Déli Hírlap, 1975. november (7. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-17 / 269. szám
Nemcsak az üzemek...! A Szinváról gyalog, nosztalgiák nélkül Ez az írás nem több, mint egy séta közbeni gondolatsor Lillafüredtől a Sajó torkolatáig. Erről a vízről Miskolcon különben annyit írtak már, hogy újat mondani roppantul nehéz. Költők éne. kelték versbe, az 1878-as nagy árvíz után publicisták sora követelte a rendezését, a városi tisztiorvos még a századfordulón is jelentések sorát írta arról, hogy a Szin- va Diósgyőrött, Menyhért- faluban és a Hámorokban szennyezett vizétől megbetegedhetnek a parton levő kutak vizéből fogyasztók. Jíég- is: a Miskolcot szeretők a várost átszelő patak láttán sóhajtanak: szidják a vizet szennyező gyárakat. Azt már kevesebben tudják, hogy e víz igazibb szennyezői, a napi 50 000 köbméter szennv- vizünkkel, mi magunk, a városlakók vagyunk. Lillafüred Turistaközpont. Nemcsak nyáron, ilyenkor is. A Szin- va forrásvizét megissza a város. A forrás alatti mederrész szinte kiszáradt. Konzervdobozok, papírok, szétszórt szemét. Kedvetlen bevezetés a sétához. A szemét, a szennyezettség a karsztok törvényei szerint a forrásig szivároghat... Patakmeder Lillafüreden: konzervdobozok, kirándulási szemét a vízben. A Szinva itt még gyönyörű lehetne, vi2et ad hozzá a Hámori-tó. — Nyáron naponta lehetne takarítani, télen még azt sem érdemes ... Ápolt utak, park. Szép. A meder? Elhanyagolt, szemetes, de hát makacs a víz: tisztítja magát Hámorig. (Sokra emlékező öregek mesélik, hogy régen volt itt a vízben pisztráng is, ide jártak fürödni is.,, Tűnődés Hámor alatt Különös? Nem hiszem. Tavaly rakoncátlankodott, kiöntött itt a Szinva, de senki se szidja: — A Szinva nélkül csúnya kis falu lennénk Miskolcon belül... — Megváltozna a völgy ... Kölesönvizévei is patak'a Szinva. Érték, de... Bottal piszkálom az ágak közé akadt csomagot. Rongy. Egy ágon kidobott harisnya feszül. A vízen műanyag palackok úsznak. Aztán jön egy fél citrom, aztán ... A műanyag tasakokban természetesen maradék tisztítószerek, a fél citrom társa rothadó szemét, mérhetetlenül sok olyan piszok, aminek már itt sem szabadna a vízbe kerülnie. Ügy mondják, hogy a Szinvát az ipar szennyezi. Itt csaknem olyan szennyezett a víz, mint a papírgyári beömlésnél. Találkozom az első autógumival, a Molnár-csárda mellett elmondják, hogy sokan ide járnak kocsit mosni, s olajos rongyokat találni is a parton. Üres olajoskannát is. Majd a víz elviszi egyszer ... Városszél Kis szigorúsággal elérhető lehne, hogy a kisvasút átjárójától még kilométereken át patak legyen a patak. Nem az. Öt nagyobb és több kisebb szemétkupacot számoltam meg. A szemét kis kannákkal hordott háztartási szemét. A kiöntők még annyi fáradtságot sem vesznek maguknak, hogy a vízig vigyék. A Marx térig leltárt írtam. Találtam eldobott és Megakadt lószőr-matracot, szőnyeget, műanyag zsákba kötözött ismeretlen hulladékot, lyukas lábast, partra öntött ételmaradékot, egy tekercs drótot, egy törött vécékagylót. Tény, hogy a nagyüzemek még ma is szennyezik a vizet, de az is, hogy tízmilliókat költöttünk eddig ar-' ra, hogy ez a szennyezés kisebb mértékű legyen. A papírgyár például, amely korábban a Szinva egyik legnagyobb szennyezője volt, 1974-ben már bírságot fizetni sem kényszerült. A Marx tér környékén viszont már nemcsak szennyezett, hanem sajnos hordalékot cipelő, látványosan piszkos a víz. Innen a Szinva a belvárosig felveszi a csatornák vizét. Ám ezen a környéken mindenütt van. szervezett szemétszállítás. A parton mégis öt helyen láttam szemétdombot, valamilyen hidláb- nál a vízben feltorlódott szemét-szigeteket. Ez már a város. A Szinva teljesíti kötelességét: csatorna, de ennek a csatornának a partját a városlakók teszik nem egy- helyütt szemétteleppé. A belvárosban Aki nem lusta, sétáljon végig a Szabadság tértől az állomásig. Találhat kilenc autóábroncsot, egy hajdani kályhát, két helyütt kidobott (még össze sem tekert) szőnyeget, leszerelt tűzcsapjelző táblát, két kárpitozott széket, rengeteg papírdobozt, több zsáknyi rongyot, vízvezetékcsövet, gyermekkocsikereket (mondják, hajdan a kocsi is ott volt), a Munkácsy utcai hídnál négy önálló életet élő szeméttelepet a híd- lábak mellett. Bekukucskálva a fedett mederrészekbe, láthat kidobott paplant, szeneskannát ... Ezt sem sorolom tovább. Józan számítás szerint, ha a Szinvából összegyűjtenénk a nem odavaló szemetet és behordanánk a már befedett részek alá, akkor eltorlaszolhatnánk a víz útját. Más számítás szerint, ha a Szinvát megszabadítanánk a víz útját alkalmasint lassító szeméttől, akkor ugyan a napi ötvenezer köbméter szemetet hordó víz nem tisztulna meg, de legalább a szemnek víz, pataknak látszatát keltené. A beömlésnél a Sajó kis szánakozással fogadja magába a Szinvát: a Sajó ugyanis tisztábbnak látszik. Nem élnek mellette ennyien. BARTHA GÁBOR # Lehet egy kicsivel olcsóbb? Gazdaságosabb? Jobb? Biztonságosabb? Január óta dolgozik a Diósgyőri Gépgyárban a Holyevácz lakatos szocialista brigád újítása alapján gyártott készülék, mellyel az ellenütös kalapácsok hevederét állítják elő. Év végén már pontos számokkal is kimutatható lesz az újítás haszna. Egy bizonyos: olcsóbb, gazdaságosabb, jobb és biztonságosabb. Képünkön: munkában a gép. (Ágotha Tibor felvétele) Mit tesznek . A sok utat bejárt, milliomos pilóták a megmondhatói, hogy az új kocsikat általában á fiatalok, a tapasztalatlanabb gépkocsivezetők kapják. Tessék csak bepillantani az új városi autóbuszok vezetőfülkéjébe! A kétpedálos, kuplung és sebességváltó nélküli kocsikat többnyire a harmincon inneni pilóták vezetik. A dohogó idősebbeket azzal nyugtatgatják, hogy „te öreg elboldogulsz a régivel is, hiszen annyira érted a szakmát, hogy még motor nélkül is keresztülhajtod a városon a kocsit”. r Az öregek hümmögnek, de megnyugszanak, hiszen a jó szó jogos szakmai hiúságukat simogatja, s szinte még sajnálják is a kezdőket, akik alá új gépet a tapasztalatlanság adott, akik biztosan nem boldogulnának a bontásra érett, veterán járgányokkal, amelyek értékét c6ak vashulladékban, kilóra lehet mérni... Példát persze más szakma, más vállalat is kínál. Sok helyen, sokan még büszkék is rá, hogy az üzem matuzsálemi korú gépein a műhely aranykezű mesterei ugyanazt a teljesítményt és minőséget képesek produkálni, mint az új és korszerű gépeken a tapasztalatlanabb, kevésbé aranykezű kollégák. A gépeknek, a munkának, a teljesítménynek ilyen elosztása látszatra roppant demokratikusnak tűnik. Az öreg szaki tapasztalattal, rutinnal egyenlíti ki azt a technikai különbséget, amely a régi és az új gép között van, másrészt azt a szakmai differenciát, amely közte és egy kezdő között van. Az ilyen üzemi vagy műhelyátlag elmossa a különbséget technika és technika, ember és ember között. Az ilyen átlag, az ilyen eljárás ködösít, csalóka és nagyon sokba kerül. A jó munkás jó gépet érdemel. És fordítva. Nemcsak érzelmi okokból, hanem a hatékonyságot számító józan megfontolásból is. Mert képzeljék el, hogy micsoda produkcióra képes a legkorszerűbb gépen egy aranykezű mester? Többszörösét hozhatja annak a teljesítménynek, amelyért a kevésbé tapasztalt kollégák már kitüntetést kapnak. Az is bizonyosra vehető, hogy a megfelelő emberhez megfelelő technikát soroló termelészervezés több terméket, több hasznot hoz, mint ez a mostani, gyakori egyenlősdire törekvő elosztás. Az nem ellenérv, hogy az idősebb mesterek idegenkednek az újtól, s hogy mindegyiküknek feltett/szándéka nyugdíjig húzni az öreg masina mellett! És az sem igaz, hogy az új technikával műhelyrekordot döntő teljesítményt produkálni kisebb öröm, mint a régivel, mindennap megcsinálni a remeket. (brackó) TorzsdiÉm A Lenin Kohászati Művekben dolgozók többsége törzs- gárdatag, vagyis több mint öt éve dolgozik a kohászatban. Fokozott erkölcsi és anyagi elismerésben részesülnek a gyárhoz hű munkások. Az elmúlt négy év alatt 678 törzsgárdatagnak ajándékoztak aranygyűrűt, illetve arany nyakláncot, összesen több mint egymillió forint értékben. Az idén bevezették a törzsgárdajutalmat. ez a gyárhoz hűséges dolgozók megbecsülésének újabb jele. íjdndéíi műsor Nyugdíjasoknak kedveskedik ajándékműsorával ma délután 6 órától a Bartók Béla Művelődési Központ vezetősége. A rendezvényen — amelyre a szocialista brigádok képviselőit is meghívj- ták — a Diósgyőri Vasas Művészegyüttes lép fel. Borsod a megyék rangsorában Hány ágy, hány mozi? kozik. Mert ilyen főnökök Miskolcon biztosan nincsenek, nincsenek bizony, ke- ziccsókolom! AZ A JÓ LEVEGŐ A tanácsok megalakulása, nak 25. évfordulója alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal érdekes, reprezentatív kiadványt jelentetett meg. Az 1950-es tanácsválasztás után megalakult 3217 -tanácsnak 146 000 tagja volt, s így az ország minden ezer- lakosa közül 16-an választott tagként vettek részt a tanácsok munkájában. Bálint József államtitkár írja az előszóban, hogy a tanácsok feladatainak sokrétűsége miatt a könyv teljességre nem törekedhetett, de megpróbálta a statisztika eszközeivel mérhető területről a tanácsok társadalmi-gazdasági tevékenységének átfogó képét adni. A tanácsi költségvetésnek az összehasonlításul választott 1973-as esztendőben egy lakosra jutó kiadása Borsodban 3369 forint volt. Ez az összeg több mint száz forinttal haladja meg az országos átlagot. Megyénkben tízezer lakosra 17 orvos és 72 kórházi ágy jutott. Ezek a mutatók lényegesen jobbak az országos átlagnál. Viszont az óvodai ellátás tekintetében — a gyakran erőn felül vállaló törekvések ellenére is — Borsod a megyék rangsorában az utolsók között van. Az óvodák túlzsúfoltak (a száz férőhelyre jutó gyermekek száma 117), az ezer óvodáskorúra eső férőhelyek száma 608. Egy borsodi tanárra 18 diák jut, (je Bara- - nyában 14, Vas megyében 15, Veszprémben 16. Egy borsodi lakos átlagban háromévenként megy el a színházba (egy pesti háromévenként kétszer), s évente hatszor megy el a moziba. B. I. RENESZÁN5Z Szép cikket olvastam r Lobogó legutóbbi szánjában a nyomdaipar reneszánszáról. Az ember lelke vidul a sok újdonság, a korszerűség és a magas színvonal láttán. „Lyukszalagra kerül a szedés a budapesti fényszedő üzemben; az Athenaeumbar színes mélynyomó rotációs működik” és így tovább. Re. neszánsz ez a javából. Csak aztán visszafordít az ember a Lobogó első oldalára, s rádöbben, hogy valami hiányzik. Nem nyomtatták rá a fejet, a lap nevét. Nyilván nem jutott rá idejük, úgy el voltak foglalva a reneszánsz- szál. (Az örök kételkedők kedvéért kértem meg fotóriporter kollégámat, hogy készítsen egy felvételt a szép címről és a lap első oldaláról.) A KÖSZÖNÉS TÖRTÉNELME Egyik olvasónk — nő az illető — felhívta a figyelmemet rá, hogy egyre határozottabb megkülönböztetés érződik ki a köszönésekből mostanában. Kérte, tegyem szóvá ezt a haladónak egyáltalán nem nevezhető jelenséget, ha lehet, konkrét példával illusztrálva. Egy takarítónő meséli, aki 25 évet töltött ugyanannál a vállalatnál: — Az én főnököm, ha 1950-ben bejött reggel az irodába, mindenkinek azt mondta: „Szabadság!”. Most ötvenéves vagyok, és nekem azt mondja: „Jó napot!” A 18 éves gépírólánynak pedig így köszön: „Kezét csókolom.” A példa a miskolci olvasót igazolja. Ám töredelmesen be kell vallanom, hogy nem a való életből, hanem Tüskés Tibor Nagyváros születik című művéből merítettem, mely Pécs múltjával, jelenével és jövőjével foglalTévedések elkerülése végett, elöljáróban le kell szögeznem, hogy a légkör és a levegő nem azonos. Ez alkalommal az utóbbiról lesz szó, mely mint köztudott, Miskolcon nem a legkiválóbb Részt vettem a minap egy tanácskozáson, melyen szenvedélyes, felelősségtől áthatott vita alakult ki egy jelentés fölött, mely azzal foglalkozott, milyen mértékb.n szennyezik a város levegőjét, rontják egészségünket az üzemek, a járművek. Npgy tetszéssel hallgattam azt a felszólalást, mely elmarasztalta a kipufogógázt okádó járműveket, és műszeres méréseket, bírságolásokat sürgetett. Ám nagy hatású felszólalását így fejezte be: „Lassan ki sem látok a volán mögül az előttem levő gépkocsik kipufogófüstjétől.” Nyilván ugyanígy panaszkodhat az az úrvezető, aki az ő gépkocsija mögöti várakozik, amíg zöldre nem vált a lámpa. Baj, nagy baj. Csak arról sem kell megfeledkezni, hogy a járdán ott óvakodunk mi, gyalogosok is, akik, ugye — kipufogócső híján — Vissza sem tudjuk adni a kölcsönt. Persze elhangzott a szóban forgó tanácskozáson még sok más érdekes felszólalás, de bevallom, nem mindegyi. két tudtam jól megfigvelni. Az a terem ugyanis, melyben a levegő tisztaságáról vitatkoztunk, tüdőnk és hörgőink épségéért aggódva, egy-két óra múltán úgy megtelt cigarettafüsttel, hogy fejem fájt, gyomrom émely- gett. Utána fél napig rá . sem tudtam gyújtani a cigarettára. (békés)
