Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-09 / 7. szám

Bekötött szemmel A város kulturális programja M 4 -füzetet a város felszabadulásának 30. évfordulója alkal­mából meghirdetett gyermekrajzpályázat legszebbjei illuszt­rálják. Mint a neve is mutatja (Miskolc ’75) arról olvasha­tunk a minden év januar elején megjelenő, reprezen­tatív kiállítású kiadványban, hogy abban az esztendőben, vagyis ezúttal 1975-ben mit ad Miskolc az ide látogatók­nak és mivel vár bennünket itt élőket. Mint a szerkesz­tők az ajánlásban írják (összeállította és közreadja a Művészeti és Propaganda Iroda, készült a Borsodi Nyomdában), a Miskolc ’75- től azt várják, hogy az itt feltüntetett gazdag program­ban mindenki megtalália az érdeklődésének leginkább megfelelőt és, hogy a csak­nem kétszázezres nagyváros élni fog a hasznos lehető­ségekkel. A kiadvány felsorolja a kiállítótermek idei program­ját, a Herman Ottó Múze­um, a diósgyőri vgr, a Mis­kolci Képtár kiállítási ter­vét. Ismerteti a színházi szezon repertoárját, emlé­keztet a könyv ünnepére, a könyvhétre. Külön címszó alatt tárgyalja a város zenei életének várható eseményeit. Figyelmünkbe ajánlja a mű­velődési házak rendezvénye­it; néhány mondatban ösz- szefoglalja azok lényegét. Beszél a nagy könyvtárak­ról, megadja a művelődési intézmények pontos név- és címjegyzékét, és gondolva a városba érkezőkre, még ide­genforgalmi kalauz is. Bár csak 2000 példányban jelenik meg, akihez eljut, mindenképpen haszonnal forgathatja a kiadványt. Ada­taiban pontos felsorolást kap és a néhány mondat, amit egy-egy intézményről írnak, eligazít a rendezvények so­rában, segít, hogy a városról készült vázlatos képnél egy kicsit többet kapjon, aki kézbe veszi. A szerkesztők ajánlásával kezdtem és azzal, hogy a Miskolc ’75 reprezentatív ki­advány. Hozzátehetjük, hogy nem véletlenül; nagyobbára az ide látogatók kezébe ad­juk. Segítsen a várossal való ismerkedésben. Nos, első rá- tekintésre valóban szép a negyven oldalas füzet, emi­att nem kell szégyenkezni. Csak éppen elolvasni igen nehéz a színes, hálós alapra nyomott szöveget. Félő, hogy ebből a Miskolc ’75-ből csu­pán címszavakat tud meg az idegen. Alaposabb tanul­mányozás nélkül ugyanis csak az erős, fekete betűk­kel nyomott sorok olvasha­tók. (makai) Társadalmi ünnepségek A Társadalmi Ünnepsége­ket Szervező Iroda szolgálta­tásait egyre többen veszik igénybe; tavaly 931 házas­ságkötésnél és 187 névadó ünnepségnél működtek köz­re. Az idén többek között anyák napi műsort, gyermek­napi ünnepséget, személyi­igazolvány átadási ünnepsé­get szerveznek majd az iro­da dolgozói. Kondor Béla kiállítása A Miskolci Galériában ló­én, pénteken este hat óra­kor nyílik meg a nemrégi­ben elhunyt grafikusmű­vész, Kondor Béla kiállítása, melyet Dávid Katalin mű­vészettörténész rendez. Aki- állításon a művész hetven munkája —, tíz festmény, huszonnyolc rézkarc, három pasztellkréta, tizenhárom monotípia, tizennégy litog­ráfia, egy szénrajz — látha­tó. A képzőművészeti alko­tásokon kívül Kondor zene­szerszámait és egy kisméretű faoltárképét is kiállítják. Nagy László költő megnyi­tó beszédét Szilágyi Lajos, a Miskolci Nemzeti Színház művésze olvassa fel, majd a Zrínyi Gimnázium Kondor Béla rajztagozatos osztályá­nak tanulói adnak