Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-14 / 241. szám

4f Ezek a felvételek ma már muzeális értékűek, noha csak fél éve készültek. Az utolsó ablóz teljesítménye a táblára kerül. (Felső képünk.) Az utolsó műszak után, az új csar­nokba költözés előtt. Középen, sisakban, Tóth Miklós, a bri­gádvezető. (Lent.) Tanulják az újat, felejtik a régit Könnyebb lett a kéz Kértem, hogy mutassák meg a tenyerüket. Az ölbe ejtett öklök kisimultak, s tenyérré szelídülve bizony­gatták: könnyebb lett a munka, könnyebb lett a kéz. Hengerészek, öten vannak. Tóth Miklós, Keresztes Ti­bor, Gulyás Imre, Tóth De­zső, Varga János. Megfontolt, keipény emberek. Első látás­ra lomhának tűnhetnek, da­rabosnak, esetlennek. De aki látta őket hákkal,^fogóval a kézben, még ott, Wz. elődök­től maradt favázas csarnok­ban, a testközelben surrogó vasak között, mázsás súlyo­kat egyensúlyozva — szóval, aki látta őket, az tudja, hogy a vastag derék nem a poca- kosodús első jele, s a pat­tanásig feszülő kabát alatt csak csont és izom van. ♦ Az utolsó Bugát feldarabolták Kezdjük a múlttal. Régi fűszer a friss történethez. „A gyár neve ekkor M. k. Vasműhivatal, Diósgyőr volt. A hengermű 1871. március 1- én kezdte meg munkáját. Épületében 9 kavaró és 6 hegesztőkemencét állítottak fel — valamennyit kőszén­tüzelésre rendeztek be —, egy durvahengersort 70 lóerős gőzgéppel, egy finomhenger­művet 40 lóerejű gőzgéppel és egy sínhengersort 150 ló­erejű gőzgéppel, továbbá két darab 40 mázsás és 1 darab 100 mázsás pörölyt, a szük­séges ollót a sínek levágá­sára, valamint sínek átfúrá­sára szolgáló gépeket.” Hol vannak már azok a gépek, hol vannak már azok az emberek? Az LKM régi, a múlt szá­zad végén épült középhen- gerdéjében 1974. március 28- án 11 óra 13 perckor utol­jára szólalt meg a kolomp. Vége volt az utolsó abléz- nak. Az utolsó bugát emlék­ké darabolták. Tóth Mikló- sék úgy tették le a henge­részek ősi szerszámait, a há- kot és a fogót, hogy többé már nem veszik kézbe. Töb­bé már nem lesz rá szükség. A nagydarab, erős emberek sírtak. Fél éve már ennek. A bri­gád, létszámban meggyara­podva az új nemesacél-hen­germűbe került. Az új hely nemcsak munkahelyváltozást jelentett. — összehasonlíthatatlanul könnyebb most, mint félév­vel ezelőtt. Most nem a kéz és a derék fárad. ♦ Aki a kormánypadou ül — Aki a kormánypadon ül, annak észnél kell, lenni. Itt három-négy vagy még több darab fut a hengerek között, ott egyszerre csak egy bugán dolgoztunk. — Egy óránál tovább sen­ki nem marad a kormány­padon. Kimeríti az embert a kapcsolókkal való játék is. — A régi helyen két ab- léz között együtt szívtuk el a cigarettát. Együtt, egymás mellett voltunk. Itt meg, van úgy, hogy napokig alig lát­juk egymást. A csarnok majdnem fél kilométer hosz- szú. ott hat-nyolc liter vi­zet is megittunk egy műszak alatt. Az ing nem tudott megszáradni a hátamon ... Itt, ha éjszakás vagyok, van úgy, hogy ’egy kortyot sem iszom. Minek? — Ha itt hibázik az em­ber, háromszor-négyszer annyi kárt csinál, mint oda­át. ♦ A beufferészviriusí o elhozták. Bár műszakból jönnek, de nem fáradtak. Csak fárad­tabbnak látszanak. Vajon mennyi idő kell, amíg a szer­vezet megszokja, hogy ne a bicepsz mozogjon, hanem a szürke állomány sejtjei? A brigád Ernst Thälmann nevét viseli. A pirosba kö­tött brigádnaplóban gyakori a német nyelvű bejegyzés. A ^szeptember eddig leg­jobb hónapjuk volt az új he­lyen. Kezdik szokni, kezdik szeretry az új technikát. Az első hónapokban, amikor le­állt a sor, .bűnbakot keres­tek, ha a hibát nem találták. Most már tudják, hova kell nyúlni. Most már ritkábban hibáz a kapcsolókaron a ré­gi szerszámok sebeit felejtő •kéz. Igaz, a túlóra hiánya miatt most néhány százassal soványabb a boríték. De a tervet, a 135 ezer tonnát, megcsinálják. Mert vállalták, mert ennyit már az első év­ben is tudni kell. Az .ígére­tet a másik három hengerész brigád nevében is tették. Mert a többiek is kemény legények ám. A régi szer­számot, a régi műhelyt oda­hagyták. De a hengerészvir­tust elhozták a csupa beton, csupa üveg csarnokba is. BKACKÖ ISTVÁN A város közegészségügye III. Közétkeztetés felnőtteknek és gyermekeknek Könnyű belátni, miért kísérik élénk figyelemmel az élelmi- szeripari vállalatok munkáját, az élelmiszert forgalmazó bol­tokat és a közétkeztetést lebonyolító konyhákat egészségünk őrei. Ezeken a helyeken a legkisebb mulasztás százak vagy ezrek egészségét veszélyezteti. A tanács végrehajtó bizottsá­gának legutóbbi ülésén is többen firtatták, rendszercs-e a KÖJÁL ellenőrzése az említett helyeken, s milyenek a ta­pasztalatok. Az élelmiszerboltokban a legtöbb problémát az okoz­za — közölték a végrehaj­tó bizottság előtt szerepelt jelentés készítői —, hogy a legtöbb helyen szűk a rak­tár és kénytelenek együtt tárolni a zöldséget, sőt a háztartási cikkeket is a cso- magolatlan élelmiszerekkel, például a kenyérrel. Bár je­lentősen növelte hűtőkapa­citását az utóbbi időben az élelmiszer-kereskedelem, még mindegyik üzletben nem tudják a romlandó áru­kat megfelelően hűteni, tá­rolni. Ezért aztán esetenként olyan cikkek is forgalomba kerülnek, amelyek — ha nem is okoznak megbetege­dést —, fogyasztásra alkal­matlanok. Mindenekelőtt az áldatlan körülményeken (szűk raktártér és hűtőka­pacitás) kellene változtatni, de az ellenőrzések azt mu­tatják, hogy esetenként a kereskedők felelőtlensége is közrejátszik az áruk romlá-J sábao, szennyeződésében. Nem egy esetben szabálysér­tési eljárást kellett kezde­ményezniük az idén is az egészségügyi hatóságoknak. A maszek-pavilonok Külön téma az üdülőkör­zetek, így például Tapolca kereskedelmi ellátása, az itt működő boltok, pavilonok higiéniája. Mivel az állami kereskedelem nem győzi ki­elégíteni a turistaszezonban ugrásszerűen növekvő igé­nyeket, a tanács kény­telen a kívántnál is na­gyobb teret adni a magán­kereskedelemnek. Ez pedig — közegészségügyi szem­pontból — azért veszélyes, mert a kis pavilonokban nem tudják megteremteni Francia bábművészek Budapesten A Budapesti Művészeti He­tek alkalmából rendezett nemzetközi bábos seregszem­le utolsó előadásaként tegnap a budapesti Gyermekszín­házban a metzi bábegyüttes lépett színre. A francia mű­vészek Cervantes Don'Quijo­te című regényének bábvál­tozatát mutatták be, nagy sikerrel. az élelmiszer árusításhoz szükséges higiéniát. Elhang­zott az is, hogy a magánke­reskedők árubeszerzési terü­letei is meglehetőseit bi­zonytalanok, nehezen ellen­őrizhetők. — Tapolcán új élelmiszerüz­letet létesítenek. Emellett azonban szükség lenne egy olyan pavilonsor felépítésé­re, mely Lillafüreden már működik a kirándulók, tu­risták megelégedésére. E pa­vilonokban az állami keres­kedelem kapna teret és ösz- szehasonlíthatatlanul jobb körülmények között árusít­hatnák az élelmiszereket, -mint a magánbodegákban. Mindent “összevetve, felme­rül a kérdés: vajon az ellá­tási szempontokra hivatkoz­va, nem túl engedékeny-e a tanács kereskedelmi osztá­lya, az árusítási engedélyek kiadásakor? (E kétely ki­csendül az egészségügyi ha­tóságok jelentéséből is!) Elavult sütödék Az árusított élelmiszerek minősége természetesen nemcsak a kereskedelmen múlik. Rámutatott a jelentés arra is, hogy az új tejüze­met napi 150 ezer liter tej feldolgozására tervezték, ez­zel szemben jelenleg napon­ta 240 ezer litert tasakol, il­letve dolgoz fel különböző termékekké. A túlfeszített munka pedig néha a minő­ség rovására megy. A város húsipari termék­kel való ellátásába besegít több kisebb termelőszövet­kezeti üzem is. Az innen ki­kerülő készítmények minő­sége gyakran kifogásolható. A kenyérgyárban kitűnő hi­giéniás feltételek vannak, ám a sütőipar Hunyadi, il­A Lengyel Népköztársaság megalakulásának 30. évfor­dulója alkalmából október 13—20. között rendezik meg Szabolcs-Szatmár me­gyében a rzeszowi vajdaság hetét. Az egyhetes program keretében az állami és tár­sadalmi szervek, a Lengyel Kultúra és a rzeszowi vajda­ság kulturális és művészeti küldöttségéinek közreműkö­désével a megye különböző helyein sorra kerülő baráti letve Bacsó Béla utcai üze­méről, melyek kiflit, zsem­lét, illetve