Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-20 / 16. szám

Franciaországi levél *• v Az elátkozott autó-#■ Az adószolgálatot a tokaji Kopaszhegy tetején hat műszaki látja el egy-egy műszakban. Jól vizsgázott a tokaji adó A 2. műsor premierje után Egy közismert francia mondás szerint „Ha az autó­ipar köhög, ez azt jelenti, hogy megfázott a gazdasági élet.” Ha ez így megy to­vább, az egyszerű megfázás­ból „ráfázás” lesz. Az autó eddig a fogyasztói társadalom szimbóluma volt, a haladást, az életszínvona­lat, a jólétet és egyesek szá­mára a boldogságot fémje­lezte. Napjainkban ezzel szemben bűnbak, az energia- pocsékolás bűnös eszköze, a tönkremenés, a gazdasági élet romlásának egyik fő előmoz­dítója. Legalábbis ezt terjesz­ti a sajtó. Kicsit, kényelmeset Ma már szégyenteljes do­lognak tűnik egy autó gyor­saságát mint kiváló jellegze­tességét reklámozni. „Kicsi, de kényelmes, és főleg rém fogyaszt sokat” — ez a leg­jobb szöveg, a levegőt hasító, suhanó autócsoda sziluettje helyett a kiskocsi hátulját mutatják a plakátokon, „tes­sék megnézni, akár két kisebb bőrönd is belefér, ha nincs nagyon megpakolva”. No, ez utóbbit azért nem írják ki, ezt csak én tettem hozzá. Több mint 16 millió autó gurul Franciaország útjain, így nagyjából három lakos­ra jut egy személygépkocsi. Az országúti forgalomban történik a személyszállítás 85 százaléka és az áruszállítás 50 százaléka. Nem is olyan egyszerű tehát lemondani az autóról. A fentebb idézett mondás sem alaptalan, mert a fran­cia autóipar 2,3 millió sze­mélyt foglalkoztat és 1973- ban 40,8 milliárd frank for­galmat bonyolított. A válság tehát súlyosnak ígérkezik. Ez a válsághangulat némi ké­séssel érkezett el Franciaor­szágba. Miközben Európa számos országában sebesség- korlátozással, a benzineladás szabályozásával, az autó nél­küli vasárnapokkal felkészí­tették a lakosságot már hó­napokkal ezelőtt. Franciaor­szágban a sebességkorlátozást nem vették komolyan, a ben­zin árának emelése pedig az évi 15—18 százalékos inflá­cióban fel sem tűnt. Citroen kontra Renault A vészharangot az autó­gyárak összesítő statisztikái húzták meg. A legrosszabbul álló Citroen ce„ 1974 első ne­gyedében 395 millió frank veszteséget könyvelt el. Az eladások a Renault gyár ki­vételével minden cégnél csökkentek. Az év első 8 hó­napjában a Citroen 6,32 szá­zalékkal, a Peugeot 5,22 szá­zalékkal, a Simca—Chrysler 18,8 százalékkal kevesebb autót adott el, mint az el­múlt évben. Egyedül a jó gyártási po­litikát folytató, a .kiskocsira koncentráló Renault növelte eladásait 10.67 százalékkal, különösen a gyorsan népsze­rűvé vált Renault—5-össel és a régen bevált R—4-essel. Mi segíthet a válságban? Franciaország kőolajimportja jelentős mértékben csökkenti az ország valutakészletét, csökkenteni kell tehát a ben­zinfogyasztást. De ha a ko­csit nem használják, kevés­bé kopik, lassabban cserélik ki újra, tehát eladatlanul ott állnak majd az autók. Keve­sebbet kell tehát termelni. Igen, de akkor el kell bo­csátani a munkások egy ré­szét. Ezek azonkívül, hogy munkanélküli segélyre szo­rulnak — amit az állam fi­zet —, csökkent értékű fo­gyasztókká válnak, aminek hatása végighullámzik az egész gazdasági életen. Bocit \ otksivagen helyett És ezzel a kör bezárult. A humoristák azt javasolják, hogy talán az autólopások se­gítenek. Akinek ellopják az autóját, az újat vásárol. Franciaországban még ez is reménytelen. Évente az autó­parknak csak egy százalékát lopják el, szemben a svájci 3 százalékkal. Merre van a kiút? Egye­lőre mindenki vár, remél és továbbra is autózik, mert aki megkapta az autóvírust, azt úgysem lehet kigyógyítani belőle. Lehet előtte reklá­mozni a tömegközlekedési eszközök előnyeit, ő úgyis csak a gázpedált fogja ta­posni. Legfeljebb kisebb ko­csit vásárol, bár ezeknek az ára ma már magasabb, mint régebben egy nagykocsié. A legjobb megoldást egyelőre a nyugatnémet Volkswagen cég javasolta: 28 000 hektár föl­det vásárolt Brazíliábar, és 1982-re 110 000 szarvasmar­hát kíván gyártani — aka­róra mondani tenyészteni. „Cserebogár” helyett „bo­ci” — ez a megoldás; prakti­kus. mert ez utóbbi nem fo­gyaszt benzint. (ot) 1941 JÜNIUSABAN Hitler megtámadta a Szovjetuniót. Az ezer szállal a nácikhoz kötődő magyar urak több­sége gyors győzelem remé­nyében a háborúhoz csatla­kozást szorgalmazta. „Orosz­országgal szemben épp oly gyors sikerekre számítha­tunk, mint eddig...” — ir­ta a kormánynak a vezérka­ri főnök — olyannyira, hogy néhány hét múlva a mozgó­sított magyar haderő foko­zatos leszerelésére számít­hatunk, hogy a bevonulta­tott tartalékosok még az aratásra is hazatérhetnek.” A kezdeti náci sikerek lát­tán megszédült magyar ural­kodó köröket nem érdekel­te semmi más, mint a rész­vétel a koncon való osztoz­kodásban és az a remény, hogy a Szovjetunió megsem­misítése egyben likvidálja „a bolsevizmus örökké fe­nyegető lidércét”. Nem em­lékeztek, vagy nem akartak emlékezni a Szovjetunió azon baráti gesztusaira, amelynek célja éppen az volt, hogy az ország füg­getlenségét. önállóságát, há- barúba sodródását jelentő német „barátság”-gal szem­ben egy más alternatíva le­hetőségeire hívja fel a fi­gyelmet. A másciusban át­adott 1848-as szabadságharc- százlók a Hadtörténelmi Múzeumban nem tudtak be­szélni, a nemzetközi vásár szovjet pavilonját is rég be­zárták már. Molotov szovjet külügyminiszter Bárdossy Lászlóhoz intézett és a há­borútól való távolmaradásra felszólító távirata a minisz­terelnök zsebében lapult, éppúgy, mint a kassai pro­vokativ bombázásról szóló repülőtér-parancsnoki jelen­tés. A „végzet” elindult és elkövetkezett a magyar tör­ténelem egyik legsötétebb, legválságosabb korszaka. HORTHYÉK a háborúhoz megbízható hátországot akartak, ezért mindent el­követtek, -'hogy az országban FéLSasson lesz a divat Budapesten már hódit a fél-Sasson. Az új divathul­lám Miskolcot még nem ér­te el, de már érezteti hatá­sát. Az új divatú hajviselet abban különbözik elődjétől, hogy a haj hátul hosszú, s elöl — vagy esetleg kíván­ságra körben— dauert al­kalmaznak. A miskolci fod­rászok már nagyon várják az új divat „bejövetelét”, mert e frizura elkészítése kevesebb időt vesz igény­be... Pécsi díj a Manézs Színháznak Pécsett a városi tanács mű­velődésügyi osztálya még a múlt évben életre hívta az amatőregyüttesek állandó pó­diumát A kezdeményezés kitűnően sikerült. A kamaraestéken az ország tizennégy élvonalbeli amatőregyüttese mutatkozott be a mecsekalji városban. Kialakult az amatőrszínház törzsközönsége, főleg fiata­lokból, mégpedig elsősorban egyetemi és főiskolai hallga­tókból. Az előadásokat 11 ta­gú — különböző művészeti ágakat képviselő — zsűri fi­gyelte és értékelte. Pécs vá­ros Tanácsának művelődés- ügyi osztálya díjat alapított, amelyet minden évben a leg­jobb előadást produkáló együttesnek ítélnek oda. Az 1974. évi díjat a miskolci Manézs Színház kapta, első­sorban a Sámánének című be­mutatójáért. temetői csend legyen. Ezt pedig csak úgy biztosíthatták, ha minden olyan erőt, amely a kormány háborús politi­káját gátolja, a belső ellen­állást szervezi, némaságra kényszerítenek. A terror, amely eddig is a rendszer legfőbb elnyomó eszköze volt, most minden korábbi­nál nagyobb lendületet ka­pott. Kommunisták, balol­dali szociáldemokraták, an­tifasiszta hazafiak ezreit börtönözték be és internál­ták. Újabb és újabb táma­dások indultak a legálisan működő demokratikus szer­vezetek, mindenekelőtt a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek ellen. A há­borúellenes megmozdulások megakadályozására az el­nyomó apparátus számára kivételes hatalmat biztosító rendeletek és intézkedések özönét léptették életbe. A kormánypropaganda, a rend­szerrel összefonódó sajtó es átmenetileg a klérus is a náci katonai sikereket di­csőítve a háborút „a civili­záció védelmeként, a kom­munizmus elleni keresztes­hadjáratként” propagálta. A TERROR, a Szovjet­unió elleni támadást követő sorozatos német katonai győzelmek, a háborús uszí­tó propaganda a dolgozó tö­megek, még a szervezett munkások körében is levert­séget, depressziós hangula­tot, pesszimizmust váltott ki. A harmincas évek második felének a német-magyar szö­vetségből fakadó átmeneti gazdasági sikerei ugyancsak megzavarták, elkábították a dolgozókat. A hadipotenciál növelése hadikonjunktúrát, ez pedig munkaalkalmat je­lentett az élet és halál me§- gyéjén tengődő munkanélkü­lieknek. Az antiszemita tör­vények nemcsak elterelték a dolgozók figyelmét a tény­leges bajokról, hanem a zsi­dó hivatalnokok, kiskereske­dők ezreinek eltávolításával az addig hivatalra, önálló Magasabb lett a Kopaszhe­gyen a tokaji adótorony: a tévé 2. műsorát sugárzó pi­ros panelek kilométerekre vi_ rítanak, ha megcsillan rajtuk a nap. Fenn a hegyen derült az ég, a szél azonban szün­telenül süvít az adótorony tö­vében. A környék néptelen, az adónál szolgálatot teljesítő műszakiakon, kisegítőkön kí­vül szinte hétszámra senki sem fordul meg arrafelé. A műszerekkel, adóberendeze- sekkel felszerelt termekben patika-tisztaságú rend, adás­szünetben még a légyzümmö­gést is meg lehet hallani. egzisztenciára „éhes” ke­resztény munkanélküliek előtt megnyitották a „fel- emelkedes” útját. A legna­gyobb hatással azonban az ..országgyarapító” politika volt. A kétévtizedes nacio­nalista revanspolitika követ­keztében a magyar dolgozó tömegek körében erős reví­ziós hangulat is kialakult. A Hitler kegyéből végrehaj­tott terület-átcsoportosításo­kat úgy tekintették, mint a nemzeten ejtett kétévtizedes sérelem orvoslását és nem mint egy katasztrófa-politi­ka előjátékát. A „csorba” bizonyos kiküszöbölése felett érzett, és a feakció által erősen befolyásolt nemzeti lelkesedés ebben az időben ugyancsak Horthyék malmá­ra hajtotta a vizet. A „bé­kés” területi revízió mellett a II. világháborútól voló tá­volmaradás csalfa álmai is hatottak. Teleki öngyilkos­sága, a Szovjetunió elleni háborúba lépés komoly fi­gyelmeztetése kevés volt ahhoz, hogy a tömegek rá­ébredjenek teendőikre. Ér­ben szerepet játszott az is, hogy a szociáldemokraták, a szakszervezetek, a kisgazda- párt egyes jobboldali vezetői — bár látták a országot fe­nyegető veszélyt —, úgy vélték, keveset tudnak tenni ellene, s a „várni, remélni kell” és a „lábhoz tett fegy­ver” politikáját hirdették. EZEK A KÖRÜLMÉNYEK — más országokhoz képest is — rendkívüli mértékben megnehezítették az antifa­siszta ellenállás kibontako­zását. A kommunistáknak, a Kommunisták Magyarországi Pártjának „az árral szem­ben úszva” kellett a Hitler- ell^nes nemzeti egység­front-politika útjára lépni, a másik Magyarország, az igazi nemzeti érdek politi­káját megszólaltatni. PINTÉR ISTVÁN (Folytatjuk) A szolgálat 20 plusz 4 plusz 48-as rendszerű. Ez azt jelen­ti, hogy 20 órát dolgoznak egy­folytában, négy órát a mun­kahelyen töltenek, és 48 órát pihenhetnek. — A 2. műsor sugárzása milyen feladatokat ró a műszaki gárdára? — A mi feladatunk nem sokat változott december 17. óta — mondja Regéczkei Dénes, az adóállomás veze­tője. — A munkát a koráb­bi létszámmal végezzük. Há­rom csoportban egyszerre hat műszaki látja el a szol­gálatot. A 2. műsor ugyan­úgy, mint az első, mikro- láncon érkezik el Tokajba. A berendezések az első nap­tól kezdve kifogástalanul, mondhatni tökéletesen mű­ködnek. Hátra van még a térerősségmérés, amelynek alapján megállapíthatjuk majd, hogy az átlagosan 80 —90 kilométeres körzetre ter­vezett sugárzás valójában meddig is jut el úgy, hogy a műsort még jól lehet lát­A belkereskedelmi minisz­ter a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterrel együtt rendeletet adott ki a Ven­déglátó Vállalatok húskészít­mény előállításáról, felhasz­nálásáról és forgalmáról. A rendelet valamennyi vendég­látó tevékenységet végző ál­lami és szövetkezeti vállalat­ra, szövetkezetre, állami gaz­daságra, tsz-re és ezek gaz­dasági társulásaira vonatko­zik. A rendelet szerint a ven­déglátó vállalat az állami húsipartól átvett, valamint saját hízlalású sertést és ju­hot, ezenkívül vásárolt ju­hot, bárányt levághat; a hús­ipartól felvásárolt tőkehúson kívül ezek húsát is felhasz­nálhatja étkeztetési célokra. A Vendégi itó Vállalat azon­ban tőkehúst nem hozhat forgalomba. ni. A 80—90 kilométeres tér­erősség úgy értelmezhető, hogy legfeljebb 20 méter ma­gas létesítményekkel, dom­borzati különbségekkel szá­molnak. Ahol ennél maga­sabbak a dombok, hegyek, ott érthetően rosszabbak a vételi viszonyok. Ez lehet az oka, hogy amíg Sátoral­jaújhelyen egyik-másik ut­cában nem vehető jól a má­sodik műsor, szlovák terü­leten viszont rendszeresen nézhetik. Általában elmondható, hogy Nyíregyháza, Debre­cen, Miskolc, Sátoraljaúj­hely térségében vehető a második műsor. Miskolcon az egri UNI- VERZÁL Szövetkezet által szerelt átépített központi an­tennák adóra-hangolását el­végezték. A megyeszékhely szakboltjaiból a második műsor vételéhez november és decemberben több ezer antennát és adaptert vásá­roltak. NAGY JÓZSEF A melegkonyhás üzletek­nek, vendeglátóipari terme­lőüzemeknek, húselőkeszi- tőknek engedélyezik külön­féle húskészítmények — hurka, kolbász, füstöltaru stb. — előállításúi. A saját gyártású húskészítményeket — akárcsak a mástól vásá­roltat — a Vendéglátó Vál­lalat éttermeiben adagolva, büféiben kimérve is árusít­hatja. Lehetőség van arra is, hogy más Vendéglátó Válla­latnak, állami húsboltnak es húsboltot fenntartó szövet­kezetnek is értékesítse saját gyártású húskészítményeit. A rendelet természetesen köte­lezi a Vendéglátó Vállalato­kat feldolgozási és értékesíté­si tevékenységük során a közegészségügyi és Állat­egészségügyi rendelkezéseit megtartására. Fejezetek a magyar antifasiszta ellenállás történetéből I. Az árral szemben úszva Rezzenetlen, tökéletes a kép a tokaji adó ellenőrző kép­ernyőjén. íme a 2. műsor monoszkópja. Rendelet a húskészítmények J forgalmazásáról /

Next

/
Oldalképek
Tartalom