Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

Hat áldozni Tetőzik az influenzajárvány Az elmúlt napokban vala- * mivel csökkent városunkban az influenza-megbetegedések száma. Január 5. és 12. kö­zött az egy héttel korábbi 8253-mal szemben 5231 influ­enzás beteget jelentettek. Valamennyi kerületben a la­kosság azonos százaléka be­tegedett meg. Az iskolások körében, mióta megkezdődött a tanítás — és így nagyobb . a fertőzésveszély — nőtt az influenzások száma. A hat­van éven felüliekre a legve­szélyesebb az idei influenza- járvány. Táppénzen jelenleg 1134- en vannak, kórházban több mint 50 embert ápolnak. Nőtt a szövődményes esetek szá­ma — jelenleg 247 —, ami annak tudható be, hogy so­kan próbálják lábon „kih v- dani” a betegséget és az leg­többször különböző szövőd­ményekhez vezet. Az idős emberek közül hatan nem bírták elviselni a szövődmé­nyek okozta betegségeket, s meghaltak. A járvány, úgy tűnik, most tetőzik, valamivel kevesebb megbetegedésre lehet számí­tani ezen a héten. Az ügye­letes orvosi hálózat minden­esetre továbbra is megerő­sítve áll a betegek rendel­kezésére. névváltoztatása A Minisztertanács határo­zata értelmében december 31- ig változtathattak nevet ille­tékmentesen azok a felesé­gek, akik az új családjogi törvényben felsorolt négy névvariáció valamelyikét kí­vánták választani. Az I. ke­rületi Anyakönyvi Hivatalt december utolsó két hetében sokan keresték fel ez ügy­ben: úgy tűnik, többen az utolsó pillanatban gondolták meg magukat. December 30- án is csaknem félszázan nyújtották be névváltoztatási kérelmüket. Az adatok összesítése még tart. 1 Vizsga „családi körben" Bontóbrigád az összekötő városrészben Táncház a Rónaiban líová vándorol a bontási anyag? Jelentkezők, ítési engedéllyel A mai városfejlesztés elképzelhetetlen szanálások, bontá­sok nélkül. Miskolcon évente 6—700 lakást bontanak le, a szanálásra kijelölt területeken. Brigádok dolgoznak, lovas kocsik, teherautók hordják, viszik a még hasznosítható fa­anyagot, téglát, ajtókat, ablakokat, stb. Hogy nem portrét írok Konya Erzsébetről, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ fiatal népművelőjé­ről, annak kettős oka van. Mindenekelőtt információt kell továbbadnom az itt szü­lető táncházról — es a té­nyek parancsolnak. Másfelől pedig hiszem, hogy kialakul a portré is. Ha nem papíron, akkor ott a helyszínen, ami­kor megtartják az új prog­ram premierjét. Ugyanis, ha „családi körben” is, de vizs­ga, bemutatkozás a frissdin- lomás népművelő számára az első összejövetel. Ahogy Ko- váts György, a művelődési központ igazgatója mondta: „Erzsi hozta az ötletet, rá­bíztuk . . a megvalósítását. Olyan lelkesen beszélt róla, hogy bízunk a munkája si­kerében is. Egyébként az Avas táncegyüttes régi tagja; többszörösen itthon van.” — Hogyan született a miskolci táncház ötlete?- — Itt a városban sem ez lesz az első táncház, és szer- ‘ te az országban már sok van belőle. Nekem az adta az ötletet, hogy nálunk itt van az Avas együttes fe nótt és utánpótlás csoportja; Stoller Antal művészeti ve­zető pedig segít nekünk. Igen jo a kapcsolatunk a már meglevő táncháznak otthont adó Gárdonyi Géza Művelő­dési Házzal. Járunk hozzá­juk és ők is biztosan eljön­nek. Emellett jó viszonyban vagyunk a Nehézipari Mű­szaki Egyetem Kulturális Bizottságával. Itt, az egyete­men sikerült megtalálnunk Vavrinecz András, Herceg • György. Mezei Margit és Ra- konczai Ibolya személyében ; azt a négy fiatalt, akikből a táncház zenekara lesz. Nekik Rossa László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ta­nára segít. Egyébként az Ma délután két órakor a TIT Kazinczy Klubjában a Gazdaságpolitikánkról nép­szerűén szabadegyetemi so­rozat keretében Kovács La­jos; a megyei pártbizottság munkatársa tart előadást. Előadásának címe: Termelé­kenység és ösztönzés, árpoli­tika és bérezés. Egyetemről is várunk fiata­lokat. — És ha az Avas együttes egy klubban elkezd tác^lni . . . Nyugatnémet lapokban ol­vastuk, hogy megkezdték Bremerhavenben a kikötői pályaudvar épületeinek a le­bontását. Arról a tengeri pályaudvarról van szó, ahon­nan a század első felében a kivándorlók százezrei ha­józtak át Amerikába. Euró­pa legtöbb könnyet látott sarkának, a „könnyek pá­lyaudvarának” nevezték a bremerhaveni kikötőt. Az újvilágba kivándorolt magyarok túlnyomó többsé­ge, köztük sokan a régi bor­sodi, abaúji, zempléni táj szegényei közül szintén Bre­merhavenben szálltak hajó­ra „rezgő lábbal” — ahogy József Attila írta róluk. Az ő könnyük is bőségesen áz­tatta tehát évtizedeken át a most lebontásra ítélt „köny- nyek pályaudvarát”. Szeren­csétlen sorsukat, hazájukat siratva, itt vettek végső bú­csút Európától a megyénk­ből kivándorolt munkások, később Szatmáréval, a Dél- Dunántúléval ismerkednénk. — A táncház egyfajta ifjúsági klub . .. parasztok is. Róluk, sorstár- saikról írta Ady: Eles a hajósíp, • Hallja bajtetőzve Zselénszky gulyása, Tisza urak csősze. Bremerhaven évtizedeken át New York európai ellen­pólusa, a kontinens legna­gyobb jorgalmú utaskikötője volt. Világjáró utazók, poli­tikusok, filmsztárok keltek innen óceáni útra vagy tér­tek haza. Emlékezetes a Bremen gyorsjáratú luxus­hajó bremerhaveni „szerep­lése”, a melyhez az Atlanti­óceán feletti légipostái for­galom megindulása is fűző­dik. Ügyanis a hajó fedélze­tén volt egy katapultról startoló repülőgép, ez vitte magával pár nappal a ki­kötőbe érkezés előtt a pos­tát. Így mire a Bremen be­futott a Hudson Riverbe. o küldeményeket a címzettek már meg is kapták. A világ gazdagjai el nem Hogyan juthat valaki nap­jainkban bontási anyaghoz Miskolcon? A városi tanács végrehajtó bizottságának ha­tározata alapján elsősorban azok számíthatnak ilyen előnyre, akik Miskolcon lak­nak és érvényes lakóházépí­tési engedéllyel rendelkez­nek. Másodsorban olyan je­lentkezők juthatnak bontási lehetőséghez, akik nem lak­nak ugyan Miskolcon, de a varos területére szól az épít­kezési engedélyük. Ha nincs elég miskolci jelentkező, ak­kor vidéki lakóházépítéshez is felhasználható a szanált házak építőanyaga. A vidé­kiek azonban ezt a helyi ta­nács jóváhagyásával és csak mulasztották volna, hogy legalább egyszer utasai ne legyenek a bremerhaveni úszó luxusszállodának. Ca­ruso is énekelt itt az össze­gyűlt hatalmas tömeg előtt egy búcsúdalt. Max Schme- ling boxbajnok öntelten ráz­ta az öklét a kikötőben ra­jongói előtt, amikor átha­józott Amerikába, hogy meg­mérkőzzék Joe Louisszal. Marlene Dietrichre megha­tódva emlékeznek még a bremerhaveniek, aki a ná­cizmus elől emigrálva, a ha­jóra szállás előtt könnyeivel áztatta a pályaudvart. A „könnyek pályaudvara” fölött most kimondták a ha­lálos ítéletet, Bremerhaven számára ezzel egy hajófor­galmi „aranykor” zárult le. Mi, magyarok úgy érezzük, hogy a lebontott épületek­kel, törmelékekkel együtt régi társadalmunk történe­tének szégyenletes emlékei is a bremerhaveni szemétte­lepre kerültek. H. J. építési engedély birtokában vehetik igénybe! Jó, közepes és rossz Gyimóti László, a Miskolci Beruházási Vállalat osztály- vezetője elmondta, hogy a lebontásra váró lakóépülete­ket értékük alapján három kategóriába lehet sorolni: jó, közepes és rossz állagú épü­leteket tartanak nyilván. A jelentkezőket az előbb felsorolt feltételeknek meg­felelően összeírják, és a bon­tások odaítéléséről — alapos mérlegelés után — bizottság dönt. Az értékesebb, azaz jó épületek után tízezer, a kö­zepes értékűek után ötezer forint biztosítékot kell előre lefizetni. Erre azért van szükség, hogy a munkák be­fejezése után a terepet az építésnez előkészítve adják át a beruházónak. A bontás után ugyanis a biztosítéknak kért összeget visszafizetik. A régi épületekből nyert hasz­nosítható építőanyagokért semmit sem kell fizetni. Az úgynevezett rossz kategóriá­jú házak egyike-másika rio- lit tufából, vályogból készült öt-hat évtizede, így ezek oly­A gyermekmozgalom tevé­kenységének középpontjában jelenleg — falun és városon egyaránt — nemzeti újjászü­letésünk 30. évfordulójának köszöntése, az elmúlt három évtized eredményeiként fel­elevenítése áll. A múlt év őszén az elsőként felszaba­dult magyar községből, Bat- tonyáról indult „országjáró” útjára az a láng, amely a szabadság tüzének szimbó­lumaként jár kézről kézre az úttörőcsapatok között. Szabadságunk jelképes fák­lyája — a felszabadító har­cosok útját pontosan követve — április 4-én érkezik meg Nemesmedvesre, az utolsó­ként szabaddá vált magyar községbe. kor alig fedezik a bontási munkák értékét. Ha sürgős, táviratoznak Néha annyira sürgős egy- egy terület szanálása, hogy a bontásra jelentkezőket táv­iratban értesíti a beruházási vállalat: azonnal lássanak munkához. Tegnap például két ilyen sürgős értesítést ad­tak fel. A bontás megkezdé­séhez minden esetben szük­ség van egy olyan szakem­berre, aki felelősséget vállal azért, hogy a munkát szak­szerűen végzik el. Nem rit­ka, hogy a szomszédok, mun­katársak is segítenek a bon­tóknak, sőt néha egy-egy üzemi brigád is kivonul, hogy a munka minél hamarabb befejeződjön. A cél az, hogy a régi há­zakból kiszedhető, haszno­sítható építési anyagok fel- használásával lehetőleg új családi otthonok épüljenek, elsősorban Miskolcon. Sem a tanács, sem a beruházási vállalat nem tudja ellen­őrizni és megakadályozni, hogy a bontásra jogosultak a munkát „albérletbe” kiadják. Sajnos, az is előfordul, hogy az egész napi fáradsággal ki­bontott, letisztított építőanyag reggelre eltűnik ... N. J. A szabadság lángjának ér­kezését megelőzően, de azt követően is számtalan színes, vonzó program ismerteti meg élményszerűen a gyerekekkel a három évtizeddel ezelőtti és a felszabadulás óta eltelt időszak eseményeit. A követ­kező, 1975—1976-os tanévben, amely egyben az úttörő szö­vetség jubileumi éve is — „őrizzük a lángot” jelszóval szerte az országban úttörő- pajtások százezrei ismerked­nek majd a szocialista alko­tómunka eredményeivel, az immár 30 éves úttörőmoz­galom történetével, s lakó­helyük régi és új arculatá­val, s albumokat készítenek minderről. — Igen, azt hiszem, min­denki velünk táncol majd. Őszintén mondom, hogy az . együttes is örül az új prog­ramnak. Ez nem szigorú próba, nem színpad. Itt szó­rakozunk. — A régebbi korokból újra- születő táncházak modern változatának bevallott célja, hogy jobban megismertesse a folklórt... — Arra gondoltam, hogy valamilyen módon minden összejövetelt Bevezetnénk. HángúlátteremtéSnek is' jó és tanulunk is vele. ha meg­hallgatunk egy néprajzkuta­tót, népművészt, országosan ismert zenekart, akik külön­böző tájegységek néptánc-, népdalkincsét mutatják be. Első alkalommal Lajos Ár­pád néprajzkutató lesz a vendégünk. Várjuk a takta- szadai pávakört, később pe­dig Mezei Tamás . fafaragó népművészt, és a Kaláka együttest. Szeretnénk a tánc­hoz a társművészeteket is hozzákapcsolni. Ügy gondo­lom, hogy elsősorban Borsod- Abaúj-Zemplén folklórjával, — Szeretném, ha az len­ne, ha hamar eljutnánk oda, hogy ismerjük egymást, s is­merősként szórakozzunk együtt. Hogy legyen egy ide­járó törzsközönség. — Ennek minden feltétele biztosítottnak látszik. — Örömmel hinném, hory így van: ez a belváros fia­taljainak jelentene jó prog­ramot. Nekünk pedig még a mindennapi munkánkban is . segítene. Ugyanis összeállí­tunk különböző tematikájú foglalkozásokat. Az intéz-' mény mint módszertani köz­pont aztán átadja a tapasz­taltakat, a módszert a megye művelődési házainak. A Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ föld- -szinti klubja megújult az esemény tiszteletére, és gon­dolom, az ide tartozó fiata­lok Kónya Erzsivel együtt nagyon várják a város fia­taljait. A táncház premierje január 18-án, szombaton este hat órakor lesz. (M-) Borsodi kivándorlók a „könnyek pályaudvarán” Gazdag program az úttörőknek a jubileumi évben

Next

/
Oldalképek
Tartalom