Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-12 / 9. szám

Egy év alatt: 687 ügy as LKM-ben jogszabály — jogsegély A jog-propagandának a magyar sajtóban, a rádióban és a televízióban sok évtize­des hagyománya van. Örökös témaadó területe ez életünk­nek. Már csak azért is, mert két egyforma jogi eset szinte nincs is, no és persze azért is, mert hazánkban a hatá­lyos jogszabályok száma meghaladja a százezrei. Maguk t a jogászok pana­szolják: nehéz eligazodni a különféle törvények, rende­letek, végrehajtási utasítások dzsungelében. Mit mondhat akkor egy — jogvégzetlen — állampolgár? Hiszen — lép- ten-nyomon tapasztalhatja —: ha egy rajztáblányi íróasztal mögött ülő ügyintézővel ke­rül szembe is, pillanatok alatt elhangzik a dikció; az ilyen vagy az olyan jogsza­bály értelmében csak így le­het — vagy nem lehet! — ügyét intézni. Aztán követke­zik a szaladgálás, az utánjá­rás, míg végül az adott jog­területen szinte kiművelődik az idegösszeroppanás előtt álló ügyfél. Ezektől az idegsejtölő sza­ladgálásoktól kiméli meg dol­gozóit a Lenin Kohászati Művek, az egy éve létreho­zott szakszervezeti jogsegély- szolgálatával. Az ország öt­ven nagyvállalata közül az egyik volt az LKM, amely a kormányzati-szakszervezeti intézkedések nyomán — 1975 elején — létrehozta ezt a kü­lönleges szolgáltatást. La­punkban többször is írtunk róla, mennyire széles körű az igény rá, s hogy népszerű­sége egyre jobban növekszik a gyáróriás 18 ezer dolgozó­ja'körében. Válóper, lakás, hara» A legszemélyesebb, ámde jogilag vitás ügyekben is egy. re többen fordulnak a leg­nagyobb bizalommal a szol­gálat három jogvégzett és nagy tapasztalattal rendelke­ző tagjához. Válóper, lakás­ügy. szomszéd-harag, mun. kaügyi viták, kártérítési pe­rek kerülnek terítékre itt, s hetyes vágányra munkájuk nyomán. Vagy éppen egy-egy tanáccsal előznek meg hiá­bavaló pereskedést. Az első, a kísérleti év mér. lege sokatmondó. Egy év alatt 687 ügyben készítettek különböző beadványokat, jo. gilag kifogástalanul formu­lázott, törvényeinknek, jog­szabályainknak megfelelő át­iratokat, kérelmeket. S csak­nem félezer azoknak a szá­ma is, akik jogi tanácsot, út­baigazítást kaptak tőlük. Há/oo belül, ingyenesei] Az LKM-ben szerzett ked­vező tapasztalatok is hozzá­járultak ahhoz, hogy a Mi. nisztertanács a múlt heti ülé­sén úlgy döntött: az év vé­géig általánosan ki kell épí­teni a szakszervezeti jogse­gélyszolgálatot az ipar. az építőipar, a közlekedés és a mezőgazdaság területén min. den nagyobb állami vállalat­nál, s azoknál az ipari szö­vetkezeteknél, ahol .legalább 600 dolgozót foglalkoztatnak. Olyan szakszervezeti ér­dekvédelmi hálózattá válik tehát a jogsegélyszolgálat or. szágszerte az esztendő végé­ig, amely a dolgozók min­dennapos, ügyes-bajos dolgát igazítja el jogi tájékoztatás­sal. felvilágosítással, tanács­adással, s ahol szükséges és indokolt, jogi képviselettel is. Mindezt pedig igyenesen, s ráadásul: „házon belül”. * A hajdani szikszói ..gőzma lom” napi hal vagon búzát őröl. Gépesítették a szállítást, a szitánál is alig látni port. És villany hajtja a gépeket. (Kerényi László felvételei) Riport egy hirdetéshez Gyermekkoromban, Kápolnokmonostoron, mi gyerekek felszöktünk a polák pariján a malomig. Csodálatos világ volt az: forgott, ör- vényle.ít, olykor halakat dobott fel a kerékről lezúduló yíz. Szekerek sora állt, tarisznyák tartalma dicsérte az otthonmaradt asszony ügyes­ségét, és a marós pálinka koccintás cseréje legalább hét falu ba­rátsága volt. És e világ mindennapos ura volt a molnár. fogós legyen a liszt Gyűjtik a hentesek tárgyi emlékeit Bárd és céhláda Az Atlatforglami és Hús­ipari Tröszt szakembereit évek óta foglalkoztatja a gondolat: gyűjtsék össze a hentes-mészáros mesterség tárgyi és írásos emlékeit, a szellemi hagyatékokat, s rendszerezés után egy állan­dó jellegű kisebb múzeumot hozzanak létre belőle. Az elmúlt évijen többször is megjelent a napilapokban egy-egy hirdetés, amelyben kérik mindazokat, akik vala­milyen tárgyi, írásos vagy szellemi emlékkel rendelkez­nek, adják át azt a készülő múzeumnak. Minden megyé­ben az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatok egy-egy szakemberét kérték fel ezek összegyűjtésére és a főváros­ba történő továbbítására. A borsodi felelős Tepliczky Ottó volt, aki maga is rég­óta „búvárkodik” — hobby- ból —, kutatva a hentes-mé­száros mesterség múltját. Tőle tudtuk meg. hogy si< kerrel zárul e gyűjtőmunka. — Még akkor is, ha sző­kébb hazánkból nem sok „leletet” kaptunk. A tárgyi emlékek többsége a Bácská­ból származik. A Herman Ottó Múzeumban őriznek egy, a XVIII. századból való sárospataki céhládát. A le­véltárban pedig a miskolci mészárosok húsmérését sza­bályozó rendeletet találtam meg, amelynek fotókópiáját kiállítjuk. Ezek csak a leg­értékesebb darabok. Az anyag rendszerezése most kezdődik. Várhatóan az év közepén nyitják majd meg a mú­zeumot T. Z. Tiszta, virágos Leninvárosért Kazincbarcika után másik szocialista vegyészvárosunk­ban, Leninvárosban is moz­galom kezdődött a „Tiszta, virágos városért”. A mozga­lomhoz egyre több brigád je­lenti be csatlakozását, a Ti­szai Vegyikombinátból. A szocialista kollektívák egy- egy prak, játszótér patroná- lását vállalják. Szurok fortyog a pázsiton Városunkban nem dúskálunk zöldövezetben. Ahol pedig van, ott is nagv nehézség árán sikerült kialakítaniuk kertészeti válla­latunk dolgozóinak a betontömbök egyhangúságát feloldó színfolto­kat. A bérházlakók éppen ezért — legalábbis többségükben — féltő gonddal vigyáznak ezekre a kis földdarabkákra. Sajnos, csak 6k. Mert mi történt tegnap is ... ,, , A Kuruc utca lakóinak nem kis örömöt okozott, hogy a közel­múltban remek kis szolgáltatóházzal gyarapodtak, örömükbe — és főleg az ott dolgozók örömébe — néhány nap múltán üröm is ve­gyült. Kiderült: a tetőt elfelejtették az építők szigetelni, becsurog az eső, a bólé. Nosza reklamáltak a kivitelezőnél. Tegnap reggel meg is jelentek a javitást végzők hatalmas szurokrotyogtató kon­dorral, kátránypapírral, s néhány bordó kátránnyal felszerelve. S ugyan hol másutt ütötték volna fel a tanyájukat, mint a kiszolgáló egység előtti játszótér nyáron még szépen zöldellő pázsitján!? Itt azután vígan lobogott a tűz — a hamu nem kímélte a nemrég ve­tett fűmagot — Totyogott a szurok — időnként jutott belőle a gyer­mekek által itt-ott megritkított pázsitra Is —, s a szél pillanatok alatt kátránypapírdarabokkal töltötte be az egész teret. Nem véletlen az elmondottak után, hogy rosszalló pillantások kísérték az egyébként Igen várt munkásokat. Amikor megkérdez­tük- nem lehetett volna máshol szurkot rotyogtatni? — értetlenül néztek a kérdezőre. Pedig a szolgáltatóház másik oldalán ternyi nagyságú autóparkoló van, s ha innen „csíptek” volna le egy da­rabot, minden bizonnyal senki nem orrolt volna rájuk... Ide kívánkozik még, hogy mindezt nem mi vettük észre. Reggel felháborodott hangon hívta szerkesztőségünket Albert Lászloné, Ku­ruc utca 47. szám alatti lakos, s ő hívta fel ra figyelmünket. Ügv gondolom — ezért is szerepel itt a neve — sokkal több Al­bert Lászlónéra lenne még szüksége városunknak ahhoz, hogy mindinkább magunkénak érezzük Miskolcot. TÓTH ZOLTÁN A Gabónafelvásárló és Fél­dolgozó Vállalat Miskolci te­lepe, jó feltétteleket ígérve molnár tanulókat keres. Ta­nulmányi ösztöndíj, társadal­mi ösztöndíj, kollégium, tan­szerellátás . . . Idős molnárokkal álltam a szikszói malom udvarán. Mondtam, meséltem a hir­detést. A mesterség rangja fogyott volna? Fiaskó Lajos 1945-ben lett molnár. Most a malom ve­zető raktárosa: — A rang?' Biztosan fo­gyott az is, de hát valaha jó ha tíz mesterséget ismert a falusi ember. Most akár szá­zat, is fel lehetne sorolni. Valaha állt harminc szekér is a malom előtt. Hozták az emberek a kis egy-két má- zsányi búzájukat. Volt. aki hatféle lisztet kért belőle, fo­gósat, fehéret, barnát, köny­Színe és SZOMORÚ GYASZHUSZÁROK Abban á megtiszteltetésben volt részünk, hogy megemlé­kezett rólunk Hofi Géza a televízió szilveszteri műsorá­ban. Elmondta, hogy Miskol­con egy alkalommal elfelej­tették kivinni a temetőbe a halottat. A szolgáltatások színvona­láról volt szó az új év első napjaiban egy tanácsi plénu- mon és valaki felpanaszolta: nem jó az, ha Miskolc nevét ilyen összefüggésben emlege­tik az ország nyilvánossága előtt. Hofit persze nem ér­heti szemrehányás, hiszen amit elmondott, az tagadha­tatlanul igaz-, megtörtént az eset, nem nagy dicsőségére a temetkezési vállalatunknak. Tény, hogy meglehetősen mostoha körülmények között dolgozik ez a vállalat, de az ilyen esetek előfordulását semmi nem magyarázhatja. Már úgy értem, hogy elfo­gadhatóan nem magyarázhat­ja. Mert magyarázat azért van. Többen azt fejtegették, hogy a munkafegyelem sem áll magas fokon ennél a vál­lalatnál. A gyászhuszárokat például gyakran látják iddo- gálni,- díszegyenruhában. ' Nyilván búfelejtőnek hör- pintik fel a bort, pálinkát, — mondhatnám most, ha tré­fálni volna kedvem. De nincs. A gyászhuszároknál ugyanis sokszor túlságosan jól sike­rül a búfelejtés, és a teme­tésen nem egészen úgy visel­kednek, ahogy azt az ilyen szertartások megkívánják. Ugyanez mondható el a sír­ásókról is. Egyik ismerősöm mesélte, hogy a szomorú gyü­lekezet kénytelen volt végig­nézni, hogyan szalonnáznak nagy vígan a sír szélén ülve, néhány perccel a szertartás megkezdése előtt. TŰZ, TŰZ, V(Z, VÍZ Ugye emlékeznek még gye­rekkorunk kedves játékára? Eldugtunk egy tárgyat vala­hol a szobában és a keresőt ezekkel a szavakkal irányí­tottuk : tűz, tűz, víz, víz ... Valami ilyesmit játszik ve­lünk a MIK is. Ahogy azt múltkor ugyanezen a helyen szóvá tettem, néha fél napra is kimaradt a fűtés, vagy a melegvíz-szolgáltatás. És a lakók csak találgathatták, miért. Nem merem azt mon­dani, hogy használt a kriti­ka, de tény, hogy múlt hé­ten házunkban a lift mellé kis cédulát ragasztották. Fel­hívták a figyelmünket, hogy 9-én reggel 9-től 14 óráig szüneteltetik a távfűtést és a melegvíz-szolgáltatást a ve­zeték átkötése miatt. Fűtés és meleg víz termé­szetesen volt a megjelölt napszakbán. Amikor e soro­kat írom, úgy érzem magam. mint az említett gyermekjá­ték keresője. Azzal a különb­séggel, hogy senki sem mond­ja ji segítő szöveget: tűz, tűz, víz, víz... Istenkém, vajon mikor lesz az a bizonyos át­kötés? Nyilván akkor, ami­kor nem ragasztanak majd ki cédulát. Ez benne a hun­cutság, ez teszi igazán izgal­massá a játékot. NINCS ÖSSZEFÜGGÉS Egy országos nagyvállalat miskolci telephelyén külön- böz,ő munkavédelmi fogyaté­kosságokat tárt fel az ellen­őrzés. A vizsgálatot végzők munkáját megkönnyítette, hogy a telephely egyik dol­gozója felhívta a figyelmü­ket a hibákra. Nem suty- tyomban, hanem nyíltan, többek füle hallatára. A ..töb­bek” közé tartozott a telep­hely vezetője' is. És nehogy azt higgyék ám, hogy rossz­néven vette beosztottja ész­revételeit! Éppen ellenkező­leg : megköszönte, példásnak nevezte. Éppen ezért ne keressenek semmiféle összefüggést az eddig elmondottak és az ez­után elmondandók között. A szóban forgó dolgozó néhány héttel később azzal a kérés­sel keresett fel a szerkesztő­ségben, hogy segítsek neki új munkahelyet találni. (békés) # Fiaskó Lajos: „Ma már több géphez kell értenünk.” nyűt... És minden zsákban más búza volt... — Szakma? — Igen. Nagyon nehéz szakma volt. Ne értse félre: most többet kell tudni,- de az a munka sokfélébb volt. És az ember találkozott is azzal, aki azt a lisztett ette, amit mi őröltünk. Most már in­kább a kenyeret, vagy a pé­ket szidnák, ha mi rosszab­bul dolgoznánk... De a szakma is más... Amit mesél az már a fia­taloknak tanítható történe­lem: — Akkor úgy volt, hogy a hatodik osztály felén tartot­ták a kisüizsgát, év végén a nagyot. Az ember lába re­megett, annyira félt, de más­nap már kint kapált az apja mögött. Tizenkét éves korom óta dolgozom. Amikor a mal­mos felvett tanulónak a bő­rünkből akartunk kiugrani örömünkben, pedig... ■ Fiatalabbak is hallgatták a beszélgetést, akik már úgy végeztek, hogy a tanulónak nem szabad emelnie, dolgóz­nia... — Sepertük a porral á szemét-búzát. Akkor nem vólt elszívó, de a nyolcvan kilós zsákot is emelni kellett. Nefn volt könnyű. Sárát köpött az ember... — És boldog volt? —■ Nagyon. Aki lakoda­lomba őrletett, az még a la­kodalomba is elhívott, hogy igazán fogós legyen a liszt. — Azt a búza mondja meg.­— Meg a molnár. Még ma A malomban úgy mondták, hogy olyan ötven százalékos a szakember utánpótlás. Még akik végeztek sé maradnak meg szívesen, csak az, aki molnárnak is való. — Mi ennek az oka? — Inkább csak volt oka. Az élelmiszeriparban na­gyon sokáig rosszul fizettek. Ezért mentek el sokan. Most már ez rendeződik. A port, a súlyt azt minden szülő tud­ja. Ügy tudja, ahogyan va­laha látta, pedig egy modern malom már egészen más. Itt ' ez a siló. Hozzá se nyúlunk a gabonához... — Ezek szerint könnyebb a mesterség? — Több gépet kell ismerni, másféle szaktudás kell. Ez is nehéz. Pedig én azt mondom, hogy még csak a gépesítés elején vagyunk... / Hadd írom: nem perelek én a minden jót ígérő, az újságban bő másfélhasábos hirdetéssel, örülök annak, hogy Miskolcon felépül az új, napi tizenkét vagon tel­jesítményű malom, és azt is tudom, más szakmákról is Írhattam volna hasonló soro­kat. — Ha fia lenne molnárnak adná? — Ha ő is akarná, most már talán igen ... B. G. Divatújdonságok Pápáról A Pápai Textilgyár — amely immár 30 országba juttatja el a keresett tarkán- szőtt kelméit — évről-évre bővíti mintakollekcióját. Eb­ben az esztendőben mintegy 2000 új mintázatú és színű kelmével lepte meg a hazai és a külföldi vásárlókat. Az újdonságok között rend­kívüli érdeklődésre tartanak számot az úgynevezett rusz­tikus hatású poliészter és pamut alapanyagú szövetek, amelyek a legújabb divathoz alkalmazkodtak. Kiválóan mutat rajtuk a hímzés, kom­binálhatok is a most divatos „parasztcsipkével”. A nép­szem újdonságok a közeljö­vőben hasonlóan keresett kü­lönlegesség követi, az ipar­művész már elkészítette, s a mintavéget is legyártották a tarkánszőtt flanelból, amelyet a hagyományossal szemben a poliészterszálas beszövés és a formatartás tesz korszerűbbé. Ez a termék is a rusztikus divat jegyében született.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom