Déli Hírlap, 1975. november (7. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-06 / 261. szám

/ + A III. kerületben, a Stadion utcában óvoda átadásával ünnepelték november 7-ét. A száz férőhelyes modern létesítményt tegnap dr. Gyimesi Béla, a városi tanács Ili. kerü­leti hivatalának elnöke adta át. A környékbeliek gondját csökkenti az új óvoda, hiszen a 111. kerületben több iskolában is szükség óvodát üzemeltetnek. A gyermekek gondozá­sáról, játékigényének kielégítéséről és neve léséről 15 szakképzett óvónő gondoskodik. A konyha próbaüzemelése után — várhatóan a jövő héten — birtokba vehetik az új óvodát a kornyék apróságai is. (Solymos László felvétele) Elégedettek a 99Köhükivel" Halló Ivano-Frankovszk, halló Guszjatyin! A magyar munkások a humort is magukkal vitték a Szovjetunióba. Az oren- burgi gázvezeték magyar építőit ellátó Bükkvidéki Vendéglátó Vállalatnak új nevet szült a helyi folklór. A céget a kinti magyarok Köbükinek hívják. A mis­kolci székhelyű vállalatnak már több mint félszáz dol­gozója tevékenykedik a Szovjetunióban. A Déli Hírlap először Iva- no-Frankovszkkal kért ösz- szeköttetést a postától. A vonal túlsó végén Mitró At­tila kirendeltségveze tő-he­lyettes : — Ivano-Frankovszkban, a is — és este a Kossuth adó műsorát is halljuk. Gúszjátyinban nem talál­tuk telefonközeiben a Bükk­vidéki Vendéglátó Vállalat dolgozóit. A 22. számú Álla­mi Építőipari Vállalat egyik alkalmazottjától tudtuk meg, hogy a Köbükiék éppen fut- balmeccsen vannak; a szov­jet partnervállalat hívta ki őket egy mérkőzésre. Gusz- jatyinban elmondták még, hogy nagyon elégedettek a magyar konyhával, a tegna­pi ebéd például raguleves és paprikás csirke volt. Az asz­talról nem hiányzott a Bor­sodi világos és a bocsi Pepsi Cola sem. ★ A Szovjetunióban a leg­nagyobb ünnep a mostani. Miskolci és huszti, leninvá- rosi és guszjatyini munká­sok együtt emlékeznek. A háromnapos munkaszünet után pedig együtt dolgoz­nak azért, hogy megépülhes­sen a szocialista országok legnagyobb eddigi közös vál­lalkozása, az Orenburg és Munkács közötti 2750 kilo­méter hosszú földgázveze­ték. Jó pihenést, jó munkát! (erdős) Átadták a KISZ KB vándorzászlaját A KISZ KB vörös vándor­zászlaját, kiváló munkájáért az idén a miskolci Közgaz­dasági Szakközépiskola ifjú­sági szervezete nyerte el. Az átadó ünnepséget tegnap dél­előtt rendezték a Központi Leánykollégiumban. Miskolc párt- és KISZ-bi- zottsága, valamint a városi tanács képviselőit Puskás Imréné igazgató üdvözölte. A diákszínpad műsora után Török László, a KISZ Bor- 6od megyei Bizottságának el­ső titkára adta át a rangos kitüntetést Balogh Sára is­kolai titkárnak. A kitünte­tett KISZ-szervezetet Tolnai Ferenc, a városi tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője köszöntötte, majd az iskolával szoros kapcsolatot fenntartó IBUSZ, SZÜV, MN Zalka Máté laktanya és a 6. sz. Általános Iskola mozgalmi életének vezetői gratuláltak. Újítás a drót gyár ban Mintegy 20 százalékos ter­melésnövelést tesz lehetővé a miskolci December 4. Drót­művek mérnökkollektívája által kidolgozott új rendsze­rű hőkezelő kemence. A ter­vezők — szakítva a hagyo­mányokkal — az eddigi ólomfürdővel dolgozó ke­mencék helyett elektromos árammal működő kemencét szerkesztettek. Ebben a nagy szilárdságú acélvezetékek hőkezeléséhez — ólom he­lyett — különböző fémsókat és fémsókeverékeket hasz­nálnak. A gyárban kifejlesztett kemencetípusnak a régivel szemben több előnye van; olcsóbb, kiküszöböli az egész­ségre káros ólomgőzöket és feleslegessé teszi a hőkeze­lés utáni pácolást. Az új rendszerű kemence építésére a December 4. Drótművekben mintegy 800 ezer forintot fordítottak, az elektromos részt pedig egy­millió forintos költséggel a Villamosipari Tervező- és Kivitelező Vállalat szerkesz­tette. magyar építésvezetőség szék­helyén tiszta, derült az idő, noha természetesen már he­tek óta bundát viselnek az Ha az egész nép sóhajt.. emberek. Még tart az ünne­pi készülődés, hiszen ma es­te itteni barátainkkal közö­sen emlékezünk a Szovjet­unió történetének legna­gyobb eseményére, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomra. A Kárpát étterem­ben a magyar és a szovjet munkások, a párt-, az ifjú­sági mozgalom és a szakszer­vezet tisztségviselői vesznek részt a díszvacsorán. — A munkálatok jól ha­ladnak, jelenleg azokat a szálláshelyeket és egyéb lé­tesítményeket építik, Gusz- jatyinban, Huszton és Bogo-. rodcsányban, ahol a hatal­mas kompresszor-, azaz nyo­másfokozó állomások építői laknak majd. — Magyar konyha még csak Guszjatyinban műkö­dik, "de egy-egy szakácsunk a többi helyeken is gondos­kodik arról, hogy a hazai ízek ne hiányozzanak az ét­kezésekből. Ivano-Fran­kovszkban 27 lakást kap­tunk, néhányan még szállo­dában élnek. A hazai ízek mellett egyébként a magyar hírek is eljutnak hozzánk. Rendszeresen kapjuk az új­ságokat — a Déli Hírlapot Leningrádban, a modern Leningrad szál­loda Névára néző homlokán nyitott szoba­ablakon, minden reggel pontosan ugyan­abban a percben kürt szava hallatszott be. És este a nap is így, harsonák hangja mel­lett búcsúzott. Itt van kikötve ugyanis a történelmi emlékként őrzött Auróra cirkáló, melynek ereklyeszámba menő zászlaját ka­tonai pompával vonják fel, illetve le. Ha kinéztem az ablakon, az Auróra cirlcálot láttam. Az orosz balti flotta egykori hadi­hajóját, melynek jelentős szerepe volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ide­jén. 1917. november 7-én — a régi időszá­mítás szerint október 25-én — Petrográd- ban, a Nyikolajev-híd melletti Néva-kikötő- böl leadott lövéseivel jelt adott a Téli Pa­lota megrohanására. melynek elfoglalásával megdöntötték az Ideiglenes Kormányt, s győzött a proletárforradalom. És ha az Aurórát néztem, mindig eszembe jutottak M. A. Gyevjetkin szavai. Mihail Alekszand- roviccsal a város közelében, a pulkovói ma­gaslaton találkoztam. Azon a helyen, amely­nek birtoklásáért a második világháború idején, a példátlan, 900 napos német blokád alatt öldöklő harcok folytak. Az itt elesett szovjet hősök emlékművénél beszélgettünk. — Egyidős vagyok a századdal, vagyis hetvenöt esztendős — mondotta az öreg és feje búbjára tolta az usankál, a prémes sapkát. — Sankt-Peterburgban születtem, de a várost már Petrográdra keresztelték, ami­kor szinte még gyerekfejjel a hires Putyi- lov Művekben kezdtem dolgozni. Tizennyolc februárjában a Vörös Hadsereg katonája­ként részese lehettem egyik első nagy győ­zelmünknek, innen nem messze, alig kettő­százötven versztányira Pszkov mellett. Ezer- kilencszázhuszonnégyben változott ismét a város neve, Lenin halála után. Dolgoztunk, tanultunk, jólétre, munkára, kenyérre, csa­ládra, békére vágytunk. De aztán jött a háború. És ez a föld ismét sokat szenvedett. Megint katona lettem, népfelkelő. Védtük szülőföldünket, Lenin városát, Leningrádot, a forradalom bölcsőjét. Nagyon nehéz volt akkor a helyzetünk. Ez, ez a pulkovói ma­gaslat, ahol most állunk, ahol még látsza­nak a betonból öntött harckocsi-akadályok, ahol itt minden tenyérnyi helyet vér öntö­zött, városunk védelmének egyik• kulcsa volt. Emlékszem rá, hogy a szerfelett nehéz pillanatokban, a nagy veszély idején az egész hajótüzérség tüzét is a pulkovói ma­gaslatra összpontosították. És ekkor, ezek­ben a nehéz és könyörtelen pillanatokban ismét megszólaltak az Auráira ágyúi is. A mi legendás hajónk legénysége és fegyverzete ereklye voltából ismét újjászületett és harcba szállt legendás városának védelméért. Ke­vesen tudják ezt, önök külföldiek. De mi akkor és azóta is tudjuk, ami még külön erőt is adott nekünk a német fasiszták, az éhség, a szomjúság, sokszor a fegyvertelen- ség elleni harcban. És erre az erőre szükség volt. Mert itt szinte a testükkel védték a szovjet emberek szabadságukat szimbolizáló városukat. A somjaiból újjáépült világhírű obszerva­tóriumtól nem messzire fejfák sorakoznak, a katonai temető sírhantjain vörös virágok dideregnek. A pontról, ahol állunk, látsza­nak Leningrad legifjabb lakónegyedei. Kö­rülöttünk csend van, csak a szél zúgása hallatszik. — Itt, a pulkovói magaslaton mindig is erős a légáramlás — mondotta Mihail Alek- szandrovics csendesen. — A tenger felől mindig fúj a szél. így volt ez annak idején is, amikor eltakarította a várost fenyegető német veszélyt. Mert az orosz közmondás szerint, ha az egész nép sóhajt, akkor szél kerekedik ... ' ORAVEC JÁNOS Új életet adó forradalom 1917. október 25-én (november 7-én) délelőtt 10 órakor Lenin megfogalmazta a Forradalmi Katonai Bizottság kiált­ványát Oroszország Polgáraihoz: „Az Ideiglenes Kormány meg van döntve. Az államhatalom a petrográdi proletariátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottság kezébe ment át, amely a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének szerve. Az ügy, amelyért a nép harcolt: a de­mokratikus béke haladéktalan felajánlása, a földesúri föld- tulajdon megszüntetése, a termelés munkásellenörzése, Szov­jet Kormány alakítása — biztosítva van. Éljen a munkások, katonák és parasztok forradalma!” 1917. november 7-e a proletárhatalom és a szocializmus korszakának első napja: A történelem ismert felkelései közül sok tört ki ösztönös erők elfojthatatlan robbanásaként, sok előre megszervezett felkelésről tud a történelem, de a péter- vári proletariátus ötvennyolc évvel ezelőtti felkelése példa nélküli: irányítói teljes tudatában voltak annak, hogy az egész emberiségre kiható történelmi vállalkozásba kezdtek. Az orosz proletariátus pártja évtizedeken át készült arra a napra, amelyet a forradalom vezetője percnyi pontossággal határozott meg. November 6-án este Lenin így írt a Köz­ponti Bizottságnak: „A felkelés halogatása most már igazán egyértelmű a halállal... Nem szabad várni!!” És másnap megindultak Pétervár munkásai! A felkelés kirobbantása egy lett az új élettel. Forradalomban olyan pontosan nem jelölték még meg a célokat és módszereket, utat, melyet- végig kell járni, hogy a győzelemhez jusson, mint ahogyan Lenin kijelölte a párt szerepét és helyét: „A proletariátus diktatúrája szívós harc, véres és vértelen, erőszakos és békés, katonai és gazdasági, pedagógiai és adminisztrációs harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen. Milliók és tíz­milliók szokásainak ereje — a legrettenetesebb erő. Párt nélkül, amely vaskemény és edzett a harcban, párt nélkül, amely az osztály összes becsületes elemeinek bizalmát bírja, párt nélkül, amely figyelemmel tudja kísérni a tömegek han­gulatát, és tud arra befolyást gyakorolni, ilyen harcot sike­resen vívni lehetetlen.” Ezzel a szellemi örökséggel és kötelezettséggel indult világ­hódító útjára a forradalmi eszme. Ötvennyolc esztendővel ezelőtt Budapesten megjelent a Magyarországi Szociáldemokrata Párt kiáltványa, amely a magyar munkásságot hívta fel az orosz forradalom békekez­deményezésének támogatósára: „Az orosz forradalom az egész világ demokráciájának és szocializmusának közös ügye. Ennek a forradalomnak a sorsa pedig válhatatlanul össze­kapcsolódik a béke fenséges ügyével.” A forradalom szelleme a magyar munkásosztály legjobbjait ösztönözte cselekvésre, s élesztgette az eljövendő emberi élet hitét, növelte az erőt a harcra, mert pontosan tudták, hogy nem maradunk ma­gunkra. 1945 tavaszán az októberi forradalom gyermekei hozták el a magyar szabadságot. Forradalomban született testvéri ba­rátság népeink kapcsolata. Ünnepek alkalmával gondolatban végigjárjuk újra a fel­nőtt szocializmus növekedésének esztendeit. Egy ember- öltőnyi múltja van a győztes forradalomnak csupán, s népek, nemzetek sokasága, világunk egyharmada járja velünk már ezt az utat. A szocialista világ minden nappal növekvő tábora a nemzetközi erőarányokat a haladás, a tisztább, em­beribb jövő, a béke javára állította. A haladás oldalán álló nemzetközi erők újabb nagy sikereket értek el. A Helsinki­ben aláírt okmány nem csupán egy fontos fejezetet zárt le a nemzetközi enyhülés folyamatának erősítésében, hanem egy új szakasz is kezdődött. 1917 októbere arra is megtanította a világot, hogy a béke­politika természetes része más népeket harcukban támogatni. Lenin részletesen elemezte és konkrét példákkal bizonyította a nacionalizmus káros következményeit, szembeállítva vele a proletár internacionalizmust: „A harc a leginkább meg­gyökeresedett kispolgári nemzeti előítéletek ellen annál inkább homloktérbe kerül, mennél sürgetőbbé válik az a feladat, hogy a proletariátus diktatúráját nemzetiből nem­zetközivé változtassuk át. A kispolgári nacionalizmus beéri azzal, hogy internacionalizmusnak nyilvánítja a nemzetek egyenjogúságának elismerését, érintetlenül fenntartva a nem­zeti önzést, a proletár internacionalizmus viszont megköve­teli az egy országban vívott proletáxharc érdekeinek aláren­delését a világméretekben vívott proletárharc érdekeinek.” Az indokínai népek történelmi jelentőségű győzelme hite­lesen mutatja, milyen hatalmas erőt meríthetnek a legkisebb népek is az internacionalista segítségből. Ez a szolidaritás kíséri most a közel-keleti igazságos rendezésért vívott har­cot, a portugál nép küzdelmét a fasiszta restauráció meg­akadályozásáért ,s ebből az internacionalizmusból fakad a tiltakozás a chilei és spanyol fasiszta terror ellen. Most, amikor a világ dolgozói az októberi forradalom év­fordulóját ünnepük, a múlt nagy példájából a jelen harcai­hoz merítenek erőt, a megtett út tapasztalatait felidézve, a jövő feladatainak megoldására készülnek fel. GYŐRI ERZSÉBET. az MSZMP Miskolc városi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja Munkásőrök kitüntetése A munkásőrség megyei pa­rancsnokságán tegnap dél­után 3 órai kezdettel rendez­tek ünnepséget, amelyen a 12. sz. Általános Iskola úttö­rői szavalatokkal szerepel­tek. A. nagy forradalom je­lentőségét Kalóczkai István­ná, a városi pártbizottság munkatársa méltatta, majd dr. Kállai László, a munkás­őrség megyei parancsnoka négy-négy munkásömek át­nyújtotta a Haza Szolgálatá­ért Érdemérem arany, illetve ezüst fokozatát, ötnek pedig a bronz fokozatot. Többen jutalomban részesültek. Ugyanakkor Budapesten, az országos parancsnokság ün­nepségén is kitüntettek két miskolci munkásőrt, s egyet előléptettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom