Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1974-12-03 / 283. szám
Miskolc, 1974... Adatok sokaságával kellene bizonygatnunk, hogyan élünk, milyen örömeink és gondjaink voltak az idén. Félő azonban, hogy bármennyire igyekeznénk, nem férne bele egy oldalba, de még egy újságba sem az év krónikája. Ezért választottuk azt az utat, hogy néhány embertől megkérdeztük, mi történt vele az idén. Tanácstag, ifjúmunkás, árvízkárosult, tervező és munkásmozgalmi veterán szóiul meg összeállításunkban. Ami velük történt,, az egyben a várossal is; életük kisebb-nagyobb eseményeit sok miskolci érezheti magáénak. A tervező vallomása Szabályos életrajzi információra nincs idő, s ehhez túl ünnepélyes az alkalom is. Szakonyi Adrienn még a kezében tartja a városi tanács elismerő okmányát, melyet építész kollégáival együtt kapott várostervező tevékenységéért. A nívódíj birtokosai közül — nagyon könnyű megállapítani — ő a legfiatalabb. Öt évvel ezelőtt szerzett1 diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán. * Azt hiszem, soha senki nem fogalmazta még meg azt a hitvallás-félét, ami most munkatársai körében szinte önkéntelenül kibuggyant belőle. Ha régebbi szakemberről lenne szó. meg ha nem látnánk, milyen önkéntelen vallomás ez, azt hihetnénk, hogy a szakmai sovinizmus sugallja. Szakonyi Adrienn ugyariis azt mondja, hogy sem az orvosok, sem a vegyészek, sem a gépészek, semmilyen más szakma örömei nem érhetnek fel — ő legalábbis elképzelhetetlennek tartja — az építő, a tervező ember örömeivel. Ezek után azt várhatnánk, hogy a fiatal mérnök csodálatos palotákat, kacsalábon forgó középületeket, metropoliszokat akar tervezni. Kiderül azonban, hogy Szakonyi Adrienn a realitások embere. — Minek álmodozzam színház tervezésről, mikor olyan ritkán adódik ilyen feladat? Sokkal inkább érdemes azon gondolkodni, hogy a mostani — kicsit bizony korlátozott —■ lehetőségek között, hogy teremthet az ember korszerűt. Közbevetem, hogy a házgyári körülmények vajmi kevés lehetőséget biztosítanak az alkotó fantáziának. Ezzel csak félig-meddig ért egyet. — tervező fantáziára mindig szükség van — mondja. Egyébként az a tapasztalatom, hogy nekünk, magyaroknak nem kell szégyenkeznünk. Bár sokkal több gondot fordíthatnánk például a homlokzati burkolatok anyagára, s persze még sok minden másra is. Egyelőre az a fontos, hogy a lakásaink — ha nem is luxuslakások —■ az alapvető igényeket már kielégítik. Bizonya-' ra javul az építőipar termelési háttere, s „javulunk” mi is. Szakonyi Adriennek az ÉSZAKTERV. első munkahelye. Mostani kitüntetésén még kollégáival osztozik, de már önálló munka is (az avasi intézményközpont) vall felkészültségéről, szakmaszeretetéről. Hogy mit jelent neki a város? Amit egy tősgyökeres miskolcinak jelenthet. Hét gyerek a fürdőszobában — Amíg élek, ezt az évet nem felejtjük el. Az árvíz napján ugyanúgy mentem dolgozni, mint máskor. Mire hazaérkeztem, szinte semmink se volt... Kótai László segédmunkás. — Akkor, akkor azt hittük, hogy mindennek vége. Csak állt az ember az iszonyatban. Az iskolában néhány matrac volt az otthonunk. Most az Avas-délen kaptunk lakást. Hét gyerekem van, abból öt iskolás. A magam erejéből nagyon soká tudtam volna kiverekedni magam onnan. Ez az igazság. Olyan is volt, aki irigykedett, pedig így se könnyű. Drágább ez. Holmink is alig maradt. A vállalat segített, meg a tanács is adott valamennyi segélyt. Most karácsonyra már vásárolgatunk. .. — Milyen az új lákás ? — Látná a hét gyereket ott a fürdőszobában ... Szépen fénylik, ha ezüst is Valiig érő szőke haja kivirított a sötétruhás sorok közül. Azért is, mert rajta kívül viszonylag kevés fiatal ember kapta meg a Misfcolcért Társadalmi Munka Érmet. A társadalmi munkások között, úgy látszik, több a deresedő halántékú, ősz hajú ember, mint az ifjú. Vagy talán túl sokáig kell várni az elismerésre? Kovács István, a BÁÉV 23 éves villany- szerelője nem latolgatja ezt. ő egyszerűen boldog. Életében most kapott először személyre szóló kitüntetést. És ha ezüst is az érem, neki nagyon szépen fénylik. Annyit azért megjegyez, hogy van arany is, aranykoszorús szocialista brigádban dolgozik. — Hogy mit honorált a tanács ezzel a jutalommal? Talán azt, hogy a Júnó-szálló befejező munkálatainál tisztességesen „ráhajtottunk”. Minden miskolci tudja, hogy sokat késett ez az építkezés. Amennyit tudtunk, behoztunk a lemaradásból. Nem néztük, mikor kezdődik és mikor végződik a műszak. Jószívvel vállaltuk a túlórát is, mert aki a szakmáját szereti, az szívesen vesz részt ilyen „vizsgáztató” munkában. Én nem panaszkodhatom. Ott voltunk a brigáddal a sportcsarnok és a megyei könyvtár építkezésénél is. Kovács István büszke arra, hogy építőmunkás. Nem veszi magára az építőiparnak címzett sok-sok kritikát, akkor sem, ha ezekben szerinte is sok az igazság. Ügy tartja, hogy a BAÉV-nél, éppúgy mint más vállalatoknál, vannak igen rendes, szakmájukat művészi följön végző emberek és vannak olyanok, akiknek édesmindegy, miért veszik, fel a pénzt. Fiatal h'ázas, egy gyerekkel, lakásra vár és most alapozza meg az életét. Távolról sem mindegy tehát, milyen vastag a boríték. Mégis megveti azokat, akik a nagyobb bért lelkiismeretlen munkával igyekeznek elérni. Azokhoz sem csatlakozik, akik minden szabad idejüket maszekolással töltik. Ö azért sem sajnált néhány délutánt átdol-' gozni, hogy az avasi jubileumi óvoda a vállalt határidőre elkészüljön. Igyekezne haza a kitüntetéssel — lássa az asszony is —, de még nem lehet. — Van egy kis melónk a srácokkal. Padlásklubot csinálunk magunknak. Ott szeretnénk tölteni a Mikulás-estét. A fényorgonát én fabrikáltam. Ilyet csak a tévében lát- »at... Tanácstag Tapolcán Mi történt a „szűzbeszéd” óta? Pontosan egy évvel ezelőtt beszélgettem utoljára Vali- sek Márta tanácstaggal. Egy tanácsülés után szőttük tovább az interpellációjában megfogalmazott gondolatokat. Nagy tapsot kapott és egyhangúlag mellé állt a tanácsi testület. Kipirult arcáról leolvashattam: boldog, hogy első felszólalása — „szűzbeszéde” — sikert hozott és megjavítják végre a tapolcai iskola fűtését. — MI történt azóta? — Egymillió forintot kapott az iskola a fűtőberendezések korszerűsítésére. Sikerült megértetni az illetékesekkel, hogy ha már az iskola udvara alatt húzódik keresztül a gázvezeték, akkor balgaság lenne hagyományos módszerrel fűteni. A TIGÁZ soronkívül vállalta a szerelési munkát és rekordidő alatt készítették el az új kazánokat is. Befejezettnek mégsem nevezhetem az ügyet, hiszen a fűtés teljes korszerűsítéséhez szükséges tervek még hiányoznak. Először szeptember 15- re igazolta vissza a munkát a megyei tervező vállalat, később azonban módosítottak: csak márciusra tudják megcsinálni. Ráadásul az eredetinél több mint 40 ezer forinttal magasabb összegért. Ha nem sikerül jobb belátásra bírni a tervezőket, akkor félő, * hogy tavasszal majd nem találunk kivitelezőt. — Most hidegben ücsörögnek a kisiskolások? — Szerencsére nem. A legszükségesebb javításokat megfelelő időben elvégezték: például kicserélték a radiátorokat. De azért nem vagyok elégedett. — Csak ilyen félsikert hozott az idei év a tanácstagnak? — Tudok jót is mondani. A tapolcai óvoda kapott 100 ezer forintot, de ennek a többszörösét éri az idei évben elvégzett korszerűsítés. A cementgyáriak siettek segítségünkre, kerítést építettek, játékokat készítettek, rendezték az udvart. — Társadalmi munkában nem volt hiány az idén Tapolcán. — Igen, sok száz órát dolgoztak a diákok, munkások a parkerdőnek kijelölt részeken. Sétányt építettek, rönk-bútorokat helyeztek el és ácsoltak egy csinos falúdat. — Mérlegre téve jót is, rosszat is, elégedett az idei évvel mint tanácstag és mint lelkes tapolcai lokálpatrióta? — Is-is. Az biztos, hogy dr. Tamás Elvirával, tanácstag társammal együtt, lesz miért hadakoznunk jövőre is. Megépült végre az élelmiszerbolt, de valamilyen csatornázási probléma miatt késik az átadása. És késik mindmáig az illetékesek határozott fellépése a különféle maszek pavilonok, bodegák megszüntetése érdekében. Azt mondják, szükség van rájuk. Mi viszont — választóink véleményének ismeretében — úgy véljük, hogy a kereskedelmi ellátás korszerűbb módszerei illenének a nemzetközi hírű üdülőhelyhez. (Balla. Demeter felvétele) Yárosszépííők A város felszabadulásának jubileumára végzett társadalmi munkát ezekben a napokban összesítik a tanácson. Az eddig befutott adatok szerint körülbelül 24 millió forint értékű társadalmi munkát áldoztak a város építésére, szépítésére Miskolc dolgozói. Egyebek között több mint 30 ezer facsemetét ültettek el. „Ilyen jó évem már régen volt” G O Öreg ember — bottal Tavasztól őszig gyakran feltűnik a Szentpéteri kapu parkjaiban. A bal karján viselt szalag elárulja; nem sétálgat, hanem szolgálatát teljesíti. Görbe botja azonban nem csupán tisztjének jelzésére, vásott suhancok riasztására szolgál. Jani bácsinak akkor is szüksége van rá, ha át akar menni a szoba egyik sarkából a másikba. Pál János í)2 éves. Tisztes kor, különösen ha -tíz ember fizikai erejét nemcsak az 'évek rontották. ■ ■ —> Cseljabinszk közelében vágott belénk' a srapnel. Moszkvában kezeltek néhány hónapig, kiszedték a szilánkokat a fejemből meg a vállaltiból. Tisztességesen összeíoldoztak, de ősszel, amikor hidegre fordul az idő úgy érzem, mozog a csontomban a vas. Lehet, hogy, nem is hagytak bennem szilánkot, mégis úgy érzem, mozog. , Pál Janos, a Vörös Hadsereg egykori katonája 1919 óta gyakran idézte az emlékeit. Most azonban különös oka van a visszapillantásnak. Levelet kapott a Munkásmozgalmi és a Hadtörténeti Múzeumtól. Azt kérték tőle, írja le emlékeit. Ha maradt valami dokumentuma, akkor küldje el azt is. — Három napig fúrt írtam. Nehezen megy már az én koromban a betűvfetés. Hogy őszinte legyek, nagyon köny- nyen nem ment soha, mert a négy elemit is úgy jártam ki annak idején, hogy ha szüksége volt az uraságnak olcsó munkásra, akkor vitte a tanító úr az egész iskolát. — Dokumentumot, sajnos nem tudtam küldeni' az elvtársaknak. Nincs. Amikor jöttünk visszafelé kilencszáz- húszban a transzporttal, megszállta a katonaság a szerelvényt a magyar határon. Akiről kiderült, hogy harcolt a Vörös Hadseregben azt már vitték is. örültünk, ha megszabadulhattunk a papíroktól. Én még mindig maródi voltam, feküdtem a vagonban. Egyik pajtásom vette el tőlem és dugta el valahol a dokumentumokat. De azért „megbízhatatlan” maradtam én a múlt rendszerben végig. A háromoidalos levélben Janos bácsi megírta azt is, hogy a hadifogoly-táborból Zalka Mátéék szavára állt be a Vörös Hadseregbe. Amíg meg nem sebesült, harcolt a fehérek ellen. Megírta azt is, hogy sok-sok év után 1970-ben kitüntetést kapott: a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Harci Érdemrendet adományozta neki. Kevés dolog történik egy 82 éves emberrel, ám Jani bácsi számára az 1974-es év mégis jelentős eseményeket hozott. Lakást kapott a Szentpéteri kapui toronyházban, és ezzel — mint mondja — ismét a maga ura lehet. Nem kell együtt szorongania a fiatalokkal Nem mond rosszat a lanvára. de úgy érezte, hogy felesleges a lakásukban. Most egyedül van — néhány évvel ezelőtt megözvegyült — és ha kevés is a nyugdíja, a lánya támogatásával tisztességesen niegél. Megélne anélkül az 500 forint nélkül, amit a parkőrködésért kap. de nem tud munka nélkül maradni. ■ ■ A lakás és a levél. Mindkettő nagy dolog, főleg na az ember már 82 éves és néha hajlamos azt hinni, hogy felesleges. Ilyen jó évem már regen volt... BÉKÉS DEZSU
