Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1975-12-15 / 293. szám
% Étterem, bölcsödé, lukasok A BÁÉV Leninvarosban f Tudósítónktól) A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat jelentős reszt vállal Leninváros fejlesztéséből. Az idei esztendőben is több olyan létesítménnyel gazdagodott szocialista városunk, amelyek kivitelezője a BÁÉV volt. Ezek között első helyen említhetjük a 2 ezer adagos Néva éttermet. Ugyancsak a BÁÉV dolgozóinak, szocialista brigádjainak nevéhez fűződik a vegyészváros új. 16 tantermes iskolájának építése, amelynek tantermi szárnyát az idén augusztus 20-ra. határidő előtt készítették el a borsodi építők. Jó ütemben halad a 28 munkahelyes orvosi rendelő kivitelezése is. amelynek építése a téli hónapokban sem szünetel. Megkezdődött Leninváros legnagyobb. 120 férőhelyes bölcsődéjének kivitelezése, amelynek átadása 1976. szeptember elejére várható. Természetesen kiveszik részüket a borsodi építők Leninváros lakásépítési terveinek megvalósításából is. Az idei esztendőre tervezett 300 új lakásból 180-at már átadtak. ebből 60-ba be is költöztek a lakók. 120-ba pedig még decemberben beköltözhetnek. Az év végéig megtörténik a további 120 lakás műszaki átadása is. a beköltözés azonban csak februárra várható. II jó bornak nem kellene... Majlathon szépek a házak, bár a környék még rendezetlen. A tervezett ABC-kisáru- ház még nem épült meg, a házakba se költözött be minden lakó. A kényelmesebbek nem is bánják, hiszen legalább egy buszmegállót kell utazni a legközelebbi boltig Kifelé, vagy befelé, mindegy. Az építők meghagytak néhány fát. Ez lesz majd a park. A park: most még csak fa és reklámoszlop. A fa törzsére erősítve ugyanis nagybetűs felirat hirdeti: borkimérés. £s fától fáig a kimérésig vezetnek a feliratok. Nos, én nem tudom, hogy olvasóink közül hányán láttak már olyan fára biggyesztett feliratot, amely azt hirdetné, hogy hol van a legközelebbi tcjbolt, hol kapni legközelebb húst, kenyeret. A jó kenyérnek, a friss tejnek olykor elkelne a cégér. A bornak? A jó bornak a közmondás szerint sem kellene, de... Szél borzolja a feliratokat. S engem bor- zongtat a borozó hirdetése. Ez ugyanis az első, ami a lakótelepen megjelent. (kerényi—bartha) Pillantás a jövőbe Ajándék tizenhét ismerősnek... EZÜSTVASÁRNAP Már a reggel is egy kicsit más volt. Tíznapnyira a karácsonytól, forgalmasabbak voltak az utcák, hétköznapibb lüktetésű a város. Nagy volt a forgalom a Tiszáin és legalább olyan nagy az autóbusz-pályaudvaron. Az üzletek tíztől tartottak (jaj, a gyerek ne lássa még!) az áruház megőrzőjében pihent. Nos, ezt el kell ismerni. Az ezüstvasárnap nem maradt az állami kereskedelem vállalkozása, örök kistestvére, az ügyeskedés is járta a boltok környékét. Giccsáru- sok és alkalmi, külföldi hollenne írni, de érdemes megjegyezni: az együtt vásárló tiszalúci család tizenhét ismerősnek vesz ajándékot. A család ajándékai szükséges dolgok, a többi... — Itt találjuk ki a pultok4 előtt... Az Uránia csillagvizsgáló ma délután 6 órakor kezdődő rendezvényén a távoli jövő terveivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A nagy- közönség számára rendezendő előadáson a HoldÁi létesítendő, személyzettel működő kutatóállomások terveiről lesz szó. Az előadást távcsöves bemutató követi, amelynek keretében a Holddal ismerkedhetnek meg a jelenlevők. Nem vagyunk időmilliomosok Az értekezleteknek sajátos dramaturgiája van. Annyira sajátos csak, hogy többnyire egyforma. Valaki megnyitja, valaki elmondja, van aki vitatkozik, s akad olyan is. aki unatkozik... Lelki emigrációba vonul, kikapcsol, köröket, virágokat rajzol a papírra, másra gondot, vagy egyszerűen nem gondol semmire. Vagy nyolcvanad magammal ülök a teremben, már a negyedik előadás hangzik el a villamosenergia-gazdálkodás az ésszerű gazdálkodás!) hasznáról, fontosságáról. A résztvevők kilencvenkilenc százaléka szakmabeli, s a résztvevőknek egynegyede sem jegyzetel. A többiek ennyire bíznak a memóriájukban? Mit mondanak, hogyan számolnak majd be otthon, a vállalatnál, az üzemben, ha megkérdik őket? Es megkérdik-e egyáltalán, hogy az elvtárs hogyan töltötte el azt az egy fizetett munkanapot, amelyen nem dolgozott? Hozott-e valamit? Okosabb lett-e? Nem vagyok én értekezlet-ellenes, de a haszontalan időtöltés, a sok beszédű, de semmit sem mondó tanácskozások szaporodása aggaszt. Mondjuk, mondják gyakran, hogy takarékoskodjunk. Takarékoskodjunk, azaz gazdálkodjunk ésszerűen a villamos energiával, az alapanyaggal, a gépi kapacitással. a munkaerővel ... Am a takarékosságra ösztönző, nagyobb hatékonyságra törekvő szándékok közül nem maradhat ki az idő. És nemcsak a munkaidő, amely alatt gyógyít, kalapál, kapcsolókart igazít a kéz, hanem az az idő is, amelyet megbeszélésre, tanácskozásra fordítunk. Az egységnyi munkaidő hasznossága, haszna viszonylag könnyén számba vehető. Az eredmény összehasonlítható a tegnapival, a tavalyival, vagy máséval. Az eszmecserék hasznossága nehezebben megfogható, mert nincs rá mértékegység, Illetve van, de az ilyesfajta minősítéssel már az ember önmaga felett mond ítéletet. Az egyik, ötezer dolgozót foglalkoztató borsodi nagyvállalatnál kiszámították, hogy a különböző értekezletek, termelési tanácskozások évente egymillió forintba kerülnek. Ez a hatalmas összeg első hallásra megdöbbentő. Kerek egymillió forintot tesz ki a rendezés költsége, a résztvevő utaztatása, a kiesett munkaidőre járó átlagkeresetek összege. Az persze nyilvánvaló, hogy brigádmegbeszélésre, üzemi tanácskozásra, éppen a termelés szervezettségét célzó eszmecserékre szük-< ség van. Szükség van, mert több 6zem többet lát, szükség van, mert egy-egy üzemrész dolgozóit a vállalat egészét jellemző információk is érdeklik, és igényiért a munkások véleményére a vezetés is. Ne tessék azt hinni, hogy ennél az egyébként jól szervezett nagyvállalatnál — az egymillió forintos értekezletszámla iméretében — egyik napról a máj. síkra elhatározták, hogy ezután nem tartanak értekezletet.. Ez a képtelen ötlet szerencsére senki fejében nem fordult meg. De azt igenis elhatározták, hogy háromszor is meggondolják: hol, mikor, miért és kiket hívnak a tanácskozóasztalhoz, hiszen minden a jó előkészítésen múlik. Elhatározták azt is, hogy a vállalat különböző társadalmi, politikai funkciót betöltő dolgozóit rendszeresen beszámoltatják a — többnyire munkaidő alatt végzett — társadalmi munkájukról. Nem tudom, hogy máshol végéztek-e hasonló, az értekezletek költségét firtató számítást. De azt gyanítom, Hogy a számla mindenütt ezrekre, százezrekre rúgna. Mindenesetre: meg kell tanulnunk értekezni is. Röviden, pontosan, lényeg- látóan, hasznosan. Magyarországra azt szokták mondani, hogy energia- és nyersanyagszegény ország. Hadd toldjam meg egy gyakran elhanyagolt ténnyel ezt a felsorolást: időmil- liomosok sem vagyunk. B. I, Miskolcon több mint ötven üzlet tartott nyitva. A Centrum Áruháznak több mint húszezer vásárlója volt. Mit lehet elmondani a forgalomról? — Gyengébb hét után volt minden üzlet — hallottuk az eladóktól. — Igazából tizenkettedikén, a fizetések napján lódult meg a forgalom... Dr. Kiss Lászióné, a népművészeti bolt üzletvezetője: — Vasárnap is jó erős karácsonyi forgalmat várunk. Hadd mondom el: nagyon igényesek most a vevőink és ennek a kereskedő csak örül. Dél körül, a vonatok indulásának megfelelően gyérült valamit a forgalom. Ez az időszak már a sétáló miskolci családoké volt. — Mi még mindig csak nézegetünk ... — Sétáltatom- a gyereket, nézem, mire csillan a szeme . .. Kettő után fáradt eladók rendezkedtek a lehúzott redőnyük mögött: — Még egy ilyen vasárnap, és vége van ... ! Gondolom, illő, ha a vásárlók nevében e néhány sor őket köszönti, akiknek az ünnep eddig csak munka volt, és akiknek még kilenc napig csak munka lesz. B. G. nyitva. Fél tízkor már vevőjelöltek sorakoztak a Centrum és a nagyobb iparcikkboltok előtt. Ez volt az ezüst- vasárnap egyik — úgy hisz- szük — szépséghibája. A vonatok, autóbuszok korán reggel érkeztek ... • a Falovacska gazda nélkül. Ezt meg fél tízkor láttuk. A háromszázhatvan forintért kínált lovacska ott állt a Centrum kirakata előtt: — Hol vette? — Eladó ... A lovacska nyilvánvalóan karriert csinált, mert délben már gondosan becsomagolva mit kínálgató árusok. Tordai László mondta el a 75-ös számú férfidivatáruüzletben : — Tíztől fél tizenegyig 30 ezer forint értékű árut adtunk el. — Milyenek a vendégeik? — Ezen a napon főleg vidékiek. Persze, nem kizárólag, hiszen minden üzletnek van valamilyen, erre a napra időszakra tartalékolt meglepetése. A miénk a műirha... A Centrum Áruházban • csúcsforgalom volt az első óra végén: — Ön mit vesz? A kérdezett sorolta. Vevőnevet karácsonyig már vétek afc Az egyik „nagy gond”: milyen anyagból legyen a kosztüm? (Agotha Jelt;.) Ssine es mßmäEUj FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK? Az alábbiakat dokumentumokkal tudom bizonyítani, de lehet, hogy a tisztelt hivatalok nekem sem hisznek, mert a tisztelt hivatalok néha még maguknak sem hisznek. A panaszos (nevezzük Nagy Jánosnak) 1975 januárjában kapott egy fizetési meghagyást a Miskolci Járásbíróságtól. Felszólították, hogy fizessen be 30 focin to! illeték címén. Nagy János bement a járásbíróság gazdasági hivatalába és kért egy csekket. Kapott is, s a feladóvevény tanúsága szerint január 11-én a 232—90108—8906 számú csekkre befizette a 30 forintot. Az első meglepetés április 26-án érte, amikor a Miskolc városi Illetékhivatal felszólította. hogy 15 napon belül fizessen be 30 forintot (természetesen ugyanarról a 30 forintról van szó) a 270— 90649—9718 számú csekken. A panaszos telefonált az illetékhivatalnak és kérte, nézzenek utána a dolognak, mert ó — igaz, hogy nem erre a csekkszámra — már egyszer befizette a 30 forintot. Megígérték, hogy utánanéznek. Október 22-én, már a tanács III. kerületi hivatala, pontosabban a pénzügyi osztály követelte ugyanazt a 30 forintot. A befizetés elmulasztása végrehajtási eljárást von maga után — olvasható a pénzügyi osztály céduláján. Küldtek egy csekket is, melynek száma 270—90649— 9718. A panaszos ezen a ponton feladta a harcot, úgy vélte, hogy/ nem érdemes tovább huzakodni a hivatalokkal, nyugalma érdekében még egyszer befizette a 30 forintot. És ezzel lezárult az ügy? Dehogy! December 4-én letiltási rendelvényt kapott a tanács III. kerületi hivatalának adócsoportjától, melyen már 33 forint volt feltüntetve. A panaszos telefonált az adócsoportnak és közölte, hogy eddig kétszer fizette be a szóban forgó 30 forintot, ha lehet, tekintsenek el a harmadszori befizetéstől. ígéretet kapott, majd utánanéznek a dolognak. Kíváncsian várom a folytatást! EDENY A TETON A megyei KÖJÁL kebelében működő levegővizsgáló állomás olyan üvegedényeket használ méréseihez, melyek halványan hasonlítanak egy másik, széles körben használt edénykéhez. Volt, akit ez a halvány hasonlóság is teljesen megtévesztett, és ez annál is furcsább, mert az edénykék magas fémlábakon állnak. Ám nemcsak ilyenféle baj származik az üvegedények szerepének félreértéséből. Nagyobb hiba, hogy újra meg újra eltűnnek a mérőhelyekről. Értékük sem csekély, ám használóik mégis inkább azért sajnálják az üvegeket, mert nehéz beszerezni őket. Félő, hogy kimerül a tartalék, s nem tudják majd mérni az ülepedő por mennyiségét. A tanácskozáson, ahol a tolva.ilásokat felpanaszolta a KÖJÁL igazgatója, valaki azt javasolta, hogy erősítsék rá a íémállványokra az üvegeket, mégpedig úgy, hogy az éjjeli tolvajok (értsd: akik éjjel lopnak) ne tudják leszerelni róluk. — Isten őrizz! — hangzott az ellenvetés. — Maga az állvány kitűnően beválna virágtartónak. Ha ráerősítenék az üveget, elvinnék mind a kettőt és még nagyobb lenne a kár. Persze, nem olyan sötét a kép. nem mindegyik városrészben lopják az edénykéket. A Szentpéteri kapuban levőhöz például egy ujjal sem nyúlnak hosszú hónapok óta. Az emberi tisztesség szép példája felett, érzett örömünket legfeljebb az ronthatja némiképpen hogy az érintetlen edényke három emelet magasságban, egy tetőn áll. (békés)
