Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-04 / 259. szám
A művészeiért s Tokajért... Reflexiók, tanulságok Vendégjáték után Vidéki városoknak ritkán adatik meg (legalábbis Magyarországon), hogy világhírű együtteseket lássanak vendégül. Sajnos nem hízeleghetünk magunknak azzal, hogy ismertük már korábban is a leningrádi Gorkij Színházat; de tudtuk, mit várhatunk, mit kaphatunk a Miskolcra is ellátogató együttestől. Furcsa és ellentmondásos dolog, hogy míg Nvugat-Európa nagyvárosaiban hatalmas tábora van ennek a színháznak, s persze a magyar fővárosban is, addig a miskolci közönséget most kellett meghódítani. (Más dolog, hogy a színháznak — akár világhírű, akár nem, estéről estére meg kell küzdenie a közönség elismeréséért.) Valahogy úgy vagyunk ezzel a vendégjátékkal, mint mikor valaki kap egy gyűrűt, amit természetes gesztussal húz az ujjára. s csak később veszi észre, hogy a foglalatban csillogó valami briliáns. Érdekes, hogy külföldi turnéján a színház — melynek jelentős érdemei vannak az orosz klasszikusok korszerű színrevitelében — két kis nemzet drámáját mutatta be. (A Viharos alkonyat előadásáról, amit a pesti közönség láthatott, majd később ...) A gazdag repertoárból nagyon is alapos megfontolás után választotta Tovsztonogov, a színház főrendezője éppen ezt a két művet. A színháznak tudniillik alapvető célkitűzései közé tartozik a nemzeti drámák felkarolása, s a szovjet színházművészet ezekkel való gazdagítása. Nem nehéz kitalálni, hogy a Hanuma című grúz zenés játék bemutatásával a főrendező annak a népnek akart adózni, melynek körében ifjúságát és pályakezdő éveit töltötte, s mely gazdag hagyományaival, ősi kultúrájával megtermékenyítette Tovsztonogov művészetét is. A Hanuma — pantomim-betétjeivel, s a grúz folklórból táplálkozó gesztusrendszerével — jóvak izgalmasabb volt annál, mint amit a mű meséje sejtetett. Az előadás példája annak, hogyan teremthet a színház újjá egy sajátos világot, s miként hordozhat korszerű fomában egyetemes igazságokat egy XIX. században fogant történet. S itt szólunk a Tovszto- nogov-műhelyről is, melyből csak míves figurák s produktumok kerülnek ki. Ismeretes, hogy a legmélyebb elemző munkával, az artisták gyakorló szorgalmával és precizitásával készülnek a Gorkij Színház produkciói. A tehetség a mesterségnek olyan a1 após ismeretével párosul, r.ni nálunk bámulatot kelt. ' ilágos. hogy csak ez az út ■ rzethet el az igényes, tiszta eszmeiságű színházművé- tethez. Jó érzés volt látni, rogy a leningrádi együttes mennyire fellelkesítette a mi színészeinket, rendezőinket is. S most nézzük a másik bemutatót.! Tovsztonögov rendkívül nagyra becsüli Örkény Istvánt. (Ezt sajtótájékoztaUíszelőadís A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei és Miskolc , városi Bizottsága, Borsod megye és Miskolc város Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulóját ünnepelve november 6-án, szerdán 18 órakor díszelőadást rendez. Ünnepi köszöntőt Sallós Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója mond, majd városunk művészeti együttesei és hivatásos művészei mutatkoznak be alkalmi műsorukkal a színházban. jjc Jelenet a Tátikból. Mariska: M. A.' Prizvan-Szokolova és Tót: J. A. Lebegyev tókon soha nem mulasztja el megjegyezni.) A Tóték előadásából az is kiderült, hogy miért. Mert nagyon kevesen fogalmazták meg hasonló módon az erőszak elembertele- nítő drilljét. Tovsztonogov őrnagya nem magyar tiszt (nem is egészen német, még ha az egyenruhája erre emlékeztet, akkor sem), hanem fasiszta. Egy olyan eszme prófétája és persze rabja is, aki az abszurditásig képes manipulálni környezetét. A rendező a sokkolásig elmegy a dobozolással. Fasiszta regimentek masírozását véljük hallani a vágógép csattogása közben. A kés nem vág, (nem okos és értelmes eszköz), hanem lesújt. Üjra és újra felemelkedik és nem hasítva, metszve, hanem roncsolva vágódik bele az anyagba. A dobozolok pedig bábok; értelem és akarat nélkül végzik a motorikus cselekvést. S mikor összeroskadnak, reflexeik akkor is ‘tovább élnek; kezük (immár öntudatlanul) a besulykolt mozdulat szerint jár. Sokkal több ez, mint egy biológiai törvényszerűség felismerése. Tovsztonogov arra figyelmeztet bennünket, hogy a fasizmus által belénk vert szörnyűségek bizonyos reflexekben tovább élnek, élhetnek az emberiségben. A Viharos aHíonyatotr mi nem láttuk, de tudjuk, hogy Rahmanov művét átdolgozta a színház. — Helyenként elavultnak találtuk — mondta Tovsztonogov. Mi is, csak mi nem mertünk hozzányúlni. Ismét egy tanulság: tabukat, dogmákat nem fogadhat el a szocialista színház. (gyarmati) a szaKKozi mint a gimnazista Az oktatáspolitikai elhatározásoknak megfelelően megváltozott a gimnáziumok és a szakközépiskolák tanulóinak aránya. Jelenleg a fiatalok nagyobb része — 53.2 százaléka — jár a szakközépiskolák első osztályába, míg a gimnáziumokba 46,8 százalékuk iratkozott be. Jellemző, hogy 1970-ig minden esztendőben a gimnáziumokban kezdték meg többen tanulmányaikat, és a szakközépiskolákban kevesebben. Azóta évről évre apad a gimnazisták aránya a szakközépiskolások javára. Mindez nemcsak az oktatáspolitikai céloknak felel meg, hanem a diákok érdeklődésének is: a gimnáziumokban még a szükségesnél is kevesebben jelentkeztek — ,40.6 százalékos arányban — míg a szakközépiskolákba a túljelentkezés változatlan volt, a középiskolákban továbbtanulni szándékozó diákok 59,4 százaléka ebbe az iskolatípusba adta be jelentkezési kérelmét. 20 millió külföldi tanul oroszul Űj, 10 hónapos tanfolyam nyílt meg a külföldi orosz nyelvtanárok számára Moszkvában, a Népek Barátsága Házában. Az évente megrendezett tanfolyamok megszervezését az tette szükségessé, hogy külföldön egyre jobban nő az érdeklődés az orosz nyelv iránt. A legutóbbi adatok szerint több mint 80 államban 20. millió ember tanul oroszul. Moszkvában nemrég nyílt meg a Puskin Orosz Nyelvintézet, amely tan terveket dolgoz ki, tankönyveket állít össze, diafilmeket és más tansegédeszközöket készít az oroszul tanuló külföldiek számára. Sok országba rendszeresen küldik az Orosz nyelv című folyóiratot. Miskolci töríénelkék ON A minap olvastam a miskolci Széchenyi utca és Kossuth Lajos utca sarkán csúfol- kodó telek újpbb beépítési tervéről. Próbálom felidézni, mik is voltak itt hajdan. Va-. lantikor volt közvetlenül a Kossuth Szálló mellett egy műszerészmühely. A másik sarkon meg ott állt az úgynevezett Lengyel-ház, sarkán az étteremmel, amely valamikor Borsvezér söröző, a felszabadulást kővetően pedig Székeinkért volt. (Még rágondolni is jó, hogy a negyvenes évek végén mennyi újságíró, színész érkezett ide abonensként, s ebédért, vacsoráért mindössze 2.60-at kellett fizetni.) Később itt volt a Béke étterem. Aztán volt még ezen az utcarészen egy villamossági szaküzlet, egy virágbolt, egy szűcsüzlet, egy nagy textilbolt. A szűcsüzlet kirakatában volt kitéve sok évtizeddel ezelőtt az az érettségi tabló, amelyből a járókelők megtudhatták, hogy a nyolcadik gimnázium vége felé járok. Később, mint igen sokan emlékeznek, egy illatszerbolt, virágbolt, egy Patyolat-felvevőhely, meg egy papírüzlet volt ezen a soron. És ott volt a Kori. a haj dani nagymúltú Rábel cukrászda. Élt majdnem 150 évet. Olvastam róla, hogy esetleg valahol visz- szaállítják, műemlék jellegű cseresznyefa biltorzatát hasznosítják. Eszembe jutott néhány apró történet, néhány törzsvendég az utolsó évekből. Három jóbarát gyakran időzött itt: Bán- hidy Jóska bácsi, az öreg színművész, Pászti Tibor, a színház operatársulatának volt tagja. Arday Aladár, akiről talán nem is kell elmondani, ki volt, mi volt a színháznál. Egy rövid esztendő alatt haltak meg mindhárman. Jóska bácsi 85, Pászti Tibi 57, Arday Aladár 48 éves volt. Egyszer nem ízlett a kávé Jóska bácsinak. Kért egy üres poharat, s megkérte Pászti Tibort, menjen át a szemközi csemegeboltba, s hozzon onnan neki egy jó kávét. Ezt más vendég aligha merte volna megtenni. De Jóska bácsi any- nyira törzsvendégnek számított, hogy bizonyos különleges jogai voltak. Nem is mert senki illetéktelenül az asztalához ülni. De aki egyszer odaült, nem is kívánkozott máshová. Több mint hatvan esztendei színészpálya anekdotái keringtek állandóan az asztal fölött, s ha az újságírónak a színházból valakivel dolga volt, csak itt kellett keresni. Csakúgy, mint a képzőművészeket, vagy a nemreg elhunyt Komáromy Jóska bácsit, a múzeum igazgatóját, igen sokszor a lyukasórás pedagógusokat, mert ez az egykor szeszmentes cukrászda szinte klubszerűén nyújtott helyet a csendes beszélgetésre vágyó embereknek. Vaskos kötetet töltenének meg az apró kis esetek, sztorik, amelyek a nagymúltú cukrászda 150 évétől, de különösképpen az utolsó évtizedétől elválaszthatatlanok. Most csak egyet említek. Vagy tizenöt évvel ezelőtt, amikor tűzzel-vassal szorgalmazták, hogy a magyar ember Almuskát igyon, a Roriban is kitettek néhány üveggel a pultra. Egyszer Horváth Kálmán bácsi, akit ma is a pincérek mintaképének állíthatok, odajött az asztalunkhoz felvenni a rendelést. Mondtam, hogy kérek egy almuskát. Gépiesen rábólintotta az igent, elindult, hogy kihozza a rendelést. Néhány lépés után meg- ullt, fejét csóválva visszajött: — Elnézést, szerkesztő úr, ilyen még nem fordult velem elő. Nem értettem pontosan a rendelést. Tessék elképzelni, azt halluci- náltam, mintha almuskát tetszett volna kérni!? Az almuska megbukott. Senki se sajnálja. De a Rorit igen! BENEDEK MIKLÓS Tenkács Tibor kiállítása Október 26-án, szombaton délután 5 órakor nyitották meg Budapesten az Ajtósi Dürer sor 15. sz. alatti I. István Gimnáziumban Tenkács Tibor Tokajban élő festőművész-tanár kiállítását. A megnyitóbeszédet Varga Ga- borné, az országgyűlés alel- nöke, a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese tartotta. „Magyarországon tízezer kiállítóművész van, így csaknem minden napra jut egy- egy kiállítás. Az sem szokatlan, hogy vidéki művészek a fővárosban mutassák be alkotásaikat. Viszont, ha ez a művész visszatér szülővárosába, egykori iskolájába, ez még racionális korunkban is megható.” így kezdte Varga Gáborné meleg hangú, baráti megnyitóját. S valóban! Kortársak, iskolatársak, barátok szorongatták a művésztanár, Tenkács Tibor kezét, gratuláltak 'képeihez. Megható volt az is, amikor Tokaj szülötte a Budapesten élő, dolgozó Záborszky István vezette országos, sőt világhírű iskolai zenekar — sokoldalúságát bizonyítva — Corelli, Bartók és Mozart egy-egy művével köszöntötte az iskola volt diákját, a pesti születésű, Tokajban élő Tankács Tibort. < Tenkács Tibor 1913-ban született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán többek között Benkhard Ágost és Lyka Károly tanítványa volt; 1941 óta állít ki. A megye, sőt az országhatárokon túl is ismerik, hiszen a Nemzeti Gelériában és a bécsi Albertmában is található képe. Tenkács mint rajztanár is sokat tett az ifjúság képzőművészeti neveléséért, és azért, hogy a művészet közkinccsé váljék. Megszervezte a tokaji mű- vésztelepet és a „Kiváló együttes” címmel kitüntetett, ötszáz tagot számláló Zilahy György Művészetbarátok Körét. A közéletben is részt vesz, számos funkciója van. Szereti a „választott hazát”, Tokajt és sokat tett is érte. A félszáz kiállított mű nagy többsége melegbama és sárgás árnyalatú, nagy természetszeretetről tanúskodó, tájkép. A rézkarctól kezdve sok anyagban és technikával dolgozik, legsikerültebbek mégis temperái és gouache-jai. (antal) HÉTFŐ Kossuth rádió; 12.90: Hírek. — 12.2«: KI nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Mezők, falvak éneke. — 13.«: Válaszolunk hangatóinknak. — 13.55: Édes anyanyelvűnk. — 14.00: Országos zenei műveltségi verseny. Liszt, és kora. Az írásbeli válogató kérdéseinek ismertetése. — 1K15: Polkák. — '14.23: Szép ez is! Emlékezés. — 14.34: Irodalmi évfordulónaptár. — 15.00: Hírek. — 13.10; Iskolarádió: A nagy francia forradalom. — 15.50: Mihály András— Gál Zsuzsa: Emiék és intelem — kantáta. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Külföldi népzenei műsor. — 16.25: A Szovjet Rádió napja. Tiraszpoli esték. Riport. — 16.45; Pataki Kálmán operettfelvételeiből. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója. Fortré muzsikával. — 17.40: Filmklub. — 18.00: A Szovjet Rádió napja. Húszas stúdió: A barátság kapujában.. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: A Rádió Kabarészínházának humorfeszti- válja. II. forduló, 5. rész — 21.00: Hírek. — 21.03: A Szovjet Rádió napja. A leningrádi bigband játszik. — 21.30: Mik- rolánc. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: A Szovjet Rádió napja. A Moszkvai Rádió új felvételeiből. — 22.40: Lisszaboni nosztalgiák. Róbert T.ászló műsora. — 23.00; Szabó Ferenc műveiből. — 23.30: Rész- letrek Gilbert operettjeiből. — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25: Körusmuzslka. Petőfi rádió; 12.00: Mozart kamarazenéjéből. — 12.43: A világ legnagyobb hordója. Nagy Piroska műsora. — 13.00: Hírek. 13.03: Országos zenei műveltségi verseny. Liszt Ferenc és kora. — 13.13: Szimfonikus táncok. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől ötig... A rádió kívánságműsora. — 17.00: ötórai tea. — 13.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: A ma hullámhosszán. IX. rész: A szocialista erkö’csröl. — 19.00; Nyári Károly népi zenekara játszik. — 19.19: A rock mesterei. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Hírek. — 20.10: írj könyvek. — 20.13: A Szovjet Rádió napja. Kabalevszkij: Colas Breugnon. — Közben 20.58: Dsida Jenő versei. — 22.36; A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. — 23.00: Hírek. — 23.15: Verbunkosok. — 23.30: A hét zeneműve. Sbsztakovics: I. szimfónia. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30 Műsorismertetés. hírek. — 17.35: Képek községeinkből (Lakásépítés falun.). Suha Balogh József mezőkövesdi népművész facimbalmon játszik. — 18.00: Borsodi Tükör (Megvénk folyóiről jelentjük: Az őszi mezőgazdasági munkákról: Segítenek a fizikai dolgozók mun’-akörüln-ínyelnl. 18.T5—19.00: Hangfogó” — Zenei vetélkedő T. — Napjaink kérdései (A kicsinyes szemlelet). — Megvet soorteredmények. — Ünnepi tornabemutatóra készülnek. — Slágerkoktél. Szlovák televízió: 14.45: Haladó tapasztalatok iskolája. — 15.33: Pedagógusok műsora. — 16.40: Fair play. — 17.10: Sport. — 17.48: Tv-híradó. — 18.00: Esti mese. — 18.10: Jó hangulatban. — 18.50; Testedzés. — 19.00: Tvhíradó. — 19.45; A karnevál első napja. Színházi közvetítés. — 21.35: Tv-hírado. — 22.00; Pártművelődés. Kiállítások: Kossuth Művelődési Ház (10—18): Battonyától Nemesmedvesig. Bélyegkiáliitás. Filmszínházak: Béke (f4); Az édes szó; szabadság! I—II. (mb. szí. szovjet, dupla helyár! — (7); A látogatók (szí. amerikai, 16 even felülieknek.) — Kossuth (f3, hnö, 7) : Bredow lovag nadrágja (mb. szí. NDK). — Hevesi Iván Filmklub (Í5, f7) ; A nap vége .. . (svéd). — Fáklya (f5, f7) : Meghívó szombat délutánra (szí. svájci). — Szikra (5, 7); Ma éjjel kár lenne hieghalni! (mb. szí. jugoszláv). — Táncsics (3, 5, 7): A magányos farkaskutya (mb. szí. jugoszláv). — Tapolca- Ady (7); A pap felesege (szí. olasz). — Hámor (4): Az édes szó: szabadság! I—II. (mb. szí. szovj et, dupla hely ár!) KEDD Kossuth rádió; 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Harsén a kürtszó! A Gyermekrádió műsora. — 8.55: Rossini; olasz nő Algírban. Kétfelvonásos vígopera. — Közben 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolarédió. Énekóra.* — Orosz társalgás. — 11.23: Pe;ro- vics Kmil: Fuvolaverseny. — 11.45: Népdalok, virágénekek Petőfi rádió; 8.00: Hírek. __ 8.05: Két zongoraszonáta. — 9.00: Hírek. — 9.03: Nótacsokor. — 9.53: Öda. József Attila verse. — 10.00: A zene hullámhosszán. — Közben 10.30: Babaszerviz — 11.00: Hírek. — 11.45: Védett'állatok — csempészúton. Dr. Anghi Csaba írása. A MISKOLCI VASIPARI SZÖVETKEZET közgazdasági technikumi végzettséggel, öt év feletti ipari bérelszámolói syakorlattal RENDELKEZŐ MUNKAERŐT ALKALMAZ. Az SZTK ügyintézői képesítéssel rendelkezőket előnyben részesítjük. Fizetés: megállapodás szerint. Jelentkezés: MISKOLC, Partizán utca 7. 1
