Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-05 / 103. szám

new ilyen gólokkal!” jfe Évadnyitás Mályiban . . Az ez évi vitorlás szezont az első mályi vitorla „jelenlétében”, a szokásos ünnepélyességgel — a tó megkoszorúzásával — nyitották meg, utána a jó szélben kitűnő verseny zajlott. __________ _ . (Szabó István felvételei) Két „rangadó” —■ két döntetlen Evadnyitás Mályiban Tizenöt éves a Justitia Borongós volt az égbolt vasárnap délelőtt a Mályi-tó felett, de ez az évadnyltásra készülő vitorlásokat egy cseppet sem zavarta, hiszen a felhők alatt kitűnő szél borzolta a tó vizét. Az évad­nyitás a Justitia vízitelepén a szokásos ünnepélyességgel zajlott le, de mégis jelentő­ségteljesebben, mint a koráb­bi szezonnyitó. Az évadnyitó versenyt rendező Justitia ugyanis most lett 15 eszten­dős és ez azt is jelenti, hogy 15 esztendeje van vitorlázás a Mályi-tavon. Ebből az al­kalomból egyébként az egye­sület elnöke emléktárgyak­kal jutalmazta meg az első vízreszállókat, a Mályi-tavi vitorlázás úttörőit: dr. Mol­nár Adorjánt és Tóth Gusz­távot. Dr. Lukács László, a Jus­titia SE elnöke ünnepi be­szédében megemlékezett ar­ról, hogy most is mint min­den esztendőben a munkás- osztály nagy ünnepe, május 1-e alkalmából került sor az évadnyitásra — mintegy ün­nepi tiszteletadás-képpen, a vitorlásversenyzők módján. Ezt követően felkérte a Bor­sod megyei Vitorlás Szövet­ség elnökét az 1975. évi ver­senyévad megnyitására. Bá- thori Gábor ennek eleget té­ve néhány szóval értékelte az elmúlt sikeres versenyidősza­kot, majd a legfiatalabb vi­torlások elindultak a virág­füzérrel díszített koszorúval a tó felé. Felcsendült a him­nusz, magasba kúszott a nem­zetiszínű zászló, valamint az első Mályi-tavi vitorlás csó­nak mellett felállított kadett hajó vászna, jelképesen hir­detve: vitorlabontás történt Mályiban. Tizenegy órakor rajtolt az első futam, s a szél erejére jellemző, hogy negyven perc alatt befejeződött — máskor ehhez egy, másfél óra is kell. Hasonló jó szélben, de már napos időben került sor a következő két futamra, amelyben nagy küzdelmeket vívtak a három hajóosztály legjobbjai. Erre jellemző, hogy a kalóz osztály kivételé­vel egyik hajó sem tudta mindhárom futamát meg­Totó 1. Lazio—Fiorentina 1:0 1 2. Sampdoria—Roma 0:0 x 3. Torino—Napoli 1:1 x 4. Varese—Milan 0:1 2 5. KKFSE—Bp. Spart. 1:1 x 6. FÖSPED—Dorog 0:0 x 7. Várpalota—SZMTE 1:2 2 8. Oroszlány—Dunaújváros 0:0 x 0. Siófok—Bp. Építők 2:1 1 10. Lőrinci F.—Szf. MÁV 0:0 x 11. Törekvés—PVSK 0:1 2 12. III. kér.—BKV Előre 1:2 2 13. Taranto—Perugia 0:0 x Ä Pótmérkőzés: Parma—Como 1:1 x nyerni, bár a finnek győztese csak egyszer szorult a máso­dik helyre. A végeredmény a jubiláló Justitia sikerét je­lezte, két számot nyertek a háromból, bár az érmek ará­nya 5:4 a MÉMTE javára. A Justitia SE által példásan rendezett évadnyitó verseny ered­ményei: Kadét (5 induló). 1. Sebok—Ko­vács J. (J) 5.7 (1., 1., 3.) 2. He­gyeshalmi M.—Báthori S. (M) 8.7 (3., 2., 1.), 3. Kelemen—Vissi Zsuzsa (M) 16 (2., —, 2.), 4. Ko­vács J.—Czimbalmos Mercedes (J) 30 és Kovács L.—Got Andrea (J) 30 ponttal. Kalóz (10 induló): 1. Kinter Gy.— Górász (M.) o (1., 1., 1.,), 2. Báthori G.—Tanka (M) 11.7 (2., 2.. 3.), 3. dr. Molnár—Magyar (J) 19.4 (3., 3., 4.), 4. Boros A.—Kustyán (D) 27, 5. Varga R.—Varga Katalin (M) 29.7, 6. Boros F.—Sárvári (D) 33, 7. Szoboszlai—Keresztély (K) 38.7, 8. Hegyeshalmi Z.—Guik (M) 40.7, 9. Haák—Szadal (M) 43, 10. Ssűcs—Magyoródi (K) 46 p. Finn (12 induló): 1. Székely András (J) 3 (1, 1, 2). 2. Demjén Imre (J) 14 (2., 2., 4), 3. Csikász László (M) 17.4 (3., 6., 1), 4. Ká­rolyi Attila (M) 19.4, 5. Albert István 32.7, 6. Hidasi Jenő 34, 7. Mecser József 41 (mindhárom J), 8. Ferenczi Sándor (M) 44.7, 9. Mecser Károly 47, 10. Dede Jó­zsef 51, 11. Körösi Ferenc 52, 12. Demjén József 54 (utóbbi négy mind J). (A dobogón végzett verseny­zőknél a hibapontok után a fu- tamonkénti helyezéseket tüntet­tük fel. M = MÉMTE, 3 — Jus­titia. D = DVTK, K = Kazinc­barcikai Vegyész.) H. K. Jól szerepeltünk, de még­sem olyan jól, mint szeret­tük volna — mondotta az ügyességi csapatbajnokságról való hazaérkezésük után Fü- geczky Róbert, a diósgyőri atléták vezető edzője. Indok­lásul elmondotta, hogy leg­alább egy aranyérmet remél­tek csapataiktól, de az a vég­küzdelemben ezüstre halvá­nyodott. A súlylökő csapatra gondolt itt, hiszen nekik volt esélyük fellépni a győzelmi dobogó legmagasabb fokára. Ketten azonban a vártnál gyengébb eredményt produ­káltak, így a DVTK a máso­dik helyre szorult, annak el­lenére, hogy közel került az országos csúcshoz, és megyei csúcsot javított. A jó átlag elérését egyébként a vendég­sportolóként a DVTK-hoz igazolt kitűnő leninvárosi súlyemelő, Szalai György vá­rakozáson felüli eredményé is segítette. (15,70 m-es egyé­ni csúcsot dobott!) Némileg vitássá tette az eredmények értékét az, hogy A „rangadó” — két-két bor­sodi csapatunk találkozója — va­lóban idézőjelet igényel, mert a játék képe alapján egyik mér­kőzés sem volt e fogalomhoz méltó. Ráadásul mindkét mis­kolci együttes igencsak „meg­verejtékezett” az egy pontért is! RUDABÁNYA—MVSC 1:1 (1:0) A zöld-fehérek enyhe mezőny­fölénye jegyében indult a ta­lálkozó, s hogy hosszú időn ke­resztül, főként a mezőnyben hullámzott a játék az egyrészt annak volt köszönhető, hogy a Bányász nem állt be „bekkelni”: másrészt, hogy az MVSC táma­dói igen bátortalanul, sőt gyá­moltalanul futballoztak. Jellem­ző volt ez utóbbira, hogy az első komolyabb lövés is csak a 23. (!) percben ment a vendé­gek kapujára. Igaz, a Bányász csatárai sem jeleskedtek, s az ő akcióik is gyatra lövésekkel fejéződtek be. A 28. percben mégis megszerezték a vezetést. A lesgyanús helyzetben levő Miksztaihoz pattant a labda, aki a leálló Vasút-védelem „asz- szisztálása” mellett Kunt is ki­cselezve lőtt a hálóba, i:0. A gól sem rázta fel az MVSC-t, s a kiegyenlített játék sok-sok hibája — valamint Maczkó játék­vezető téves ítéletei — igencsak bosszantotta a 2000 főnyi közön­séget. Fordulás »tán, az addig sem nagy iram rendkívül alacsony­ra süllyedt. Támadgatott — igen kevés elképzeléssel! — a Vasút, a Bányász pedig az eredmény tartására törekedett. Az egyen­lítő gól is jócskán „potyái zü” volt. A 60. percben jobbról beívelt szöglet után több vendég-védő is felszabadíthatott volna, de csak hagyták, hogy Lukács puhán a kapu közepébe emeljen, 1 :l. Negyedórán keresztül még eről­ködött a győzelem megszerzésé­ért a hazai csapat, aztán látha­néhány egyesület indulási jo­got szerzett még jó képes­ségű versenyzőnek is számító edzői számára. Ez segítette például győzelemhez a Hon­véd súlylökőit is, ahol a be­ugró edző 16,67 m-es dobás­sal járult hozzá az első hely­hez. A diósgyőri csapatok eredmé­nyei: Férfiak: Súlylökés: 1. Bp. Honvéd 16,256 m (országos csúcs), 2. DVTK 16,082 (Farkas 13,80, Szalai 15,70, Vinkó 15,85, Varga 17,00 (!), Fa­ragó 18,06). Farkastól és Vinkó- tól vártak többet, az egyébként pszichológiai hátrányban levő diósgyőriek — a Honvéd ver­senyzői mindig előttük dobtak, s a hátrány ismei'ete nagyban növelte a felelősségérzetet, illet­ve az abból eredő feszültséget. Távolugrás: 1. Bp. Honvéd 685,6 cm, ... 3. DVTK 658,8 cm (Pin­tér 707, Laurencsik 672, Kolozsi 650. Kozák 634, Bánhidi 620). A vártnál jobb eredmény, hiszen nem számítottak éremre — illet­ve az Ü. Dózsa kiválására. Ki kell emelnünk Pintér teljesítmé­nyét, aki egyébként a kiegé­szítő számként megrendezett 100 m-es siklatás megnyerésekor élete eddigi legjobb eredményé­tóan beletörődött az eredménybe. Az MVSC: Kun — Lipták n., Leiszt, Dulibán (Szabó Gy.), Ist­ván — Gál ló, Szabó P. — Lu­kács, Demkó (Lipták), Kiss, Fe­kete összetételű együttesből ez­úttal maradéktalanul csak Leiszt játéka dicsérhető. A rudabá- nyaiaktól Rutt.kay, Kiss, Karczagi és Miksztai nyújtott jó teljesít­ményt. B. VOLÁN—LMTK 2:2 (1:0) Mindkét csapat tartott egy­mástól, s ennek megfelelően ta­pogatózó játékkal indult a mér­kőzés. Az első negyedórában így mindössze egy-egy helyzet akadt, de a támadók elügyetlenkedték azokat. Aztán a Volán erősített, és a 17. percben megszerezte a vezetést: Lója beadását Prevüzer lőtte a hálóba, 1:0. Hullámzó játék folyt ezután is a pályán, több Volán helyzettel, ám az eredmény a szünetig már nem változott. Fordulás után az LMTK szo­rongatott, s az 50. percben az egyenlítés is sikerült a kék­sárga gárdának: egy jobb oldali szögletrúgást Gunics fejelt a há­lóba, 1:1. Továbbra is a leninvárosiak maradtak támadásban és 10 perccel később a vezetést is megszerezték: bal oldali szabad­rúgás után a lesgyanús helyzet­ben levő Kiss elé pattant a lab­da, aki a hálóba lőtt, 2:1. Sorozatos LMTK támadásokkal teltek továbbra is a percek, mégis a Volán egyenlített: a 88. percben Jónás I. tört előre és megszerezte az egy pontot érő gólt, 2:2. A B. Volán: Szakos — Faze­kas, Jónás I., Jónás II., Takács — Farkas, Tóth — Previtzer, Kertész, Lója, Pál (Petrovics) összetételben játszó együttesből Jónás I., Takács és Farkas já­téka dicsérhető. MONOSTORI GYULA vei (10.4) szakította át a célsza­lagot. Diszkoszvetés: 1. Bp. Honvéd 53,25 m, ... 4. DVTK 46,06 m (a harmadik helyen végzett Csepel csapatával azonos eredmény, döntött az utolsó dobó jobb tel­jesítménye.) Balszerencsés ver­seny volt, hiszen a DVTK biztos ezüstérmet» veszített azzal, hogy Varga kétszer kilépett, s harma­dikra csak helyből mert dobni, s ez 10 m-es hátrányt jelentett. Szokásos eredménye ugyanis leg­alább 2 m-rel növelte volna a DVTK átlagát, s így megelőz­hették volna a 47.41 m-es átla­got elérő Ü. Dózsát is. (Faragó 57.40.) Magasugrás: 1. Bp. Honvéd 204 cm, ... 6. DVTK 186,4 cm (Far­kas 207.) Tatai megsérült, s visz- sza lépett! Nők: Gerely: A DVTK a 6. helyen végzett 34,504 m-es átlagered­ménnyel. A legjobb eredménye­ket Barta (42,28) és Halász (40,32) érték el. A csapat elmaradt a várt teljesítménytől. H. K. * A MASZ 100 esztendős jubi­leumának tiszteletére rendezendő emlékversenyre három diósf # ri versenyző kapott meghívást: Fa­ragó (súly), Kocsis (2 mérföld), Pintér (100 m). A vártnál valamivel gyengébben, de... Érmek az ügyességi csb-ről A mérkőzés előtti délelőt- tön a festői szépségű sport- táborban, a Heves megyei Sporthivatal kitünően felsze­relt sportparadicsomában ta­lálkoztunk a már egy napja ott-tartózkodó diósgyőriek­kel. Ekkor ismerkedtünk meg a végleges összeállítással, ami nem kis meglepetést okozott. Szabó Géza vezető edző azonban azonnal hozzá­tette magyarázatként: nem a hagyományos rend szerint értendő a csatársor, hanem úgy, hogy három ékkel ját­szik a DVTK. A cserejáté­kosokat pedig úgy veszi szá­mításba, hogy a második félidőben ők játszanak, friss erőként igyekeznek majd el­lensúlyozni a hazai rohamo­kat. A sérülések nagy száma indokolta ezt az összeállítást, valamint a középpályások gyengélkedése. Salgótarján­ban azonban ez sem segített. Ügy tűnik, hogy a bajnokság első felének rendkívüli meg­terhelése után most követke­zett be a várható visszaesés. Igaz, a vártnál nagyobb mértekben, de remélhetően ezzel a mérkőzéssel már túl­jutottak a mélyponton. Ennél gyengébben ugyanis sem ősz­szel, sem a tavaszi szezon­ban még egyszer sem ját­szott a Diósgyőr bekerülése óta. Több gólos vereség is reális lett volna — a ven­déglátók abszolút helyzeteket hagytak ki —, de nem ilyen gólokkal... Az első gól ugyanis öklözéssel talán há­rítható lett volna, a máso­diknál pedig még a salgótar­jáni nézők is elismerték, hogy kiugrása előtt Marcsok kéz­zel tette maga elé a labdát. (Annyira nyilvánvaló volt az eset, hogy a teljes diósgyőri védelem leállt, Palotai azon­ban elfelejtett sípolni. Elsőre még így sem lett gól az eset­ből, de az ekkor még jó ér­zékkel hárító Veréb az is­métlésnél már tehetetlen volt. Sok éves igazság: füty- tyig kell játszani!) A csapatrészek teljesítmé­nyét értékelve csak a véde­lemről lehet néhány jó szót ejteni, bár most ott sem ment úgy, mint régebben, hi­szen — sajnos — igaza volt annak a nézőnek, aki a mér­kőzés végén bekiabálta: „Kö­szönjétek meg a tarjáni csa­tároknak, hogy nem féltucat­tal mentek haza!” Mégsem lehet egyértelműen elma­rasztalni a védelmet, hiszen állandóan munkában voltak: a csatársor egyik összetételé­ben sem volt képes tartani a labdát, s a középpályás sor is igen gyengén játszott. Kü­lönösen meglepő volt, hogy a szezon elején oly nagyszerű Oláh játékának színvonala még tovább csökkent. Az Újpesti Dózsa ellen még ak­kor is sokkal jobb teljesít­ményre lesz szükség, ha igaz az, hogy ettől rosszabban ez a csapat már nem játszhat. Az összeállítások, tehát a kö­vetkezők voltak a Palotai által általában jól, de egy-két na­gyobb hibával vezetett mérkő­zésen: SBTC: Magyar — Miklós, Kmetty, Kovács II., Kegye — Répás, Básti, Varga — Horváth (Jeck), Kajdi, Marcsok. DVTK: Veréb — Kovács, Sala­mon, Hajas, Martis — Oláh, Szűcs, Görgei — Udvarev (Ta­tár), Káplár (Váradi), Horváth E. (Valamennyi csere a szünetben történt.) A DVTK-nak jobbára csak tá­voli lövései voltak, azok sem túlságosan pontosak. A Salgó­tarján viszont legalább négy-öt abszolút helyzetet hagyott