Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1975-04-07 / 80. szám

» Szentenciák áprilisra Április neve — a többi hónap elnevezéséhez hason­lóan — római eredetű. A latin „aperire”, azaz meg­nyitni szóból származik. (Ovidius szerint a tavasz nyit meg mindent.) Az ápri­lis egyéb elnevezései: tavasz­hó, Bika hava, Szentgyörgy hava. A régi rómaiaknál kezdetben a második hónap volt; a júliánus naptár tette meg negyedik hónapnak. Julius Caesar naptárreform­ja nyújtotta meg egy nap­pal, azóta nem 29, hanem 30 napból áll. A hó rége szeles, esős A hó folyamán a nappal 1 óra 35 perccel növekszik az éjszaka rovására. Hersei, egykori csillagász szerint az időjárás így alakul: elején tovább tartanak: a viharok, 10-én jobbra fordul, 16-ig enyhe, kellemes napok, 17-től 24-ig sok eső, a hó vége sze­les, esős, változó. A 1Ö0 éves naptár még szeszélyesebb időt jósol: 7-ig hideg, 8-án enyhül, 9—10-én szeles, 11— 14-én kellemes, 15—16-án zi­vataros, 17-től 22-ig változó, azután esős időjárás. Lássuk el kopogóval Ebben a hónapban már bő­ven akad tennivaló a falusi földeken. A Kincses Kalen­dárium idevonatkozó taná­Előadóest: Tisztább világban Zoltán Sára tart ma két előadódélutánt a Bartók Bé­la Művelődési Központban. Tisztább világban című mű­sorát délután fél 3-kor és 5 órakor láthatja az érdek­lődő közönség. fa 3 Színe fonákja csaiből: Az ősszel vagy té­len elmulasztott trágyahor­dást ebben a hónapban ok­vetlenül be kell fejezni, az őszi vetések gyomlálása szintén áprilisi teendő. A ré­paföldeken szedessük a ré­pabarkót a gyerekekkel — hangzik a jó tanács. Fejez­zük be a répa, a szagosbük­köny, a csalamádé, a hó má­sodik felében a kukorica és burgonya vetését. Gyakran tartsuk nyitva a dohány­melegágyat. A gyümölcsös­ben a nyesést be kell fejez­ni, mielőtt a rügyek kifakad­nak, a szőlőben a nyitás és a metszés, ezzel együtt a karózás a fő munka. A ké­sői fagyok ellen kellőképpen védekezzünk. A virágoskert­ben a korán virágzó cserjé­ket mindig az elvirágzás után messük meg. A pincé­ben az utóerjedésbe jött bo­rokat kotyogóval lássuk el. Tibor megmondja A Kincses Kalendárium * kiemeli április 14-ét, Tibor napját. A magyar nép re­gulái szerint, ha Tibor (Ti- burcius) napjára a rétek még nem zöldülnek, a gaz­dák remélik a föld termé­kenységét. Ha ez a hónap nedves, bőséget várnak. A nyírfa, ha megzöldellik. nem féltjük azután a veteménye- ket a hidegtől, ha a cseresz­nyefa virágos, virágos lészen a szőlő is. , Ifjúgárdisták tanácskozása Az Ifjú Gárda egységeid nek parancsnokait hívta meg csütörtök este hét órára a Molnár Béla Ifjúsági és Út­törőházba a KISZ városi bi­zottsága. További feladata­ik meghatározása mellett megbeszélik a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei­nek tapasztalatait is. Mikor hívnak engem Mária nővérnek ? felvételi az Egészségügyi Szakiskolában Országos a gond — kevés a szakképzett ápolónő. Sokfelé gond, hogy nincs utánpótlás, kevés a jelentkező. Borsodban és Miskolcon pedig az a gond, hogy hatszoros a túljelentkezés az egészségügyi szakiskolába. Idén született meg a rendelke­zés: az 1975/76-os tanévtől kezdve a nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkező lányok 14 éves koruktól jelentkez­hetnek e szép életpályára. (Eddig 17 év volt az alsó korha­tár.) A hároméves oktatási idő után általános ápolónői, to­vábbi tízhónapos szaktanfolyam után szakápolónői képesítést nyernek az itt végzettek. A miskolci egészségügyi szakisko­lába 410 leány jelentkezett a megye területéről. Közülük — ha csak valami „csoda” nem történik — hetvenen kaphatják meg a felvételről szóló értesítést. HOL JÁRJANAK? Ha jól számolom, hatvan­hat aláírás díszeleg azon a levélen, melyet a Major, Mátyás király, László Jenő, Szőnyi Márton és Feszty Ár­pád utcák nyugati oldalán lakók nevében írt Szabó Ká­roly. De lehetne akár több ezer is — Szabó Károly sze­rint —, mert a bosszúság, melyről ír, sok-sok ember mindennapjait keseríti meg. Miről is van szó? A múlt év végén bontani kezdték az Eszperantó tér környékét. Egyik napról a másikra el­tűntek a régi, ócska há­zak, ám velük együtt el­tűnt a járda és a közvilágí­tás is. A Tizeshonvéd utcai villamos- és autóbuszmeg­állókat a megmaradt házak lakói az Ilona utcán közelí­tették meg. Ma is erre jár­nak, de nyakig sárban és az esti órákban riasztó sötétség­ben. Szabó Károly szerint már panaszt emeltek a tanács I. kerületi hivatalánál. Azt a választ kapták, hogy az Ilo­na utca már nem utca, ha­nem építési terület. Arra tu­lajdonképpen nem is lehetne már közlekedni. A válasz meggyőzően hang­zik, hiszen a városfejlesztés érdekében a környéken la­kóknak mindenütt vállalni­uk kell kisebb vagy nagyobb kényelmetlenséget. Ha úgy tetszik: ez a fonákja az épít­kezéseknek. De nem tetszik úgy, sem a levélíróknak, sem nekünk. Elképzelhető ugyanis, hogy előbb — akár ideiglenes jel­leggel — utat építenek a kör­nyék lakóinak és csak az­után rombolják szét a régit. Hogy így többe kerül? Ter­mészetesen többe. No de azoknak a nyugalma is ér valamennyit, akiknek a ne­vében Szabó Károly szót emelt. „JANUS-ARCÚSÁG” Pedagógusok tették szóvá, hogy városunkban az alkohol elleni küzdelmet „Janus-ar- cúság” jellemzi. (Többek kö­zött azzal támasztják alá ál­lításukat, hogy a Szemere utcai „Édes”, valamint a Dé­ryné utcai „Mackó” büfében röviditalokat is mérnek. Érdekes dolog ez. Ha a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat vezetőivel beszélget az ember, akkor cáfolhatat­lan adatokkal bizonyítják, hogy náluk az ételforgalom lényegesen gyorsabb ütem­ben növekszik, mint az ita­loké. Tejivókat tartanak fönn, új gyorskiszolgáló éttermet létesítettek, palacsintát áru­sítanak és dolgozóikat is ar­ra biztatják, hogy minél több ételt adjanak el. Az is igaz, hogy a hajdani rossz hírű kocsmák többségét lebontot­ták, vagy átalakítják borkós­tolóvá. Ez tehát az egyik arc. A másikról már szól tunk a pa­nasz alapján. Csakhogy van még harmadik is: az élelmi­PírosnyaideiiÉ Mm Tegnap délelőtt csaknem félezer pirosnyakkendős paj­tás népesítette be a repülő­teret. Itt futották le hazánk felszabadulásának 30. .évfor­dulója tiszteletére — a nem­zetközi úttörő-találkozó kere­tében — a felszabadulási mérföldeket. Az 1945 métert valamennyi pajtás becsület­tel teljesítette. A járások, nagyközségek iskolásainak vetélkedésében a legjobbak­nak Csörsz Magdolna (Mis­kolc, 12. sz. iskola) és Me- zőssy Csaba (Miskolc, 8. sz. iskola) bizonyultak. A repülőtérről az autóbu­szok-a munkásmozgalmi em­lékműhöz, a Népkertbe szál­lították a fiatalokat, itt a külföldi delegációkat képvi­selő egv-egy pajtás és a fel- szabadulási mérföldfutás győztesei koszorúztak első­ként. Ezután Tóth Ferencné, a megyei úttörőelnökség el­nöke és Szebeni Győző, a vá­rosi úttörőelnökség elnöke helyezték el a megemlékezés virágait. Ezt követően va­lamennyi pajtás egy szál, otthonról hozott virágot he­lyezett el az emlékmű talap­zatán. A pajtások ezután a sport- csarnokba vonultak, ahol a DVTK sportiskolásai tartot­tak látványos tornász, súly­emelő- és labdajáték-bemu­tatót. Ezután a pajtások vet­ték birtokukba a szereket, majd a DVTK Sí kézilabdás lányai a küldöttekből össze­állított csapattal mérkőztek. A program délután a Gyer­mekváros megtekintésével folytatódott, öt órakor ismét a sportcsarnokba vonultak az úttörők. A városunkba érkezett szovjet, bolgár, len­gyel, csehszlovák, német és jugoszláv pajtások bevonu­lásával kezdődött meg a nemzetközi úttörő-találkozó díszelőadása. Tóth Ferencné, a megyei úttörőelnökség el­nökének köszöntő szavai után Újhelyi Tibor, a me­gyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Ezt követően városunk úttö­rő-művészegyüttese tartott bemutatót, majd a külföldi delegációk fellépése követ­kezett. A nemzetközi úttörő-talál­kozó részvevői ma Aggtelek­re kirándulnak, (tóth) szerboltok környékén való­ságos szabadtéri kocsmák alakultak ki. A boltvezető szinte sírva panaszolja — ha kérdik —, hogy bár elítéli az utcai italozást, semmit sem tehet ellene, mert ugyebár nem tagadhatja meg senkitől a szeszes ital kiszolgálását. Nos, ez az egyik arca a bolt­vezetőnek. A másik vidám, mert — van-e, ki nem tud­ja? — a szeszforgalommal együtt növekszik az ő jöve­delme is. De menjünk tovább. Az állam tetemes összeget költ az alkohol elleni küzdelemre (plakátok, gyógykezelés stb.), de ez az összeg — mint a tévé emlékezetes riportsoro­zatából is kiderült —, csak töredéke az alkoholból szár­mazó bevételeknek. S ha már így belejöttünk, elgondolkozhatunk afölött is, hogy az alkoholizmust álta­lában a könnyebb, azaz a forgalmazás oldaláról néz­zük. Bizony -mondom! „Ja- nus-arcúak” vagyunk mi ma­gunk is, mert miközben az egyik arcunkat szigorú re- dőkbe vonjuk és szidjuk a kereskedelmet, a másik ar­cunk leeresztett pillákkal, csendes, elnéző mosollyal te­kint el afölött a vitathatat­lan tény fölött, hogy a for­galom növekedése mögött az igények növekedése áll. Per­sze, ezeket az igényeket gaz­dag • kínálattal ébresztgetni nem erkölcsös dolog ... BÉKÉS DEZSŐ Nem vizsgáztatás, csak amolyan beszélgetés az, amit az iskola felvételi bizottsága folytat a gyerekekkel. Nincs könnyű helyzetben Szakács Ferencné igazgató, Csonka Pálné, H. Szabó Béldné és Lovász Ilona szakoktató. Az első napra berendelt húsz kislány közül — szívük sze­rint — alig tanácsolnának el párat. ^Szeretek máson segíteni” A kötetlen beszélgetésen szó esik mindenről. Kinek- kinek kedvenc időtöltéséről, olvasmányáról, családjáról, szívesen vállalt' tantárgyáról. És persze arról, hogy mi in­dította a felvételizőt erre a pályára. A monoki Dolányi Erzsiké átforrósodott arccal válaszol ez utóbbi kérdésre: — Szeretek más baján se­gíteni ... Aztán kiderül: édesapja rokkantsági nyugdíjas, ki­lenc éve beteg, járja a kór­házakat. Meg a körzeti or­vosuk mellett dolgozó ápoló­nő is bíztatta a tizenegy gye­rekes családból származó kislányt. Hogy mit tud az ápolónői hivatásról? A bete­get ápolni kell, gyógyszert adni neki, s kivinni az ágy­tálat. Igen, azt is tudja, hogy sokat kell tanulni majd. Hogy győzi-e? Bízik benne, otthon is győzte, a két 3x3 méteres szobában. „Figyelmes, kedves kislány’* A vasgyári, 18. sz. Általá­nos iskola kitűnő minősítés­sel ajánlotta Pribéli Erzsi­két. „Fizikai dolgozók gyer­meke. Édesapja kitüntetett munkásőr. Kétszobás lakás­ban, rendezett körülmények között él. Egy testvére van. Testileg, egészségesen fejlett. Értelmi képessége: jó. Ma­gatartása: példás (5). A közösségbe jól beilleszkedik. Szívesen vállal társadalmi munkát... Megbízható, lel­kiismeretes tanuló ... If jú- egészségőr tevékenysége alapján pályaválasztását he­lyesnek tartom és felvételre javasolom. (Figyelmes, ked­ves kislány, erre az egész­ségügyi pályára rátermett.)” — írta róla az osztályfőnöke. Az eleven eszű kislányt őszinte nyíltsága teszi még rokonszenvesebbé. Csonka családban Lehet, hogy véletlen: a beszélgetések végén szomorú statisztikai adat is kereke­dik. A húsz kislány közül ki­lenc csonka családban él. A sajókeresztúri Kovács Ildi­kót özvegy édesanyja neveli. (Ildi szíve vágya, hogy cse­csemőgondozó lehessen.) A taktaharkányi Tóth Györgyit viszont özvegy édesapja s a nagymama neveli. A kislány még aprócska korában kór­házi betegként — elhatá­rozta: ápolónő lesz. („S ha nem tudunk felvenni, mit csinálsz?” „Majd újra meg­próbálom jövőre!” — szólt a magabiztos válasz.) Sokan el ­vált szülők között élnek. És talán nem véletlen, hogy a beszélgetéseknél ők kevésbé közlékenyek, bizonytalanab­bak. A „biztonsági* második szak A rendelet — amely az egységes oktatási rendszerbe építi az egészségügyi szak­dolgozók képzését is — ha­tása Borsodban figyelemre­méltó. A több száz jelentke­ző — akinek 80 százaléka második szakként a kereske­delmi és vendéglátó szakis­kolát jelölte meg második­ként — azt is^bizonyítja: há­lunk nagy az igény a lányok szakképzésére. Ám az a bi­zonyos második — a keres­kedelmi — szak arra Utal: az egészségügyi területre je­lentkezők közül nem min- denki sóvárog olyan türel­metlenül erre az életpályára, mint az Ároktőről jött Vá­gási Mária, aki pirosra gyűlt arccal így sóhajtott fel: — Mikor hívnak majd en­gem Marika nővérnek? (radványi) T Nem először írunk a VIMELUX Lendület szocialista brigádjáról. Sokan ismerik már a nevüket, hiszen ők javították meg az avasi hhrangjátékot és az ő kezük munkáját dicsén minden esztendőben a Tanácsház téren felállított karácsonyfa. A kongresszusi emlékplaket­tel kitüntetett brigád tagjai most társadalmi munkában vállalták a Kossuth Művelődési Ház hangosításának elkészítését. A keverőasztal már kész és folynak a belső szerelési mun­kák. Még ezen a héten szeretnék üzembe helyezni a szabad szombatok és szabad idejük feláldozásával készült berendezést: (Képünkön: brigádtagok munka közben.) (Solymos László felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom