Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-21 / 169. szám

Készül a műjégpálya hűtőrendszer-terve Gépgyári dolgozók ­Miskoicért # A PTH 12-es csomagolóból percenként 27 tasak félliteres tej kerül a futószalagra (Solymos fele.) Értékelték a Diósgyőri Gépgyárban a Miskoicért tett társadalmi munkafelajánlá­sok első félévi eredményeit. Erre az esztendőre 15 000 órányi társadalmi munka végzését vállalták a DIGÉP- dolgozók. A felajánlásból már az első fél évben 12 358 órányit teljesítettek, 083 358 forint értékben. Többek között elkészítet­tek, kiszállítottak és össze­szereltek 25 darab esőtető szerkezetet az ODOT-ra. Ugyancsak a csanyiki Majá­lis-parkban végeztek több száz óra társadalmi munkát női szocialista brigádok: fa­csemetéket ültettek, gon­doztak. A Majális-parkban az első fél évben egyébként 2300 órát dolgoztak a gép­gyári szocialista brigádok tagjai. Hosszú esztendők óta ké­rik a miskolcaik: legyen mű­jégpálya Miskolcon. Most ta­lán végre megvalósul az álom. S ha igen, abban ré­sze lesz a gépgyári dolgo­zóknak is, akik társadalmi munkában készítik a mis­kolci jégpálya hűtőrendsze­rének terveit. (A hűtőberen­dezést is a DIGÉP közre­működésével készítik majd.) A főtervek már elkészültek, jelenleg a részletek kimun­kálásán dolgoznak. A Győri kapuban április 4-én felavatott térplasztika elkészítéséhez a DIGÉP dol­gozói 3078 órányi társadalmi munkával járultak hozzá. S tegyünk említést az április 26-i kommunista műszakról is, amelynek során 5000 óra társadalmi munkát teljesítet­tek. Az eredményekből már kö­vetkeztetni lehet arra, hogy a DIGÉP dolgozói' 1975-ben is jelentősen túlteljesítik a Miskoicért tett társadalmi munkafelajánlásaikat. Az esztendő második felében ugyanis még számos nagyobb munka elvégzése vár rájuk: többek között a vasgyári volt Nagyőrház és a VII-es kapu közötti járdaszakasz elkészítése, a Majális-park szépítése, az ifjúsági park építése, a városi műjégpá­lya hűtőrendszere tervezési munkáinak befejezése. Városi tanácstagok fogadóórái 1975. július 21. Dr. Iglai Tibor, Keszthelyi Zoltán és Sári László, Forgács utcai általános iskola, 18 órá­tól; Oravecz Antal. 19. sz. Ál­talános Iskola, Pereces. 18 órá­tól. 1975. július 24. Felvinczy Ernő. Szeles utcai általános iskola, 17.30 órától. 1975. július £5. Ádám Jánosné. 48-as u. 13., 17 órától; dr. KonczWald Barna, 34. sz. Általános Iskola, Köny­ves K. u. 2., 17 órától. 1973. július 2«. Korencsik János, Szirma, ta­nácskirendeltség, 18 órától: Ró­zsavölgyi Károly, II., Nagy Ilona u. 2.. 17 órától; Tamasi Erzsé­bet, II., Kö u. 13., 18.30 órától: Tiikó István. Szabó E. u. 70., Í3 órától. 1975. július 28. Budai József, 1/2. sz. területi pártalapszervezet, Baross G. u. 18.. 17 órától; Deák Béla, Éder Gy. utcai általános iskola, 18 órától; Kovács György, lakás­szövetkezeti iroda. Petőfi u. 4.. iszt. 2., 17 órától; Kovács Vil- mosné, Szikra mozi, Marx K. u. 49., 17 órától; Sándor János, Szirma, tanács.kárende4tség, 18 órától; Sugár Andor, Kazinczy u. 15. fszt. 2., 18 órától; Szege- dy Gyula, Wesselényi u. 43., 18 órától. 1975. július 29. Faragó Erzsébet és László Vil- mosné, III 1. sz. területi párt­alapszervezet, Marx K. u, 49., 17 órától; Vincze Sándor. Gép­ipari Technikum. Kun B. u. 10., 18 órától. Este tizenegykor indulunk a „főhadiszállásról”, a szer­kesztőségből. Felpréseljük magunkat az 1-es buszra. A Marx téren már lekéstük az utolsó tatárdombi járatot, így gyalog vágunk neki az éjszakának. Irány a kenyér- t gyár! A Lorántffy Zsuzsanna utcán két, békésen legelésző pacival találkozunk, barát­sággal köszöntjük őket. Fél tizenkettő után öt perccel el­kezd szitálni az eső. de már közeledünk első úticélunk­hoz; friss kenyérillatot hoz felénk a szél. Pékek helyett gépek A Kilián-déli kenyérgyár­ban frissen, energikusan fo­gad minket Körtvélyes Imre művezető. Végigsétálunk a kovászoson, a dagasztom a gépsoron, a címkézőn, a ke- nyérelszedőn. — A „kovászosok” már délután egy órakor bent vol­tak. Hat órával kell meg­előzniük a dagasztást. Ilyen­kor, éjfél tájban készülünk el az első sütéssel. Olyan nagy az igény, hogy tízórás, nyújtott éjszakai műszakban kell dolgoznunk. , Reggelig 15 195 darab egykilós és 16 640 kétkilós kenyér kerül ki a kemencékből. pen meghíznak, meggömbö- lyödnek. elnyerik végleges térfogatukat. A futószalagról már gusztusos, barnára sült kenyerek kerülnek a fakkok- ba. Fél ötkor indul az első autó a városba, hogy hat órá­ra, üzletnyitásra mindenhová eljusson a ropogós kenyér. lagszóróként a negyvenöt tonnás acélüstbe ömlik a lá­va. Közben dohogó gázok törnek fel a lángnyelvek kö­zül. Inklovics Ferenc 80 fo­kos forróságban azbesztkesz­tyűsen, hosszú rúddal tisz­títja a csapolónyílást. Száz közül heten Hol tölti a nyarat? Az idegenforgalmi prognó­zis szerint Borsod az idén mintegy félmillió vendéget fogad. Legalább ennyi lesz azoknak a borsodiaknak a száma, akik a szabadságot a megyehatáron túl töltik. A külföldre tartó borso­diak jó része a szomszédos Csehszlovákiát keresi fel, s innen várjuk a legtöbb kül­földi vendéget is. (Megyénk­ben egyszerre hatezer ágy várja a Bükkre, Tapolcára, Miskolcra kíváncsi _idegent.) Az országos adatok szerint az üdülők férőhelyeinek szá­ma kilencvenezer, s az üdü­lőkben, hétvégi pihenőhá­zakban tavaly csaknem egy­★ Az üdülök forgalma terű­ié te soportonként. A végén: utcabál A hajdúszoboszlói művelő­dési szervek és intézmények, valamint a gyógyfürdő ren­dezésében nyitották meg teg­nap Hajdúszoboszlón az im­már hagyományos idegenfor­galmi napokat. Ezen a napon is több mint 10 ezer hazai és külföldi vendége volt az al­földi fürdővárosnak, az ide­genforgalmi hét első napi programja debreceni dzsessz- együltes hangversenyével és utcaballal fejeződött be. millióan pihentek, nyaraltak. A borsodi szakszervezeti be­utaltak száma az elmúlt év­ben meghaladta a 23 ezret. Figyelemre méltó a gyer­mek- és Ifjúsági üdülés ará­nyának növekedése. Száz szakszervezeti beutalóra jo­gosult borsodi dolgozó közül egy-egy esztendőben általá­ban heten részesülnek üdü­lési kedvezményben. Elgondolkoztató megfigye­lésről számol be egyik olva­sónk: fizetési napok előtt mindig feltöltik az élel­miszerboltok italkészletét. Erre a tapasztalatra alapítja pesszimista megállapítását: „Csak tessék-lássék alapon küzdünk mi az alkoholizmus ellen.” Az alkoholisták számának szaporodása és az italfo­gyasztás növekedése kétség­kívül összefügg, összefügg, de nem lehet a kettő közé egyenlőségjelet tenni. Hiszen sokan fogyasztanak szeszt anélkül, hogy alkoholistái' lennének. Viszont az is igaz, hogy a rendszeres szeszío- gyasztók szinte észrevétlenül „csúsznak át” az alkoholisták sajnálatra méltó . táborába. Köztudott, hogy országunk lakossága — erre nem lehe­tünk büszkék! — a legbuz­góbb szeszfogyasztók közé tartozik világviszonylatban is. 1972-ben egy-egy lakos átlagosan 10 liter italt fo­gyasztott, mégpedig 100 szá­zalékos aboszolút alkoholra átszámítva! Riasztóan nagy mennyiség ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a gyerekek egyáltalán nem, a nők pedig csak kis mérték­ben fogyasztanak alkoholt. Igen, kedves férfi társaim, nincs mit szépíteni rajta: az alkoholizmus elsősorban ne­münk betegsége. Ésmár-rnár népbetegségnek nevezhetjük, hiszen Miskolcon — a becs­lések szerint — 3—4 ezer olyan iszákos van, aki gyógy­kezelésre szorul. Pontosab­ban: szorulna! Az alkoholis­1975. július :»**. Dr. Árokszállásy Zoltán. 15. sz. területi pártalapszervezet, Csabai kapu 8., 17 órától; Szabó János, József A. Könyvtár, Szentpéteri kapu, 18 órától. 1975, július 31. Szolga István, 4«. sz. Általá­nos Iskola. Győri kapu. 17 órá­tól. ták gyógykezelése ugyanis egyre nagyobb terhet ró az egészségügyre, de a terhek ma még meghaladják az ere­jét. Itt van például a kijóza­nító szobának nevezett „mű­intézet’'. A Miskolci városi Tanács 1965-ben létesített kijózanítót — a főváros után elsőként. 1966-ban 1264 sze­mélyt ápoltak itt, tavaly azonban már több mint há­romezret. A napi átlag ta­valy valamivel több, mint 8 beteg volt, ám fizetésnapo­kon kevés az ágy; jóllehet a korábbi 14-ről 34-re fejlesz­tették tavaly a férőhelyek számát. A „vendégek” egyrésze csak alkalmilag kerül ide, — mindenkit érhet baleset!? — ám szép számú a kijózanító törzsközönsége, sőt az is elő­fordul. hogy egy emberrel egy nap kétszer is kénytele­nek foglalkozni az állomás dolgozói. A beszállított sze­mély maga téríti a költsé­geket, csakhogy az idült al­koholisták közül többen munkaviszonnyal sem ren­delkeznek. Ezek az emberek a városi tanács költségére „mulatnak”. Az alkoholisták száma nőt- tön nő. Ugyanakkor a zárt­intézeti alkoholkezelésben éviöl évre kevesebben része­sülnek. Hogy miért? Többek között azért, mert a megyei kórház elmeosztálya egyéb­ként is zsúfolt, kevés az ágy. Igaz, hogy a következő öt­éves terv időszakában 60-ról 120 ágyra fejlesztik a Sem­melweis kórház elmeosztá­Végigsétálunk a dagasztó­részlegen, ahol Hanuder Má­ria gombnyomásra működteti a gépeket. A vezérlőpulton zöld, piros lámpák villog­nak, jelzik a víz, liszt, élesz­tő, kovászérlelő állását. A gépsoron még hihetetlenül kicsinek tűnnek az egykilós kenyerek tésztagombócai, de mire katonás rendben átjut­nak a sütőtér alagútján, szé­lyát, ám alkoholelvonó rész­leg kialakítására ezek után sem lesz mód. Ráadásul nem minden al­koholista szabadul meg ká­ros szenvedélyétől az alko­holelvonó kúra után sem. Vannak visszaesők. A gyó­gyult alkoholistáknak ugyan­is utógondozásra van szük­sége. Mindenekelőtt egy an­tialkoholista klubra lenne nagy szükség, ám megfelelő helyiség hiányában a hasz­nos tervet eddig nem sike­rült megvalósítani. A régi ivócimborák társasága pedig nem segíti elő a gyógyu­lást ... E példákkal természetesen még korántsem merítettem ki az alkoholizmus elleni küzdelem minden gondját- baját. De annyit talán sike­rült elérni, hogy levélírónk és mindazok, akiket a téma érdekel, meggyőződjenek ró­la: az egész társadalomnak mérhetetlen kárt okozó szen­vedély elleni harc nem csu­pán elhatározás kérdése. Anyagi és más feltételei is vannak annak, hogy vissza­hozzuk a józan, dolgos tár­sadalomba azokat, akik a lejtő aljára jutottak. Olcsóbb lenne megállítani őket, még a lejtő előtt! Olcsóbb, de nem egyszerűbb! S úgy kü­lönösen nehéz, ha a vállalati érdekek minduntalan eléje tolakodnak az egész társa­daloménak és például keres­kedelmünk mindent meg­tesz (!) a szeszfogyasztás nö­velése érdekében. (békés) 800 tonna reggelig Loholunk az utolsó 1-es busz után, amely üresen zö- työg a Tiszai felé. Az LKM 4-es hivatalházának kapuőrei kitöltik a belépési engedélye? inket, és már indulhatunk is a martinba. Az acélöntődé vakitó fényében káprázó szemmel botladozunk a né­gyes kemence felé. — Mindjárt kezdődik a csapolás — mondja kísérőnk, Cyuricskó István műszakve- zető. Éérces József acélgyártó olvasztár irányításával éppen most végzi az utolsó próbát a négytagú brigád. 1620 Cel­sius fok hőmérsékletűnek kell lennie az izzó anyagnak, ak­kor csapolják meg a 180 ton­nás, Talbot-eljárással üze­melő, buktatható Martz-ke- rnencét, amelyből a sziréna Hangja után hatalmas csil­♦ Egy lendületes mozdulgt, és felszikrázik az acél — Kétszázötven ember dolgozik a martinnál a mos­tani műszakban — hallom a művezetőtől. — Szaporázni kell a munkát, a hét-nyolc- szóz tonnás teljesítménynek meg kell lennie reggelig. Az „örök tél csarnoka” Az LKM diszpécserkocsi­jával hajtunk keresztül a szunnyadó Kiliánon. A. tej­üzem bejáratánál L enkey Balázs kereskedelmi vezető üdvözöl minket: — Pontosan jókor jöttek. Nálunk éjfélkor kezdődik az élet — mondja mosolyogva. A Martin tüze után a hű­tőraktár hidegében dider­gőnk. Innen, az „örök tél csarnokából” kerül a tej a lent várakozó teherautók platójára. — Nyolcvan dolgozónk fá­radozik azon, hogy időben asztalra kerüljön a friss tej, kakaó a reggeli mellé. Haj­nali ót órakor az utolsó ko­csinak is ki kell futni a te­lepről. 260 begyűjtőhelyröl 220 ezer liter tej érkezik hozzánk naponta — tájékoz­tat Randli Katalin művezető. A PTH 12-es csomagoló­ból percenként 27 tasak fél­literes és 20 egyliteres tej ke­rül a futószalagra, ahonnan Papp Zoltánná és Dudás Sándorne „postázza tovább” a ládákba. Ma hajnalban 50 ezer pohár tejföl. 45 mázsa vaj, 12 250 liter kannás, 3653 liter csecsemőtej, 1430 liter tejföl, 276 liter tejszín, 52 660 egyliteres és 41 ezer féllite­res polipack, 25 mázsa túró hagyja él az üzemet többek között. Egymillió azok szá­ma. akik reggelente a mis­kolci Tejüzem termékeit fo­gyasztják. * Három óra van. Felkapasz­kodunk egy hajnali lejesko- csira. Kakaskukorékolást nem hallunk, csak John Len- nőn utolsó dalát az éterből. Ezzel vége is az adásnak. VARGA RUDOLF (Folytatjuk) Az éjszaka emberei között (I.) A kenyér, az acél és a tej

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom