Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-25 / 47. szám

Leonyid ßrezsnyev előadói beszéde ii. Az ötéves terv eredményei és a párt gazdaságpolitikájának fő feladatai (Folytatás a 3. oldalról.) Bőséges anyagót tartalmaz az SZKP Központi Bizottságának a tervezete „A szovjet népgazdaság-fejlesztés 1976—80-ra szóló fő irányairól” — mondotta ezután az előadó. Ez lehetővé teszi annak elbí­rálását. hogv mit végeztünk a beszámolási időszakban és milyen feladatok állnak az ország előtt. A kilencedik ötéves terv eredményei Amennyiben a kilencedik .ötéves terv általános eredményeire gondolunk, a leg­fontosabb abban foglalható össze, hogy a szovjet nép önfeláldozó munkája, a párt irányító és szervezői tevékenysége bizto­sította a gazdaság szüntelen növekedését. Az ötéves terv alapvető társadalmi és gazdasági feladatait megoldottuk. Az ipari termelés volumene, amint ezt az irányelvek előirányoz.ták, öt év alatt 43 százalékkal növekedett. Meg kell említeni a sikereket annak a megoldásában, amit az SZKP XXIV. kongresszusa fő feladatként jelölt meg — a nép életszínvonalának emelésében. Az ország történelmében nem volt még ed­dig példa olyan széles körű szociális prog­ramra, mint az. amelyet a beszámolási időszakban hajtottunk végre. A másik alapvető probléma, amelynek megoldásában szintén előbbre jutottunk, — ez a mezőgazdaság fellendítése, műsza­ki megújítása, a kolhozok és a szovhozok gazdasági megszilárdítása. A párt. a Központi Bizottság és a Po­litikai Bizottság lankadatlan figyelmet szentelt a mezőgázdaságnak. A kongresszus küldöttei tudják, hog/a mezőgazdaság fejlesztése az elmúlt öt év­ben a természet erőivel vívott rendkívül súlyos küzdelemben zajlott le. öt év alatt csupán egyetlen, az 1973-as esztendő volt jó, két évben pedig — 1972-ben és 1975- ben — hallatlanul nagy aszály sújtotta a mezőgazdaságot. A körülmények ilyen kedvezőtlen egybeesésével falvaink egyet­len ötéves tervidőszakban sem találkoz­tak. A párt által foganatosított határozott intézkedések, az a megfeszített, sőt min­den túlzás nélkül hősies munka, amellyel a kolhozokban és a szovhozokban reagál­tak a Központi Bizottság felhívására, lé­nyegesen enyhítette a helyzetet. A mező- gazdaságban egészében véve, tovább nö­vekedett a termelés. A kilencedik ötéves tervidőszakban nem csekély eredményeket értünk el az olyan mélyreható probléma megoldásában, mint a termelés hatékonyságának emelése. A legáltalánosabb mutatója ennek a munka­termelékenység felgyorsult növekedése. En­nek köszönhető az iparban a termékgya­rapodás 84 százaléka, az építkezésben 78 százaléka, a mezőgazdaságban pedig az egész gyarapodás. Ezalatt az idő alatt az i )arban a termelési alapok mintegy 40 s ázalékát, a mezőgazdaságban pedig 56 százalékát újítottuk meg. Van még egy fontos probléma, amelyet mgv arányokban oldottunk meg a kilen­cedik ötéves tervidőszakban — ez az or- s ág tüzelő-, energia-, fém- és nyersanyag- s íükségletének biztosítása. Gazdaságfejlesztésünk iránya és jellege ' íkéletesen megfelelt az SZKP XXIV. ongrespzusa elvi előírásainak és irányel­veinek. A kommunista párt irányításával a kilencedik ötéves tervidőszakban újabb atalmas lépést tettünk a kommunizmus- ryagi-műszaki bázisának megteremtésé­in, a nép életszínvonalának emelésében, rz ország biztonságának szavatolásában. Pz a párt által a XXIV. és a XXV. kong- i esszus közötti időszakban kifejtett gazda- r igi tevékenységének politikai eredménye. 1' z a szovjet emberek hősies munkájának íj eredménye. A gazdasági fejlődés problémáit érintve Leonyid Brezsnyev így folytatta: Az objektív természetű nehézségekről már szóltam. A rossz termést hozó évek itäsa szükségszerűen tükröződött a mező- gazdasági termelésben és egyes közszük­ségleti cikkek gyártásában, a nemzeti jö­vedelem növekedésének ütemében. De nemcsak objektív okokról van szó, és ezt nyíltan meg kell mondani. Nem mindig és nem mindenütt dolgoztunk úgy, 'ogy ezt saját határozataink követelték. A tervezés tökéletesítése, a gazdasági me­chanizmus átalakítása, a termelés intenzí- v?bbá tételét célzó irányvonal a tervezett- r :\ lassabban valósult meg. A párt gazdasági stratégiája és a tizedik ötéves terv sajátosságai Fő feladataikat, a gazdasági tevékenység alapvető irányait tekintve a kilencedik és a tizedik ötéves terv mintegy egységes egészet alkot — hangsúlyozta az előadó. Az előző kongresszus határozatainak megfelelően a tizedik ötéves terv előké­szítése az ország 1990-ig szóló távlati gaz­daságfejlesztési iránvvonalainak kidolgo­zásává’. egyidejűleg folyt. A 15 évre szóló orientáló megállapítások természetesen nem lehetnek és nem is kell. hogy annyi­ra direktíva jellegűek és részletesek le­gyenek. mint az ötéves tervek. Ren­delt :tésük más; az, hogy jó előre megha­tározzák az előttünk álló feladatok ieíle- gét és mértékét, összpontosítsák az erőket megoldásukra, világosabban jelezzék az esetleges problémákat és nehézségeket, megkönnyítsék az ötéves terv keretein túlnövő programok és tervezetek kidolgo­zását és végrehajtását. A konkrét számokon, a távlati felada­tokon még sokat kell dolgoznunk. A már elvégzett számításokból azonban kitűnik, hogv az 1976—1990-es években az ország körülbelül kétszer akkora anyagi és pénz­ügyi forrásokkal rendelkezik majd. mint az elmúlt tizenöt évben. t\ számos új lehetőség mindenekelőtt a szovjet emberek anyagi jólétének további növelésére, nunka- és életfeltételeik ja­vítására, az egészségügy, a közművelődés, a kultúra jelentős előrelépésére vonatko­zik, mindarra, ami elősegíti az új ember formálását, iá szerpélviséa sokoldalú fellö­vését. a szocialista életmód tökéletesítését. A tizedik ötéves tervben a munkások és alkalmazottak átlagbérét öt év alatt 16 —18 százalékkal, a kolhozparasztoknak a közös gazdálkodásból származó jövedel­mét pedig 24—27 százalékkal kívánjuk nö­velni. A lakosság számára a társadalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások 28—30 százalékkal növeked­nek. A könnyű- és élelmiszeripar, vala­mint a lakossági szolgáltatások szférájá­nak fejlesztésére a tizedik ötéves tervben több mint 31 milliárd rubelt fordítunk, hat milliárddal többet, mint az előző ötéves tervben. A párt gazdasági stratégiájának mind a tizedil. ötéves terv, mind hosszabb távla­tok tekintetében tengelyében áll — az or­szág gazdasági erejének további növelése, a termelési alapok bővítése és gyökeres felújítása, a nehéziparnak — a gazdaság alapjának — szakadatlan, kiegyensúlyo­zott növelése. Ez hatalmas feladatokat állít azok elé az ágazatok elé. amelyeknek ki kell elé­gíteniük az országnak a fémek, fűtőanya­gok, energia, vegyipari termékek,, erdő- és építőanyagok iránt egyre növekvő igényét. Különleges felelősség hárul azokra az ágazatokra, amelyek .a népgazdaság min­déi szféráját modem gépekkel és beren­dezésekkel hivatottak ellátni. Tovább fejlesztjük egyebek közt a nyu­gat-szibériai komplexumot, amely távlati- » lag az országos ellátáshoz a kőolajnak és földgáznak mintegy felét, a műguminak és a műanyag jelentős részét adhatja. Alapvetően új szakaszt tervezünk a ke­let-szibériai termelőerők kiaknázásában. Egyedül a Szájanszk-i komplexum, amely- n-.k az energiát a világ legnagyobb kapa­citású erőműve, a Szajan-Susenszkaja ví­zi erőmű szolgáltatja, számos olyan ipari létesítményt foglal maid magában, ame­lyek fémkohászatra és gépgyártásra szako­sodnak. Nagy jelentősége van a bajkál—amuri vasútvonal építésének. Ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg az or­szág előtt álló szerteágazó gazdasági és társadalmi feladatokat, nincs más út, mint a munka termelékenységének gyors növe­lése. a társadalmi termelés hatékonyságá­nak nagv mértékű emelése. A hatékony­ságra való támaszkodás — és erről újra és újra szólnunk kell — egész gazdasági stra­tégiánk legfontosabb alkotórésze. A nyolcvanas években nem további mun­kaerők bevonására kell maid számítanunk, hanem csupán a munka termelékenységé­nek növelésére. Az, ország energia- és nyersanyagszük­séglete állandóan nő. ezek termelése pedig egyre drágábbá válik. Következésképpen annak érdekében, hogy ne kelljen rend­kívüli mértékben növelni á beruházásokat, el kell érni. hogv a forrásokat ésszerűb­ben használjuk fel. A népgazdaság fejlődésének mértékében, a városok és ipari közoontok növekedésé­nek arányában egyre több anvagi eszközt igényel majd a környezetvédelem. Az új ötéves terv e téren nagy szerepet játszik, nemhiába nevezték el a hatékony­ság és minőség ötéves tervének. Természetesen nem feledkezünk meg a mennyiségről sem. Így a nemzeti jövedel­met 1980-ban 457,5 milliárd rubelre ter­vezzük, vagyis 96 milliárddal kívánjuk nö­velni. Az ipari termelés értéke majdnem 197 milliárd rubellel nő, és meghaladja majd a 720 milliárdot. Az SZKP Központi Bizottsága elégedett­séggel államija meg. hogy ..A Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésé­nek fő irányai” című tervezetet vala­mennyi területen, határterületen és köz­társaságban a politikai aktivitás légköré­ben, tárgyszerűen vitatták meg. A Központi Bizottság Politikai Bizottsá­ga által létrehozott külön bizottság a dol­gozók által előterjesztett javaslatokat megvizsgálja, azzal a céllal, hogy azokat figyelembe vegye az ötéves terven folyó munka során — mondotta az előadó.. A gazdaság fejlesztésének súlyponti kérdései a jelenlegi szakaszban Elsőrendű feladat marad a tudományos­műszaki fejlődés meggyorsítása. A párt Központi Bizottsága és a kor­mány utasítására az akadémiai intézetek, a minisztériumokkal és irányító szervek­kel közösen elkészítették a tudományos­műszaki fejlődés és annak társadalmi­gazdasági következményei 1976—1990-re szóló komolex programtervezetét. Ezt a munkát feltétlenül folytatni kell. mivel szerves részét kéoezi a most folyó és a távlati tervezésnek, olvan támpontokat ad, amelyek ismerete nélkül elképzelhetetlen a sikeres gazdaságirányítás. A tudományos és műskaki forradalom alapvető változásokat követel a gazdasági tevékenység stílusában' és módszereiben, határozott harcot igényel a vaskalapossög- gal és rutinnal szemben, igényli a tudo­mány valódi tiszteletét, azt, hogy támasz­kodjunk rá, számoljunk vele. Követeli a tervezés és a gazdasági ösztönzés tökélete­sítését, annak érdekében, hogy olyan vi­szonyokat hozzunk létre, amelyek teljes mértékben előmozdítják az egész láncolat minél gyorsabb végigjárását — a talál­mánytól a tömegtermelésig. Mindez a legteljesebb mértékben párt­feladat. És talán egész gazdasági építő­munkánkban nincs ma aktuálisabb és fe­lelősségteljesebb feladat. > A mezőgazdaság további fejlesztése össznépi feladat A mezőgazdaság területén a párt két egymással összefüggő célt tűz ki. Az első: az országot megbízhatóan el kell látni élelmiszerrel és mezőgazdasági nyers­anyaggal, és ehhez mindig elegendő tarta­lékkal kell rendelkezni. És a második: tovább kell haladnunk a városi és falusi élet anyagi és kulturális viszonyainak kö­zelítése útján, ami programunk követel­ményeiben szerepel. Realisták vagyunk. Jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés minőségi átalakí­tása,időt. munkát, hatalmas befektetéseket igényel. Mi több: számos, elsősorban ob­jektív történelmi okokból csak az utóbbi időben kezdtünk nagy anyagi eszközöket fordítani ennek az ágazatnak a fejleszté­sére. A szovjet hatalom évei alatt a me­zőgazdaságra fordított 320 milliárd rubel beruházásból 213 milliárd az elmúlt két ötéves terv időszakára esett. A párt a mezőgazdaság további fellen­dítését az egyik legfontosabb állami, or­szágos feladatnak tekinti. E feladat meg­oldásához a gazdaság összes ágazatának megfelelően hozzá kell járulnia. A dolgozók jólétének fokozása elenged­hetetlenül megköveteli a lakosság áruvá­sárlási és szolgáltatási igényeinek még teljesebb kielégítését. A pénzjövedelmek növekedése ugyanis önmagában mégnem jelenti az életszínvonal reális emelését. Ráadásul egyes árucikkek hiánya, a szol­gáltatások mennyiségi korlátozottsága csökkenti a munka anyagi ösztönzésének lehetőségeit. Éppen ezért a párt a mező- gazdaság gyors ütemű fellendítésével együtt rendkívül nagy jelentőségét tulajdonít az úgynevezett B szektorba tartozó iparágak fejlesztésének. Az eredmények ellenére a Központi Bi­zottság azon a véleményen van, hogy a B szektor ágazatainak helyzete nem elé­gíthet ki bennünket. Nemcsak árról van szó, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok­nak a rossz termés okozta hiánya miatt a könnyű- és élelmiszerioar több területén nem sikerült megvalósítani a kitűzött cé­lokat. Sokkal átfogóbban és határozottab­ban kell felvetnünk a kérdést. Önök em­lékeznek arra. hogy a XXIV. kongresszus megállapította: gyökeresen meg kell vál­toztatnunk hozzáállásunkat mindahhoz, ami az emberek mindennapi szükségleteinek kielégítésével kancsölatos, mind mennyi­ségileg, mind minőségileg lényegesen nö­velnünk kell az árutermelést és a szol­gáltatásokat. Meg kell mondani, hogy ezt a feladatot nem sikerűit maradéktalanul teljesíteni. Még most sem tanultuk meg, hogy a nehézipar fejlesztésének gyors üte­mével egyidőben. fokozzuk a B szektor, valamint a szolgáltatások szférájának fej­lesztését. Folytatva a B szektorba, valamint az azt kiszolgáló termelési ágazatokba, a ke­reskedelembe és a szolgáltatások szférá­jába irányuló beruházások növelését, fo­koznunk kell a követelményeket mind­azokkal szemben, akik J a gazdaság e te­rületének fejlődését tervezik és irányít­ják. A kulcsfontosságú gazdasági problémák között — mondotta Brezsnvev a további­akban — egyre nagyobb jelentősége van a külgazdasági kapcsolatok fejlődésének. Mindez egyenes következménye népgazda­ságunk gyors növekedésének és azoknak a hatalmas változásoknak, amelyek szerte a világon mennek végbe, s a béke és az enyhülés politikájának eredményei. A külgazdasági kapcsolatokban haté­kony eszközt látunk mind a politikai, mind a gazdasági feladatok megoldásának előmozdításához. A gazdasági integráció útján növekszik a szocialista közösség ere­je és összeíorrottsága. A fejlődő országok­kal való együttműködés megkönnyíti ezeknek az országoknak gazdasági és tár­sadalmi életük haladó irányban történő átalakítását., Végül a tőkés országokkal való gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok megszilárdítják és kiszélesí­tik a békés egymás mellett élés politiká­jának anyagi alapját. A többi országhoz hasonlóan mi is ar­ra törekszünk, hogy a külgazdasági kap­csolatokból származó előnyöket felhasz­náljuk a gazdasági feladatok sikeres meg­oldását célzó pótlólagos lehetőségek moz­gósítására. időmegtakarításra, a terme­lés hatékonyságának fokozására, a tudo­mányos és technikai haladás meggyorsí­tására. A kilencedik ötéves tervben az előirány­zóknál lényegesen nagyobb sikereket ér­tünk el ezen a téren. A külkereskedelmi forgalom' volumene az 1970-es 22 milliárd rubelről 1975-ben 51 milliárd rubelre nőtt. Gyors ütemben fejlődött exportunk is, és nemcsak a nyersanyagok terén, hanem a gépek és berendezések különböző faj­táinak vonatkozásában is, beleértve az atomreaktorokat, áramfejlesztőket, a re­pülőgépeket és szerszámgépeket is. A Szovjetunió részt vett több száz külföldi ipari objektum építésében. A X. ötéves tervben előirányoztuk a külkereskedelmi forgalom jelentős növelé­sét. Fontos kérdés a külgazdasági kapcsola­tok új formáinak fejlesztése, amelyek túl­lépnek a szokásos kereskedelem keretein, kiszélesítik lehetőségeinket és általában a legnagyobb hatékonyságot biztosítják. Itt többek között azokra a kompenzációs meg­állapodásokra gondolok, amelyek során teljes mértékben a mi államunk tulajdo­nában levő új üzemek jönnek létre kül­földi cégekkel való együttműködésben. Hiteleket, berendezéseket, licenceket nyúj­tanak számunkra, és mi olyan termékek­kel fizetünk, amelyeket ezekben vagy más üzemekben állítanak elő. Ilyen jellegű megállapodások eddig főleg a nyersanya­got és félkésztermékeket termelő ágaza­tokban jöttek létre. De itt az ideje széle­síteni ezek hatókörét, bevonni a feldolgo­zóipart is, felkutatni a termelési kooperá­ció új módjait. Külgazdasági politikánkat összehangol­juk a testvéri országokkal. Az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet zá­ródokumentumának szellemében a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa a tagor­szágok kormányainak nevében hivatalos kapcsolatok létesítését javasolta az Euró­pai Gazdasági Közösségnek. Az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsának átnyújtottuk a kölcsönös kapcsolatok alap­jairól szóló megállapodás-tervezetet, amely kedvező feltételek kialakítását irányozza elő a két szervezet és a hozzájuk tartozó országok közötti egyenjogú együttműkö­déshez. Mi készek vagyunk erre. A gazdaságirányítás, a gazdasági mechanizmus — az új követelmények színvonalán A szervezés a döntő láncszem, vagyis a gazdaságirányítás további tökéletesítése a szó legszélesebb értelmében. Most. ami­kor már komoly tapasztalat gyűlt össze, amikor jobban kirajzolódtak a haladási irányok, meggyorsíthatjuk' és meg is kell gyorsítanunk a gazdasági mechanizmus át­szervezését. Mindenekelőtt biztosítani kell a terve­zés tökéletesítését. Az irányító, mindenekelőtt pedig a ter­vezői tevékenységet a végső népgazdasági ersdménvekre kell összpontosítani. Nem elég csak szem előtt tartani, hogy a termelés végső célja a különböző társa­dalmi szükségletek kielégítése, hanem le is kell vonnj ebből a gyakorlati következ­tetéseket Az egyik ilyen következtetés pe­dig kétségtelenül az. hogy a fogyasztók nagyobb lehetőséget kapjanak a termelés befolyásolására, akár a nyersanyagokról és anyagokról, gépekről és berendezések­ről. akár a tömegfogyasztási cikkekről van is szó. Ebben a vonatkozásban lénveees javításra szorul a gazdasági mechanizmus számos láncsze ne. A munka másik iránya: a gazdasági ösztönzők és emelők — az önálló gazda­sági elszámolás, a nyereség, ez ár és a prémium — helyesebb kihasználásé Más szóval, tökéletesíteni kell az olyan muta­tók egész rendszerét, amelyek a minisz­tériumok. egyesülések és vállalatok tevé­kenysége. s mindenekelőtt munkájuk ha­tékonysága és minősége, értékelésének alapjául szolgálnak. Ezek a mutatók arra hivatottak, hogy egyesítsék a dolgozók érdekeit a vállalat érdekeivel, a vállalat érdekeit az állam érdekeivel, arra ösztönözzenek, hogy fe­szített terveket fogadjanak el (és termé­szetesen teljesítsenek), erőforrásokat ta­karítsanak meg, csökkentsék az önköltsé­get és gyorsabban vezessék be az új ter­mékfajták gyártását, megfelelő választék­ban kitűnő minőségű termékeket állítsa­nak elő. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom