Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-27 / 22. szám

Miskolciak, beszéljük meg! „Gondolkodjunk lakótelepekben!” Többször hallottam már társadalomkutatóktól, hogy egy nemzet nemcsak gazda­sági és kulturális, hanem biológiai értékekkel is ren­delkezik. „Népünk egészsé­ge, edzettsége fontos nemzeti vagyonunk.” Ez talán mot­tója is lehet lakótelepi spor­tunk szervezésének. Miből? Ne sportegyesületben, és ne költségvetésben gondolkod­junk, mert ennek — előnyei mellett — ez esetben sok korlátja is van. Az 1945— 1950-es évek mozgalmas röp­labdapályáin folyó játéknak, a politikai hovatartozás ki­fejezése mellett, igen nagy szakmai és sportegészségügyi értéke is volt. Akkor sem volt egyesület, nem volt költségvetés, csupán az em­berek mozgásigényére ala­poztunk. és volt mozgás, sportfoglalkozás. Most meg­változtak a körülmények. Az emberek jobb anyagi körül­mények közé kerültek, és talán minden családban ta­lálható egy labda, melegítő és teniszcipő. A kerületi ta­nácsoknál a tömegsport cél­jaira fordítható összeg ele­gendő lehet a lakosság sport­jának megszervezésére. Hol? A hol kérdésre adott vá­lasz kapcsán lakótelepekben kell gondolkodnunk. Város- rendezőink jóvoltából lakó­telepeink közelében játszóte­rek, sport- és a mozgást le­hetővé tevő egyéb alkalma­tosságok is épültek. Ezek munkaszüneti időben eléggé látogatottak i6. A még jobb kihasználás végett több kis­pályára, lábtenisz-, fejelő-, tollaslabda-, röplabdapályára kellene bontani a meglevő területet. Legyen egy 20X40- es nagyobb pálya is, de mel­lette több kis pálya. Minden lakóközpont szom­szédságában, esetleg köz­pontjában van egy — ha nem is minden sportigényt kielégítő — sport- és játék­udvarral rendelkező iskola. Vasárnaponként adjuk oda minden más szolgáltatás nél­kül csak az udvart a lakó­telepi sportolás céljára, öl- tözés, fürdés otthon lehetsé­ges. Jó beosztással nagy lehe­tőség kínálkozik a jelenlegi sportpályákon is (DVTK, MÉMTE, Hejőcsaba, Ifjúsági pálya). Természetesen ezek a pályák a versenysportot van­nak hivatva szolgálni, de jó szándékú kereséssel jut hely és lehetőség a lakosság sport­jára is. A „hol?” kérdésnél emlí­tem meg városunk nagy ter­mészeti kincsét, a Bükköt és az Avast. Építsünk e he­gyeinkre több méretű, válto­zó akadályú erdei kondíció­pályákat. Ezeken hozzunk létre többpróbás állomásokat. (Esetleg az általam is aján­lott gyakorlatanyag felhasz­nálásával.) Aki elfárad, itt pihenhet is. Kik szervezzék a versenyeket? Tapasztalatból állítom, hogy én a legnagyobb erőt két tömegszervezetünkben, a KISZ-ben és a Hazafias Népfrontban látom. Ilyen irányú tapasztalatokkal, de programmal is rendelkeznek ezek a szervek. Építsünk rá­juk! Építsünk továbbá az emberek saját tökéletesítésé­re irányuló törekvéseire. Szerény szertárolási és köl­csönzési feladatot kaphatnak a házmesterek és iskolagond­nokok is. Természetesen el­lenszolgáltatásért. ami a kölcsönzési díjakból fedezhe­tő. Mit sportoljunk? Ajánlom az alábbiakból válogatni: fejelés, lábtenisz, kispályás foci, tollaslabda, asztalitenisz. Kondíciópályá­ra ajánlom: mászórúd, má­szókötél, karhajlítás, beépí­tett nyújtó, alatta homokkal, expander, hajlékonyságmé­rés, reflexmérés botfogással, helyből távol-, helyből ma­gasugrás (Abalakov-mód- szer), lengőteke, helyből hár­masugrás, súlylökés, medi­cinlabda, hanyattfekvésben törzsemelés. Állítsunk a pályára pont­érték-táblázatot, és ott a helyszínen mindenki értékel­heti erőállapotát. NAGY BERTALAN a DVTK Sportiskola igazgatója programja Az elmúlt hét végén befe­jeződött az NB I-es labdarú­gók tiszta felkészülési idő­szaka, s következik az elő­készületi mérkőzések ideje, A DVTK már hétfőn elkezd­te az edzőmérkőzések soro­zatát, s a szakosztálynál el­készült a teljes tavaszi prog­ram is. Ma délután a Repülőtéren mezei futó-főpróbát tarta­nak — az ifik kihívták az „öregeket” —, szerdán pedig az első és a nyolcadik cso­port mérkőzik egymással. Csütörtökön lesz Budapesten az NB I-es labdarúgók me­zei futóversenye, pénteken pedig ismét a Pénzügyőr Miskolcon alapozó együttesét fogadja a DVTK. Szombatra az ózdi csapatot kérték el­lenfélül. A további program a következő. Február 4.: DMTE—DVTK (FK): 18.: Nagyhalász—DVTK (MNK); 19. (14 ó.): DVTK— Nagyhalász (MNK); 21—22; MNK következő fordulója; 25.: Nyír­egyháza—DVTK (FK). Márciusban folytatódik a baj­nokság; a DVTK az első két mérkőzését itthon játssza 6-án, szombaton 14.30-kor, a Vasas 13-án, szombaton 14.30-kor az Üjpest ellen. Március 20-án, szombaton Békéscsabára utazik a Diósgyőr, majd 31-én, szerdán (15 ó.) a* Salgótarjánt fogadja. A további NB I-es menetrend a következő. Áprilisban: 3-án, szombaton 15.30: Honvéd—DVTK; 10-én, szombaton 15.30: FTC—DVTK; 21-én, szerdán 16 órakor: DVTK —VIDEOTON; 24-én, szombaton 16 órakor: Haladás—DVTK. Májusban: 8-án, szombaton 16.30: DVTK—Tatabánya; 15-én, szombaton 16.30: DVTK—Kapos­vár; 29-én, szombaton 17 óra­kor: MTK-VM—DVTK. Júniusban: 2-án, szerdán 17 ó.: SZEOL-DVTK; 5-én, szombaton 17 órakor: DVTK—ZTE; 9-én, szerdán 17 órakor: Rába-ETO— DVTK; 19-én, szombaton 17 ó.: Csepel—DVTK. A programban ezenkívül sze­repel még az MNK és a Felsza­badulási Kupa további menet­rendje is, mintegy jelezvén: a DVTK a kupákban is szeretne sikeresen szerepelni. (horváth) Interjúsorozat a DH-ban! • • Oregfiúk magukról, s a labdarúgásról Előfordult-e, hogy kül­földre hívták játszani? — Hogy tetszik a Császár név? — Vállalna-e funkciót az MLSZ-ben? — Mit nem tud­nak a fiatalok? — Miért las­sú a fejlődés? — Ott le­szünk-e Argentínában? Bevezetőnkben csupán né­hányat emeltünk ki abból a mintegy 50 kérdésből, ame­lyet az elmúlt hét végén Miskolcon tartózkodó volt híres, magyar válogatott lab­darúgóknak feltettünk. Ezek­re a kérdésekre a következő két hétben négy híres játé­r kostól kapnak választ olva­sóink. Az interjúsorozat ke­retében ugyanis beszélgetést folytatunk érdekes és he­lyenként „rázós” kérdésekről Rákosi Gyulával, Mátrai Sándorral, Göröcs Jánossal és Albert Flóriánnal. A beszélgetések közlésé­nek időpontját pontosan nem tudtuk rögzíteni, hiszen a terjedelmi korlátok időnként nekünk is parancsolnak, de a lehetőség szerint mihama­rabb sort kerítünk az érde­kes kérdésekre adott izgal­mas válaszok ismertetésére. Síelés Két helyszínről is kaptunk je­lentést tegnap este, havas ver­senyekről. A nagy örömet az MTI jelentése szerezte, hiszen arról szól, hogy az úttörő-olim­pia záró napján Kőszegen mind­két nemben Borsod megye vá­logatottja nyerte a sífutó váltót. Sízőink egy csoportja a Ké­kesen versenyzett, minősítő ver­senyen vett részt. Vezetőjük, Kékesi Antal örömmel újságol­ta, hogy Zalai úttörő olimpiai sífutó 6. helyezése, minden bi­zonnyal azt jelenti, hogy az ösz- szeteitt versenyben bronzérmet szerzett. Ezt követően elmon­dotta, hogy a kékesi országos versenyen — műlesiklás két fu­tamban — a férfi ifjúságiak kö­zött harmadik lett Kékesi Ta­más, 4. Szomorú Sándor a Papp J. HSE versenyzői. Az úttörő leányok versenyét Almási Krisz­tina nyerte, míg a felnőtt fér­fiak között Tamás István a 12. helyen végzett. A meglepetés erejével hatott, hogy Fekete Magdolna (MÉMTE) ismét rajt­hoz állt és a 2. helyen végzett. apróhirdetés alias Szövetkezetünk előszerződést köt villanyszerelő szakmunkás- tanuló képzésére 16 évet be nem töltött fiatallal, aki 8 általános iskolai tanulmányait 1976-ban fejezi be. A tanuló képzést nyer: erőátviteli, szerelési, elektromérési és háztartási gé­pek javításában. Univerzális ok­tatás ! Kollégiumi elhelyezést biztosítunk! Jelentkezés helye: Általános Villamossági Ipari Szövetkezet, 1137, Budapest, XIII., Radnóti Miklós u. 41. Ügyintéző: Kurz. Telefon: 295- 669. Részletes felvilágosítást adunk levélmegkeresésre is. Statikus tervező-mérnököket keres a BARANYATERV, gya­korlattal és mielőbbi belépéssel, — pécsi és az ország több pont­ján folyó nagyszabású tervezési feladataihoz. Jelentkezés: — le­vélben, vagy személyesen — Pécs, Zrínyi u. 11., Katona László oki. villamosmérnök irodavezető­nél. Miskolc—Bánréve között elve­szett 5X5 m fehér sátorponyva. Megtalálóját jutalomban részesí­tem. Miskolc, Szondy Gy. út 32. Úttörő-olimpia Mégis lett arany! Edzésen Diósgyőrben Most már a labda... Kis „olimpikonjaink” a múlt esztendőtől eltekintve kilenc éven át sorozatban örvendeztet­tek meg bennünket azzal, hogy a téli úttörő-olimpiák havas ver­senyszámaiban jócskán szerezték a bajnoki címeket, illetve az azokkal járó aranyérmeket. Most, a tizenegyedik seregszem­léjükről az utolsó napig kellett várnunk a híreket, hogy újra jóleső érzéssel állapítsuk meg: kis versenyzőink mégiscsak ki­tettek magúkéit: két bajnoki cí­met is szereztek — méghozzá a legnehezebb versenyszámban, a váltóban! A Kőszegen elkezdett, majd Velemben folytatott és ismét Jurisics városában befejezett XI. téli úttörő-olimpiára reményt kel­tő előzmények után utazott el a 26 borsodi „olimpikon”. A Bükkben és a Zempléni-hegy­ségben is jó hóviszonyok kö­zött, megfelelően hosszú időn át készülhettek. A városi és me­gyei bajnokság eredményei is biztatóak voltak — az igazi bi­zonyítás mégis nagyon nehezen sikerült. A miértre a szakveze­tőknek kei! megtalálniuk a vá­laszt, s azt bizonyára meg is teszik. A bajnokság közvetlen befe­jezése után — a szűkszavú je­lentésekre támaszkodva — mi most csak a borsodiak által el­ért eredmények rögzítésére vál­lalkozhatunk. Olimpiai bajnokságot nyert a fiú- és leányváltónk. Az előbbi­ek Frieds Sándor, Matyasovszky Miklós, Dudás Csaba összetétel­ben, az utóbbiak Béres Zsuzsa, Zalai Krisztina, Varga Tünde felállításban szerezték meg az aranyérmet. Ezüstérmes ver­senyzőnk nem volt. Négy bronz­érmes helyezésünket Ladányi József (II. korcsoportos szánkó­versenyben), Posta Katalin (I. kcs., szánkó), Frieds Sándor (egyéni összetett verseny) és Zalai Krisztina (egyéni összetett) szerezte. Negyedik helyen vég­zett: Váhm József (I. kcs, szán­kó), Harcsa Csilla (II. kcs., szánkó), Dudás Csaba (sífutás) és Matyasovszky Miklós (egyéni összetett verseny), ötödik helyet szerzett: Zalai Krisztina (óriás műlesiklás) és Sidló Stella (egyéni összetett verseny). Ha­todik helyen végzett: Veriga Mihály (II., kcs., szánkó), Za­lai Krisztina (sífutás) és Lihi József (biatlon). A nem hivata­los pontversenyben Borsod me­gye Heves megye és Budapest mögött megtartotta a harmadik helyet. M. Gy. ... volt a főszereplő a di­ósgyőri stadionban. Tegnap délután, a nap második ed­zésének keretében, mérkőzés, szerű edzést tartott a DVTK, kihasználva az alkalmat, hogy a Pénzügyőr közelben alapozó labdarúgóinak is volt kedvük játszani. Amíg a diósgyőriek egyik fele a kötelező edzést végezte, ad­dig a másik csapat a vendé­gekkel kótkapuzott — Sir Ede irányítása és Csányi József felügyelete mellett. A többiekkel Szabó Géza fog­lalkozott. A sérültek távollétében az első félidőben a következők szerepeltek: Veréb — Ko­vács, Hajas, Váradj, Marczis — Oláh, Kiss, Görgei — Ko- leszárik, Horváth A., Fekete. Szünet után a két csoport feladatot cserélt, s ekkor a következők szerepelitek a Pénzügyőr csapata ellen: Szabó — Tatár, Makróczi, Teodoru, Tamás — Szűcs I., Fükő, Feledi — Szűcs J„ Csányi, Borostyán. A ködös időben, a keményre fagyott rögökön gólok is esteik — az első 45 percben a vendégek rúgtak négyet —, a főhang­súly azonban most nem ezen volt. A játélk azt célozta, hogy labdarúgóink vissza­szokjanak a mérkőzések lég­körébe, oldódjék bennük az alapozás feszültsége. H. K. Nádaratás A Hortobágyi Állami Gazdaság erdő- és nádgazdasági üzemének munkásai hat megye területén, Űjfehértótól Kecs­kemétig vágják a nádat. Hét nádarató gép és 100 ember végzi ezt a nehéz munkát. A nádaratást a Hortobágyi és a Kiskunsági Nemzeti Park területén kezdték, hogy majdan a madarak fészkelését ne zavarják. Ebben az idényben egy­millió-kétszázezer kéve nád betakarítására számítanak. (Balogh P. László felvétele) Fémes fa A Német Szövetségi Köz­társaságban a braunschweigi egyetem munkatársai olyan eljárást dolgoztak ki, mely­nek segítségével a faanyagok bizonyos fémes tulajdonsá­gokkal ruházhatók fel. A felfedezés eredménye­képpen a fa bármikor áram­vezetővé alakítható. A gép­kocsigyártásból ismert elekt- rostatikai eljárással festhető, és ily módon ellenállóvá te­hető vegyi, időjárási és egyéb behatásokkal szenjfeen. Az így megmunkált faanyag ezenkívül éghetetlenné vá­lik, s ez még inkább előse­gíti ipari alkalmazását. A versenyló életéért Az állatkórházak- ban manapság már korszerű sebészeti műtők várják a „be­tegeket”. Íme egy életmentő beavatko­zás története a szé­kesfehérvári állat­kórházból, ahová a szomszédos lovasis­kolából vezettek át egy állatot: a ver­senyló néhány perc­cel korábban átlé­pett egy választó- rúdon, amely eltö­rött és megsértette a mellkas bal oldalát. A hároméves állat a kórház udvarán összeesett. A gyors orvosi vizsgálat megállapította, hogy a rúd hegye beha­tolt a mellüregbe, és a jelek szerint a tü­dőt is megsértette. Életveszélyes álla­pot, úgynevezett szelepes légmell ala­kult ki. A sebészek a seb környékét fertőtle­nítették, majd a mellkas szöveti anyagából „foltot” készítettek — úgy­nevezett nyeles le­bennyel „tamponál- ták” — s a műtét helyén az izmokat szintetikus fonallal egyesítették, összé- varrták. A leírás alapján a ló a műtét után fo­kozatosan megnyu­godott, légzése mé­lyebbé, egyenlete­sebbé vált. Az állat­orvosok ezután a „beteget” felállítot­ták, de eközben megállapították: a műtét még koránt­sem fejeződött be, miután az állat mellkasában levő levegő miatt a lég­zés ismét „nehezí­tett” lett. A levegőt úgy távolították el, hogy vékony tűvel ismét megnyitották a mellkast és elve­zették az ott felgyü­lemlett levegőt. A versenyló ezt szem- melláthatóan „hálá­san” fogadta, légzé­se most már telje­sen egyenletes lett és elvezethették a kórházi részlegbe, ahol megkezdődött az utókezelés. A második napon a ló abrakadagját már elfogyasztotta és hőmérséklete alig volt magasabb a normálisnál. Étvágya fokozatosan javult; a hetedik napon a kórházból kivezették és megjáratták az udvaron. A sebészek természetesen min­dennap kezelték a seb felületét, egye­bek között antibio­tikumokkal siettet­ték a gyógyulást. A versenyló, amelyet valóban „az utolsó pillanatban” men­tettek meg, szövőd­ménymentesen meg­gyógyult és két hét múlva, igaz, előbb csak kíméletesen, Óe már ismét tréningre fogták. A gentleman Angliában mindig is fog­lalkoztak a gentleman meg­határozásával. Mind ez ideig azonban egyértelmű megha­tározás nem született. Bert­rand Russel Nobel-díjas fi­lozófus röviddel halála előtt így határozta meg a gentle­man fogalmát: „Gentleman az az ember, aki másokban azt az érzést kelti, hogy ők is gentleman-ek”. Halak Az egészséges emberre azt szokták mondani, hogy él, mint hal a vízben. Ez a megállapítás már évek óta „sántít”. Ugyanis a szakér­rákja tők felfedezték, hogy külö­nösen a szennyezett vízben élő halak között igen sok a rákos. Hazudjon! Egy díszvacsorán Mark Twain asztalszomszédja egy igen barátságtalan, feltűnően szófukar asszony volt. Az író min­den igyekezete kárbaveszett fáradságnak bizonyult, hogy be­vonja őt a társalgásba. Végül egy utolsó kisérletet tett. Így szólt a barátságtalan nőhöz: — Asszonyom, ön igazi szépség! Asztalszomszédja azonban erre is qsak barátságtalanul morogta: — Nagy kár, hogy én nem mondhatom el ugyanezt magá­ról! % Mark Twaint azonban még ez az udvariatlanság sem. tudta kimozdítani végtelen nyugalmából. Ragyogó arccal csupán ennyit válaszolt: — Ezen könnyű segíteni asszonyom. Tegyen úgy, mint én: hazudjon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom