Déli Hírlap, 1975. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)
1975-09-08 / 210. szám
4r A tejüzemben a tejfölautomata most is egész éjszaka működött. Ma reggel csaknem 24 ezer pohár tejfölt szállítottak ki a városba.-----------------------------------------------------------------------------------------------■ Sok megszívlelendő javaslat Gépgyáriak a közlekedésről A mishoh'i üzemelt 350 milliója Az eredmények és a feszültségek is nagyobbak Miskolc tömegközlekedésének helyzetét elemezték pártvezetőségi és alapszervezeti titkárok a DIGÉP-ben rendezett, csaknem három órán át tartó értekezleten. Hn"v*n kerül a csizma az asztalra, a tömegközlekedés a DIGEP-be? Mivel a vállalat dolgozóit gyakran íoglalkoz- ta'<a ez á téma s nemegyszer tettek a közlekedéssel kapcsolatos panaszokat, a pártbizottság meghívta eszmecserére a Miskolci Közlekedési Vallalat vezetőit. Évente 11)0 millió utas Hernádi László, az MKV igazgatója ismertette Miskolc tömegközlekedésének az utóbbi négy évben bekövetkezett fejlődését. Elmondta, hogy az autóbuszok száma 140-ről 200-ra, ezen belül a csuklósoké 16-ról 70-re nőtt. (Az idén még 39 új autóbuszt kap á vállalat.) Sajnos, a villamosok között még mindig 20—22 ósdi kocsi van, ámeneket — mivel a debreceni üzem évente mindössze 4 darabot tud szállítani — csak 1980-ra válthatnak fel újakkal. Alaposan megnőtt négy év alatt az utazók száma is: 134 millióról évi 180 millióra. Ezen belül az autóbusszal utazók száma 70 százalékkal emelkedett. Sokatmondó ívjat az is, hogy a járműfor. : tfüiók száma 1970 és 1975 között 673 ezerről 900 ezerre ’«itt. A közlekedés nehézségeit fokozzák Miskolc topográfiai adottságai. Alsózsolca és Ómassa között 26 kilométer a távolság! Az autóbusz- es villamosjáratok sűrűsége elérte a maximumot. Jelenleg csúcsforgalomban a Tiszai pályaudvar és a Marx tér közötti fővonalon másfél percenként közlekednek villamosod és autóbuszok. Ha a forgalom egyik percről a másikra leállna, ezen a részen irtván méterenként kellene állnia egy autóbusznak vagy viliamo-.iak. A járatok további sűrítése már megzavarná a forgalom ritmusát. Se«ílene a lópc^ózeles munkakezdés A helyzet javítását eredményezné a lépcsőzetes munkakezdés kiterjesztése, többek között a DIGÉP-re és az LKM-re. Reggel 7 órakor a két nagyüzemben 8600 ember kezdi a munkát. Ha a gépgyáriak vagy a kohászatiak 7.15-kor vagy 7.20-kor kezdenének, már csökkenne ebben az időben a járművek zsúfoltsága. És miért kell az egyébként csak 6 órát dolgozó szakmunkástanulóknak a felnőttekkel együtt kezdeni a munkát? Hernádi László hangsúlyozta, hogy a lépcsőzetes munkakezdést a DIGÉP-ben is házon belül kell most már kezdeményezni, megszervezni. Büntessék a bliccelőket! A titkári értekezlet résztvevői közül többen elismerően szóltak a közlekedési viszonyok javulásáról. Ugyanakkor számos hibára is felhívták a figyelmet. Ilyen például a vasgyári piacnál levő többszörös kanyar, amelyet egy épület lebontásával meg lehetne szüntetni. Megemlítették, hogy a Tiszai pályaudvarnál, a tapolcai és papírgyári végállomáson, a Búza téren és a Marx téren az autóbuszvezetők, járművezetők és gyalogosok állandó veszélynek vannak kitéve. A hozzászólók javasolták, hogy a rendőrség hatékonyabban segítse az ellenőrök nehéz munkáját. A bliccelőket, randalírozókat büntessék jobban — kérték többen. Szóba került az 1/D-s járat végállomásának rendezése, amelyre az MKV és a DI- GÉP összefogásával kerülhetne sor. Ketten is kérték, hogy műszakváltáskor az 1/D-s néhány perccel később induljon, így nem kellene a gyárkaputól a buszig futva megtenni az utat az elsőként SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A TOLLAS KÍGYÓNÁL Bár engem, nem hívtak meg rá, biztosra veszem, hogy a közelmúltban sajtó- tájékoztatót tartott a Tollas Kígyó. Azért jutottam erre a következtetésre, mert unos- untalan az inkákkal, pontosabban az inkák múltjával találkozom a televízió képernyőjén s a lapok hasábjain. Az utóbbi néhány hétben például a televízió három ízben foglalkozott Mexikó őslakosságának kétségkívül lebilincselő történetével. Ha pedig a magyar sajtóban egyik napról a másikra eluralkodik valamilyen téma, akkor az ember sejtheti, hogy sajtótájékoztató áll a dolgok mögött. Tudják, olyan sajtótájékoztató, amin a vállalat vagy intézmény velzetősége nem fukarkodik sem a kólával, sem a dicsérettel — tudniillik általában saját munkájukat „értékelik”. Míg hangzik a szép szózat és száll a tömjén, az újságírók szorgalmasan jegyez- getnek — feltéve, ha éppen feléjük fordítják a tévékamerát. E tájékoztatók anyagát ugyanis általában írásban is odaadják mindenkinek. Az eddigiekből kitetszik, hogy kitűnő találmány a sajtótájékoztató. Garantálja, hogy egy ideig az egész magyar sajtó — beleértve természetesen a televíziót, rá-‘ Nemcsak a gazdálkodási eredmények, hanem a feszültségek is nagyobbak Borsodban. mint az országban általában — mondotta Kol- láth Sándor azon a múlt heti értekezleten, amelyen az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkára tájékoztatta az üzemi pártbizottságok és alapszervezetek gazdasági felelőseit az aktuális gazdaságpolitikai tennivalókról. A sok témát ériptő előadás a város vállalatainak és szövetkezeteinek első félévi tevékenységét vizsgálta, ^ XI. kongresszus határozatainak tükrében. Megállapítható, hogy a tavalyi ipari termelést csaknem 14 százalékkal tetéző idei teljesítés messze meghaladja az országos átlagot. A foglalkoztatottak számának kismértékű csökkenése pedig arra utal, hogy az eredmények forrása teljes egészében a munkatermelékenység növekedése volt. Az export 24 százalékos emelkedése ennél valójában nagyobb erőfeszítéseket takar, hiszen néhány, a tőkés piacra vitt termékünk ára mérséklődött. Az összesen 350 millió forintra rúgó takarékossági tervek megvalósítása az esztendő első félében 145 millió forintot hozott a vállalatoknak. Különösen a December 4. Drótmüvek és az ÉÁÉV ért el jó eredményeket az anyaggal és az energiával való összerű gazdálkodás terén. A gazdasági életünkben mutatkozó feszültségek Miskolcon markánsabban jelentkeznek, mint máshol. diót is — ugyanarról, ugyanolyan szépeket mutasson, mondjon, írjon. Mert lehetséges, hogy a változatosság gyönyörködtet, ám a dolgok szép egybecsengése, egyöntetűsége sem csúnya. Nos, a Tollas Kígyó elég nagy istenség volt ahhoz, hogy összehozott egy sajtó- tájékoztatót. (Újabban egy jobb szövetkezet elnöke is nyélbeüti.) így aztán az inkákról annyit tudhattunk meg az utóbbi hetekben, mint azelőtt mondjuk egy emberöltő alatt. Mert korábban egy átlagpolgár legfeljebb csak annyit tudott, hogy Esőisten siratja Mexikót, ami ugyebár édeskevés. Csupán a dolgok véletlen találkozása lehet, hogy az utóbbi időben némi javulás tapasztalható például a magyar és a mexikói gazdasági kapcsolatokban. ÉS MÉG EGY VÉLETLEN A véletlenek egyébként furcsa dolgokat produkálnak. Példának okáért akkor kezdi el a lakók nagy része tata- roztatni (festetni, tapétáztat- ni) az otthonát, amikor a szomszéd építkezésén megjelennek az állami' vállalat iparosai. Hát mi ez, ha nem véletlen? A SAJTÓ TÁJÉKOZTATÁSA Fentebb — az inkák ürügyén — már ecseteltem a sajtótájékoztató nevű inlézJó néhány üzem, jó néhány foglalkozási ág krónikus munkaerőgondokkal küzd. Különösen vonatkozik ez az építőiparra. Csak a két nagy borsodi építővállalat több száz embernek tudna azonnal munkát adni. Az idei miskolci lakásépítési program rekord- mennyiségű, összesen 2400 otthon megépítését írja elő. Az már valószínűnek látszik, hogy jó néhány, 1975- ös kiutalással rendelkező igénylő csak 1976-ban költözhet, de a költözés időpontját hetekkel, hónapokkal lehetne előbbre hozni, ha anyaghiány és néhány hatósági előírás indokolatlan merevsége nem tetézné az építők és építtetők gondját. A prognózis szerint a következő