műsort. „ ... a végletesen kiélezett történelmi szituáció — úgy érzem — alkalmas rá, hogy bizonyos morális kérdéseket, emberi magatartásokat fe­szültebb közegben, plasztiku­sabb megnyilvánulási for­mákban vizsgáljak...” — vallja Kovács András. A ren­dező most bemutatott filmje, melyet Thurzó Gábor regény- részletének felhasználásával írt és rendezett, tulajdonkép­pen folytatása azoknak a köz­életi érzékenységgel elkészí­tett „Kovács-filmeknek”, me­lyek a hatvanas évektől mos­tanáig izgalomban tartják a hazai közönséget s külföldi visszhangjuk is jelentős. A Bekötött szemmel című alkotás csak annyiban törté­nelmi film, hogy a magyar történelemnek egy viszonylag közeli s mindannyiunk szá­mára eléggé ismert szakaszá­ban játszódik cselekménye. Kovács András a második vi­lágháború egyre több veszte­séget elszenvedő magyar ka­tonái körében képzeli el, il­letve teremti meg azt a bizo­nyos végletesen kiélezett tör­ténelmi szituációt. Arról van szó, hogy ezekben a lélekpró­báló időkben ki hogyan tudja legszentebb hitét szembesí­teni a sanyarú valósággal. Megbújhatunk-e a hit tételei mögött — kutatja a rendező —, mikor éppen ennek a hit­nek a nevében, szellemében ölik embertársainkat? A film hőse egy fiatal katonapap, aki részint a véletlen, részint pedig sugárzó emberi tiszta­sága folytán nagy népszerű­ségre tesz szert a katonák között. A sebesültek ments­várat keresve, csodát várva fordulnak a tábori lelkész felé. S oly könnyű lenne elhi­tetni, hogy a buzgó ima oly­kor csodákra képes. A fiatal pap azonban semmiképpen sem akar hazudni. Szembe akar nézni az igazsággal — és önmagával. Ebből támad az a konfliktus, mely végül is az őrületbe kergeti. Rendkívül izgalmas a film egész dialógusrendszere, mely nem kictbb dolgokra keres választ, mint hogy „lehet-e egyetlen igaz is Szodomá­ban”, s ha van, milyen sors vár rá. Ezekben a végletes helyzetekben, melyekben csak igennel és nemmel lehet fe­lelni, nagy bátorság kell még ahhoz is, ha az ember be meri vallani kételyeit, s nem hagyja magát sodortatni. Ko­vács András azok ellen emeli fel szavát, akik az emberek hitével manipulálni akarnak, s féltékenyen vigyáznak, ne­hogy rányíljanak a szemek a kegyetlen igazságokra. A filmnek a fiatal káplá­non kívül van egy másik hőse is. a halálra ítélt magyar ka­tona. Ez az együgyű — oly értelemben, hogy csak egy ügynek, a családjának él — ember (Madaras József ' ki­tűnő alakításában) szinte jelképpé nő. Azt bizonyítja, hogy ez a mindig és minden körülmények között munká­jához, övéihez hazatérő em­bertípus elpusztíthatatlan. A káplánt (Kozák András játsz- sza mély átéléssel, rendkívül nagy belső erővel) éppen ezek az egyszerű magyar bakák ébresztik rá arra — olykor kimondatlan keserűséggel is —, hogy szembe kell néz­nünk a legnehezebb helyzet­ben is önmagunkkal s vallott hitünkkel. (gyarmati) műsor Iraviata A Debreceni Csokonai Színház vendégjátéka Elismerés a Rajkó zenekarnak — Kurt Waldheimtől A velencei Fenice színház 1853. március 6-án mutatta be Verdi remekművét. Az érzelmes mesébe burkolt társadalomkritika (szövegét ifj. Alexandre Dumas írta) és a hatásos, lírai dallamok, drámai jelenetek sikert arat­tak. mely azóta sem pártolt el ettől a népszerű operától. A Debreceni Csokonai Színház legutóbbi vendégjá­téka — a közönségsiker el­lenére is — sok kívánnivalót hagyott maga után. Marsay Magda kvalitásai közismer­tek, de szép hanganyagán sokszor nem tudott uralkod­ni. A gyakori disztonálás nem egy nagyszerűen for­mált ária hatását csökken­tette. Szerepformálását te­kintve a harmadik és ne­gyedik képben nyújtotta azt a színvonalat, amelyet meg­szoktunk tőle. Vendégművész, Köröndi György, az Állami Oparaház tagja énekelte Alfrédot. Hanganyaga nemes Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség és a Borsod me­gyei műemléki albizottság tegnap a műemlékek helyre­állításának idei programjáról tárgyalt. A tervek szerint az idén mintegy húsz műem­lék helyreállítására kerül sor. Befejezik a középkori erede­tű rudabányai református templom helyreállítását. Mintegy hétszázezer forintos költséggel hozták rendbe a tizenegyedik században Sza­lonna községben épült kör­és igen kulturáltan bánik vele. Színpadi mozgása azon­ban darabos, kidolgozatlan. Virágos Mihály játszotta Germont György szerepét. Sajnos, hanganyaga már nem a régi, nincs vivőereje, s így alakítása a szerep ad' a drá­mai lehetőségekből sokat ve­szített. A Debreceni MÁV Filhar­monikus Zenekart Tarnay Gyula vezényelte. A kar­mester indokolatlan, gyors tempói, nem egy beintése, valamint a harsány tuba­játék az előadás hátrányára vált. Kertész Gyula rendezése nem emelkedett az átlag fölé. Az előadás legemléke­zetesebb része a harmadik kép volt, amelyben Flóra estélyén — egységben az énekkarral, balettegyüttessel és szólistákkal — élménytadó, színvonalas produkciót sike­rült teremteni. BARTA PÉTER templomot, ahol az idén vég­zik el a XII—XV. század­ból származó freskók hely­reállítását. Az idén kerül sor — töb­bek között — a Hejce köz­ségben levő egykori templom­erőd gótikus- és a Megyaszó községben levő ugyancsak erődített templom reneszánsz erődfalainak helyreállítására is. A sárospataki várban foly­tatják a várárok feltárását, valamint kijavítják a kas­tély-együttes tetőszerkezetét. A Rajkó zenekar nagy si­kerrel szerepelt az ENSZ „Emberi jogok” napjának gá­laestjén. A napokban érke­zett meg Budapestre Kurt Waldheimnek a Nemzetközi Koncertigazgatóság igazgató­jához írt levele amelyben az ENSZ főtitkára a legna­gyobb elismeréssel emlékezik meg a magyar együttesnek a gálaesten nyújtott teljesítmé­nyéről. „Csodás zenéjük, tán­caik sokfélesége valamennyi­ünknek örömet szerzett” — hangzik egyebek között Kurt Waldheim levele. CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — — 12.35: Melódiakoktél. — 14.00: Váci Mihály élete és költészete. Czine Mihály előadasa. VI. rész. — 14.20: Vásárhelyi Zoitán ko­rusműveiből. — 14.30: Hégi hi­res énekesek műsorából. — 15.00: Hírek. — 15.10: Az élő népdal. — 15.20: Szvjatoszlav Richter zongorázik. — 15.40: A közoktatás fóruma. Milyen tör­ténelemkönyvet szeretne írni, tanítani és tanulni? — 16.00; A világgazdaság hírei. — 16.05: Dé- ki Lakatos Sándor népi zene­kara játszik. — 16.30: Egy asz­tal mellett — folytatjuk a be­szélgetést a művelődésről a Bu­dapesti Vegyiműveknél. II. — 17.00: Hírek. — 17.05: Holnap közvetítjük... — 17.25: Hallgat­ja a hallgató?? Rapcsányi Lász­ló műsora. — 17.50: Nyitány egy nemlétező operetthez. — 17.58: Juduska. Szaltikov—Scsetírin : A Galavjov család c. regénye. — 18.48: Miért igen, miért nem? — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Kritikusok fóruma. Gáspár Margit: Isteni szikra. — 19.35: Sanzonlexikon. Benczés Magda és Fenyves György összeállítása. — 20.13: Magyar remekírók. Vörösmarty Mihály. — 20.43: Gulyás László: Széki muzsika. — 20.51: Hírek.— 20.54: Adottságok, lehetőségek a Kecskemét-szikrai Állami Gaz­daságban. — 21.14: Magnósok, figyelem! — 22.00: Hírek. — 22.15 : Sporthírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Brahms: í- moll szonáta. — 22.59: Bambusz­ketrec. Dominikai költők versei. — 23.14: Népdalok. — 0.10: René Duclos énekkara Poulenc-kóru- sokat énekel. Petőfi rádió: 12.00: Ének a régi kapualjakról, Vidor Miklós ver­sei. — 12.05: Romantikus zene. — Közben 12.43: Pécsi stúdiónk je­lentkezik. Alkotó pedagógus. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Ifjúsági randevú — kettőtől ötig ... — 17.00: Belépés nem csak torna­cipőben! Az Ifjúsági Rádió sportóraja. — 13.00: Hírek. — 13.10: Csak fiataloknak! — 19.13: Tihanyi József népdalokat éne­kel. — 19.32: Üj könyvek. — 19.35: Jó estét, gyerekek! —19.40: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. A MÁV Szimfonikus Zenekar hang­versenye. — Közben 20.10: Esti Krónika II. — 21.25: Kandallótűz. Nagy Piroska riportja. — 21.55: Zenés játékokból. — 23.00: Hí­rek. — 23.15: Ifjú szerelmesek elégiája. Részletek Henze operá­jából. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió; 17.30: Műsor- ismertetés, hírek. — 17.35: Em­berek és gépek mellett. . . (Gé­pesítés a szuhavölgyi bánya­üzemnél; A tanuló munkás.) — Kamarazene. — a XX. század­ból. — 18.90: Borsodi Tükör. (A kongresszusi munkaverseny hí­rei és eredményei; Miről tár­gyalt a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság? Ülést tartott Miskolc város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága: — 18.15: A Kaláka- együttes versfeldolgozásaiból. — Ifjúsági körkép. (Pályaválasztás előtt 14 évesen: Vizsgaidőszak a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. — A „Fórum ' if­júsági szórakozóhelyen.) —■ Beat-kedvelöknek. Televízió l-es műsor: 17.53: Műsorismértétés. 17.55; Hírek. — 18.00: Kuckó. — 18.30: „Gon­dolj arra, hogy volt egy bá­tyád . .Pataki István emléke- • zetére. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Egy óra múlva itt vagyok. Tévéfilm­sorozat, IX. rész. Az ünnepség. — 21.35: Teleszubjektív. — 22.35: Tv-híradó 3. Televízió, 2-es műsor: 20.00: Műsorismertetés. — 20.01: Szerel- metes barátaim. Kende Sándor drámája, két részben. (14 éven felülieknek!) — 21.00: Tv-hír­adó 2. Miskolci Nemzeti Színház: (10): Hókirálynő. Bérletszünet. Kiállítások: Herman Ottó Mú­zeum (10—18) : Ember és mun­ka. — Szlovákia népművészete. — Herman Ottó-emlékház (10— 18:) Herman Ottó élete és mun­kássága. — Miskolci Képtár (10— 18): Magyar festészet a XX. szá­zadban. — Fiatal művészek Csokonaiért. — József Attila Klubkönyvtár (12—20): Raszler Károly grafikái. Filmszínházak: Béke (f4, hn. 6. 8): Bekötött szemmel (magyar). — Kossuth (f3): Udvarol a nagy­apa ! (színes bolgár) — (hn 5, 7) : Hogyan mondjam meg gyerme­kemnek? (16 éven felülieknek! mb. színes NSZK). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): Az éj­szaka (16 éven felülieknek! olasz) — Fáklya (f5, f7): Jelbeszéd (szí. magyar). — Petőfi (f5, f7): Te­resa doktornő (16 éven felüliek­nek! szí. lengyel). — Szikra (5, 7): Csak rá kell nézni! (16 éven felülieknek! szí. olasz). — Tán­csics (5, 7): Magas, szőke férfi, felemás cipőben (felemelt hely­ár! mb. szí. francia). — Tapol- ca-Ady (7): A fej nélküli lovas (mb. szí. szovjet). — Hámor (6): Penny Gold (mb. angol). PÉNTEK Kossuth rádiiö: 8.00: Hírek, 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Pilar Lo­rengar és Dan lordachescu éne­kel. — 9.00: Az elmés Don Qui­jote de la Mancha. — 9.20: Ver­bunkosok. — 9.53: A lottósorso­lás közvetítése. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolarádió. — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.35: Beethoven: c-moll vonósnégyes Op. 18. — 10.59: Lottóeredmé­nyek. — 11.00: Miről ír a Tár­sadalmi Szemle legújabb száma? — 11.10: Versenyművek. — 11.49: Fenyő István könyvszemléje. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Két Bárdos Lajos-kórusmü. — 8.15: Az izraelita felekezet negyedórája. — 8.30: Magyar tá­jak dalaiból. — 9.00: Hírek. — 9.03: Ezeregy délelőtt. — 9.53: A lottósorsolás köz­vetítése. — 10.00: A zene hul­lámhosszán. — 10.30: Néhány szó zene közben. — 10.59: Lottóered* mények. Borsodi műemlékek helyreállítása Kitartani az iskolapadban Módszereket keresünk, hogy minél több felnőtt dolgozó fejezhesse be félbehagyott, általános iskolai tanulmányait. Azok is, akik a felszabadulás előtt nem járhattak iskolába, de főleg azok, akik már a háború után nem éltek vagy rosz- szul éltek a kapott lehetőséggel. Mindent számbavéve vannak vagy másfél millióan! A többségük felnőtt fejjel — érthetően — csak nehezen áll kötélnek. Már a gondolatától is húzódoznak, hogy „vénsé- gükre” újra beüljenek az iskolapadba. Másrészt időt és ener­giát követel a tanulás. Főként akkor, ha az oktatás színhelye a lakóhelytől és az üzemtől távol van. Az üzemi szakszervezeti bizottságoknak ezért a szervezés nem kis feladatot jelent. Meg kell győzniük a fizikai mun­kásokat a tanulás, a művelődés fontosságáról. Az utóbbi hó­napokban több üzemben kísérleteztek azzal, hogy a nyolc­órás munkaidőből időkedvezményt adna!; a tanulóknak, ha vállalják mulasztásaik pótlását. Másutt a sikeres vizsgák után pénzjutalmakat osztanak. Olyan is inek is akadnak, ahol együttesen élnek mindkét lehetőséggel. Rendszerint azonban kiderül; nem ezek a tényezők adják meg a tanuláshoz szükséges és nélkülözhetetlen indító lökést. Munkások mondták el beszélgetéseink során, hogy mi adta számukra a legdöntőbb nyomatékot ahhoz, hogy (egy vagy akár két éven át) kitartsanak az iskolapadban. Jó néhány üzemben rendeztek tanfolyamot a gyár falain belül. A tanárok helybe jöttek tanítani. Az osztályok pedig a munkatársakból, kollégákból verbuválódtak. A tanuló kö­zösségek továbbra is megőrizték a kisebb-nagyobb gyári kol­lektívákat. A tanuló munkások így régi ismerősökkel, társak­kal vagy éppen barátokkal kerültek egy padba. Az újsütetű öregdiákok könnyebben viselték el új és szorongató helyze­tüket. Legyőzték kezdeti félénkségüket, barátaik között gát­lásaik is feloldódtak. Nos, nem utolsósorban ezen is áll vagy bukik az ügy... Sz. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom