Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 7. szám
a nemin Új vegyipari berendezéseket, és tartozékokat készítettek a Kőbányai Gyógyszer- árugyárban Szota János, Földi Oszkár és Csóka Vilmos szocialista brigádjai. Nagy szűrőket, csaknem 4000 literes léelválasztó edényt állítottak össze, a véralvadásgátló Hemarin új gyártási módszeréhez szükséges, fontos eszközöket. Ebből a külföldön és belföldön is rendkívül keresett véralvadásgátló szerből ugyanis az új eljárással 50 százalékkal növelhetik a termelést, és egyúttal jelentősen csökkentik nyersanyagbeszerzési gondjaikat is. Eddig szarvasmarha-tüdőből vonták ki a hatóanyagot, de az új módszerrel lehetőség nyílt arra, hogy a kolbász- és a hurkatöltéshez már alkalmatlan- s eddig kidobott bélrészeket dolgozzák fel. Az enyhe tél az utcára csalta a kertészeket is. Bár még csak január van, de a fát metsző, gallyat igazító foglalatosság már a tavaszt idézi. (Kerényi felv.) Zöldségtermelő társulás Miskolc ellátásáért A% első év eredményei A múlt év elején csaknem ötmillió forint vissza nem térítendő támogatást nyújtott a városi tanács a szirmai Üj Elet és a görömbölyi Béke Termelőszövetkezetnek azzal a céllal, hogy hozzanak létre zöldségtermelő társulást. E társulástól természetesen azt várta el a a tanács, hogy segítse Miskolc zöldségellátását. Köztudott, hogy városunk zöldségből, csakúgy mint gyümölcsből „behozatalra” szorul. A Búza téri piacon, a diósgyőri árucsamokban s az AGROKONZUM boltjaiban levő áru többsége — különösen a primőrszezonban — Csongrádból, Békésből és Bács megyéből származik. Önellátás ? Naiv elképzelés — bár a közvéleményben így él —, hogy Miskolc közvetlen környékén oly mértékben lehet fejleszteni a zöldség- és gyümölcstermesztést, hogy kizárólag innen kielégíthetik a 200 ezer lelket számláló ipari város szükségletét. (Ráadásul számolnunk kell azokkal a hazai és külföldi turistákkal is, akik nemcsak a nyári szezonban, hanem szinte egész évben ezrével vásárolnak a város piacain zöldséget, gyümölcsöt.) A mezőgazdasághoz kicsit is értő embernek nem kell magyarázgatni hogy Miskolc környékén és általában Észak-Magyaror- szágon kedvezőtlenebbek az éghajlati és egyéb adottságok a zöldségtermesztéshez, mint a délebbre fekvő megyékben. Hetekkel később érnek be a primőrök, mint Csongrád vagy Bács megyében. De ha nem is rendezkedhet be a város önállátásra. annyi bizonyos, hogy az eddiginél többet kell segíte niök a közelben fekvő gazdaságoknak abban, hogy kiegyensúlyozottabb legyen az ellátás, kevésbé terhelje a munkáscsaládok költségvetését a piaci vásárlás. Nos, ezért dicséretes a városi tanács kezdeményezése, anyagi támogatása. Kérdés, hogyan kamatozott eddig a már említett ötmillió forint, mire használták fel a termelőszövetkezetek ? Szerény nyereséggel A városi tanács gazdaság- politikai bizottsága tegnapi ülésén egyebek között erről tárgyalt. Dr. Soltész Bálint mezőgazdasági osztályvezető arról tájékoztatta a bizottság tagjait, hogy a zöldség- termelő társulás már az első évben is eredményesen gazdálkodott. Az időközben egyesült termelőszövetkezetek átadták a társulásnak a korábban is zöldségtermelésre használt álló- és forgóeszközeiket, melyeknek értéke összesen 1 600 000 forint. 1974-ben 52 hektáron termelt zöldséget és 6728 mázsa árut küldött a miskolci piacra a társulás. Még szerény nyereséget (236 000 forintot) is elkönyvelhettek a zöldség- termelők, pedig tavaly még az ár- és belvíz is nehezítette munkájukat. (Az áru egy részét az egészségügyi hatóság utasítására meg kellett semmisíteni a szennyes áradat levonulása után.) Megkezdte a társulás a fólia alatti termesztést is. Az első évben körülbelül 54 és fél ezer salátát, több mint 16 ezer paprikát és csaknem 3000 csomó retket termesztettek fóliás módszerrel. Növelik a területet Az idén tovább növeli zöldségterületét a társulás. Egyelőre 60, majd 100 hektáron virít majd a főzeléknek való, s a számítások szerint körülbelül 8000 mázsa árut értékesítenek Miskolcon. Részben saját elárusítóhelyeiken, részben az AGROKONZUM útján. És itt álljunk meg egy szóra. Ahhoz, hogy egy termelőszövetkezet rentábilisan tudjon fönntartani saját árudát, igen sokfajta zöldséget kell termesztenie. A nagyüzemi termelési módszerek alkalmazása viszont így elképzelhetetlen. Nem feltétlenül az tehát a jövő útja, hogy növelik a saját standok számát. Felvetődött a gazdaságpolitikai bizottság tanácskozásán az a kérdés is, hogy lesz-e elegendő dolgos kéz a zöldségtermesztéshez. Dr. Soltész Bálint elmondta, hogy jelenleg nincs munkaerőgondjuk, s ezt úgy érték el, hogy jelentősen emelték a béreket Sikerült megfelelő szakembergárdát is toborozni a nagy hozzáértést igénylő munkához. A zöldségtermelő társulás — a tervezett fejlesztéseket is figyelembe véve — Miskolc szükségletének legfeljebb 10 százalékát teremti elő. Nem sok ez, mégis örülnünk kell neki, hiszen a szerény számadat sok-sok munkáscsalád egész évi zöldségszükségletének előállítását jelenti. (békés) Apadnak a folyók A Bodrogon és a Tiszán már levonulóban van az árhullám, csak a Bodrog felső szakaszán tartanak elsőfokú készültséget. A Tisza alsó szakaszán, az I-es, Il-es védelmi szakaszon már megszüntették az elsőfokú készültséget. A vízügyi igazgatóság dolgozói jelenleg a védelmi anyagok visszaszállítását és raktározását végzik. Avas-bútor az olimpiára Az Avas Bútorgyár tárgyalásokat folytat az ARTEX külkereskedelmi vállalattal; 1976-tól ugyanis bekapcsolódik a moszkvai olimpia előkészítésének munkálataiba. Szállodai és motelszobák berendezésének gyártását vállalták. A bútorgyár a napokban kapta meg az elvi engedélyt egy új szociális létesítmény építésére, amely 4 millió forintba kerül majd. Ezt a vállalat saját erőből kivitelezi. Nem a kéz kevés Az újságokban alig találni álláskereső hirdetéseket. Annál több az olyan felhívás, amely munkát kínál. Nézzünk egy csokorra valót a listából. Keresnek: gépkocsivezetőt, műszaki rajzolót, gépírónőt, diétás nővért, szakácsot, műszerészt, bérelszámolót és segédmunkást. A becslések szerint ma Miskolcon ezer betöltetlen munkahely van. Ezer ember akár ma munkába állhatna. Ez a hiány ronthatná a teljes foglalkoztatás megvalósítása miatt érzett örömünket. Képzeljük csak magunkat a szegény „munkaügyis” helyébe. Áll a gép, szállításra vár az áru, gazdátlan az íróasztal. Pedig lenne munka, van bérkeret, csak jelentkező nem akad. Ha valakit mégis sikerül elcsábítani, akkor ott, a régi helyen marad betöltetlen egy poszt. Ma Miskolcon a meglevőnél több embert nem lehet munkára fogni. Több városi háziasszony már nem mozgósítható, s a vidékről bejáró dolgozók száma sem növelhető. Ehhez még tudni kell azt, hogy a következő évek és évtizedek sem ígérnek javulást, sőt várható, hogy a mostani szint alá csökken a foglalkoztatottak száma. Elkeserítő? Nem annyira, s főleg nem úgy, mint ahogy első megközelítésre látszik A szakemberek véleménye szerint a vállalatokon belüli munkaerőfelesleg 15—20 százalékra tehető. Ezt tudva, már nem is annyira szánnivalók a folyton új alkalmazottakat kereső „munkaügyisek”. Ha a szükség még nagyobb lesz (és erre számítani kell), s ha a létszámnövelésnek a reménye is elvész, akkor már kizárólag csak ehhez a tartalékhoz lehet nyúlni. A gyáron belüli tartaléksereg munkára fogása egyben azt is jelenti, hogy növekszik a termelékenység. Markánsan jellemzik ezt a nagyvárosok üzemeinek adatai. Miskolc ipari termelése az elmúlt esztendőben (1973-hoz képest) hét százalékkal nőtt. A növekedés több mint kilencven százalékban a termelékenység javulásából adódott. Éppen ezért nem elkeserítő az, hogy nagyüzemeink munkáslétszáma évek óta stagnál, és hogy semmi remény nincs a létszámnövelésre. Ugyanannyian, vagy akár kevesebben is képesek jóval többet termelni, de ez már a technika, a korszerűsítés kérdése is. Példa erre az LKM nemesacélhengerműve, vagy a fél esztendő múlva avatandó húskombinát. Borsodban száz dolgozó közül 71 végez fizikai munkát. Ez az arány, amely népgazdasági igénynek is felfogható, jó ideig állandó jellemzője lesz a borsodi munkaügyi adatoknak. Ezt ismerik az üzemekben, tudják az iskolákban is. Tudni is kell, hiszen az egyéni terveknek és vágyaknak, amikor összegződnek, fedniük kell az üzemek, vállalatok, hivatalok összesített igényeit. Az 1974/75-ös tanévben 11 400 borsodi fiatal végzi el az általános iskola nyolcadik osztályát. Százból mindössze nyolc mond végleg búcsút az iskolapadnak. A többiek — száz' közül 92 — tovább folytatja tanulmányait. A gimnáziumba készülő nyolcadikosok száma megegyezik a férőhelyek számával, más kérdés, hogy a jelentkezések megoszlása néhol aránytalan. (Akadt olyan szakosított tantervű osztály, ahová tizenegyszeres volt a túljelentkezés.) A megye 25 szakközépiskolájába négyszázzal többen szeretnének bekerülni, mint ahány férőhely van... A munkaerőgondok kapcsán azért időztünk hosszasabban a pályaválasztásnál, hogy bizonyítsuk: biztosítottnak látszik a munkaerő-utánpótlás. Azzal az indokkal ugyanis nem maradhat elvégzetlen dolog, nem állhat gép, nem maradhat szállítatlan áru. hogv nincs ember. Mert ez nem kifogás. Nem a kéz kevés, hanem a munkaelosztás a rossz! S az elkövetkező évek a korábbinál nehezebb feltételek között bonyolódó gazdálkodásának és termelésnövelésének éppenhogy nem a munkaerő lesz a legszűkebb forrása. B. L Uj mozi klímaberendezéssel A budapesti mozipark helyzetéről, fejlesztési programjáról tájékoztatták az MTI munkatársát a Fővárosi Moziüzemi Vállalat műszaki osztályán: Elmondták, hogy Budapesten jelenleg mintegy 80 otthona van a filmeknek, s ha mindenütt telt ház van, előadásonként egyszerre köAz öreg jós hosszú szakállú és megviselt. Egy nagy barlangban lakott. Jól lakott. Aztán ivott rá. Aztán hajrá! Borús reggel volt, hideg szél fütyült a bejárat előtt. — Fütyülök rá! — morogta az öreg, de széllel szemben nem tudott fütyülni. Ezen kicsit elmosolyodott, hogy utána annál cifrábbat káromkodjon falba vágott könyöke felett érzett fájdalma alatt. A váratlan vendég nem váratott magára, hanem ahogy illik, váratlanul megjelent. — Már vártalak — mondta a jós. — Vártál? — Vártalak. Vártam. Varrtam. Vertem — és megtapogatta sajgó könyökét. Aztán beljebb tessékelte a jövevényt. — Tudom, ki vagy, és hogy mi járatban. A jövőd érdekel, amin nem csodálkozom, hiszen te magad vagy a jövő, vagyis az új év — az 1975-ös esztendő. Nos, ülj le és figyelj! A hagyományoknak megfelelően tizenkét hónapból fogsz állni, melyek a szokásos sorrendben követik egymást: január, február, március, attól kezdve októberig április, végül három november zár. Sok minden történik majd alattad. Lesznek eredmények és lesznek nyilatkozatok. Űj dolgok jönnek, régi dolgok maradnak. Lesz falrengető ötletből falra hányt borsó, bolhából elefánt, ele- fánból bolha, palimadárból vándormadár, vándormadárból üzemi szarka. Lesznek számító emberek és számítógépek, kis fűbe nyuszik és nagy fába fejszék, hosszú- nyelvűek és rövidlátók, beosztottak és kiosztottak, vígözvegyek és bánatos örömlányok. És hogy mi lesz az örömfiúkkal? Semmi különös. Labdarúgásunk tovább poroszból a maga útján. Futball-jobb, baljobb, csak megy, mendegél, és pár méterenként elesik, mert nem tudja a bal láb, hogy mit csinál a jobb. Jóval érdekesebb sport a 365 napos Nagy össznépi Nehézsúlyú Evőbajnokság. Mindenki versenyben lesz, kivéve a legjobbakat. Az ő jutalmuk tripla méretű koporsó pirított burgonyával, és ezzel a tanulságos felirattal: „Evés közben jön meg az étvágy.” Gyönyörű, modern lakótelepek születnek, új házak nőnek ki a földből szinte egyik pillanatról a másikra. Vagy mondjuk a harmadikra, mert a negyedikre nem megy a lift, az ötödikre a víz, hatodikra... a hatodikra még várni kell egy hetet, a hetedikre egy nyolcat, a nyolcadikra viszont nem kell várni, mivelhogy már ott áll készen a helyén. Tovább mélyül a szocialista országok közötti barátság, és a tőkés rendszér válsága. Bízom benne, hogy nem térünk le a jól bevált útról. Csak szépen, egyenesen előre, kerülve az éles kanyarokat és a hirtelen fékezéseket, mert olyankor az utasok könnyen megüthetik magukat, és persze rögtön le akarnak szállni. Utoljára hagytam a legfontosabbat. Lehet, hogy lesznek kisebb- nagyobb meglepetéseid, de egy biztos. A tavalyi savanyú szüret után már csak jobb lehet a szőlőd, és boldogan jelentem ki, hogy annak is mi isszuk meg a levét! Bár egy kissé drágábban. SZABADOS GABOR rülbelül ötvenezren ülnek a vetítővászon előtt. A statisztika szerint minden budapesti lakos évente körülbelül hétszer megy moziba, s a jó filmek népszerűsége változatlanul nagy. Az illetékesek ezért évről évre jelentős ösz- szegeket költenek a mozihálózat fejlesztésére, korszerűsítésére. A kelenföldi város- központban az idén kezdődik az „Etele” építése: széles vászonnal, távfűtéssel és klímaberendezéssel várja majd látogatóit. Kispesten a Vörös Hadsereg útján lebontott Hunyadi helyén is új mozi épül majd. A BUVÁTI tervei alapján, a Középület Építő Vállalat kivitelezésében készülő filmszínház munkálatai ugyancsak idén kezdődnek. A tervezés érdekessége, hogy annak alapján kisebb átalakításokkal, úgynevezett adaptálással kisebb befogadó képességgel másutt is felépíthető, így a kivitelezési költség jelentősen csökken. A távolabbi tervek között szerepel az Örs vezér téri és az újpalotai filmszínház felépítése. Hamarosan új mozinak örvendhetnek majd a csepeliek is. Boltok, faházban A Borsodi Vendéglátói pari Vállalat a közeljövőben új boltokat létesít Bükkszent- kereszten és Répáshután. A hegyvidéki tájba jól beilleszkedő erdei faházakban rendezik majd be az új üzleteket.
