Déli Hírlap, 1975. november (7. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-27 / 278. szám

a miskolciaké a szó Köszönet a nx ugdíjasok nevében Az a vállalat, amelyik nem feledkezik meg nyugdíjasai­ról, , amelyik időközönként meghívja őket egy-egy ta­lálkozóra, amelyik törődik volt dolgozóival — dicséretet érdemel. A 3. sz. Volán Vállalat ve­zetősége, szakszervezeti bi­zottsága és az „Akarat” szo­cialista brigád emberségéért elismerést érdemel. Mi, akik az öregség problémáival küszködünk, igazán tudjuk értékelni a figyelmességet, a velünk való törődést. Jó ér­zéssel dicsekszem azzal, hogy én is ehhez a kollektívához tartoztam, s tartozom még most is. Spisák János Szerencs, Rákóczi u. 117. sz. Kié a pénztárca ? Még mindig szemetelünk Hosszabb ideig várakoztam a minap egy négyemeletes bérház előtt. A lakások ablakain csi­nos függönyök, sok szép virág — a ház előtt tenyérnyi parkí­rozott rész, és sok-sok szemét a földön. Ittlétem alatt gyu­faszálak, egy üres cigarettás do­boz, papírzsebkendök és egy olajos műanyag flakon ért föl­det mellettem. Almélkodva bá­multam felfelé, nem akartam hinni a szememnek. Látni nem lehetett senkit, nyilván a nyi­tott ablak inspirálta a „tettest”. Így döbbentem rá, hogy miért is szemetes nagyon sok új la­kótelep környéke. A házfelügye­lők hiába sepregetnek reggel és este, ha sokan arra sem képe­sek, hogy a szeméttartóba dob­ják azt, ami feleslegessé vált lakásukban. Sajnos, nem egyedi esetről van szó. Szétnézve a bérházak környékén, szinte mindenütt ezt tapasztalni. Tudom, nem először tesszük szóvá, de mindaddig, amíg eredmény nem mutatko­zik e téren, nem mehetünk el közömbösen az ilyen és hasonló esetek mellett. Z. M.-né Miskolc, Szentpéteri kapu Dlindent megtettek gyógyulásomért A rádióban kérdezték, a DH válaszol • Égési sérültek ellátása • Ki szállília e! a részeteket? • A mentiorvos kérése November 22-én, délelőtt fél 12-kor a villamoson utaztam, tam a helyem egy szombaton 139. számú ahol átad- idös bácsi­nak. Közben szóba elegyedtünk, s ő elmondta, hogy a fiához megy a Glószba. A Gyula utcai megállóban le is szállt, s én is­mét visszaültem a helyemre. Akkor vettem észre, hogy az ülésen felejtette a pénztárcáját, melyet valószínűleg a zsebe mel­lé tett. A tárcát, a benne levő pénzzel együtt a Miskolci Köz­lekedési Vállalatnál leadtam. Sajnos, sem a tulajdonos neve, sem a címe nem volt a tárcá­ban, ezért próbálkozom ezúton értesíteni, hogy a tárcát — iga­zolás mellett — a fenti vállalat­nál átveheti. R. D. Miskolc Évtizedek óta — amióta 21 éves fiamat világra szültem — betegápolásra szorulok. A múlt hónapban — sajnos nem először — ismét nagy műtéten estem át a Szent­péteri kapui kórház nőgyó­gyászati osztályán. Már ak­kor lemondtak rólam az or'- vosok, pedig még csak 45 éves vagyok. Végre, a sikeres műtét után, valamennyire rendbejöttem, de tíz nap múlva tüdőembóliát kaptam. Akkor ismét „menthetetlen­nek” tartottak. Tudom, hogy a lap hasáb­jain keresztül naponta nem lehet köszönetét mondani az életmentő orvosoknak azért a fáradhatatlan munliájukért, amivel visszaadják az embe­rek életét. De úgy érzem, hogy értem mindennél töb­A hideg idő beállta előtt,.. Több mint két hete be van törve a lépcsőház bejárati aj­tajának üvege. Még nincs itt az igazi tél, de ezt megelő­zően kérnénk az ajtó beüve- gezését. Már így is érezhető az alacsonyabban fekvő la­kásokban a lépcsőházba be­áramló hideg levegő. Nem beszélve arról, hogy így tel­jesen feleslegessé válik a lép­csőházak fűtése — írják a Győri kapu 95. számú ház lakói. Nem egyedül ők panasz­kodnak hasonló esetekről. Mind az ingatlankezelő vál­lalat tulajdonát képező, mind a szövetkezeti lakások ille­tékesei időben felfigyelhetné­nek ezekre az apró hiányos­ságokra. Korizás ürülvén Reggelente városszerte fagyott tócsák jelzik, beköszön­tött az igazi tél. A parányi sinkópályákat gyerekcsapat állja körUl. Jólesik a mozgás a friss levegőn, mielőtt beülnek az iskolapadba. Ha megkérdeznénk őket, bizonyára mindnyájan elpanaszolnák, hogy jégpálya híján tavaly, tavalyelőtt sem tudtak korcsolyázni. Hiába kotorták elő a felkurblizható, a hoki- és műkorcsolyákat, hiába érkezett meg az új téli sportfelszerelési kollekció a Borsodi Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat boltjaiba —, egyelőre úgy néz ki, hogy az idén sem találnak megfelelő pályát. A Népkertben eredeti­leg műjégpálya létesítését tervezték, amit később a költségek miatt egyelőre elvetettek. Maradt a természetes jég. A nyolcvanszor negyvenöt méteres pályán az idén télen csont­kemény jég fagyna, a terep is szabadon áll a sportcsarnok mögötti területen, mégsem lesz itt „korcsolya-paradicsom”. Az illetékesek nemrégiben felszólították az iskolákat: ahol mód van rá, létesítsenek pályát a gyerekeknek. De pillanat­nyilag úgy látszik, nem fogadták egyértelmű lelkesedéssel az ötletet. Kinek szívügye hát az, hogy megfelelő pályán korizhassa- Ijak a gyerekek? Azok a családapák, akik estéről estére hallgatják nebulóik sóvárgását egy kis mozgás után, bizo­nyára az első szóra szívesen vállalnák, hogy társadalmi munkában megfelelő terepet alakítanak ki egy-egy jégpá­lyának, ahol arra lehetőség van. A természetes jéghez na­gyobb pénzösszeg sem kell, mégis hiányzik valami... Meg­mondjam mi? A kezdeményezés! V. R. I . y bet tettek az elmúlt évtize­dek alatt. Jelenleg már ott­hon vagyok és a családom, s a magam boldogságában mondok köszönetét a kórház nőgyógyászati osztályán Ar- gay főorvos úrnak, az ott dolgozó nővéreknek, a bel­gyógyászati osztályon Berkesi főorvos úrnak, valamint Rá­kosi főorvosnak, akik nap­paluk és éjszakájuk feláldo­zásával visszahoztak az élet­nek, a családnak. Monyók Józsefné Sajóbábony, Erkel F. u. 9. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNE TELEFONI U-OI A Magyar Rádió miskolci stúdiójának hétfőn elhang­zott Fórum-műsora számos kérdést kapott a mentők munkájával kapcsolatban. E kérdésekre dr. Kubassy László mentöfőorvos vála­szolt. Hogyan szállítják az égési sérülteket és van-e speciális kórházi osztály a gyógyítá­sukra? — kérdezte Norman Ferenc Hejőcsabáról. Dr. Kubassy László: Az égési felület nagyságától füg­gően steril kötéssel, vagy steril lepedőben. Ilyen eset­ben megfelelő mennyiségű fájdalomcsillapítót kap a be­teg. A betegellátásban sokat segített, hogy vannak úgy­nevezett vákuum-hordágya- ink. A beteg nem rázódik, nem mozdul. Hadd mondom el itt, hogy még ma is gyak­ran előfordul, hogy a baleset után a sérüléseket olajjal, vagy más zsiradékkal kenik be. Ez kifejezetten káros, hi­szen a kórházban ezt az anyagot az eleven sebről kell letakarítani. Speciális kórházi osztály nincs, de a Megyei Vezető Kórház baleseti se­bészetének van égési sérülte­ket ellátó részlege. Ez töké­letesen felszerelt részleg, ahová más megyékből is hoz­nak sérülteket. Miskolcon a mentőállomá­son kellene nyilvántartani, hogy a kórházakban hol van Művészeti Magazin városunkból a Kamerák múzeumban Az operatőr a riporter nyakkendőjéhez állítja a kép­élességet; a rendező-asszisz­tens felemeli a kezét, az EMI-kamerán kigyullad a piros lámpa, elindul a tele- recording rögzítő berendezés: megkezdődött a Művészeti Magazin felvétele. Rapcsányi mosolyogva kí­ván jó estét Miskolcról és a nézőket egy kis múzeumi sé­tára invitálja. Dr. Szabad­falvi József kalauzolja az el­ső, Miskolcról közvetített mű­vészeti műsor közönségét. A mammutagyartól napjainkig tartó időt átívelő állandó ki­állítás termeiben dolgozik a stáb. Gyakran le kell állni a fel­vétellel, mert szűk a hely és nehezen mozognak a modem, színes kamerák. A rögzítés szüneteiben azután több tu­catnyi műszaki veszi birtok­ba a terepet. Fényerősséget, áramingadozást mérnek, ha­logénlámpákat szerelnek fel, sminkelnek, mindenki ideges egy kicsit, egyedül a műsor­vezető nyugodt. Öt nem za­varja, hogy „lötyög a háló­zat”, felrobban egy izzó, be­lelóg egy kábel a képbe. Mi­kor folytatódik a felvétel, olyan természetes, mintha nem is a legmodernebb tech­nika hozná el a lakásunkba, hanem szívesen látott ven­dégként a bejárati ajtón ér­kezett volna. D. Fehér Zsuzsa, a Művé­szeti Magazin felelős szer­kesztője: — A műsor minden perc­ben alakul. Ami biztos, az csupán annyi, hogy a televí­ziósok szeretnék megmutatni egy ipari nagyváros kapcso­latát a kultúrával, a művé­szettel. Megszólal az adásban a múzeumigazgató, a műve­lődési szakember, a miskol­ci művésztelep lakója és az a kohász is. aki segített Var­ga Miklós elképzeléseit anyagba önteni. Természete­sen a Művészeti Magazin el­sődleges eszköze a kép. Most abban a szerencsés helyzet­ben vagyunk, hogy színes technikával dolgozunk és így még hűbben láttathatjuk a különböző alkotásokat. A képtár és a múzeum anya­gán túl bemutatunk lapokat a miskolci biennale anyagá­ból és képeket a Petró-ma- gángyűjteményből is. Az adásban megszólal a Miskol­ci Ütősegyüttes és lesz egy ’ nem miskolci filmbetét is a szovjet múzeumok budapes­ti bemutatkozásáról. Ennyit tehát előzetesként, bővebbet pedig ma este 21 óra 25 perckor, a televízió 1. műsorában: Művészeti Ma­gazin ; közvetítés Miskolcról. (erdős) üres hely, vagy sürgős ese- . .':ben a baleseti sebészet hány beteget tud fogadni — javasolta Teleki Barna szik­szói lakos. Dr. Kubassy László: Évek óta van kialakított felvételi rend, amelyet ismerünk. Et­től eltérően: a kórházi osztá­lyok sürgős esetekben felve­szik a beteget. Sok gondot okoz viszont, hogy régen tar­tó, idült betegségekkel is ké­rik egyesek a sürgős beszál­lítást. Csak példaként: mi tudjuk, hogy egy vesekőro­ham rettentően fájdalmas, de a kórházban sem történ­het több, mint ami otthon is megtörténhetne. A beteg görcsoldót és fájdalomcsilla­pítót kap. És ezzel haza is küldik. Két-három nap múl­va utazhat vonaton. Más példa: egyesek eldöntik, hogy melyik kórházba akarnak menni és akkor hívnak min­ket, amikor éppen az a fel­vételes. így előfordulhat, hogy ahol lenne hely, az ha­mar elfogy és nem az igazán sürgős betegeknek marad. Többen kérdezték: Hogyan biztosítják a mentők az ellá­tást tömeges baleset esetén? Dr. Kubassy László: A helyszínre elsőként érkező mentőorvos már osztályoz­za a sérülteket. A men­tőállomás kapcsolatban van a kórházakkal és a mentő­kocsikkal is. A kórházakban már a sérülések természe­tét ismerve várják a beteget. Lényegében tehát már a bal­eset helyszínén eldől, hogy ki hová kerül. Egy körzeti orvos írta: A laikusok nagyrésze nincs tisz­tában azzal, hogy mikor hív­jon mentőt, és mikor indo­kolatlan a mentők kihívása. Dr. Kubassy László: Az alapvető rendelkezések sze­rint, ami a lakásban van és nem mérgezés, oda a körzeti orvost kell hívni. Azokhoz a rosszullétekhez, sérülésekhez, amelyek utcán, közterületen, üzemben történtek, a men­tőket. Természetesen előfor­dul, hogy utcai balesethez előbb érkezik a közelben lévő orvos, de az is, hogy a körzeti orvos megkeresése nélkül hívnak mentőt. Ahol a körzeti orvos ismeri a kör­zetét, a betegeit, oda általá­ban csak az ő hívására kell mennünk. Ez azért jobb, mert így már induláskor tudjuk, hogy kint milyen beavatko­zásra lehet szükség. Szülő nőkhöz mindig megyünk. Többen kérdezték, hogy ki­nek a kötelessége a részegek ellátása? Dr. Kubassy László: A Belügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium közös rendelkezése szerint a részeg emberek kijózanító szobába való szállítása a rendőrség feladata. Itt Mis­kolcon ez nem különösebb gond, de a kisebb települé­seken nincs kijózanító állo­más. Ott bizony probléma, olyan gond, amely feleslege­sen minket terhel. Az újságíró kérdése: A Fórum-műsor elhangzott. Hasznos volt Mi az, amit nem kérdeztek, de a mentő­főorvos szívesen elmondana? Dr. Kubassy László: Kérni szeretnék. Pontos, jól olvas­ható utcatáblákat. Ha lehet azt, hogy a nehezen megta­lálható helyeken várják az utcán, vagy egy könnyen megtalálható helyen a men­tőt. Így gyorsabb az ellátás, és a gyorsaság a betegek ér­deke minden esetben. BARTHA GABOR Vendéglátás cs/perantista módon Városunk eszperantistái területi bizottságának vendég­könyve egy tamperei tanítótól is őriz néhány emléksort. Testvérnépünk gyermeke, egyszersmind testvérvárosunk la­kója természetesen eszperantóul rótta papírra köszönetét a vendégszeretetért, amelyben őt és négytagú családját 1973 nyarán dr. Györy Nagy Lajos és Földi Adrienne — jelenleg már Pásztor Lászlóné —, a bizottság elnöke, illetve titkára, valamint a többi eszperantista részesítette. Gazdagította a vendég élményét a nemzetközi nyelv vasutas híveinek mű­soros előadása, s az is, hogy ugyanakkor negyven lengyel és egy brazil eszperantista is járt Miskolcon. Mindebben nem volna semmi különös. A Zamenhof len­gyel orvos által megkonstruált nyelvet külföldön beszélők közül számosán megfordultak már nálunk, s az említett vendégkönyvben nem egynek a bejegyzése olvasható. A tamperei tanító két évvel ezelőtti látogatásának azonban kedves folytatása, mondhatnák így is, sztorija van. Ez egy levélből derült ki, amelyet dr. Habel György budapesti esz­perantista a napokban küldött a területi bizottságnak. Meg­írja, hogy az idei nyáron feleségével és a kisfiával egyhóna­pos turistautat bonyolított le Dániában, Norvégiában, Svéd­országban, Finnországban. Elvetődtek Tamperébe is. „Az eszperantista delegitoknak (megbízottaknak) sokat köszön­hetünk — folytatja. — Az esetek SO százalékában ők szerez­tek szállást, sőt nemegyszer a saját otthonukban vendégül is láttak bennünket. Tamperében Pentti Järvinen tanító és családja vendégszeretetét élvezhettük, s örömmel hallottuk, hogy jártak már hazánkban, Miskolcon is. ahol nagy szere­tettel fogadták és kalauzolták őket. Kérdezték: nem isme­rem-e dr. Györy Nagy Lajost, Pál Istvánt, Temesi Istvánt és egy kedves, fekete hajú hölgyet, akit Adrienne-nek hív­nak? Nagyot kacagtam, hogy milyen kicsi a világ! Hogyne ismerném az említetteket, hiszen húsz éven át Miskolcon dolgoztam. A tanító telkemre kötötte, hogy mindeneinek adjam át üdvözletét... íme, a miskolciak vendégszeretetet mi kaptuk vissza. A ,befektetésért’ köszönet.. .” Ügy tűnik: az eszperantistáknak valóban kicsi a világ. Mert mindenütt találnak jó barátokat, ahogy ők mondják, eszmetársakat. Éppen ezért azonban számukra nagyobb a világ, mint a körükbe nem tartozóknak. Mert tartalmasabb. T. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom