Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-23 / 145. szám
A június csendes hónapnak számit Elf ip a Ii sii A június csendes hónapnak számit a bíróságon. Ilyenkor mennek a jogászok szabadságra és a pereskedők is szívesebben ülnek be a hosszú téli napokon a tárgyalóterembe. Az igazságszolgáltatás mechanizmusa azért természetesen nem áll meg; a bűnözők nincsenek tekintettel az időjárásra. A földszinti folyósón egy szál fiatalember ül a pádon. Hóna alatt vastag dosszié. Sűrűn nézegeti az óráját. Azután nyílik a 10. számú tárgyalóterem és a jegyzőkönyv- vezető szólítja az idézetteket. A tárgyalás alig két percig tart, .mert a bíró, dr. Zöldi Tibor megállapítja, hogy az alperes a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A per tárgya egyébként 1400 forint. Mint kiderül, T. F.-né, az anyós vette át az idézést, amely T. F.-nének, de a lányának szólt. Az anyós aztán visszaírt, hogy ő nem tartozik semmivel. Az időhúzás persze nem sokat ér, mert a bíró új határnapot tűz ki, és ha akkor sem jelenik meg az adós, akkor nélküle hoznak ítéletet. A bírónak egyébként még két bontópert tartogat a fülledt délután. Most van egy szusz- szanásnyi ideje és arról beszél, hogy ' van, amikor ha-, vonta száz ügyet is letárgyal. Hazánkban sajnos még mindig él az Arany János által is megénekelt ..Ha per — úgymond —, hadd legyen per!” szemlélet. Dr. Farkas József, a Miskolci Járásbíróság elnöke péntek délelőtt panaszosokat fogadott, majd megbeszélte a teendőket kollégáival: Nyolc tárgyalást tűzött ki magának szombatra; mindegyiken a fiatalok egyévi próbára bocsátásának eredményességéről kell majd dönteni. Meghallgatják a szülőket,; a kirendelt pártfogót, és ha úgy látják, hqgy a megtévedt ifjú betartotta a magatartási szabályokat, akkor — élve a törvény adta humánus •lehetőségekkel — törlik a fiatalkorú priuszát. A II. emelet 99. számú tárgyalóterme a bíróság legko- morabb helye. Többnyire a Az igazát keresi.. I legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői ülnek itt a vádlottak padján. Mindig akad jócskán hallgatóság. Tegnap a fiatalkorú B. János és társa ügyét tárgyalta a dr. Bodnár Ödön vezette tanács. A vád: emberölés bűntettének kísérlete. Csonka kezű férfi gyújt rá cigarettára a gyűrött kos- suthos dobozból. 1973 óta járja a bíróságokat, keresi az igazát. 1971-ben üzemi balesetet szenvedett és most a Mezőcsáti Gépjavító Állomást pereli a csökkent munkaképességéből adódó kereset- kieséséért. Dr. Szenttornyai János fellebbviteli tanácsa nem hirdet ítéletet az ügyben, mert még további számolásra van szükség a kárigény összegének megállapításához. Gávai József és Tóth István népi ülnökök tegnap ügyeletesek voltak. Ez azt jelenti, hogy akkor ültek volna fel a bírói pulpitusra, ha úgynevezett bíróság elé állí- tásos ügyben kell ítélkezni. Mindketten hosszú évek óta segítik gazdag élettapasztalatukkal és emberségükkel a hivatásos bírák munkáját. Most nem a bűnözőkről beszélgetnek. hanem a hétvégéről. Tóth István, a kohászat 62 éves nyugdíjasa gulyást szeretne főzni vasárnap- pe- recesi telkén. A járásbíróság büntetőirodájában három Katalin dolgozik. A legifjabb húszéves. Egy éve iktatja az aktákat és kezeli az ügyiratokat. Nem titkolja, hogy ha,van egy kis ideje, akkor belelapoz némelyikbe. Egyébként a magánéletben is szereti a krimit, nagyon tetszik neki a tévé Aranyrablók című filmsorozata. Ilyen bűncselekménynyel szerencsére itt még nem találkozott, de otthon azért éjszakára mindig duplán ráfordítja a biztonsági zárat. A közeli templom harangja elütötte a delet. Benépesül a lépcsőház, a kisebb- nagyobb csoportok elindulnak az ebédlőbe. Bíró ismerősöm mögött jön le a lépcsőn az előző tárgyalás vádlottja. Udvariasan köszön: A viszontlátásra! Elharapja a szó végét, érzi, hogy ez a búcsúzás itt nem egészen helyénvaló. A bíró rámosolyog, aztán hozzáteszi: — ... reméljük, nem a tárgyalóteremben! (erdős) Százezer víkendező A Balaton partján vasárnap, a csillagászati nyár első napján megélénkült az idegenforgalom. A Balaton 40 nyaralótelepén vasárnap a mintegy JO ezer üdülővendégen kívül több mint 100 ezerre becsülték a víkendezők számát. Balatonfüreden szombaton nyitották meg a szocialista országok első kempingtalal- kozóját. A nyolc országból érkezett vendégseregnek vasárnap divatbemutatót rendeztek. Sokan vettek részt a kempingezők horgászverse- nyén. A Balaton-parton benépesültek a gyermektáborok 's Zánkán, a balatoni úttörővárosban vasárnap már a második turnus beutaltjait fogadták. A vasárnap délutáni zászlófelvonó-ünnepségen és csapatgyűlésen 3000 úttörő vett részt é6 kezdte meg kéthetes táborozását. Mozambikba utaztak Borbándi Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Minisztertanads elnökhelyettesének vezetésével vasárnap párt- és kormányküldöttség utazott Lou- renco Marquesbe. a Mozam- bik függetlenségének kikiáltása alkalmából rendezendő ünnepségekre. A delegáció tagja Varga István. az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Bárd Miklós, hazánk Dar es Salaam-i nagykövete, aki a helyszínen csatlakozik a küldöttséghez. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Keserű Jánosné könnyűipari miniszter és Garai Róbert külügyminiszter-helyettes. 4 vásárló elénedett, az igazgató nem Négyezer vevő kevés Csendben, szinte észrevétlenül, új üzlet nyílt a Zsol- cai kapuban. A konyhai cikkeket, vasárukat, szerszámokat kínáló, valóban szép szaküzlet helyén — a generáljavítás előtt — hasonló profilú bolt volt. De a kettő között a különbség olyan nagy, hogy a felújított üzletet nyugodtan mondhatjuk újnak, előzmény nélkülinek. Lassan készül, de szép lesz Információink szerint az év még hátralevő részében nem lesznek elkényeztetve a miskolciak fölösen sok boltavató ünnepséggel. Az azonban bizonyos. hogy a Hoffmann Ottó utcai — hivatalosan pavilonsornak nevezett — vásárló, szolgáltató, vendéglátó komplexum heteken belül megnyílik. Lesz itt fodrászszalon, píesszó, zöldség- és húsbolt, s helyet szorítanak egy, a városban egyre fogyó üzlettípusnak, a háztartási cikkeket és pipereholmikat kínáló ’szakboltnak is. Pompásan megépített, az Avas lábához szépen igazodó létesítmény lesz ez, s a közeli avatás örömét az se rontsa, hogy bizony-bizony lassan készült el... Néhány más hálózatfejlesztési terv — a diósgyőri városközpontban és a Bulgárföld nyugati részén — az idén aligha válik Mamajelölt a boltban-#■ A vád: emberölés bűntettének kísérlete. (Solymos László felvételei) Szombaton délelőtt felhívta szerkesztőségünket telefonon Kovács Józsefné, aki a Kassai utca 74. szám alatt lakik, és egy háromhónapos kisgyerek boldog mamája. Így kezdte felháborodástól el-elcsukló hangon: — Csak beszélünk arról, hogy milyen szép és nemes hivatás az anyaság, hogy meg kell becsülnünk azokat, akik vállalják a munka mellett is a gyermeknevelést, akik nem azt vallják, hogy előbb a kocsi és csak aztán a kicsi ... Amikor idáig jutott, behúztam a nyakam, mert sejtettem, hogy ránk, férfiakra zúdítja majd az áldást. Bizonyára az történt, hogy valamelyik férfitársam nem adta át a helyét a buszon, villamoson, nem segített a leszállásnál, avagy a zord főnök — nyilván férfi— szóvá tette, hogy túl sokat tartózkodik táppénzen a telefonáló rokoni vagy baráti körébe tartozó kismama. Szóval vártam az „áldást”, és egyelőre nagy óvatosan csak annyit leheltem a kagylóba, hogy: — Hát igen, igen ... A telefonáló folytatta: — Most jövök a Búza téri piacról, pontosabban az ottani kis húsboltból. Elég sokan álltunk sorban a pult előtt, amikor bejött egy várandós fiatalasszony. Az alakja után ítélve nem lehet neki több hátra egy hónapnál. Mindkét kezében egy-egy rakott szatyorral, beállt szépen a sor végére. Három hónappal ezelőtt szültem és még elég frissek bennem az élmények. Tudom, mit jelent ilyen fülledt, nyári délelőttön az „édes terhet” bevásárlószatyrokkal tetézni. Nekem is *ól- esett, ha — nagy ritkán — észrevették és olyan kis előnyökhöz juttattak, mint amilyet én is felajánlottam a Búza téri üzletben: Fáradjon a sor elejére — mondtam a hölgynek, és ez ellen csak egy ember tiltakozott, aki egyébként pár perccel azelőtt lépett be az ajtón. Haragosan rivallt rám: Mit képzelünk, ő is fáradt, siet. mégsem vindikál magának előnyöket. És tudja, ki volt ez az illető? — Nem tudom, de sejtem... — nyögtem a telefonba. El tudják képzelni, milyen nagy megkönnyebbülésemre szolgált, amikor Kovácsné így zárta haragos monológját: — Rosszul sejti! Egy hölgy volt az illető. Mondja, mi erről a véleménye? Természetesen felháborodtam én is és azzal köszöntünk el egymástól, hogy a történteket szóvá kell tenni, mert nemcsak szép szavakkal illik támogatni a kismamákat, hanem tettekkel is. Ez lehetne a vége ennek a cikknek, ha nem kapcsolódna hozzá egy másik, közelmúltban szerzett élményem. Majdnem sikerült az idei nyáron egy igazán szép. sőt. mondhatom reprezentatív üdülőben tölteni két hetet. Odáig teljesen simán ment a dolog, amíg feleségemről és rólafn volt szó, de amikor megemlítettem, hogy ötéves kislányom nélkül nem tudunk elutazni, mindjárt el- komorodott annak az illeté- ' késnék az arca, aki megajándékozott volna — persze az illő díj befizetése ellenében — a beutalóval. Elmondta, hogy ebbe a különösen szép üdülőbe igen ritkán lehet gyermekes beutalót kapni, de ha beszélek a gondnokkal, talán . .. Beszéltem. Megerősítette, hogy valóban kevés lehetőség van náluk a gyermekkel való nyaralásra? Hogy miért? Finoman fogalmazva adta tudtomra, de szavaiból azért ki lehetett hámozni, hogy a reprezentatív üdülőben gyakran nyaralnák felelős beosztásban levő. és ebből kifolyólag fáradt, tökéletes nyugalomra vágyódó emberek. Ha j pedig sok lenne ott a gyerek, akkor, ugyebár, esetleg rohangálnának, hangosan kacagnának. netán sírva is fakadnának. A gyermekzsivaj pedig — ezt már én teszem hozzá — egyeseknek megzavarhatja az emésztését, feőt az is előfordulhat, hogy föl kell emelniük a hangjukat, amikor bemondják a piros ultit a szépen berendezett teraszon. Ennek ellenére hajlandónak mutatkozott a vendégek nyugalmát szívén viselő gondnok arra, hogy kivételt tegyen, amennyiben gyermekem nevében ígéretet teszek a kulturált, csendes viselkedésre. Megígérem, hogy nem rohangászik a lepkék után, nem kacag hangosan, ha megcsiklandozza a talpát a gondosan nyírt pázsit, és akkor sem sír, ha mondjuk, fenékre tóttyan —. ami egyébként nála nem ritkaság. Köszönettel eltekintettem a beutalótól. És most is csak azért mondtam el a históriát, mert az üdülőben nem kizárólag nők szoktak pihenni. Tehát, kedves Kovácsné: 1:1. Sajnos! (békés) valóra. Az ünnepélyes szalag- átvágás 1976-ra marad. A kereskedők búcsújáró helye A város bevásárlóhelyeit szaporító. kereskedelmének kultúráját gyarapító szándék mindannyiunkban munkál. De nem árt néha megkérdezni, hogy vajon jól sáfárko- dunk-e azzal, amit nagy áldozatok árán létrehoztunk, megteremtettünk. Vegyük példának a Búza téri Árucsarnokot, az ország egyik legnagyobb és legszebb ABC-áruházát, Nem titok: a hajdani boszorkányégető páston emelt üzlet a szakmabeliek búcsújáróhelye. (Tegnap éppen a fővárosból jött egy delegáció, tapasztalatszerzés céljából.) Mit mondóit, mit mondhat az igazgató, Szalaji Béla a vendégeknek az áruházról? Azt a vevő is látja, tapasztalja. hogy a Miskolci Áfész áruháza megkülönböztetett áruellátásban részesül. Jóleső érzéssel veheti tudomásul, hogy itt .nemcsak zöldséget, gyümölcsöt, teasüteményt, hanem friss húst is kap előrecsomagolva. Az ármutató mérleg is kiküszöböli a hagyományos méréseknél gyakori vitát, ötletes a kerekes bevásárlókosár is, csakúgy, mint a pénztárak árutovábbító futószalagja. Az Áru- csarnok azonban mégsem megy úgy, ahogy mehetne. S erről a többségében elégedett vásárlók már semmit sem tudnak. Büszkén, emelt fővel A jelenlegi felszereltséggel és adottságokkal az Árucsarnok havi nyolcmillió forintos forgalmat is lebonyolíthatna. De a forgalom csak négymillió körül van. Szó sincs arról. hogy az áruház vezetői a Miskolcon páratlanul kényelmes vásárlás körülményeit szeretnék rontani a nagyobb bevétel érdekében. A ki nem használt lehetőség izgatja őket, az a tény, hogy a hét pénztárgépre — egyszer-1 re — csupán szombaton van szükség. Ez a bevásárlóhely többet érdemelne, de nincsenek törzsvevői, mert nincs „lakótelepe”. Naponta csak négyezren vásárolnak itt. Van viszont parkolóhelye, s a jövő az autós vásárlóké. Talán több lenne az érdeklődő, ha nem kellene a forgalmas úton átjárni, talán jobban ide lehetne szoktatni a Miskolcon átutazó turistákat is. öreg szabály a kereskedelemben, hogy mindig a legforgalmasabb helyen kell üzletet nyitni. De hát van-e a városban forgalmasabb hely a Búza térnél? A szép. új árucsarnok kihasználtsága jelenleg csak mintegy 70 százalékos. A szakemberek remélik, hogy csupán gyermekbetegségről van szó. Már szervezik a házhoz szállítás bevezetését, szorgalmazzák az előrendelés elterjesztését, átértékelték az eddigi készletezési munkát is... Az igazgató 34 éve kereskedő. Innen szeretne nyugdíjba menni. Büszkén, emelt fővel. (brackő)