tervidőszakban sem kerül egyensúlyba az építési igény és az építő kapacitás. A becslések szerint Borsodban mintegy hétmilliárd forint értékű, építési jellegű munkára nincs kapacitás. Ez valamivel több, mint ameny- nyi ebben a tervidőszakban volt. Ennek az ellentmondásnak a mérséklése már most fejtörést okoz, munkát ad az A KISZ Központi Bizottsága által meghirdetett „Radar” vasgyűjtési akcióhoz csatlakoztak a Diósgyőri Gépgyár ifjúkommunistái is; mény előnyeit. Most másról, a sajtó tájékoztatásáról néhány mondat: Történt nem is olyan régen, hogy egy bizonyos vállalat egy bizonyos boltjának a vezetőjétől telefonon megkérdeztem valamit. Nem mint vásárló, hanem mint újságíró. (Ezzel azt akarom jelezni, hogy a válasz sokakat érdekelt.) A felelet alapos volt és őszinte. A pályán töltött néhány év tapasztalatai mégis arra késztettek, hogy megkérdezzem ugyanazt (adjuk meg a császárnak, ami a császáré!) a vállalat egyik vezetőjétől is. Azonnal visszakérdezett. És nem azt kérdezte, hogy mit mondott a boltvezető, hanem azt, hogy miért merészelt válaszolni. A boltvezetőnek ugyanis ehhez nincs joga. Annyira megbíznak benne, hogy irányítson egy tíztagú kollektívát, hogy kezére bízzanak több százezer, vagy talán több millió forint értékű árukészletet, de annyi ra már nem, hogy választ adjon az újságírónak egy egyszerű, a munkájával közvetlenül összefüggő kérdésre. Ez pedig már aligha lehet véletlen. Lehet, hogy csak az inkák múltjáról belém táplált bőséges ismeretanyag mondatja velem, de hajlandó vagyok azt hinni: a; boltvezető azért nem nyilatkozhat, mert ő mondjuk csak Nagy Mihály vagy Kovács János, s nem a nagy, a rettegett, a mindent tudó Tollas Kígyó (békés) j építés felelőseinek. Valamelyes könnyebbséget jelent ugyan, hogy a papírforma szerint az idén befejeződnek a miskolci nagyberuházások (elkészül a HCM és a húskombinát), így Miskolcon az építőknek több erejük jut a lakás- és intézményépítésre. A városi pártbizottság titkára szeri n t az utóbbi hónapokban fellazult a vállalatok közötti kooperációs fegyelem. Ennek mindenképpen elejét kell venni, mert a vállalati érdekek előtérbe helyezése a közösség, a népgazdaság érdekét sérti. A néhány területen jelentkező anyaghiány, a hiánypszichózis sokkolta készletgyűjtés szakaszossá teszi a termelést, ez pedig lökésszerűvé változtatja ‘a készárukibocsátást, s így eleve lehetetlenné válik a megrendelők igényeinek folyamatos kielégítése. A folyamatos üzemű vállalatók vargabetűi pedig nemcsak a vállalatnak okoznak veszteséget, hanem népgazdasági szempontból is károsak. B. I. 450 tonna vashulladék ösz- szegyűjtését vállalták. A gyárat hat területre osztották fel, s így láttak hozzá a munkához. A legutóbbi ösz- szesítós szerint a gyűjtésben részt vett 450 fiatal augusztus végére már összegyűjtötte a vállalt mennyiség tekintélyes részét. A legeredményesebb munkát a szivattyú gyáregységbeliek végezték. A fiatalok az üzemek területén, a diszpécserek és az üzemvezetők útmutatásai alapján szervezték meg a gyűjtést. Ahol nehezen mozdítható hulladékra akadtak, segítségül hívták a TMK-üzem dolgozóit, akik megfelelő méretűié darabolták a fellelt’ hulladékot. ★ Időnként még kisütött a nap, de már őszi hangulat volt vasárnap Tapolcán. (Solymos felv.) A GÁBOR ÁRON KOHÓ- ES GÉPIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA (3535 Miskolc, Bolyai Farkas út 10.) 1975. októbertől — elegendő jelentkezés esetén - az alábbi önköltséges I tanfolyamokat indítja: I I. Középiskolai végzettségűek részére: 1. Laboráns 2. Műszaki rajz 3. Környezetvédelmi 4. Levegőtisztaság-védelmi (üzemi javaslat) 5. Vizminőség-védelmi (üzemi javaslat) II. Nyolc általános iskolai végzettségűek részére: 1. Lánghegesztő 2. Akkumulátorkezelő Felvétel a jelentkezés sorrendjében történik. Jelentkezés: kedd, csütörtök (I. em. 47.) Telefonszám: 52-130 kijövőknek. Ny. I. Jól szervezlek meg Gépgyári vasgyttjtők