ki. Az elsőt Kajdi a 19. percben lőtte az üres kapu fölé. A második Horváth ügyetlenségén halt el, a harmadik — már a második félidőben — Jeck előtt adódott, akinek üres kapura emelt labdá­ját azonban Salamon óriási bra­vúrral, vetődéses ollózással rúg­ta ki a gólvonalról. A kisebb helyzeteket nem is jegyeztük, de azt még igen, hogy a 78. perc­ben Básti beadását Jeck 6 m-ről lőtte, de Veréb lábbal hárított. Az első gól a 26. percben esett — miután Maras Horváthot sze­relte szabálytalanul —, s a legu­rított szabadrúgást a jobbra hú­zódott Básti mintegy 30 m-ről lőtte a jobb felső sarokba. Ve­réb rajta volt a labdán, de úgy tűnt, mintha megfogni akarta volna, s így a labda a kezét érintve csúszott a hálóba. A má­sodik gól az 52. percben esett: Marcsok kézzel sodort maga elő egy labdát, kiugrott, a diósgyőri védők leálltak és a kapu elé egyedül érkező csatár 14 m-ről lőtt. Veréb ezt még hárítani tud­ta, de balszerencséjére a labda pontosan a Maresokot kísérő Jeck elé pattant (a rutinos öreg róka volt az egyetlen, aki Mar­isok után futott!), s ő 5 m-ről lőtt az üres kapuba. HORVÁTH KALMAN 100 judogis, két tatamin — Végre előtérbe került a cselgáncsban is az utánpót­lás nevelés kérdése — dör­zsölte örvendezve kezeit Braskó Péter, a rendező MVSC fiatal edzője — mert eddig a serdülők és úttörők versenyeztetésére nem sok költség jutott. És most, a múlt héten lezajlott kivá­lasztó, viadal ellenére Is ép­pen 100 judogis lép a tata­mikra! Bizony, majdcsak szűknek bizonyult a Kubik újjávará­zsolt tornacsarnoka. A két ta­tami körül nyüzsgő verseny­zőhad miatt az aránylag ke­vés néző gyakran lábujjhe­gyen szorongott, hogy lásson is valamit! Mert látnivaló volt bőven ... Nagyszerű földharc, a két fiatal korosz­tályt szinte meghazudtoló technikás cselgáncsozás, sok fojtásfogás és karfeszítés do­minált, viszont annál keve­sebb volt a dobás! — Az erők kiegyenlítődé­se jellemzi már a judot — sommázta a látottakat Tóth László, az AFIT mestere — s bizony lassan megszűnik e két kategóriában a miskol­ciak „lépéselőnye”! Az eredmények valóban ezt tükrözték: a korábbiak­hoz képest jóval kevesebb babér termett az MVSC és • az AFIT cselgáncsozói szá­mára. Különösen vonatkozik ez a serdülőkre! A serdülő verseny súlycso­portjainak győztesei és mis­kolci helyezettjei, 40 kg: 1. Selmeczi (Phylaxia), 2. Ju­hász (MVSC). 44 kg: 1. Hoff­mann (MVSC), 3. Gercsák (MVSC). 48 kg: 1. Végvári (Kecskemét), 3. Czingler (MVSC). 52 kg: 1. Szom- bathy (MVSC), 2. Szegedi (M. AFIT), 3. Gönczi (M. AFIT). 56 kg: 1. Krikovszky (Kecs­kemét), 3. Szász (MVSC). 60 kg: 1. Berki (Kecskemét). 64 kg: 1. Gyetkó (MVSC), 2. Balogh (MVSC). 68 kg: 1. Hetényi (Bp. Honvéd), 3. Tóth (MVSC) és Molnár (M. AFIT). Nehézsúly: 1. Her- czegh (Kecskemét), 2. Szebe- ni (MVSC), 3. Sziszol (MVSC). Az úttörőviadal győztesei és miskolci helyezettjei, 35 kg: 1. Szoták (M. AFIT), 2. Horváth, 3. Nagy és Maczkó (mind MVSC). 38 kg: 1. Nagy, 2. Farkas, 3. Frózsi (mind MVSC). 41 kg: 1. Pásztor, 3. Munkácsi (mindkettő MVSC). 45 kg: 1. Szombathy (MVSC), 3. Macskás (M. AFIT). 49 kg: 1. Fürjész, 2. Nagy (mindkettő MVSC). 53 kg: 1. Sasvári, 2. Fendle (mindket­tő MVSC). 64 kg: 1. Horváth (MVSC). (monostori) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom