Déli Hírlap, 1975. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-17 / 40. szám

BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A VÁROSI PARTERTEKEZLET (Folytatás az 1. oldalról) A lakossági szolgáltatások növekedése is jelzi az élet- színvonal emelkedését, az életmód átalakulását. Az el­múlt időszakban a lakossági szolgáltatások értéke évi át­lagban mintegy kilenc száza­lékkal növekedett. Ezen be­lül a kiemelt szolgáltatások évi növekedés: pitémé (gép­kocsijavítás 30 százalék, la­káskarbantartás 20 százalék, textiltisztítás 10 százalék) az átlagot meghaladó volt. A fokozódó fejlődési ütem eredményeképpen az utóbbi években az egészségügy gyó­gyító-megelőző bázisa váro­sunkban több területen elér­te, illetve meghaladta az or­szágos ellátottsági színvona­lat. Jól alakult a körzeti (fel­nőtt- és gyermekorvosi) ellá­tás, az üzemegészségügyi szervezettség, kielégítő szín­vonalra került a terhesta­nácsadás, a védőnői hálózat, Illetve a sportorvosi ellátás. Hatékonyabbá vált a köz­egészségügyi-járványügyi szol­gálat Ugyanakkor változatlanul alacsony az általános kórházi ágyakkal való ellátottsági szint (belgyógyászat, sebé­szet), nehéz az üzemorvosi, fogorvosi, közegészségügyi- járványügyi állások betölté­se, a fiatal orvosok, nővérek idehozatala és lakáshoz jut­tatása. Nem kívánt ütemű a kór­házi szakorvosi es járóbeteg­ellátást biztosító épületek bő­vítése, illetve korszerűsítése. A modern gyógyászati eljárá­sok költségigényessége csak részben ellensúlyozott. Meg­felelő az élelmezés mennyi­sége és minősége, azonban a A MÁV-pártbizottság küldöttei konyhák rekonstrukciója, illetve az élelmezési rendszer korszerűsítése kívánatos. Az egészségügyi dolgozók döntő többsége az etikai nor­mák szerint végzi feladatait, készségesen vállal többletfel­adatokat is, az előforduló egyedi negatívumok azonban kedvezőtlenül befolyásolják az ellátottak közhangulatát. A következő években to­vább kell növelni, illetve kor­szerűsíteni az egészségügy gyógyító-megelőző bázisát vá­rosunkban. Tovább erősödőit szocialista eszmeiség A X. kongresszus határoza­tainak megfelelően, váro­sunkban is tovább erősödött a szocialista eszmeiség, szé­lesedett a marxizmus—leni- nizmus befolyása, növekedett az ideológiai munka színvo­nala és hatékonysága. A szo­cialista közgondolkodás, köz- erkölcs és magatartás ma már meghatározó, uralkodó tendencia. A lakosság zöme egyetért a párt politikájával, kész annak megvalósításában részt venni. A politikához való viszony­ban nincsenek lényeges vé­leményeltérések pártunk po­litikájának fő vonalát ille­tően. A lakosság egyetért an­nak tartalmával, törekvései­vel, ez határozza meg poli­tikai, közéleti aktivitását. A dolgozók mind szélesebb köre érdeklődik a politikai kér­dések iránt, őszintén hangot ad egyetértésének vagy elté­rő véleményének. A korábbi­nál tudatosabban reagálnak a társadalmi folyamatokra Több a jogos kritika, de ese­tenként felszínre jutnak té­ves nézetek, elvétve demagóg vélemények is. Városunk lakossága helyesli a párt belpolitikáját, támo­gatja a munkásosztály vezető szerepének növekedését, azo­nosul a párt szövetségi poli­tikájával. örvendetesen nagy azoknak a száma, akik az egyes társadalmi osztályok és rétegek közötti átmeneti ér­dekkülönbségeket nem te­kintik alapvető ellentétnek. A marxizmus—leninizmus befolyásának erősödése elle- nére még napjainkban is hat­nak a szocializmustól idegen nézetek, magatartások. Ezek i iszben a kapitalizmus esz­mei örökségéből, részben a szocialista fejlődés szülte új ellentmondásokból táplálkoz­nak. A káros jelenségek kö­zül elsősorban a polgári, kis­polgári gondolkodásmód, és ; z ezt kifejező magatartás- í >rmák hatnak, időnként még munkásaink körében is. Ideológiai feladataink kö­zött elsőrendű fontosságú a marxizmus—leninizmus esz­méinek további terjesztése, hegemóniájának erősítése. A polgári, kispolgári gondolko­dásmód, az eredményeinket lekicsinylő, .megalapozat4*nui követelődző, demagóg meg­nyilvánulások felszámolása érdekében hatékonyabb mód­szerekkel kell küzdeni. A négyéves időszakban vá­rosunkban a propaganda- munka tartalma, hatékony á- g-> — a párt ideológiai, poli­tikai munkájával kölcsönha­tásban — tovább fejlődött, a párt tevékenységének fontos részévé vált, nőtt a tekinté­lye. Valamennyi oktatási forma eredményesen segítette a marxizmus—leninizmus alap­jainak elsajátítását. Hozzájá­rult a párt politikájának megértéséhez, a feladatok is­mertetéséhez, megoldásához. A négyéves terv átgondoltab­bá tervszerűbbé tette a tö- gpropaganda-munkát, m.ev..ek jelentőségét egyre inkább átérezték alapszervé- zeteink vezetőségei, a pártta­gok. Az igényeknek megfele­lően tovább fejlődött a poli­tikai oktatás ellenőrzése vá­rod és alapszervezeti szinten. Sikerült előbbre lépnünk a munkásosztály és a párt ve­zető szerepének helyes értel­mezésében. A korábbi évek­hez képest jóval kevesebbet találkozunk azokkal a véle­ményekkel, amelyek politi­kánk munkásjellegét csupán gazdasági, illetve szociálpoli­tikai intézkedésekre korlátoz­zák. A propagandamunka se­gített megértetni a gazdaság- díáayítáei1 'íéndsáfer rtiűkWé— sének lényegét, a népgazda­ság fejlődését befolyásoló té­nyezőket, az ár- és bérpoli­tikai, valamint a szociálpoli­tikai döntéseket. Propagan­dánk élt a társadalmi és ál­lami életben létrejött kedve­zőbb helyzettel, ráirányította a figyelmet' az állami és tár­sadalmi demokratizmus fej­lesztésének fontosságára és eredményesen küzdött az e területen jelentkező téves né­zetek ellen. Javult a dolgo­zók tájékoztatása a vállalati, intézményi, hivatali élet kér­déseiben. Tudatosai a fizikai dolgozók gyermekeiül segítése Az általános iskolák az alapozó funkciójukból eredő feladatokat eredményesebben végzik. Ezt tükrözik a javuló tanulmányi eredmények, a csökkenő bukási arány, a korszerűbb óravezetés, az in­tézmények közötti szintkü­lönbségek csökkentése stb. Javult a tárgyi ellátottság, valamennyi iskola rendelke­zik a legszükségesebb felsze­relésekkel, szemléltető és kí­sérleti eszközökkel. A színvo­nalasabb oktató-nevelő mun­kát gátolja általános iskolá­ink túlzsúfoltsága. Gondot okoz a torna- és napközis foglalkoztatási termek hiánya is. A középfokú oktatási rend­szerünkben jó ütemben ha­lad előre a társadalom, a népgazdaság szükségleteinek jobban megfelelő iskolatípu­sok létrehozása, a szakközép- iskolák és a gimnáziumok kö­zötti egészségesebb arányok kialakítása. A szakközépisko­lák aránya, tárgyi feltételei­nek színvonala kedvező, azonban ez az iskolatípus még nem mindig érzi helye­sen saját funkcióját. Oktatá­si céljaiban ugyanis gimná­ziumi (bármiféle egyetemen való továbbtanulásra felké­szítő) feladatokat is át akar son kívülről származó közép- iskolások jobb ellátása érde­kében. (1974—75-ben 2079 kollégiumban, 641 albérletben lakó, illetve 2197 bejáró ta­nuló gondjairól van szó.) Sürgető feladatként jelentke­zik a kedvezőtlen életkörül­ményekkel rendelkező mis­kolci és vidéki fizikai dolgo­zók általános iskolás korú tehetséges gyermekeinek kol­légiumi elhelyezése. A pedagógusok az oktatás­nevelés tartalmi feladatait tudatosabban igyekeznek megvalósítani. Ezt jól segítet­ték azok a főhatósági intéz­kedések, amelyek a Központi Bizottság határozatát gyorsan követték. Ilyenek voltak töb­bek között: a túlterhelés meg­szüntetésére, a tananyag, a kötelező óraszámok csökken­tésére és módosítására, az új rendtartás bevezetésére, az osztályozás és értékelés új rendjére, a házi feladatok mennyiségének a meghatáro­zására, a tantárgyak törzs­anyagára és a kiegészítő anyagok konkrét meghatáro­zására hozott határozatok. Az oktatáspolitikai határo­zat végrehajtásának eredmé­nyeként fokozatosan javultak városunkban az iskolai ta­nulás és továbbtanulás felté­telei. Elkészült a miskolci iskolák tárgyi feltételeivel kapcsolatos tanácsi távlati fejlesztési terv. Tanulóifjúsá­gunk élet- és munkakörülmé­nyei is lényegesen jobbak. Az oktatási intézmények többsé­ge jól felszerelt úttörő- és KISZ-otthonnal, ifjúsági klub­bal és ifjúsági könyvtárral rendelkezik. KizBűvelódésűak helyzete vállalni, emiatt maximaliz- mus jellemzi. A gimnáziumokban — a de­mográfiai hullám csökkenésé­vel — évről évre javult az előadótermekkel és szertá­rakkal való ellátottság hely­zete. A gimnáziumok —össz­hangban a beszámolási idő­szakban hozott oktatáspoliti­kai határozattal — elsődleges feladatuknak tartják a tanu­lók felkészítését a felsőfokú intézetekben való továbbta­nulásra. A fizikai dolgozók gyerme­keinek segítése tudatosabb, szélesebb körű, mint az előző években. A pedagógusok egy­re jobban szakítanak azzal a téves gyakorlattal, amelyik kizárólag a tehetséges gyer­mekekkel való törődésre irá­nyult. Növekedett a fizikai dolgozók gyermekeinek tanu­lását segítő társadalmi ösz­töndíjak mértéke. Az üzemek és a városi tanács segítőkész­ségével évek óta több száz tanuló részesül (1969-ben 50 fő, 1973—74-ben 382 fő, 1974 —75-ben 400 fő) évi 2000— 4000 forint anyagi támogatás­ban. Jelenleg is gond a vi­déki fizikai dolgozók tehetsé­ges gyermekeinek kollégiumi elhelyezése, de általában is többet kell tennünk a váro­Fejlődés következett be a közművelődésben is. A fel­sőbb szervek, valamint a vá­rosi pártbizottság által hozott határozatok hatására nőtt a közművelődés tekintélye. Egy­re többen vallják a szocia­lista tudatformálásban betöl­tött szerepét, de még mindig nagy azoknak a száma, akik nem ismerték fel jelentősé­gét, és csupán az e területen dolgozók ügyének tekintik azt, nem- rendelkeznek kor­szerű közművelődési látás­móddal. Javult a közműve­lődés városi és munkahelyi pártirányítása. Ennek ellené­re a közép- és kisüzemekben a közművelődéssel való fog­lalkozás még ma sem fog­lalja el a fontosságának meg­felelő helyet a pártmunká­ban. A kulturális élet pártirá­nyítására főképpen az alap­szervezetekben jut kevés erő. A párttagok egy része nem ismeri a párt kultúrpolitiká­jának alapelveit, sőt előfor­dul, hogy lebecsülik a mű­veltség szerepét. Az agitációs munkában sem kapják meg a megfelelő arányt a kultúr­politikai kérdések. A problé­mák gyors átlátásának hiánya miatt előfordul, hogy csak utólag történik reagálás v az eseményekre. A közművelő­dés állami irányításában, koordinációjában előrelépés történt. Az értelmiség legaktívabb része tevékenyen vesz részt a közművelődésben. Számuk nagyobb a humán értelmiség körében, mint a műszakiak­nál. Városunk értelmiségének jelentős hányada műszaki dolgozó, a közművelődési munkában azonban nem vesznek részt arányuknak megfelelően. Ez kihat a mun­kásművelődésre, mivel a munkásokkal legközvetleneb­bül ők állnak kapcsolatban. Kiemelten és eredményesen foglalkoztunk a X. kongresz- szus óta eltelt időszakban az ifjúság és a nők művelődési igényének felkeltésével. A munkahelyi közművelő­désben kiemelkedő szerepe van a szocialista brigádmoz­galomnak. amely városunk­ban egyre hatékonyabban se­gíti a „szocialista módon dol­gozni, tanulni, élni” követel­mény gyakorlati megvalósítá­sát. Több gondot fordítottak a kulturális vállalásokra is. A brigádok egy része azon­ban még másodlagosnak érzi a kulturális vállalások telje­sítését. Nem használják ki a kulturális intézmények által nyújtott lehetőségeket. Ugyan­akkor — kevés kivételtől el­tekintve — ezek az intézmé­nyek sem törekednek kellő­en a szocialista brigádokkal való rendszeres kapcsolatte­remtésre, annak megtartásá­ra. Eredményesen fejlődött vá­rosunk művészeti élete is. A Miskolci Nemzeti Színház műsorpolitikája, alkotó mű­helymunkája még nem hibát­lan, de javuló tendenciájú. A színház részt vállal ideológiai feladataink teljesítéséből, a maga művészi eszközeivel se­gíti a szocialista erkölcs tér­hódítását, a szocialista haza- fiság és internacionalizmus érzésének elmélyítését. Nőtt a komoly zenei rendez­vények iránti érdeklődés. A Miskqlci Szimfonikus Zene­kar — országos sikerei mel­lett — egyre kedveltebb vá­rosunkban is. Tevékenységé­ben elismerésre méltó, hogy elsősorban a munkások kö­zött igyekszik felkelteni a ko­moly zene iránti érdeklődést. Fejlődött városunk irodalmi élete, elsősorban az író—ol­vasó találkozók száma nőtt. Változatlanul jelentős a miskolci képzőművészek te­vékenysége, elsősorban a gra­fikusoké. Tovább fejlődött a kiállító intézmények munká­ja. Az amatőr művészet: együttesek, klubok, szakkörök száma valamelyest emelke­dett. Néhány amatőr művé­szeti együttes országos, sőt nemzetközi hírnévnek örvend. A művészeti élet irányítá­sánál arra kell törekedni, hogy több szocialista eszmei- ségű művészeti alkotás szü­lessen. Hatékonyabbá kell tenni az esztétikai nevelést, hogy ezáltal is közeledjen az alkotók és a befogadók ízlé­se. Közművelődési és művé­szeti életünket is nagymér­tékben befolyásolja az a sze­rep, amelyet Miskolc a ki­emelt felsőfokú regionális központ jelleg alapján Észak- Magyarországon játszik. Kü­lönösen élesen vetődik fel ez a bejáró munkások és a mun­kásszálláson lakók esetében: igen nagy számuk, rendkívül eltérő műveltségi szintjük és érdeklődési körük a lakóhe­lyeik közművelődési, művé­szeti intézményeivel való in­tenzív kapcsolattartást köve­teli meg tőlünk. Fontosnak tartottuk a pártmunka javítását A Miskolc városi Pártbi­zottság — az 1970-es pártér­tekezleten kapott bizalom alapján — igyekezett úgy vé­gezni a munkáját, hogy e nagy munkásvárosban eleget tegyen a párt mai feladatá­nak: eredményesen vezesse a munkásosztály harcát az új, szocialista társadalom építé­sében. A városi pártbizottság, a végrehajtó bizottság, a fe­gyelmi bizottság és a társa­dalmi munkabizottságok a párt poiitikája és határoza­tai helyi megvalósításának az érdekében eredményes mun­kát végeztek. A testületek irányító, ellenőrző szerepe a beszámolási időszakban to­vább fokozódott. A felsőbb pártszervek határozatai alap­ján pártbizottságunk a mis­kolci viszonyoknak megfelelő cselekvési programokat ké­szített, és szervezte azok vég­rehajtását. A két pártérte­kezlet között a pártbizottság 19 határozatot, állásfoglalást, a végrehajtó bizottság 74 ha­tározatot, állásfoglalást foga­dott el. A testületi tagok döntő többsége felkészült, tapasz­talt elvtárs, aktívan tesz ele­get kötelezettségeinek, segíti az alsóbb pártszervek és pártalapszervezetek munká­ját. Egyik legfontosabb feladat­nak tartottuk a pártszerve­zetek munkájának javítását, önállóságuk fokozását, a ha­tékonyabb helyszíni segítést és ellenőrzést. Az elmúlt négy évben tovább javult az al­sóbb pártszervek és -szerve­zetek tevékenysége, s a ko­rábbinál aktívabb — sok vo­natkozásban színvonalasabb — munkát végeztek. Szerve­zetileg és politikailag betöl­tik helyi vezető szerepüket, bár a különböző kérdésekben változó színvonalon és ered­ményességgel. Tovább folytattuk a párt, szervezeti erősítését. Üj párt- bizottságokat, csúcsvezetősé­geket és alapszervezeteket hoztunk létre, amellyel szin­tén a párt vezető, ellenőrző szerepének kedvezőbb felté­teleit valósítottuk meg. Az egész párttagság, külö­nösképpen a munkások, örömmel fogadták azokat a helyi célkitűzéseket, intézke­déseket, amelyek a munkás- osztály vezető szerepének erősítését, helyzetének javí­tását szolgálták. Felszínre ke­rültek azonban olyan figye­lemre méltó tendenciák is, mint pl., hogy a jó képessé-; ű munkások egy része nem vagv nem szívesen vállal nagy ob o leterheléssel, felelősséggel já­ró párt- és társadalmi funk­ciót, műszaki, középvezetői beosztást (anyagi, családi és más okokra hivatkozva). A különböző választott testüle­tekben a fizikai munkások egy-egy Választási ciklus után nagy arányban cseré­lődnek, s ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy nem képesek a követelmé­nyeknek eleget tenni, pedig a fő ok a helytelen kivá­lasztásban és felkészítésben, valamint a segítés hiányában rejlik. A városi pártbizottság, az üzemi, intézményi pártbizott­ságok, csúcsvezetőségek és alapszervezetek a X. kong­resszus óta tevékenységük középpontjába a határozatok végrehajtásának jobb meg­szervezését állították. Az ez irányú törekvések eredmé­nyesnek bizonyultak. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom