-cj tanácskozáson felvázolt antiimpe- rialista akcióprogram legtöbb pontja megvalósult.

A kommunisták között időnként keletkezhetnek véleménykülönbségek egyes kérdések elbírálásában. Marxisták—leninisták azonban az ilyen kérdéseket az internacionalizmus álláspontjáról közelítik meg, az egész mozgalom egységének szilárdítását szem előtt tartva, és a keletkezett problémákat a valódi elvtársiasság szellemében, minden egyes párt egyenjogúsága és önállósága tiszteletben tartása 1 ikezdhetetlen normáinak keretei között vitatják meg. Természetesen itt nincs és nem is lehet szó az elvi dolgokban való kompromisszumokról, a kommunista ideológiának ellentmondó nézetekkel és cselekedetekkel való megbékülésről.

A kommunisták küzdelmükben a forradalom fejlődésének, a szocializmus és a kommunizmus építésének közös törvényszerűségeiből indulnak ki. Ezeket a törvény- szerűségeket, amelyek a marxizmus—le- ninizmus elméletében tükröződnek és amelyeket a gyakorlat igazolt, kollektiven és részletesen kifejtve fogalmazták meg a testvérpártok nemzetközi tanácskozásain. E közös törvényszerűségek alapos megértése. a rájuk való támaszkodás az adott ország konkrét feltételei alkotó felméré- s ’ íek és számbavételének párosításával, továbbra is a marxisták—leninisták elidegeníthetetlen sajátossága.

Szeretném külön aláhúzni a proletár internacionalizmus fontosságát . napjainkban. Ez a marxizmus—leninizmus egyik fő elve.

Kétségtelen, hogy a tudományos kommunizmus és a szociáldemokraták reformizmusa között szó sem lehet ideológiai közeledésről.

Az olyan szociáldemokratákkal, akik tudatában vannak a béke ügye iránti felelősségüknek, még inkább a szociáldefnók- rata munkásokkal egyesíthet és egyesít is bennünket a népek biztonsága iránti gondoskodás, a fegyverkezési hajsza megfékezésére. a fasizmus, a fajgyűlölet és a kolonializmus legyőzésére irányuló törekvés.

Az enyhülés, a békés egymás mellett élés az államközi kapcsolatokra vonatkozik.

Az enyhülés semmiképpen sem hatálytalanítja és nem is hatálytalaníthatja, vagy változtathatja meg az osztályharc törvényeit.

Nem. titkoljuk, hogy mi az enyhülésben a szocializmus és kommunizmus békés építéséhez szükséges kedvezőbb feltételek megteremtésének útját látjuk.

Ami pedig azt a balos színezetű állítást illeti, hogy a békés egymás mellett élés . állítólag majdnem, „a kapitalizmus segítését” „a társadalmi-politikai helyzet befagyasztását” jelenti, mi ezt válaszoljuk: minden forradalom elsősorban az adott társadalom belső fejlődésének törvényszerű eredménye. Maga az élet is cáfolja a ..befagyasztásról” szóló kiagyalásokat. Elég. ha azokra a nagy forradalmi átalakulásokra gondolunk, amelyek az utóbbi években mentek végbe a világban.

Összegezve áz elmondottakat: a Központi’ Bizottság teljes joggal jelentheti a kongresszusnak, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete olyan szilárd, mint amilyen még soha sem volt.

Az elért eredményekre támaszkodva, most úi feladatokat tűzünk ki nemzetközi síkon. A kitűzendő program sikerében való bizakodásunkat arra alapítjuk, hogy az egész szovjet nép' támogatja a párt irányvonalát. Ez a politikánk minden nép alapvető érdekeit szolgálja. Ezé a politikáé a jövő! — fejezte be beszámolójának nemzetközi részét az SZKP KB főtitkár«.

(Folytatás a 4. oldalon.)