Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-13 / 10. szám
\ llj acélmű az elavult helyett Az Állami Tervbizotlr.ág augusztusi ülésén jóváhagyta a tervet: új, komplex acélművet kell építeni a Lenin Kohászati Művekben. Novemberben arról is döntöttek. hogy a jelentős nagyberuházást konverterüzem létrehozásával kell megkezdeni. Ez a két döntés a kohászatiak régóta vajúdó problémájának megoldását jelenti, de egyben rendkívüli feladatokat is ró az ott dolgozókra. Igaz. ennek eredményeként nyolc éven belül meg lehet szüntetni az elavult Siemens —Martin acélművet, s korszerű technológiájú, nagyteljesítményű, minőségi és nemesacélok gyártására alkalmas, termelékeny és gazdaságos acélgyártó üzem létesül az LKM-ben. A beruházás előkészítésért az intézkedések már megtörténtek. ★ Csak ritkán van arra szükség, hogy- a hét pénztár egyszerre menjen a Búza téri Áru- csarnokban. (Solymos László felvétele) l Emberek, ügyek, ügyintézés Sajttá roló épül Űj beruházás eredményeként rövidesen hűtőtárolóval bővül a Borsod megyei Tejipari Vállalat Miskolci Tejüzeme. Ügynevezett szendvicspanelek felhasználásával, mintegy négy vagon sajtárut befogadó hűtőtárolót építenek, amelyben a társüzemektől érkező kereskedelmi sajtokat tárolják majd. Ha nem is mosolyogva, de fegyelmezetten... A „Ki mit var az új évtől?” kezdetű kérdés ebben az esztendőben így fogalmazódott át: „Ki mit vár az új közgazda- sági szabályozóktól?” Ez utóbbi kérdést tette fel A Hét című műsor riportere is az Egyesült Izzó munkásainak és vezetőinek. Őszintén, találóan fogalmazott az egyik „izzós”, amikor a várhatóan kisebb nyereségről s a minden bizonnyal nagyobb áldozatról esett szó: ha nem is mosolyogva, de fegyelme, zetten vesszük tudomásul a gazdálkodás új feltételeit... A kérdést feltették, felteszik Miskolcon Is. Nemrég, mintha csak válaszolna, az egyik kereskedelmi vállalat igazgatója így hümmögött: meztelenül vágunk neki ennek az esztendőnek, s ez a kifejezésmódjában eszköztelen mondat az új évet, új tervidőszakot kezdő vállalat „eszköztelenségére”, a szin- tentartáson felüli fejlesztésre eddig sem futó anyagi lehető, ségek korlátozottságára utalt. A kiemelt nagyvállalatoknál végzett próbaszámítások is lehangoló eredményeket produkáltak. Azt persze fölösleges volna vitatni, hogy a nyereség várhatóan és általában kevesebb lesz 1976-ban, mint 1975-ben volt. Felesleges lenne vitatni e nagy gonddal kimunkált gazdálkodási táblák számszaki helyességét is. Ám valamiről nem szabad megfeledkezni. Ezek a lehangoló, nem mosolyogva, de azért fegyelmezetten fogadott próbaszámítások az új szabályzókkal, de a régi tényszámokkal készültek! A szabályzók adottak, s mindenkire egyformán kötelezőek. Tehát a régi gyakorlaton, a gyakran hibás, beidegződött mozdulatokon, a csak jobb hí. ján alkalmazott megoldásokon kell változtatni ahhoz, hogy a végeredmény kedvezőbb legyen. Az új szabályzónak nem az a célja, hogy „elszegényítse” a vállalatokat. Célja viszont a nyereség központosított hányadának növelése, az élőmunka „megdrágítása”; éppen azért, hogy a vállalatok falain belül szunnyadó tartalékok életre keljenek, nyagi erővé váljanak. Ám az űj feltételek teremtette szigor ne rettentsen, inkább bátorítson. Bátorítson munkást és vezetőt, bátorítson arra, amit már az idézett televíziós műsorban az egyik igazgató mondott: „A fűre lépni tilos! — táblánál sokkal hatékonyabb a parkőr állandó jelenléte, vagy egy olyasfajta felirat, amely mondjuk ötven forint bírságot helyez kilátásba a parkrongálónak.” Az új szabályozók hatása kétségkívül zsebbevágó. Megérzi a vállalat és a dolgozó pénztárcája is. Legyen zsebbevágó azok számonkérése is, akik az új feladatokat, új módszereket nem értik, vagy nem úgy értik... Éppen azért kell ez a másfajta fegyelmezettség, hogy mindazok, akik most mosolytalanul, összeszorított foggal dolgoznak — néhány hónap múlva újra mosolyogjanak. (bracko) Beszélgetés dr. Tóth Istvánnal, a városi tanács vb-titkárával A tanácsi munka természetéből fakad, hogy az ügyintézők sokszor kerülnek közvetlen kapcsolatba a lakossággal. E kapcsolat minősége ezrek hangulatát befolyásolhatja — jó vagy rossz irányba —, ezért a tanácsi hivatalokban tulajdonképpen mindenki, mindig politikai munkát végez, akár építési engedélyt, akár adóügyet intéz, akár csak tanácsot ad a rendeletck között nehezen eligazodó embereknek. Ezzel az igénnyel — a politikai munkával szemben támasztott igénynyel — teszik mérlegre időről időre a tanácsi vezetők a hatósági ügyintézést. A múlt év háromnegyed évének értékelésébe pillanthattunk be dr. Tóth István, a városi tanács vb-titkárának segítségével. (A negyedik negyedév adatait még ezután összegezik.) A vaspálya túlsó oldalán A műhely múltja, jelene áe U. osztályú kocsi a múlt század közepéből Elöljáróban néhány adatot említett dr. Tóth István, hogy fogalmat alkothassunk a teendők mennyiségéről. Kilenc hónap alatt összesen 123 000 (!) ügyirat fordult meg a három kerületi hivatalban, s 36 000 esetben kellett határozatot hozni. (A tanácsi hivatalokhoz természetesen nemcsak állampolgárok, hanem például vállalatok is fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal.) — A korábbi években elég sok panaszt szült az ügyintézés lassúsága. Gyorsabban őröltek-c tavaly a tanácsi hivatalok malmai? 1974-ben az ügyek 7,7 százalékát intézték el 30 napnál hosszabb idő alatt, tavaly azonban már csak két százalékát. A javulás tehát vitathatatlan. Ám a két százalékkal sem lehetünk elégedettek, akkor sem, ha tudjuk, hogy vannak olyan ügyek, amelyeket szinte lehetetlen lezárni egy hónap alatt. Ha valaki például olyan iparengedélyt kér, melyhez telephely is szükséges, több szakhatóság véleményét kell kikérni. Egyebek között meg kell vizsgálni, hogy a telephely nem lesz-e túl zajos, nem zavarja-e a környéken élők nyugalmát. — Az állampolgár sokszor nem is azért panaszkodik. hogy hosszúra nyúlik az ügyintézés ideje, hanem azért, ntert nem tájékoztatják menet közben ügye állásáról. — Ha csökkent is az ilyen természetű panaszok száma, több fordult elő, mint szeretnénk. Az elmúlt év kilenc hónapja alatt 700 olyan ügy volt, melynek nem jártak a végére időben. Jó lenne, ha sohasem fordulna elő késedelem. De ha ilyen vagy olyan okok miatt mégis túllépik az ügyintézésre előírt időt atanácsi hivatalokban, akkor legalább értesítsék — udvarias formában — az állampolgárt. Persze, ezzel a lehetőséggel sem szabad visz- szaélni, hiszen semmiféle értesítés nem helyettesítheti az érdemi ügyintézést. — Hogyan érvényesüli a határozatokban a törvényesség? — A határozatok 6,5 százalékát fellebbezték meg, s ez 2400 ügyet jelent. Többet mond ^azonban, hogy 614 határozatot voltak kénytelenek megváltoztatni a fellebbezés nyomán az elsőfokú hatóságok. Nem nagy szám ez, de még kisebb lehetne, ha dolgozóink minden esetben körültekintőbben, szakszerűbben járnának el. — Milyen ágazatokban fordult elő a legtöbb vitás ügy? — Az építési, közlekedési és igazgatási ágazatban. Talán nem kell hosszan magyaráznom, mennyi vitát szülnek a szanálások, vagy például a garázs-ügyek. Sajnos, elszaporodtak az engedély nélküli garázsépítések és sokan a jogi huzavonától remélik, hogy végül meg- ’ tarthatják a jogtalanul felépített gépkocsitárolót. — Betöltik-e szerepüket az ügyfélszolgálati irodák? — Az I. és a III. kerületben működik ügyfélszolgálati iroda, összesen 30 000 embernek adtak tanácsot tavaly. Szerdán, pénteken és szombaton közvetlenül a tanácsi osztályokat, illetve a lakáshivatalt is felkereshetik az állampolgárok, s ügy- félfogadási napokat tartanak a tanács vezetői is. De, hogj' az ügyfélszolgálatnál maradjunk .,. Sokat segítettek az állampolgároknak, de a szakigazgatási szerveknek is. Az utóbbiaknak azzal, hogy megszabadították őket a tá- javrrrtrt.asi kötel^z-utsö" p™ részétől, s így több idejük jutott más természetű munkára. Feladatunk, hogy tovább fejlesszük az informátorok szakmai hozzáértését, és szeretnénk, ha a jövőben a város lakói szórványosan sem kifogásolnák a hangnemet. Itt azárt álljunk még pov szó'-a. Mi j?k dolgozóinktól, hogy türelmesen, udvariasan igaifit- sák útba azokat, akik hozzájuk fordulnak. Aki nem képes erre, annak azt ajánljtik, lip«,- Vores-,'r' m'is