Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-06 / 261. szám
Hogy ajánlhassák... Munkások a múzeumban A csoport lassan haladt teremről teremre. Többségük a fiatal régósznő köré gyűlve hallgatta a részletes, pontos magyarázatot, többen lemaradtak, jegyzeteltek, flitka lelkiismeretes múzeumbarátok voltak a délelőtti séta résztvevői. Nem véletlenül, mert otthon el kellett mondaniuk, hogy mit láttak. Jól megnézték, hogy jól ajánlhassák. A borsodi, mis- í. ölei nagyüzemek képviselői később azt mondták: köszönjük a meghívást, élmény volt, gratulálunk. És mindenki c,-tette. hogy mire gondolt a Herman Ottó Múzeum igazga- tjja. amikor azt mondta: a vezetők, a meghívott vendégek. ( kik ezrek nevében jöttek el, segítsenek; „hozzák divatba” a múzeumlátogatást. Szovjet filmek fesztiválja MONOLÓG •#- Jelenet a Monológ című filmből. A beszélgetésből feljegyezte.n nehány gondolatot. Ke- : ;:.ii kell az együttműködés útjait. A part közművelődési hatarozatanak legfontosabb jellemzője, hogy munkáscent- r'.kus. Mit tudunk annak a v déknek a múltjáról, amelynek a jelenében élünk és a jövőjéért dolgozunk? Az új, állandó kiállítás megtekintésével eltöltött délelőtti! megkezdődött a múzeum es a nagyüzemek között egy beszélgetés. Ha tovább fűzik . a szót, az ismerkedést a megismerés követheti. Valamennyi megállapítást hosszasan elemezhetnénk. Mindenki kincse A Herman Ottó Múzeum tíz évig nyitva tartó állandó kiállítása mellett néhány hónaponként változó időszaki bemutatók sorával várja a látogatók tömegeit. Szó szerint, mert az itt felhalmozott értekek, a rendkívül gazdag helytörténeti, néprajzi anyag mindenki kincse. Azon vannak. hogy mindenki meg is ismerje, es eféle a legjobb úton indultak el. Nem ez, a Múzeumi Hónap egyik programjaként szervezett beszélgetés volt az első lépés. A múzeum munkatársai és a jelenlevők is emlékeztek korábbi hasznos együttműködésre. Gyakoriak a Rudabá- r.yai Érc- és Ásványbányászati Muzeum, az LKM ipartörténeti múzeuma közötti szakmai találkozások, a Borsodi Szénbányák Vállalat, de a többi üzem is segített ösz- s aállítani az állandó kiállítás jelenkori termében látható anyagot. A jövő év közepétől tervezett kiallítássso- rözat temaja az eszak-ma- gvarorszagi ipar története, fejlődésének megmutatása lasz; ha soha máskor, de ez- ú.ial találkozik üzem és múzeum. kihelyezett ’ kiállítások Említették a Lenin Kohászati Művek vendégházában az éppen ezekben a napoklúolai hét A 40. számú Általános Iskola egész hetes rendezvény- sorozattal köszönti Miskolc felszabadulásának 30. évfordulóját. Az esemény november hetedikén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját ünneplő csapatgyűléssel kezdődik, a továbbiakban pedig nyílt tanítási órák lesznek az alsó és felső tagozatokban, kisdobos- és úttörőfoglal'kozások, könyvtári és sportbemutató szerepel a programban. Az iskolai hét a gyerekek ünnepe, de szívesen várják az érdeklődőket, meghívottakat, főként pedig a szülőket; kitűnő alkalom. hogy az iskola belső életevei ismerkedjenek. ban Ayíló Kohász-galériát, melynek kiállításaihoz a Miskolci Galéria és Képtár kölcsönöz anyagot. Mód van ró, hogy ezután (a képiár a múzeum egyik osztálya) máshol is folyamatosan, rendszeresen legyenek olyan kiállítások, amelyeket a múzeum gazdag raktárainak anyagából állítanak össze. De örömmel veszik. ha bármelyik nagyüzem szocialista brigádjai patronálják a múzeum egy-egy osztályát, ha csoportosan felkeresik a bemutatókat. Az intézmény fiatal munkatársai pedig szívesen kalauzolják a vendégeket és hívásra „házhoz mennek”. * Nem általánosságok, hanem praktikus ötletek. Hasonlóitat remélnek a további beszélgetésektől is. Olyanokat, amelyek tízes-húszas csoportokkal, vagyis az egyes emberekkel, végül pedig ezrekkel ismertetik meg szőkébb hazánk történeti emlékeit. Segítenek megismerni, vagy újra felfedezni a város egyik legjelentősebb közművelődési intézményét. Ahogy a múzeum igazgatója mondta: nem akarnak kampányt indítani, csodára sem vár senki. Csak azt szeretnék, ha egyszer-egyszer a múzeum lenne a vasárnapi séta célja, ha egy szabad szombaton a család ezt a programot választana. (makai) Politikai könyvnapok Az idén 13; alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyvkiadó a téli politikai könyvnapokat. A rendezvénysorozat országos megnyitójára hétfőn Zalaegerszegen került sor. Megyénkben a megnyitót november 13-án Sajószentpéteren, az üveggyárban tartják, ahol Bialis József, a Miskolc járási Partbizottság első titkára mond ünnepi beszédet. A könyvnapok városi megnyitóját ugyanezen a napon 14 órakqr a MÁV Művelődési Otthonban rendezik, ahol dr. Pásztor Pál, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetője mond ünnepi beszédet, majd Máltái László, a MÁV Miskolci Igazgatósága pártbizottságának titkára nyitja meg a városi eseménysorozatot. A Kossuth Könyvkiadó a politikai könyvnapokra lö könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legnagyobb érdeklődést minden bizonnyal a Világpolitikai Kislexikon váltja majd ki. A Fáklya új száma A Szovjet—Magyar baráti Társaság színes folyóiratának legújabb száma érdekes cikkekben, riportokban emlékezik vissza 1917. októberének világtörténelmi jelentőségű eseményeire. Közli Pavei Sarikov „Korok eleven kapcsolata” című cikkét. Az író Leninnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom második évfordulójára írt „Gazdaság és politika a pro- ietárdiktaiúi- korszakában” című cikkével foglalkozik, s rámutat arra: a lenini gondolatok évtizedek múltán sem veszítették el időszerűségüket. pontosan eligazítanak bennünket a jelenkor bonyolult és gyakran ellentmondásos társadalmi életében. V A debreceni hadműveletekről szól u „Magyarországért harcoltak” című riportsorozat legújabb részlete. A Fáklya egy sor érdekes tudományos cikket tesz közzé. Beszámol „Három dimenzió” címmel a holográfiái készülék alkalmazásának új területeiről, s a moszkvai rádiótechnika, elektronikai és automatizálási főiskola leg- újab kutatási eredményeiről. Az olvasók megismerkedhetnek a világ legnagyob légi- társasága. a szovjet Aeroflot stwardess-ríövendekeinek tanulmányaival. Novembereink immár hagyományosan visszatérő szép ünnepe a szovjet filmek feszti- válja, amelynek kezdete ebben az évben egybeesik a forradalom évfordulójának napjával. Amikor a történelmi fordulatot jelentő Nagy Októberre emlékezünk, mozijaink vásznán megjelennek az új szovjet filmek — a Nagyezsda, a Monológ, a Halló, itt Iván cár! —, s a felújított és újra műsorra tűzött művek. Az ünnep filmjei közül most a Monológ címűről szólunk. Egy idős professzor, Szre- tyenszkij biokémikus gazdag életének egyik jelentős epizódja elevenedik meg előttünk a Lenfilm Stúdióban készült. Hja Averbah rendezte filmben. A rendező még viszonylag fiatal a pályán, ez a harmadik alkotása. A forgatókönyv írójának neve már ismerősebben cseng: Jev- genyij Gabrilovics, a Ma- senvka, a Lenin Lengyelországban és a nagyon sok vitát kiváltott, nálünk éppen Rohamosan növekszik hazánkban a szovjet komolyzenei lemezek népszerűsége: 1972- ben 1 100 000 forintért, 1973- ban 2 100 000 forintért vásároltak Melódia-lemezeket, Az idei vásárlások értéke — jóllehet a legforgalmasabb időszak még hátra van — máris túllépte a tavalyit. A kereslet növekedésében nem kis szerep>e van az évről évre megrendezett hat éve bemutatott Kortársaink társalkotója. E legutóbbiként említett filmje alapján Gabrilovicstól a jelen problémái iránt érzékeny művet várunk. A Monológ ezt a várakozást ki is elégíti. Szrétyenszkij professzor köztiszteletben és közmegbecsülésben élte . le életét. Mégis magányos ember. Egyedül él, egyetlen lánya régen elkerült a szülői háztól, idős házvezetőnője kevés otthonosságod tud biztosítani számára. S lassan a munkája iránti érdeklődése is csökken, kevesebb benne a kutató kedv, a lendület, már-már attól tart, hogy beszürkül, elhivatalnokosodik. Egyre inkább érzi a magányt, az emberektől való elszigetelődést. Lánya élete is nyugtalanítja, annak házasélete zavaros, kiegyensúlyozatlan, s végül az unoka neveltetése is a szovjet hanglemezheteknek. Tegnap a Vörömarty téri kultúrpalotában Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója sajtótájékoztatón mutatta be az idei szovjet hanglemezhetek újdonságait. November 30-ig az ország több mint 300 hang- lemezboltjában mintegy félezer szovjet műből válogathatnak a komolyzene hívei. professzor gondja lesz. Az évek továbbra is lassan, szinte lényeges esemény nélkül telnek egészen addig, amíg a már felserdült kisunoka, Nyina születésnapján egy fiatalember bekopog Szre- tyenszkij lakásába. E fiatalember — Kotyikov — megjelenése döntő fordulatot hoz: a sodró modorú fiú a professzor egy korábbi tanulmánya olvasása közben felfedezett egy olyan hipotézist, amely ma már 'reális közelségbe került, még akkor is, hd Szretyenjzkij már nem kíván is azzal 'foglalkozni. A fiú lendülete magával ragadja az idős tudóst, magányossága szinte varázsszóra szertefoszlik, már-már beszürkülássel fenyegető közönye a múlté lesz, újra nagy kedvvel lát a kutatásokhoz, s vállalja a kemény harcot is munkájáért. Magánélete azon'pan továbbra is gondokkal terhes. Tulajdonképpen egyetlen óriási szerep körül bonyolódik minden. A professzort alakító Mihail Gluzszkij kitűnően jeleníti meg azt a szovjet értelmiségit, akinek van ereje a több éves, sőt évtizedes visszahúzódásból visszatérni, újra a harcot, a küzdést vállalni. Ugyanakkor szinte tehetetlen, ha magánéletében, saját háza körül, közvetlen környezetében kellene valamit rendbehozni, akár távolba szakadt lánya félresiklot-t életében, akár unokája lelkében. E kiemelés nem jelenti a többi szerep kisebbrendűségét, valamennyi jó jellemrajz. A rendező legnagyobb érdeme, hogy hiteles légkört tud megéreztetni a nézővel, őszintén tár fel emberi sorsokat, s mégsem azt tükrözi műve, hogy végzetes a szovjet tudós magánya, hanem éppen azt az erőt mutatja meg, amely képessé teszi az újrakezdésre és küzdésre még akkor is. ha magányosnak érzi magát. (—k —s) Ki nyer ma? J — Miskolcon Pénteken a Déli Krónika után városunkból hangzik a jól ismert szignál után a kérdés: „Ki nyer ma?”. A Magyar Rádió ezen a napon az Aranycsillag eszpresszóból közvetíti a zenés fejtörő játékot, amelyet Antal Imre vezet. A jelentkezők között sorsolás dönti el, ki lesz az a játékos, aki válaszolhat a négy kérdésre, s aki helyes válaszok esetén 300 forintos betétkönyvet nyerhet. Ugyancsak sorsolással döntik el a tartalék játékos személyét, aki szerencsés esetben értékes hanglemez birtokosa lehet. sfc Kiállítás a Rónaiban. (Broczkó felv.) Ha már elköteleztem A hatalmas előadóterem ajtaja nyitva, szívesen figyelném az előadást (lehet, hogy még értenék is egyet, s mást), de csak hangfoszlányok szűrődnek ki. Az előadás szent dolog a Nehézipari Műszaki Egyetemen, zavarni tilos; jó félórát ácsoroghatok. Unalmamban olvasom az előcsarnok feliratait: „A teremben és az ajtó előterében (öt méter) szigorúan tilos a dohányzás.” Kicsit odébb a hirdetőtábla: „Vacsorajegy eladó! E7 611-es szoba. Ha lehet 19—20 óra között gyere.” Továbbá: „Egy sötétkék sálat elhagytam, kérem a becsületes megtalálót, stb., stb.” S meg valami: „Aki két héttel ezelőtt egy női esernyőt hagyott el, s úgy gondolja, hogy szüksége van még rá..:”, és így tovább, és így tovább. Megfordulok a ruhatár felé. A pult előtt több mint száz pár gumicsizma sorakozik. Az egyetemi hallgatók most fejezték be. az őszi mezőgazdasági munkákat. ..Ruhatar” — olvasom a kis fekete üvegtábla aranybetűit. Majd hatalmas papíron a kis tábla mellett ugyan- ■ ezt. Amit a buzgó ruhatáros még meg is toldott imigyen: A ruhatári rendet mindenki saját érdekében tartsa, be. Nyitva 7-töl 20 óráig, szombaton 7-löl 16 óráig. Az utóbbiak azt bizonyítják, hogy hosszú műszak van itt. Mikor vége az előadásnak, s egymás mellé beülünk a padba, Branyiczki István is ezt magyarázza. Reggel hatkor kel — a Kilián lakótelepről utazik az egyetemre — és egy-két nap kivételével délután 4—5 óránál nemigen kerül hamarabb haza. Úgy gondoltam, hogy Branyipzkit azonnal felismerem, hiszen az elsőéves hallgatók 19 vagy legfeljebb 20 évesek, az „én emberem” pedig 25—28 lehet. De bizony tévedtem; Branyiczki István nem ri ki az egyetemisták közül sem azzal, hogy idősebbnek lünik tőlük, sem öltözködésben, semmiben. Pedig mikor ezek a fiúk és lányok meg a gimnázium padjait koptatlak, sőt el sem kezdték a középiskolát, akkor ő már esztergályosként dolgozott a DlGÉP-ben. Dolgozott volna továbbra is — hiszen megbecsült tagja volt a brigádnak, KISZ-tilkár és párttag •—, ha nem adatik az új lehetőség: szakmunkások is jelentkezhetnek egyetemi előkészítőre. Gyorsan csinálunk egy rövid statisztikai. Az országban 205 szakmunkás választatott lei. Az egyetemi előkészítőn 185-en vettek részt, a felvétel közülük 16-nak nem sikerült. Negyvenhetén, vagy negyvennyolcán egyetemre kerültek, a többiek főiskolára. A számok azt bizonyítják, hogy már az üzemek helyesen választottak, válogattak. Branyiczki István azonban nem eny- nyire optimista, s a társai is — mint az egyetem tanulmányi osztályán már magam... eíőbö hallottuk — letörnek kicsit olykor-olykor. Most derül ki, hogy nemcsak matematikából, meg fizikából, hanem ábrázolóból és kémiából is jó lett volna alaposabban felkészülni. S persze tanulni kell az oroszt és pótolni, pótolni mindazt, amit a többiek kényelmes körülmények között elsajátíthattak a középiskolában. Igaz, a fiatalok azt mondják, nincs annál jobb dolog, mintha valaki csaknem teljes fizetéssel (a szakmunkásból lett egyetemisták bérük 90 százalékát kapjál:) tanulhat. Persze a család egy főre jutó átlagbére igy sem sokkal több, mint egy jobb ösztöndíj. Meg aztán ismét bele kell jönni a tanulásba, őszintén megmondom — sóhajtja Branyiczki István —. hogy időnként megkérdezzük egymástól: ha megegyszer kellene kezdeni. elkezdenénk-e ... De hát tartjuk, hajtjuk egymást. Veszíteni való nincs, mert ha nem menne az egyetem (bizony, bizony most következnek matekból meg ábrázolóból a zárthelyik), akkor bármikor visszamehetek az üzembe. Csakhogy, van az emberben tartás is. Meg aztán eszembe jut, milyen büszkén mondogatták a brigádban az öregek, hogy a mi fiunk az bizony mérnök lesz. Szóval, ha már elköteleztem magam ... Nincs mese, csinálni kell! (gyarmati) Melódia-lemezek
