Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-04 / 259. szám
Szolgáltatás, korszerűbben Beszélgetés Fabók Zoltánnal, a HEDSZ központi vezetőségének főtitkárával Egyetemi szinten Orvosképzés és továbbképzés a Megyei Vczetó Kórházban Néhány napot környezetünkben töltött Fabók Zoltán, a HVDSZ központi vezetőségének főtitkára. — Milyen benyomással távozik városunkból, megyénkből? — Jómagam és munkatársaim ismét meggyőződhettünk arról, hogy a borsodi „stáb” a HVDSZ jó bizottságai közé tartozik. Rugalmasságukra utal az a gyorsaság, ahogyan az árvíz, az esőzések miatt kialakult helyzetre reagáltak; felhívták a vállalatok figyelmét, adjanak támogatást a károsult dolgozóknak. A segítség- nyújtásból mi, a központ sem maradtunk ki. — Milyen tapasztalatokat szereztek Borsodban a szak- szervezeti választások előtt? — Kádereink többsége megfelel a követelményeknek, felelősséggel, a tagság bizalmát élvezve végzi munkáját Borsodban is. Néhány vállalatnál azonban változásokra van szükség. Valószínű, hogy a választások személyi változásokat is eredményeznek majd. Felhívjuk a helyi vezetők figyelmét: minél több fizikai dolgozót és fiatalt vonjanak be a szakszervezeti vezetésbe. Különösen fontosnak tartjuk a megfelelő bizalmi-hálózat kialakítását, s a tisztségviselők képzését. Mert nem sokat ér, ha csak megválasztjuk a tisztségviselőket, de nem tanítjuk őket. Fontos a vállalatoknak adott segítség- nyújtáskor a differenciálás is: amelyik jobban rászorul, azt segítsük jobban. — Egv éve, hogy a helyiipari, szolgáltató és kommunális vállalatok új szabályozó- rendszer szerint dolgoznak. Mik a tapasztalatok e szabályozórendszer működését illetően? — A szabályozók módosítása hosszabb időre szól. Máris elmondhatjuk azonban, hogy megfelelőek a vállalataink tevékenységét behatároló új rendelkezések. Természetesen nem mindegyik vállalat számára hoztak kedvező változást. A korábban például sok nyereséget fizető, de a bérfejlesztéssel, a bérszínvonal alakulásával kevésbé törődő vállalatok, — s dolgozóik — kétségkívül rosszul jártak, összességében azonban csak azt mondhatom: szakszervezetünknek érdemes volt harcolni a változásokért. Már csak azért is, mivel a jövedelmi színvonal tekintetében sikerült felzárkóznunk a minisztériumi vállalatok szintjére, ami nagyon nagy jjc A Diósgyőri Gépgyárban Mintegy harmincféle változatban gyártanak vasúti kerékpárokat teherszállító vagonokhoz, villamos Diesel-mozdonyokhoz. Az elmúlt évek során negyven országba exportáltak vasúti kerékpárokat. Képünkön: csiszolják a kerékpárokat. (Erezi K. Gyula felvétele) Hetente: fodrásztréning A fővárosban november közepén rendezik meg az országos ifjúsági fodrászversenyt, erre készülnek a Borsod megyei bajnokság „dobogósai”. A férfiak és nők mezőnyének legjobb három helyezettje hetente egy alkalommal tréningezik. Szereplésük elé bizakodással tekintenek a fodrász szövetkezet vezetői, hiszen az Országos Fodrász Klub szakmafejlesztési bizottságának tagjai, akik a megyei versenyen ott voltak a zsűriben, kijelentették: a borsodi fiatalok eredményesen pályázhatnak a legjobbaknak kijáró díjak bármelyikére. (Valamennyi versenyző — a kiírásoknak megfelelően — öt éven belül szerezte szakmunkás-képesítését ...) Lobogózzuk lel az Épületeket! Miskolc megyei Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága felkéri a város lakosságát, az üzemek, intézmények, vállalatok vezetőit, hogy november 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulója tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz november 5- től 9-ig köszöntse az ünnepet. Felfrissül az arborétum A Szombathely határában levő festői szépségű kámoni arborétumban rendszeresen gondoskodnak a növénygyűjtemény felfrissítéséről. Az elmúlt napokban sok fenyőt telepítettek, s most háromszáz bokrot ültetnek a kert különböző részein. Az arborétumban megtalálható fafajok száma jelenleg mintegy 3500. dolog. S ha egy-két helyen akadnak is még különbségek, azok elfogadhatók. Továbbra is messze elmaradnak azonban vállalataink az országos átlagtól, ami a szociális helyzetet illeti. Ezért is döntött úgy központi vezetőségünk, hogy a vállalati tervekkel egyidőben szociális fejlesztési terveket is kell készíteniük az irányításunk alá tartozó vállalatoknak. Ez új és nagyon fontos feladat! — Mindez együtt hozzájárul-e majd a szolgáltatások színvonalának növeléséhez? — Őszintén remélem, hogy igen. El kell azonban mondanom. hogy a kapott kormánytámogatás s a szabályozórendszer összességében kedvező változásokat eredményező hatása ellenére is nagy az elmaradás, elsősorban a fejlesztéseknél. A lakásszolgáltatások és a Patyolattevékenység területén pl. pénzhiány miatt a tervezett fejlesztések felét sem tudjuk megvalósítani. Ugyanilyen országos gond a temetkezési vállalatok kritikán aluli helyzete. Mindent egybevetve : szervezeti feladataink mellett a szolgáltatások színvonalának emelése lesz a leglényegesebb feladatunk a jövőben is. NYIKES IMRE Kaláka'iiiűsor A Művészeti és Propaganda Iroda 1974. november 20- án szerdán 19 órakor a Kossuth Művelődési Házban látja vendégül a népszerű Kaláka-együttest. A műsorra az Előadóművészek pódiuma sorozatban kerül sor. „Attól a pillanattól kezdve, amikor az egyetemre felvett szerencsés fiatalember az első előadásra belép, addig az időig, amíg egy élet munkáját befejezve a megérdemelt nyugalmat választja és kipiheni fáradalmait vagy mással kezd foglalkozni, az, aki ezt a nehéz életpályát választotta — folyton tanul. Tanulmányairól az első hat évben az egyetem gondoskodik, ezt követően pedig a szervezett orvos továbbképzés.” . Magyar Imre professzor fogalmazta meg ezeket a sorokat, amelyek örökérvényűek, de soha annyira igazak nem voltak nálunk, mint az utóbbi csaknem két évtizedben, és soha olyan perspektívájuk, mint az egészségügyi törvényünk megszületése óta. Ez a törvény szögezte le, hogy orvos-továbbképzésünknek országosan szervezettnek, díjtalannak és kötelezőnek kell lennie minden orvosi hivatást választó számára. S mert a magyar orvosok nagy tömegének továbbképzését az ország négy orvosi egyeteme nem győzte volna, megszületett a határozat arról is, hogy azokban a kórházakban, amelyekben erre lehetőségek adottak, meg kell szervezni az orvostovábbképzést. A választás egyelőre két kórházra — megyénk vezető kórházára és a győri megyei kórházra — esett. Miska con és Győrött — Mit jelent ez Miskolc és a megye egészségügyének? — tettük fel a kérdést dr. Schiefner Györgynek, a Megyei Vezető Kórház igazgatójának és dr. Molnár Györgynek, az igazgató helyettesének. — Legkivált az, hogy — miután az egyetemi rangot kapott Orvostovábbképző Intézettel szerződést kötöttünk, — szakmai irányításuk mellett, tartalmában és mennyiségében is gazdagszik az intézetünkben már évek óta tartó továbbképző munka. íian»os fc.adüt S természetesen azt, hogy a tanfolyamokra nem csupán a megye, de az ország minden részéből pályázhatnak az orvosok és szakorvosok. Rangos feladat. S ha hozzávesszük: a Megyei Vezető Kórházat az a megtiszteltetés is érte, hogy az orvosképzésben is részt vegyen — annak ellenére, hogy orvosi egyeteme nincs —, ez a vezető szakfőorvosi kar tudásának elismerését példázza. Megyei Vezető Kórházunk ugyanis a Debreceni Orvos- tudományi Egyetemmel is szerződést kötött, amelynek értelmében, az egyetemi oktatás reformjának megvalósításáért, megyei intézetünk segítséget nyújt az orvoshallgatók és szigorlók gyakorlati, kórtermi képzéséhez. Az előző évekhez képest kétszer annyi orvostanhallgatót fogadnak, egy-egy hónapos gyakorlatra. Ugyanakkor a szigorló — hatodéves — orvosok közül évenként harmincnak vállalják az egyéves gyakorlati képzését. Elméleti képzés Jövő év őszétől tovább bővül feladatkörük. A negyed- és ötödéves hallgatók tanév közben is vezető kórházunkban töltenek három-négy hónapot. S a gyakorlati foglalkozások mellett itt hallgatják majd az elméleti előadásokat is. Éppen ezért az intézet egyes osztályait felkészítik a tervszerű orvosképző- és orvostovábbképző .feladatok ellátására. Erre legkivált azért van szükség, mert például a kéthetes továbbképző tanfolyamokon kétharmad részben megyei kórházunk vezető szakfőorvosai és beosztott szakorvosi karának tagjai adnak elő. Természetesen az új és nem kis felelősséggel járó feladat megoldásának is vannak objektív feltételei. Az oktatási munka az intézet felszereltségének fokozását is megkívánja. Saját erőből már korszerűsítették az előadói termet, gazdag orvosi könyvtár áll rendelkezésre, az Orvostovábbképző Intézettől klinikai laboratóriumot, röntgendiagnosztikai és radiológiai berendezéseket kaptak. Ám további országos segítségre is szükségük van ahhoz, hogy tudományos felkészültségüket megfelelő körülmények között gyümölcsöztethessék az orvosképzésben és -továbbképzésben. HADVAMI ÉVA Felelősséget ébresztő gondolatok Beszélgetés párttitkárokkal Az elmúlt napokban a DH pártalapszerveze e és szerkesztősége beszélgető partnerként hívott meg kilenc csúcs- és alapszervezeti titkárt. Témánk volt: készülődés a beszámoló taggyűlésekre, s az ezt megelőző munkák tapasztalatai, ösz- szegzését most a segítő szándék készségével adjuk közre, egyben megköszönve az őszinte és hasznos szavakat azoknak, akik hívásunknak eleget téve, megtisztellek bennünket: dr. Juhász Györgyné, az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat központi alapszervezetének titkára; Szin Andrásné, a Miskolci Pamutfonó III-as alapszervezetének titkára; Molnár József, az LKM Il-es Igazgatóság csúcsti lkára; Kiss Károly, a MÁV Vontatási Főnökség alapszervezetének titkára; Lőcsei András, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat alapszervezeti titkára; Luthián Imre, az ÉPFU csúcstitkára, Ádám Mátyás, a MEZŐGÉP csúcstitkára, Glósz Ferenc, a Moziüzemi Vállalat alapszervezeti titkára, Szabó László, a DIGÉP H-gyáregy- sége szereldei alapszervezetének szervező titkára, és Kárpáti Zoltán, a városi pártbizottság politikai munkatársa. Jó légkör, eleven kritikai szellem Az elhangzottakból — s egyéb ismeretek alapján — mintegy bevezetőként azt az általános és fontos tapasztalatot szűrhetjük le, hogy pártunk tagsága jó légkörijén, kiegyensúlyozott hangulatban teljesíti a X. kongresszus határozatait, az azokból adódó helyi feladatokat, s ez a körülmény kedvező a XI. kongresszusra történő készülésre. Körülbelül egy héttel ezelőtt, egy tájékoztatón hangzott el: erősödött a párttagság kritikai szelleme. Ezt a tapasztalatokra épülő, nyilvánvalóan alapos vizsgálódást igénylő megfogalmazást a szerkesztőségben folytatott kötetlen beszélgetés is áléin'via. Hadd idézzünk példát szó szerint. Szabó László: „Alapelvként kértük a pártcsoportokat, őszintén mondjanak véleményt mindegyik vezetőségi tagról, hibáikról, jó oldalukról s mondják el azt is, miben várnak segítséget az újonnan választandó vezetőségtől. Amit elmondtak, nos, az igencsak tanulságos. Hogy miben? Abban, hogy sok olyan hibát felvetettek, amit már eddig is, korábban is megszüntethettünk volna...” A kritikai szellem elevenségére, s nemcsak megállapító, hanem okfejtő voltára utalnak Ádám Mátyás sza- •vai: „Megtörténik — mondotta —, hogy némelyik gazdasági vezető a pártpolitikai és a gazdasági munka között ellentétet lát. Azt mondja: kárral jár, ha fizikai munkást kivonunk a termelésből azért, hogy politikai munkáját elláthassa. Hát igaz ez? Dehogy igaz! Aki a gazdálkodást különválasztja a politikától, az nem ismeri a marxizmusnak azt a klasszikus megállapítását, hogy a gazdálkodás egyben politika, s a poitikai „tőkebefektetés” — bár konkrétan nem mérhető — bőséggel kamatozik a termelésben. Mi lehet — fejtegette tovább a kérdést —, mi lehet az ilyen vélemény oka? A szemlélet. S rrvi idézi elő az effajta szemléletet? Az ideológiai elmaradottság.” Érvényt szerezve a mun!iáspoliiiiiána\ És ha már itt tartunk — tekintsen el az olvasó a műfaji kötöttségektől; a beszélgetést hűen tükrözve próbáljuk visszapörgetni a jegyzetfüzet lapjait —, hadd jegyezzük meg, még mindig a kritikai szellemre hivatkozással: ■ a beszámoló taggyűlések előkészületi munkáiban ott van láthatóan és hallhatóan az a törekvés, hogy a kommunisták következetesen érvényt akarnak szerezni a párt munkáspolitikájának. Az esetek zömében nincs is ezzel baj. Néhol azonban az ellentmondás jeleivel — vagy bizonyítható tényeivel — találkozunk. A kevés számú negatív eset ellen is szigorú fellépés szükséges, érzékenyen kell reagálni rá. Hogy miért? A válasz rendkívül egyszerű. A munkáspolitika csak akkor valósítható meg teljességgel, ha annak szervezésében, végrehajtásában és ellenőrzésében maga a munkás is — mint a társadalmat vezető osztály tagja — tevékenyen részt vesz. Ott kell (!) lennie a választott testületekben, pártvezetőségekben, szakszervezeti bizottságokban, társadalmi és tömegszervezetekben, tanácsokban. Ha azonban a munkás olyan káros nézetekkel találkozik, hogy (Ádám Mátyást idézve, aki a ritka, de megtörtént példát elmondta) : „nem pártmunkásokra van szükségünk, hanem szakmunkásokra”, vagy „képes-e egy fizikai dolgozó valamely testületben a vezetésre, döntések hozatalára?” — nos, az ilyen nézetek és kétkedések bizonytalanná teszik a munkást, kedvét szegik, elidegenítik attól, amihez természetszerűen köze van, s kiszorítják onnan, ahol természetszerűleg helye van! Lehet, hogy egy fizikai dolgozónak kevés a szókincse, nem tudja magát szabatosan kifejezni. Dehát mikor előzte meg a szóvirág a mondandó tartalmát és őszinteségét?! S egyáltalán igaz-e — 1974-et írunk! —, hogy a munkások között ezer- és ezerszámra ne találnánk értelmes, tanulékony, minden iránt fogékony embereket? Nem igaz! Az igazság valahol ott rejtőzik, amire Ádám Mátyás utalt, úgy általánosságban értve a dolgot: „Van sok értelmes fizikai dolgozó, és van sok értelmetlen ... más”. Ez a „más” például lehet az a személy, aki nem ismeri a párt művelődéspolitikai határozatát, amely elsősorban a munkások műveltségét, fejlődését hivatott elősegíteni. Egyébként is — példák sokasagával igazolhatjuk —, ha egy munkást tisztségviselőnek választanak, természetesen elvárják tőle az önképzést, de nem azért bíznak rá bármit is, hogy katedrán szónokló retorikus váljék belőle (bár ez sincs kizárva!), hanem azért, hogy képviselje számszerűleg is legnagyobb osztályát s hallassa osztálya szavát, véleményét. CSALA LÁSZLÓ (Folytatjuk)