mi'-'-'H magának. Ám az is igaz, hogy az állampolgárok egy része olyan hangot üt meg a fogadónapokon, amiivet nem lehet eltűrni az élet egyetlen területén sem. Sajnálatos az is, hogy a szabad szombatokon minimális az ügyfélforgalom, és az állampolgárok többsége akkor, is munkaidőben keres fel bennünket, ha a hivatalban fogadnák műszak előtt, illetve műszak után is. Befejezésül azt mondhatom, hogy bár javult a tanácsi ügyintézés minősége, még sokat kell tennünk azért, hogy minden dolgozónk világosan lássa: mi vagyunk a miskolciakért és nem fordítva. BÉKÉS DEZSŐ 1859-ben naponta kétszer indult vonat Miskolcról Pestre. Az egyik reggel 7 óra a perckor, a másik délután 1 órakor. Több mint 13 órán at tar Lott az út. A Tisza-vidéki Vasút III. osztályú személykocsijain 18 krajcárt fizetett az utas hét- kiiomáferenként. 1870-ben fedett teherkocsikból alakítottak át IV. osztályú kocsikat a szegényebb nép számára, tíz krajcár tarifával, úgy, hogy azokba ülőpadokat helyeztek. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ VONATA S milyen volt ugyanebben az időben Erzsébet királyné uúvari vonata? Két kocsiból állott:' egyik volt a szalon, másik a háló. % A fényűző kupék berendezéséről röviden: íróasztal, tükör, fali gyertyatartó, íüg- ■gönyös ágy, aranyozott tálak, angoi aoőr-burkolat, szőnyeg és zöld selyemhuzat szolgálta az előkelő hölgy kényelmét. Az udvarhölgyek- nek külön szobájuk volt, s egy kerevet a királyné ebének. Ennek költsége 60 ezer forint, azaz hatmillió krajcár körül volt. Mindez csak egy kis kuriózum annak a kötetnek a bevezetőjéből, amelyet Pál István készített. „A vaspálya túloldalán” címmel írta meg hosszú időn át, aprólékosan kutatva a dokumentumon után a MÁV Miskolci Járműjavító Üzem történetét. Ez a vasúti járműveket, gőz. mozdonyokal és vasúti kocsikat javító üzem 116 éves. Miskolc legrégibb, ma is használt üzemi épülete az a főműhely, amelyet ma már ipari műemlékként emlegethetünk. AKKORD JÁNOS TEMETÉSE fá 1890-ben történt az az őrségváltás, amikor a Tisza- vidéki vasúti főnök helyét egy államvasúti főnök vette át. Az államosítás azonban nem könnyítette a munkások megélhetését. A díjazást változatlanul munkadarabon, ként és Alkatrészenként, pénzben határozták meg. Ez volt az akkord-rendszer. Már 1918-at írtak, amikor a munkások körében igen népszerű idős Kruppa János asztalos az ebédidőben maga köré gyűjtötte az embereket. Kijelentette: itt az ideje a gyűlölt akkord-rendszer eltörlésének. Másnap az asztalosműhelyben készített koporsóba faforgácsot és akkord-árakat tartalmazó lapokat helyeztek. Ezzel aztán tüntető menetben az üzlet- igazgatóság épülete elé vonultak. Tréki Török eseter- gályos- és Lápos József esztergályos tanoncoktató mondták a búcsúztató gyászbeszédet, amelyben kijelentették, hogy ezután csak órabérben hajlandók dolgoz, ni. A jelképes koporsót —, amelyre azt írták: „Akkord János, élt 38 évet” — elhamvasztották. 1919, után sokan kerültek B-listára. 1921-ben a Ma^var Vasutas című lapot Dia- nicska Emil és Sárkány Zoltán titokban hozta le vasárnaponként Budapestről és csempészte be a műhelybe. A munkások vederből mosakodtak, a vizet gőzzel vagy tüzes vassal melegítették meg. ' SZIKSZÓ MOZDONY - KISVASÚT A rossz munkakörülmények ellenére országra- világrászóló sikereket érték el. Itt készült a „Szikszó” mozdony modellje, amely Grand Prix-díjat kapott az 1900-as párizsi világkiállításon. Talán kevesen tudják, hogy ebben a műhelyben gyártották a lillafüredi kisvasút legelső kocsijait Is. Ezek csaknem fél évszázaddal később, még 1974-ben is járják a bükki utakat. A háború óriási pusztítása után emberfeletti munka kezdődött. A porból, a hamuból, az üszkös falakból teremtették újjá az üzemet. Azóta tizenegyszer szerezték meg az Élüzem címet azok a munkások, akik raav elődeik nyomdokaiba léptek. Ezt a könyvet — amely hazánk felszabadulásának évfordulójára készült — azoknak a fiatal munkásoknak, pályakezdő szakembereknek ajánlja Varga Zoltán igazgató, akik a múlt eseményeit megismerve, a jelenben munkálkodva felhasználhatják a jövő alakításában. O. E.