különböző kalá-( csókát készítenek, már nem' mondható el ugyanez. Eoyhan«ú a menü CJ c A felnőttek közétkezteté­sével kapcsolatban nem me­rült fel különösebb kifogás a végrehajtó bizottság ülé­sén. Gondot jelent viszont, hogy Miskolcon kevés a gyerekeket ellátó konyha. A város területéi) 103 gyer- mekközétkezteté'ü konyha működik, ezek közül hatvan­ban főznek, negyvenhárom­ban csak tálalnak. A kony­hák nagyrésze túlzsúfolt, kor­szerűtlen, ráadásul lényege­sen több adagot kell előállí­tania mint amennyire — az egészségügyi előírások sze­rint — képes len/ne. Ilyen körülmények között köny- nyebben bekövetkezhet étel- mérgezés. Azt a megoldást nem le­het választani, hogy csök­kentik az adagokat, hiszen így is évről évre több száz gyerek igényét kell vissza­utasítani. Miskolcon is meg­érett tehát a helyzet arra, hogy egy gyermekélelmezési vállalatot hozzanak létre. Annál is inkább, mert két éven belül az általános- és középiskolákban még kell duplázni a közétkeztetést a határozat szerint. Addig pe­dig amíg ez a régen napi­renden levő terv meg nem valósul, legalább azt kell el­érni, hogy a gyermekeket el­látó konyhákon jobban ve­gyék figyelembe az életkori sajátosságokat, a fejlődő szervezet szükségleteit. Az étrend ugyanis manapság meglehetősen egyhangú. Túl sok a tészta és a gyomrot megterhelő étel, kevés vi­szont a főzelék, tejtermék és a gsmmölcs A helyes ét­rend összeállításához persze jó szakemberek kellenek, képzett szakácsokban, veze­tőkben viszont számos kony­ha hiányt szenved. BÉKÉS DEZSŐ (Folytatjuk) találkozókon, bemutatókon, kiállításokon és egyéb ren­dezvényeken ismertetik meg a dolgozókkal a szocialista Lengyelország három évtize­des fejlődését. f Az egyhetes eseménysoro­zat tegnap a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban rendezett magyar—lengyel barátsági naggyűléssel vette kezdetét* Viislaversesy lépőiéin Leo «[vei hét t •/ Szabolcs-Szál marha n Természetbarátok A kelet-magyarországi me­gyék természetbarát szövet­ségeinek vezetői Szabolcs- Szatmár megyei tanácskozá­suk harmadik, egyben befe­jező napján, vasárnap a sa­ját, területükön végzett tevé­kenységről adtak számot, majd kölcsönösen tájékozód­tak egymás munkájáról. A háromnapos találkozó a második országos természet­járó fotópályázat eredmény- hirdetésével, díjkiosztásával s a képekből rendezett ki ál- f lítás megnyitásával ért vé­get. A szerzők között 12 díjat osztottak ki. Az első díjat Ilku János budapesti lakos nyerte négy darabból álló „évszakok” című sorozatá­val. i Nyuíat, foglyot, fácánt Szeptemberben a szarvasbőgés időszakában Magyarországon szerencsével járt aoo külföldi va­dásznak mintegy 1500 szarvast si'^-rült elejtenie. Az ország dél­nyugati erdeiben olyan bikák kerültek terítékre, amelyek agancsai a világranglista első 10 helyére sorolhatók. November­től élővadakat szállít a MA­VAD a nyugati ofszágokba. Az idén 140 ezer nyulat, 35 ezer foglyot és 50 ezer fá­cánt küld kereskedelmi partne­reinek, főként Francia- és Olasz­országba. A MAVAD az ország különböző részein 22 hűtőkamrát tart fenn. Ezek hálózatát úgy alakították ki, hogy bárhol lövik le a vadat az ország terűié :én, az elejtés helyétől legfeljebb 40 kilométerre megtalálhatók a MAVAD felvásárlói. Vasárnap tartottak meg Miskolc-Tapolcán a harma­dik országos vizslaverseny második napi programját. Ezúttal a megyei első helye­zést elért vadászebek szere­peltek — zömében a ma­gyar vizslafajták. A verseny második napján a miskolc-tapolcai csónaká­zótó volt a „színhely”, ahol a kutyáknak a vízből kellett kihozniok a víziszárnyasokat, illetve akadályon át gazdá­jukhoz vinniük a dúvadat. A magyar és osztrák szak­emberekből álló zsűri az el­ért pontszámok alapján első díjjal Borsod megye képvise­lőjét, Ráski László „Pajkos” nevű magyar vizsla kutyáját jutalmazta. Második helyen Szabolcs megye képviselője, Kiss József „Csöpi” nevű, a harmadik helyen pedig _a megyaszói vadásztársaságot -"képviselő Boncsér Károly „Csitt” nevű kutyája végzett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom