Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

I Megsokszorozta exportját a Transelekíro Az utóbbi két évtizedben teljes áruforgalmát 27-szere- sére, exportját pedig 17- szeresére növelte a Trans- elektro Magyar Villamossági Külkereskedelmi Vállalat, amelynek gyors fejlődéséről, eredményeiről és terveiről az alapítás 20. évfordulója al­kalmából tartott sajtótájé­koztatón számolt be Farkas Mihály vezérigazgató. El­mondotta, hogy a világhírű magyar erősáramú villa- mosioar termékei több mint 90 országban keresett áruk. Az export növelésére tett sokoldalú intézkedések alap­ján ebben a két évtizedben a tőkés országoknak szállí­tott magyar termékek volu­mentét 18-szorosára, a szo­cialista országokba szállított árukét 16-szorosára növel­ték. A IV. ötéves tervben is többszörösére emelték ex­portjukat, amelynek na­gyobb részét — 60 százalé­kát — a KGST-országoknak, elsősorban az NDK-nak, a Szovjetuniónak és Csehszlo­vákiának szállítják.-#■ Lendül a bárd, készül a húsételnek való a nemrég át­adott Miskolci Húskombinátban. Ebben a létesítményben óránként 200 sertést dolgoznak fel, s egy tonna konzervet, valamint fél tonna dobozolt sonkát gyártanak. A DH fóruma A Gépész Lalásfeintarió Szövetkezet ügye Munkásbuszok a húskombinátban A Miskolci Húskombinát üzembe helyezésével egyidő- ben két darab munkásbuszt vásárolt az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Az egyen­ként egymillió forint értékű, panorámaablakos munkás­buszok elsősorban azért szükségesek, hogy a hús­kombinát normálistól eltérő üzemkezdéséhez és a mű­szak végén a dolgozókat a Tiszai pályaudvarra, illető­leg a régi vágóhídra szállít­sák. Zászló és zászló A KRESZ szerint a járművön túlnyúló szállítmányra leg­alább 40X40 centiméteres piros zászlót kell tűzni, ezzel jelezve, hogy rendhagyó hosszúságú a rakomány, s az autó­sok, motorosok vigyázzanak. Valamelyik nap a Ba.icsy-Zsilinszky úton araszoltunk, csúcsforgalomban. Pilótánk többet nyomta a féket, mint a gázpedált. Előttünk csövekkel megrakott teherautó ballagott, a csövek végén piros zászlóval. Amikor egy lámpa miatt megállni kényszerültünk, alaposabban szemügyre vehettem a leghosszabb cső végén hintázó, piros riasztójelet. Egy szocialista brigádzászló volt! Hogy a zászló melyik vállalat melyik brigádjáé volt. azt nem tudtam kibetűzni. Nagy zavaromban, dühömben a rend­számot is elfelejtettem megjegyezni. Mert dühös voltam, iszonyúan dühös. És nem azért, mert az a piros kelme ki­sebb volt az előírásos méretnél! Mérgemet az sem enyhí­tette, hogy a brigádzászlós teherautó eltűnt, lefordult egy mellékutcába. Nem tudom, hogy mit szólnának hozzá a járókelők, ha mondjuk a Széchenyi utcán végigrugdosnék egy vekni kenye­ret. vagy mondjuk parókát csempésznék a Kossuth-szobor fejére. Vannak tárgyak, emlékek, jelképek, amelyek mindig | és mindenkor tiszteletet érdemelnek. Biztos vagyok abban, hogy a brigád, amelynek zászlaja farokként lengett a cső­rakomány végén, már régen feloszlott. Biztos vagyok abban is. hogy ezt a zászlót sokéves, kemény munkával érdemelte ki az a csapat, amelyiknek a nevét is ráhímezték a'kelmére. A brigádzászló biztosan egy üveges vitrin előkelő helyét foglalta el. s az piruljon bele a szégyenbe, aki jobb híján a ..járművön túlnyúló szállítmányra” drótozta. Szeretném, ha indokoltnak és jogosnak érezné felháboro­dásomat az olvasó. Nekem, nekünk (a Déli Hírlap szerkesz­tőségének) is van egy brigádzászlója. Kaptuk, az LKM energia gyáregység Április 4. szocialista kollektívájától; jel­ként. szimbólumként, hogy egv ..csapatban játszunk”, hogy együvé tartozunk, hogy becsüljük egymást. Mi — mert ben­nünket összeköt ez a pár tenyérnyi, hímzett vörös selyem — nemcsak egymást ismerjük, s nemcsak"á KRESZ előírásával vasvunk tisztában. Tudjuk azt is. hogv magunkat, közös hitünk0* 1 Tatjuk le. ha hitünk jelvényeit nem he^sdivik. (brackó) Jó program, több látogató Az Észak-magyarországi Vegyiművekben dolgozók szabad idejének célszerű, hasznos eltöltésére sokrétű programokat állítottak össze az elmúlt évben a Déryné Művelődési Ház vezetői. Az előzetes felmérések azt mu­tatják, hogy csaknem két­szeresére emelkedett a ház látogatóinak száma. Külö­nösen népszerű volt az „Is­merd meg hazádat!” prog­ramsorozat. A művelődési intézmény vezetői az idén szeretnék tovább szélesíteni a lehető­ségeket, hogy még sikereseb­ben segíthessék dolgozóik szabad idejének hasznos el­töltését. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága megtárgyalta a Gépész lakásfenntartó Szövetkezet ké­rését és sajnálkozva bár, de kénytelen volt elutasítani. „Sem jogi, sem pénzügyi lehetőség nincs a szövetkezet anyagi tá­mogatására” — hangzott az in­doklás. Szóba került az is, hogy talán az OTP meghitelezhetné a szövetkezeinek legalább azt az összeget, amennyivel kevesebb van a közös kasszában a tata­rozás kalkulált költségénél. Gyorsan kiderült azonban, hogy a lakásszövetkezetnek az OTP sem kölcsönözhet. Más mód te­hát nincs, mint az, hogy a szö­vetkezeti tagok külön-külön köl­csönt vesznek fel és így adják össze a renováláshoz még hi­ányzó forintokat. Figyelembe vé­ve a családok egy főre jutó jö­vedelmét. ez bizony jelentős anyagi megterhelés. De hogy ju­tott ebbe a keserves helyzetbe a szövetkezet? — erről a Mis­kolc városi-járási Népi Ellenőr­zési Bizottság vizsgálata alapján tájékozódhatunk. Az 1964-ben alakult lakás- szövetkezet 11 épületét —, mint sok más miskolci házat — wallkyd festékkel mázol­ták be. Időközben kiderült, hogy ez a festési mód nem vált be. Ezért az Építésűéi Minisztérium 1966-ban orszá­gosan betiltotta alkalmazását é# körlevélben hívta fel az illetékes szerveket, hogy a tulajdonukban, vagy kezelé­sükben levő épületek wall­kyd színezésű homlokzatait mérjék fel és javítási igé­nyeiket jelentsék be! A bejelentések alapján az Építésügyi Minisztérium 1967 vegén — a kivitelező, azaz a BÁÉV, valamint a városi ta­nács építési osztályának be­vonásával — a helyszínen is megvizsgálta a javításra szo­ruló állami és szövetkezeti épületeket. Az ily módon felülvizsgált és elismert ja­vítási igények fedezésére csaknem 7 millió forintot biztosított. A többi érdekelt szövetke­zet 1969-ben és 1970-ben meg is kapta az őt megil^tő ösz­szeget, azaz a felterület min­den négyzetmétere után 96,58 forintot. Hogy, hogy nem, a Gépész Lakásfenntartó Szö­vetkezet lemaradt a kártérí­tésre jogosultak listájáról. Ezzel kapcsolatban egyebek között ez olvasható abban a levélben, melyet Szovák Béla a városi, járási NEB elnöke írt a városi tanács vezetői­nek: ........ az alapvető prob­lémák gyökerét jelentő első bejárási jegyzőkönyv már nem lelhető fel, és így nem mutatható ki megnyugtatóan, hogy ki, vagy kik hibájából nem került a Gépész Lakás- szövetkezet a kártéritettek listájára.” Arról van szó tehát, hogy a már említett vizsgálaton, — melyen részt vették az Építésügyi Minisztérium kép­viselői is — a Gépész Lakás- szövetkezet esetleg nem kép­viseltette magát, s így meg­feledkeztek róla... Ám az ügy mégsem ilyen egyszerű. A többi szövetke­zethez hasonlóan a Gépész Lakásszövetkezet is bejelen­tette igényét annak idején a kártérítésre, de mivel épü­letei csak 1—3 évesek vol­tak, nem tartották szüksé­gesnek az azonnali javítást- Ezért megkeresték a kivite­lező vállalatot, a BÁÉV-et, hogy a garanciális időt 5 évre hosszabbítsa meg számukra. A BÁÉV elismerte a javí­tás szükségességét és 1966 szeptember 28-án arról érte­sítette a szövetkezetei — le­vélben! —, hogy „a homlok­zatok javítását szükség sze­rint, elbírálás alapján elfog­ja végezni”. A szövetkezet tehát úgy vélhette, hogy ügye rendben van, és ez a hiedelem vala­mi módon közrejátszott ab­ban, Tíogy az ÉM által össze­Amh? esy hütőházat átadnak Halléban.., 3. Szerelők dicsérete Exportra és belföldre is Miicsissliiiák Paíalrí Az exportra kerülő gyü­mölcsök gondos csomagolást igényelnek. Talán kevesen tudják, hogy a gyümölcs szállítására alkalmas ládák jelentős részét Sárospatakon, a Gyümölcs-Zöldség Gön­gyölegellátó Szövetkezeti Vállalat telephelyén készí­tik. Mint' Kozma Sándor te­lepvezetőtől megtudtuk, a kollektíva 20 dolgozója az •Imáit évben 209 e^cr darab gyümölcsösláda készítését vállalta. A kézügyességet, türelmet kívánó szakma be­tanulási ideje csaknem fél év, a türelmetlen fiatalok többnyire hamarabb más pályát választanak — ez okozza az utánpótlás gond­ját. Érdekes, ennek ellenére a telephelyen dolgozók több­sége fiatal, az átlagéletkor 30 év körül mozog. Napok óta készülök már, hogy felkeressem otthonuk­ban a diósgyőri szerelőket. S most itt ülünk Csepegő Jánoséknak a hallei hűtőház területén levő kis szobájá­ban. Fiatal felesége, s barát­juk, Csongrádi Zsigmond, hellyel kínálnak. Szép napok és viszontagságok r O — Hát így élünk — mutat körbe Csepegő János, akit itt mindenki „művésznek” hív. A falon is látható egy­két munkája. — Tizenhárom éve festegetek, tanultam Lu- kovszky Lászlónál. Itt nem­igen tudok mit csinálni a szabad időmben. Egyedül voltam, a feleségem Miskol­con ... A fiatalasszonyt a Miskol­ci Kertészeti Vállalat au­gusztusban engedte el f;ze- íés nélküli szabadságra. — Májusban meglátogat­tam Jancsit — meséli. — De olyan rossz volt otthon egvedül, hogy azt mondtam, még ha nem kereshetek is, kijövök hozzá. A vállalat megértő volt. Most aztán társadalmi munkában főzök, mosok, vasalok, bevásáro­lok. Amikor a társadalmi mun­ka szóba kerüí. Csepegő Já­nos és Csongrádi Zsigmond összenéznek. — Hát abból éppen ne­künk is kijutott... S aztán felelevenednek az elmúlt több mint egy év ne­héz napjai. Az érkezés, ami­kor azt sem tudt.ák napokig, hol fognak aludni; a szom­bat—vasárnapok, amikor már megfürödtek, átöltöztek, s aztán zuhogó esőben vagont kellett kirakni, mert meg­jött az anyag Miskolcról, s ki rakja ki, ha nem ők, a miskolciak?! Aztán a ked­ves emlékek, a hütöház épí­tőinek foci- és asztalitenisz­bajnokságai. Közben bekukkant Csepe­gőé k otthonába az „öreg” is. Ádám Gyula bácsi már ok­tóbertol nyugdíjas. A kiváló szakember csak azért vállal­ta ezt a 15 hónapi távollá- tet az otthontól, nyugdíj előtt, mert megértette, hogy ennek a hűtőháznak minden eddiginél rövidebb idő alatt kell elkészülnie. — Ne vegye hivalkodás­nak — mondja —, de jól dolgoztunk. Ám ez sem ért volna semmit, ha nem irá­nyit bennünket olyan ügye­sen Fischer Feri, ha nem olyan jó a hátország, ahon­nan szinte mindig magunk mellett, magunk között éreztük Erős Lászlót. Ne­kem nem új ez a szakma. Tíz évet dolgoztam egy svéd cégnél, sok évet az Április 4. Gépgyárban, majd itt, a DIGÉP-ben. De ez igazán szép munka volt! Otthon irigylik A kinti életről sokat be­szélgettem Fischer Ferenc­cel is, akinek a hallei hűtő­ház már a nyolcadik létesít­ménye volt, s akit — mint mondta — otthon- néhányan irigyelnek. Pedig két éve (!) nem volt szabadságon, s 8 hónapja itthon, Magyaror­szágon. A saját költségén hordott mindenkit — min­ket is — a kocsijával a re­pülőtérre, az állomásra vagy éppen a kórházba. És helyt kellett állnia mint vezető­nek a nehéz helyzetekben. — Aki ilyen munkára vállalkozik, annak mindennel számolnia kell. Egy biztos; én már külföldi munkát, ha csak lehet nemigen vállalok. De erre a hallei hütőházra, úgy érzem, én is joggal vagyok büszke. (Befejező rész következik) NYIKES IMRE hívott helyszíni szemlén sem volt jelen. A városi tanács tervosz­tálya csak az ÉM által biz­tosított kártérítési összeg át­utalása után értesült róla, hogy a Gépész Lakásszövet­kezet javítási igényét nem ismerték el. Ezt követően azonban már minden leve­lezés, interpelláció hiábava­lónak bizonyult. Az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium illetékesei eluta­sították a panaszt, mondván: a szövetkezet épületei nem szerepelnek az 1966-ban ösz- szeállított jegyzéken és így az igény elévült. Csupán dióhéjban foglalhattuk össze az ügyet, de ha az olvasó zavarosnak találja, azt ne a rö­vidség számlájára írja. A népi ellenőröknek sem sikerült tisz­tázni tökéletesen —, ahogy az a levélidézetből is kiderült —, hogy ki, s mennyit mulasztott. Ma már csak a következmény világos: a szövetkezetnek 1975 végén valamivel több mint 1 millió 804 ezer felújítási alapja volt, a javításhoz viszont leg­alább 2 millió forintra lenne szüksége. Így, ha teljes felújítási alapját el is költi, még mindig szükség lesz a kölcsönre, amit — a bevezetőben elmondottak szerint — csak személyesen ve­hetnek fel a szövetkezeti tagok. Az ügy tanulságainak levonásá­ra, úgy véljük, nincs szükség. Ehelyett inkább elmondjuk, hogy a városi pártbizottság végrehajtó bizottsága is foglalkozott a la­kásszövetkezetek helyzetével. Tette ezt azért, mert az össze­sen 8 ezer tagot számláló 21 miskolci szövetkezet gondjai po­litikai jelentőségűek. Egyebek között megállapította a végre­hajtó bizottság: „... az állami törvényességi felügyelet, az ér­dekképviselet és a politikai irá- nyitást végző szervek tevékeny­sége nem éri el a kívánt szin­tet.” A végrehajtó bizottság kezdeményezésére külön munka- bizottság alakult, melynek fel­adata a lakásfenntartó szövetke­zetek továbbfejlesztése. Jókor történt mindez azért is, mert ez év novemberében összeül a La­kásszövetkezetek Országos Kong­resszusa. Reméljük, hogy ott figyelembe veszik majd a miskolci tapasz­talatokat is, és olyan intézkedé­sek születnek majd, melyek ele­jét veszik a Gépész Lakásszövet­kezetéhez hasonló ügyek meg­ismétlődésének. BÉKÉS DEZSŐ Ami" az idő eogedi Aszfaltoznak a mélyépítők A Miskolci Mélyépítő Vál­lalat dolgozói a város több pontján végeznek e napok­ban az elmúlt %vről áthú­zódó munkálatokat. A leg­jelentősebb ezek közül a ta­polcai, ahol folytatják a Költői Anna utca felújítását, az új autóbusz-végállomás kialakítását. Amíg az időjá­rás engedi, végzik az aszfal­tozási munkákat, hogy mi­előbb átadhassák a forga­lomnak a felújított útsza­kaszt. Ezzel egyidejűleg a diósgyőri Szépvölgyi utcá­ban is folytatják a tavaly elkezdett járda- és támfal- építést, aszfaltozást. Továb­bá több hiánypótlási mun­kát is igyekszenek minél előbb befejezni. Természete­sen mindezt csak addig te­hetik, amíg az időjárás „ke­gyes” lesz hozzájuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom