Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-14 / 241. szám

Nemcsak a szemnek

Múzeum,

közművelődés

Hazánkban nemzedékek lépik át áhítattal (ha egyáltalán átlépik) a múzeumok küszöbét. Gyermekkori élményeimből jól megragadt, s máig is kísért a sűrűn ismételgetett figyelmeztetés: mindent a szemnek, semmit a kéznek! öreg múzeumőrök mondogatták ezt nekünk, gyerekeknek Békéscsabán, Szegeden, Debrecenben (másoknak nyilván másutt), így hát nem csoda, ha máig is „saruimat leoldva” lépek be a múzeumokba. Persze sokszor kedvem lett volna a híres épületekben, melyek évszázadok vagy akár -ezredek üzenetét közvetítik, megtapintani, kézbe venni a tárgyakat; honfoglaló őseink sarkantyúit, kösöntyűit, a kuruc vitézek szab- lyáit. Szerettem volna végigsimítani mozsárágyúkat, megemelni a golyóbisokat, s olykor — felindult állapotomban — megcsókolni a vezérlő fejedelem — Pro patria et libertate — zászlait. De hát — mindent a szemnek, semmit a kéznek—

Ezért hatott pezsdítően mindannyiunkra a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának felszólalása az országos közművelődési tanácskozáson. A neves szakember programként hirdette, hogy fel kell oldani múzeumaink iinnepélyességét; merevségét.

' A szinte fetisizált tárgyakat — alkalomadtán — kézbe kell adni, hogy még inkább megszólalhassanak.

A gondolatot azóta felkapta, s tovaröpítette több sajtóorgánum is, szárnyra kelt az éter hullámain. Világos, hogy a közönség, s különösen annak fiatalabb korosztálya, lelkesedik. De vajon miként tervezgetik a múzeumok aktívabb közművelődési funkcióját, lehetőségeit maguk a kiállítási intézmények ?

Dr. Szabadfalvi József, a múzeumok megyei igazgatója a kérdésre kérdéssel válaszolt: — Vajon tudják-e azt a miskolciak, borsodiak, hogy a Herman Ottó Múzeumban már évtizedekkel ezelőtt tartottak a diákoknak történelem- és rajzórákat?

Miután látja, hogy nincsenek ezzel kapcsolatban információim, hozzáteszi: — Ezeken a (ma így neveznék) rendhagyó órákon előhozták a raktárakból a régészeti, néprajzi, képzőművészeti tárgyakat, s a diákok kézzelfoghatóan érezhették, érzékelhettek egy kort, annák stílusát, szemlélétét.

— Eszerint tulajdonképpen egy hagyomány (régi hasznos módszerek) ú)-a teremtéséről van szó ...

— Az MSZMP közművelődési határozatában szó szerint a következőket olvashatjuk: „A múzeumoknak és kiállítótermeknek keresniök kell a lehetőségeket és módszereket, amelyek a történeti, kulturális és művészeti értékeket minél szélesebb rétegek közkincsévé teszik. Mint elsősorban közművelődési intézményeknek — tudományos munkájuk mellett — céltudatosan és hatékonyabb nevelő-művelő szerepet kell vállalniuk.” Ebből következik, hogy kötelességünk minél gyorsabban és célszerűbben megtalálni a múzeum közművelődési lehetőségeit. Pillanatnyilag mi a helyzet? Hat év után végre megnyílt az állandó kiállításunk. Ezzel egyidőben beszereztük a telepes és kazettás magnetofonokat, melyek teremről teremre hordozhatók, s a legszakszerűbben kalauzolják a nézőt. (Ha szükséges, több nyelven informáljuk látogatóinkat.) De előbb-utóbb lesz egy olyan termünk is — s jó volna, ha ezt nemcsak mi szorgalmaznánk! —, ahová jöhetnek egy-egy különórára ifjak és felnőttek. Ebbe a terembe alkalomról alkalomra mindent beviszünk, ami csak a múzeumban található. Gazdag raktári készletünk erre sok lehetőséget ad. Hogy nemcsak a szem, hanem a kéz igényeit is ki kell elégíteni, az egy pillanatig sem kétséges. A kérdés az, hogy „hogyan”? Ügy érzem, az első lépéseket már megtettük. A javaslatokat szívesen meghallgatjuk, s mérlegeljük.

(gyarmati)

Dombok

(Barczi Pál rajza)

Wajda

színházi rendezése

Andrzej Wajda a krakkói „Teatr Stary”-ben színpadra vitte Sztaniszlav Wyspianski Novemberi éj című drámáját. Wyspianskit az 1830-as lengyel Novemberi Felkelés ihlette meg. A kor európai nemzeti szabadságmozgalmainak szerves része volt, és az orosz elnyomás ellen irányult. Három drámát írt e témáról, de a Novemberi éj közülük a legkülönb.

A Kultúra kritikusa a következőket írta: „Lenyűgöző, gondolatgazdaságával magával ragadó rendezést láttunk; a néző egyetlen pillanatra sem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a darabot festő írta és filmrendező állította színpadra.”

Bessenyei, a „ közvagyon”

Előadóest az Ifjúsági Házban

Igaza volt Mikes Lillának, amikor az est bevezetőjében azt mondta, hogy Bessenyei Ferencet mindenütt ismerik

t

az országban. Neve, játéka egy sajátos magyar színpadi stílust és szerepkört is fémjelez. Olyan „közvagyonnak” nevezte Bessenyeit, akit „védetté kellene nyilvánítani”. Mégis beértük volna kevesebbel is az ismertetőből, a színpadon elhangzott bókokból, mert nem szorul rá erre Bessenyei. Bízni kell a produkcióban, a hallgatókban, még akkor is, ha azok (zömükben) fiatalok.

Egy irodalmi műsort két tényező vihet sikerre: az előadó tehetsége, személyes varázsa, s nem utolsósorban maga a megválasztott, összeállított irodalmi anyag. Esetünkben mindkét feltétel adott volt. Bessenyei a Budai Várban előadott műsorát hozta „le” (miért le?!) Miskolcra. Ady: A szerelem eposzából és Petőfi: Szeptember végén c. versei után az Otelló monológjaiból készült összeállítást adta elő. Érdekes volt. mert ízelítőt adott a drámából, s talán kedvet is csihol a fiatal hallgatókban, hogy megnézzék, elolvassák az egész darabot is. Vitathatnánk Mikes Lilla állítását, miszerint Bernard Shaw „a legszocialistább író”, mindenesetre a Tanner John házasságából előadott részlet

és az Elvek forradalmár számára aforizmái erősíteni látszanak ezt az állítást. A My fair Lady-ből előadott dal (Egy igazi angol úr — zongorán kísért Bíró Attila) Bessenyei humorát csillantotta fel. A színházigazgató (Adám Ottó) levelének felolvasása viszont csak csillogtatta ezt a humort...

Az est másik részében Illyés Fáklyalángjából és Németh László Az árulójából hallottunk részleteket. Elgondolkodtatóak voltak Bessenyei megjegyzései (Illyés Gyula nyomán) a nemzeti önismeretünkről. Miért van az, hogy nemzetté válásunk nagy próbakövéről, 1848-ról még mindig az íróink és nem történészeink mondták ki azt, ami máig hat, érvényes? Kossuth és Görgey vitája (a Fáklyalángban), Görgey keserű tűnődése a nemzeti önismeretünkről (Az árulóban) két kortárs írónk tollából született. Nem mondhatjuk — noha megint „felmelegí- tettük” a Kossuth—Görgey, az „áruló volt-e Görgey?” vitát —, hogy csak az egyik vagy a másik nézőpont helyes. Németh Lászlóval szólva ez az est (ezek a művek) betöltötték a funkciójukat „s az sem utolsó szerep: a nemzetet tragédiájában önismeretre tanítani”.

! Vörösmarty Vén cigányával zárta stílszerűen Bessenyei a forró sikerű estet.

HORPÄCSI SÁNDOR

LOVAK

Délelőttönként napozni jártak az erdei útra.

Egyik reggel, amikor már a megszokott tisztásra felbaktattak, s elhelyezkedtek a lapos köveken, szokatlan neszre figyeltek fel. Dobbantva biccenő lépések közeledtek feléjük. Felkeltek a kényelmes ülésből, torkukban pici félelem szorongott. Vártak. S a hegyorom felől érkező út kanyarulatában hirtelen két lófej bukkant elő. Aztán láthatóvá váltak egészen: két barna, rozoga jószág, öreg gebék, melyekből rég kiégett már az igavonó erő. Bordáik, mint erőszakos hordódongák feszítették szőr ehullatott bőrüket. Az embereket meglátva mozdulatlanná merevedteI:. csak fülük hegyeződött, s orrcimpájuk remegett idegesen.

A három ember összekapkodta a holmiját, az első percben megfutamodásra gondoltak, aztán felülkerekedett bennük a fegyelem. A nagylány szólalt meg először, alig hallhatóan.

— Lovak — mondta, érdeklődéssel szemlélve a városi embernek szokatlan látványt. Fel is bátorodott, előkapta a fényképezőgépet, s a lencsét az állatok felé irányítva elsütötte.

— Menjünk innen — mondta erélyesen az anya. — Beteg jószágoknak látszanak. ki tudja, mit forgatnak a fejükben!

Az apa még bizonytalankodott. Párat lépett a lovakhoz közelítve, talán valami hősi gesztusra gondolt (köznapjainkban valamennyiünkben élnek efféle vágyak), melyet majd sokszor és sokáig mesélhet társaságban.

— Induljunk! — mondta ismét az anya. s ekkor a férfi is megfő ’ ill, és családja után ballagott. Mentek vagy ötven métert, addigra a kíváncsiság felülkerekedett az ijedtségükön: felkapaszkodtak a magasabb partra, s ott telepedtek le. A biztonságosabb helyről figyelték a két jószágot, mely közben megmozdult, s álmosan, étvágytalanul tépdeste a füvet. Időnként fáradtan ledőltek a fűre, nehezen lélegeztek, mint a lázas betegek, bőrükön, a bögölyök csípése nyomán remegések futottak.

— És ha ide is utánunk jönnek? — kérdezte az anya. — Vagy eltorlaszolják a keskeny utat, s egyáltalán nem tudunk visszamenni az üdülőbe?

A férfi letört egy vastagabb bodzaszárat. kiállt az útra, s a lovak mozgását kémlelte. Mindenre el volt szánva, azért mégis azt kívánta: csak feléjük ne közelítsenek. Egy kicsit tartott tőlük. Egyáltalán nem tudta, hogyan is

viselkedik egy ló? Merre rúg, megtámadja-e az embert? A legszívesebben eloldalgott volna, de nem kezdeményezhette a megfutamodást, hiszen ő volt a férfi. Végre az asszony mindhármukat megszabadította a kínos helyzetből. Visszavonulást javasolt, s a másik kettő nem vitatkozott.

Szótlanul ballagtak lefelé, néha óvatosan vissza-visszapillantva. Nem néztek egymásra, mindhárman ugyanazt gondolták. „Elünk a nagyvárosi forgatagban, autók, villamosok között, megbarátkozunk a nálunk százszor, ezerszer hatalmasabb gépekkel, s lám. két fáradt lótól megfutamodunk: Nem ismerjük az állatokat, ahogyan a fák, a virágok nevét sem tudjuk.”

„Gyáva" — gondolta az asszony a férjéről. ..Mégis meg kellett volna próbálnom elzavarnom a lovakat” — fontolgatta a férfi. A nagylány magában nevetett. „Micsoda pipogya alakok."

Leértek a hegy lábához, megálltak, kifújták magukat. A közeli úton autóbusz vágtatott, púpozottra terhelt teherautó húzott felfelé, fojtogató gáz csapott az orrukba. Megnyugodtak.

SIMON EMIL

Agyagistenek és vezéri sírleletek

A nyíregyházi Jósa András Múzeumban rendezett „Az anyagistenek” és „A honíog- laláskori vezéri sírleletek” című kiállítás megnyitásával megkezdődtek a múzeumi és műemléki hónap Szabolcs- Szatmár megyei eseményei. A tárlaton először láthatja a közönség azokat az országos hírű és jelentőségű régészeti leleteket, amelyeket ez év nyarán a szabolcsi földvár közelében, Rakamaz határában, tártak fel. Köztük van az az aranyozott szablya és

tarsolylemez, amelyhez hasonlót 1927-ben ugyancsak Szabolcsban, Geszteréden találtak. A kiállításon ez utóbbit is megtekintheti a közönség a megye területéről előkerült egyéb honfoglaláskori emléktárgyakkal együtt, csakúgy, mint a méhteleid határban tavaly napvilágot látott agyagisten-szobrokat. Ezek a rendkívül érdekes és változatos agyagszobrocskák az újkőkorból származnak, s bizonyítják, hogy Szabolcs- Szatmár már 700 évvel ezelőtt is lakott település volt.

Koncert a színházban

A miskolci Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt ma este a színházban. A zenekari est műsorán Mozart D- dúr (Prágai) szimfónia, B- dúr fagottverseny és Esz-dúr szimfónia című művei szerepelnek. Közreműködik Füle- mile Péter fagot'művész, a zenekart Mura Péter Lisztdíjas vezényli. Az előadás este fél nyolckor kezdődik.

Muzsikáló

versek

Jancsó Adrienne önálló estjére várják a közönséget ma este hat órakor az Ady Endre Művelődési Házba. A városunkban is gyakran vendégszereplő, népszerű előadó- művész műsorán a magyar irodalom legszebb verseiből készült összeállítás szerepel. Az est címe Beszélő dallamok, muzsikáló versek.

HÉTFŐ

Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 13.52: Válaszolunk hallgatóinknak. —14.07: Édes anyanyelvűnk. — 14.12:

Kadosa Pál műveiből. — 14.29: Kór us pódium. A szombathelyi Ifjú Zenebarátok Énekkara énekel. — 14.44: Lermontov költeményei. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskoiarádió. — 15.50 j A Határőrség fúvószenekara játszik. — ltí.GO: A világgazdaság hírei. — 16.05: A Rádiószinhaz bemutatója. — Visszaút. Helmut Bez hangjátéka. — 16.37: A hét rádióhallgatója. — 17.00: Hírek. — 16.05: Külpolitikai figyelő. — 17.2D: A magyar népdal hete. Az újnak tűnt régi. — 17.40: A hazai kutatás műhelyeiben. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: A Rádió Kabarészínházának humorfesztiválja. II. forduló, 2. rész. — 20.50: Hírek. — 20.53: A magyar népdal hete. Találkozásom a népzenével. — 21.18: A szózat nem elég ... — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Penderecki: Dávid-zsoltárok. — 22.30: Nulla óra. Részletek Ernesto Cardenal nicara- guai költő poémájából. — 23.03: Szkrjatóin: H. szimfónia. —

24.00: Hírek. — 0.10: Virágénekek.

Petőfi rádió: A magyar népdal hete. Dalaink az operaszínpadon. Székelyfonó. Részletek Kodály daljátékából. — 12.20:

Schubert: a-moll vonósnégyes.

— 12.50: Az asszony szobra.

Dutka Ákos versei. — 13.00: Hírek. — 13.03: és éljen

Enobarbus”. Üj szerepétől beszél Mádi Szabó Gábor. — 13.20: Ebe Stignani énekel. — 13.45:

Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig. . . — 18.00: Hírek. — 13.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20:

Kalandozás. — 19 25: A magyar népdal hete. Százszorszép dalok. — 19.50: Üj könyvek. —

19.53: Jó estéi, gyerekek! — 20.00: Hírek. — 20.10: Romantikus zene. — 20.56: Kutató egyetemek. Gerencsér Ferenc műsora. — 21.16: A rádió Dalszínháza. Gésák. — 22.30: hét zeneműve. Mozart: c-moll mise.

— 23.00: Hírek. — 23.15: Tánczene Varsóból, Moszkvából, Prágából és Berlinből. — 24.00: Hírek, ,

Miskolci rádió: 17.30: Műsorismertetés, hírek. — 17.35: Embe- íek, utak, járművek... — Szórakoztató zene. — 18.00: Borsodi Tükör. (A Sátoraljaújhelyi, Do- hánygyároan; Az Észak-borsodi Termelőszövetkezeti Társulásnál; ,,Kisegítő” bölcsőde; Lakásszövetkezeti közgyűlés után . . .). — 18.15: A miskolci Rúnái Sándor Művelődési Központ kamarakó- rasa énekel. Vezényel: Reményi János. — Napjaink kérdései. Jegyzet. A munkások egészségéért. . . — Megyei sporteredmények. Slágerkoktél.

Kiállítások: Miskolci Képtár (10—18): Magyar festészet a XX. században. — Szőnyi István 50 rézkarca. — Déryné-ház (10— 18): Regi magyar arcképek. — Kossuth Művelődési Ház (10— 18): Filmplakátok.

Filmszínházak: Béke (?4, hn6. 8): Halszerencsés Alfréd, (mb. szí. francia). — Kossuth (f3, hn5): A szarvassá vált fiúk («szí. magyar). — *7) ? A vizsgálat lezárult, felejtt-e el! (mb. szí. olasz). — Hevesv Ivan Filmklub (f5, 17) : A kanári és' a hóvihar... (szí. román). — Fáklya (f5, f7): Sötét Torino

(szí. olasz—francia). — Petőfi (f5, f7): A vizsgalat lezárult,

felejtse el* (mb. szí. olasz). — Szikra (5, 7) : Légy jó mindhalálig* (magyar). — Táncsics (f5. f7): Balszerencsés Alfred (Premier'" helyér! mb. szí. francia).

— Tapolca-Ady (7): Aranysárkány (.szí. magyar). — Hámor (4): Három mogyoró Hamupipőkének (mb. szí. NDK—csehszlovák).

KEDD

Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15:

Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22* A magyar népdal hete. — 8.45: Harsán a kürtszó* — 9.20: Schu- mann-művek. — 10.00: Hírek.

— 10.05: Iskolarádió. — 10.35:

Szabó Csilla zongorázik. —10.54: Édes anyanyelvűnk. — 11.04:

Gluck: A rászedett kádi. Egy- felvonásos vígopera.

Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Qperaréezletek. — 9.00:

Hírek. — 9.03: Bartók: Elmúlt időkből. — 9.20: Verbunkosok.

— 9.53: Könyvek, tájak, emberek. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Babaszerviz.

— 11.00: Hírek.