Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-31 / 256. szám

Wales — Magyarország 2:0 (0:0) Újabb adalék az „alapigazsághoz Történt egykoron, hogy a magyar labdarúgó válogatott Bclgrádba készült, s nekem ez a nándorfehérvári nagy ütközetet juttatta eszem­be. Eljátszogattam az ötle te]: ütközeti sereggé magasztosítván ma­roknyi csapatunkat, mely az újkori Hunyadi vezetésével készült az ellen Jellegvárának bevételére. Az ÉS alkalmi glosszaírója azonban jó időre elvette a kedvemet az ilyen „szentségtörő” játéktól. Szi­gorú védelmezőjeként dicső hagyományainknak, megrótt tisztelet­lenségemért. Azóta azonban ő (F. V.) is átállt „a másik oldalra”, s elcsábítván a pozícióban rejlő nagyfokú népszerűség vonzerejétől, szóvivő lett a kabaréban. Igaz. nem régi, hanem mai nagyságokkal játszik a rádió humorszínpadán, ez azonban felbátorított. Mert most az jutott eszembe, amit arany tollú költőnk már diákkoromban „agyamba vésett” (most némileg módosítva!): (Moór) Edwárd ki­rály ... léptet fakó lován, hadd látom, úgymond, mennyit ér a walesi tartomány (-i válogatott). Az akkori, költemény! Ed- wardnak álmatlan éjszakát, rémlátást szerzett ez a láto­gatás, a mai Edward („egy­szerűbben”: Ede) is hasonló­képp járhatott. Az ősi bárdok mai utódai is elszántan pen­gették a lantot, s ennek ered­ményeként a tegnapi (fut-) ballada másként formálódha­tott — eredményét tekintve. Mai Edwardunk álmában ugyanis nem a walesi „éne­kesek, harcosok”, hanem saját seregének vitézi jelenhettek meg — minden bizonnyal. Persze ez is lázálom! Hiszen neki is volt igazi vitéze, még­sem nyert csatát. Hiszen vele harcolt Török Bálint. Ha bárd ellen bárdot nem is tudott színtérre állítani, volt sere­gében egy Kántor, aki azon­ban — most már másodszor — eléggé hamisan énekelt! Ott elől pedig, a zöld harc­mezőn, még (Ü.) Dózsa népe is tehetetlennek bizonyult. Félre csúnya álom, zökken­jünk vissza a mába, hiszen mai magyarázatot kíván eme gon­dolatsor címe: „Üjabb adalék az alapigazsághoz”! A walesi csatavesztés ugyanis újabb bi­zonyíték a bécsi vereség utáni glosszánk elmében is pontosan kifejtett alapigazsághoz: „A csapatot? Nem! A labdarúgást!” Folytatva: ... kell megváltoz­tatni ahhoz, hogy némi sikerért ne Luxemburgba, hanem Ar­gentínába (VB!) lehessen utazni! Mert a fő cél mégis az, amit az új szakvezetés zász­lójára írt: (legalább négyévi munkára van szükség ahhoz, hogy pótolni lehessen azt, ami évtizednyi idő alatt ma­radt el. Mert ez mégsem Wa­terloo, Muhi, Mohács vagy Marseille. Egyetlen kirándu­lás csupán egy négyesztendős „túraprogram” elején, amo­lyan szoktató séta, ami után nem kell mást tenni, mint továbbhaladni az úton — még következetesebben — a 23.-tól az 1. felé! A mai helyzet kérlelhetet­len alapigazsága ugyanis — némi túlzással ugyan, de — az, hogy lehet bárki a ka­pitány, összeállhat bárkiből a sereg, nem szakadhat el a mai magyar labdarúgást át­szövő valóságtól. Ha egy bajnoki fordulóban tíz csa­pat nem rúg gólt — a többi pedig csak nyolcat —; ha ráadásul a gólképtelenség nem az egyenlően nagy erők rendkívül dinamikus összecsapásának következ­ménye, akkor milyen jogon várhatnánk el egy — ebből a mezőnyből válogatott — mai társaságtól, hogy a vá­logatás puszta tényétől (bár­mily nagyok és felemelőek is a benne foglalt morális tényezők) egészen mássá váljon/! Nehéz vállalni, de: türe­lem! Hiszen Edward lázál­ma is elmúlt egyszer. Edéé is el fog... Bár az is elkép­zelhető — ismerve „hagyo­mányainkat” —, hogy egy máshonnan ismert mondás citálásával képzelik majd (nem helyesen!) megoldani a dolgot. „A mór megtette a kötelességét, a mór — me­het ...” HORVATH K, (U.i.: A ködös Albion tegnap totális sikert aratott: Írország— Szovjetunió 3:0, Svédország— Észak-Írország 0:2, Anglia— Csehszlovákia 3:1. A zairei Kinshasában magyar idő szerint szerdán hajnal­ban került sor a George Foreman—Muhammad Ali (korábbi nevén Cassius Clay) profi nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki döntő mérkőzésre. A Május 20. stadionban 62 800 néző előtt mérte öss2e egymással tudását a két néger versenyző. A 15 menetesre tervezett találkozó már a nyolcadik menetben véget ért: Ali jobb- és balkezes kombináció után kiütötte ellenfelét és ezzel a 32 éves versenyző visszahódította a világ- bajnoki címet. Floyd Patterson óta ő a második profi nehéz­súlyú ökölvívó, aki egyszer már elvesztett „királyságát” visszaszerezte. Lengyelországban jártak súlyemelőink Gdanskban, az ottani ha­jógyár Stoczniowiec nevű egyesületénél vendégesked­tek a diósgyőri súlyemelők a napokban — mint arról a csapat vezetője, Juhász Ist­ván beszámolt. A hajógyári súlyemelő szakosztály fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte, s ebből az alkalomból nemzet­közi súlyemelő csapatver­senyt rendezett. A meghívot­tak között volt egy igen erős bolgár csapat, a DVTK, va­lamint a vendéglátókon kí­vül még két lengyel csapat. A versenyt „hazai” speciális táblázat alapján döntötték el — a kilókat pontokra átszá­mítva. A bolgárok győzelme vitán felüli volt, a vendég­látókkal viszont nagy küz­delmet vívtak a diósgyőriek, s csak minimális különbség­gel maradtak le mögöttük. Egyénileg Szűcs Lajos és Debreceni Sándor szerepelt a legjobban: súlycsoportjuk­ban a legtöbbet emeltek. Pagonyi László második lett, míg Faragó János a harma­dik helyen végzett. Egyéni legjobbját senki sem érte el; Szűcs 90 és 120, Debreceni 112,5 és 145, Pagonyi 100 és 132,5, Faragó 120 és 155 kg- ot teljesített szakításban és lökésben. A verseny egyébként a de­cember 6—8. között sorra ke­rülő magyar országos baj­nokságra való felkészülés egyik állomása volt. Az utol­só erőpróbát november 10-én tartják; ekkor rendezik meg a legjobbak részvételével a magyar csapatbajnokságot. h. k. Megakadályozza a vesekő képződését A vesekő kialakulásának megakadályozása érdekében ajánlatos, ha nem is éppen papírt, de legalább cellulóz­foszfátot fogyasztani. Erre a meggyőződésre jutott C. J. C. Phah, a texasi egyetem mun­katársa, aki ezzel a „diétá­val” mind ez ideig kiváló eredményeket ért el. Heves hölgyek Heves és néha meggondolat­lan amazonok felvilágosítására két külföldi elrettentő példát szolgáltatunk. © Börtönben ül az NSZK-ban egy feleség, aki pedig csak — védekezett. De — túl hevesen. Valóban nem helyeselhető, ha egy veszekedős férj dühében vi­rágcserepet vág hites neje fejé­hez, ámde az se helyes, ha a felgerjedt hitvestárs erre kony­hakést ragad és védekezés köz­ben — halálra szúrja férjét. Védekezni szabad — mondta a bíróság —, de csak egyenlő fegyverekkel. ® Vigyázat, robban! — olvasták ijedten a palermói postahivatal­ban egy levélborítékon. Tűzszerészi segédlettel bontot­ták fel a veszélyes küldeményt, ámde kiderült, hogy a boríték tartalma csupán egy féltékeny 16 éves leányzó levele volt hűt­lennek vélt (vagy talán az is?) 18 éves szerelméhez. A fenyegető felhívást csupán azért írta a borítékra, hogy „megijessze’* a fiút. Az „ijesztés** túl jól sikerült — a leányt elítélték. (máté) Vak kutya vezet világtalan kutyát Nemrégiben nyílt meg az első New York-i kutyavendéglő. A New York-i kutya-szépségápoló szalonban csak olyan négylábú klienseket fogadnak, amelyek állatorvosok írásos ajánlásával rendelkeznek. Chicagóban létrejött az első állathotel, ahol a termeket kutyák számára mesterséges pázsittal és sárgaréz-ágyakkal rendezték be. Egy New York-i kutyamegörzö védenceit minden reggel elviszi otthonról, három órán át sétáltatja a Central Park­ban, és este fél hétkor hozza ismét haza. A New York-i Margqretsville-ben kutyaüdülő-tábort létesí­tettek. A vendégekre a következő programok várnak: kincs­keresés elásott csontok után és gitárzene tábortűz mellett. Az exkluzív vendégek között egy olyan bedlington-terrier is található, amelyik már nem lát. Így azután vakvezető ku­tyája kíséretében érkezett... Gabonaföld a Balaton medrében... As MVSC vagy Eger Kikapott a DVTK az FK-baa Osztályozó Miskolcon A Magyar Röplabda Szö­vetségben megtörtént az NB II-be jutást eldöntő osztá­lyozó mérkőzések színhelyei­nek kijelölése. A kétfordulós tornát — melyen mindkét nem mezőnyében öt-öt me­gyei, illetve budapesti baj­nokcsapat vesz részt — Mis­kolcon, Veszprémben, Szé­kesfehérvárott és Jászberény­ben rendezik meg. Az első játéknapok november 9—10- én, a második fordulóé pedig 16—17-én lesznek. apróhirdetési ingatlan Elcserélném a közeljövőben átadásra kerülő kétszobás bér­házi lakásomat kélszobás udva­rosra. „Megegyezés 263209” jel­igére a Hirdetőbe. adős-uétel M 21-es Volga, 1977-ig vizsgáz­tatva 22 000 forintért eladó. Meg­tekinthető délután 16 órától, Miskolc, I., Bottyán János u. 4. (SZTK mellett). állás Az Eszak-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat miskolci üzemigazgatóságának mezöcsáti szerelésvezetőségére megfelelő villamoshálózat-szerelési gyakor­lattal rendelkező mérnököt, üzemmérnököt, vagy villamos­ipari technikust szerelésvezető­nek felvesz. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet*. Mis­kolc, Patak u. 7. sz. munkaügyi csoportnál. (Irányítószám: 3502. Pf.: 227.) A Gábor Áron Kohó- és öntő­ipari Szakközépiskola (Miskolc, III., Bolyai F. 10.) nyugdíjas fű­tőt alkalmaz napi 4 órás elfog­laltsággal. jelentkezés az iskola gazdasági irodáján. Vigasztalanul zuhogott az eső, a fűre még nézni sem volt sza­bad — legalább öt centis víz alatt állt — és: a nézőket két perc alatt össze lehetett számlál­ni. Tóth Lajos, az LMTK kapi­tánya mégis nagyon megható­dott. Most 35 éves, tíz évig ját­szott az MVSC-ben. majd ugyan­ennyit a Leninvárosban — végig csapatkapitányként (!) — és egy NB I-es elleni mérkőzésükön, búcsúzhatott az aktív pályafu­tástól. Elérzékenyülten hallgatta az igen szép szavakat, köszö­nettel fogadta az ajándékokat, amelyek közül a legszebbet csa­patától kapta, hiszen: LENINVÁROS—DVTK 2:0 (2:0) A fekete salakos pályán ját­szott Felszabadulási Kupa-mér­kőzésen az alábbiak szerepeltek: LMTK: Dohány — Teslér, To- perczer, Gunics — Szanyó, I-Iaisz, Vajda — Kiss, Lázár, Vízvári, Nagy és természetesen — a második félidő első részé­ben — Tóth Lajos a „csk”. DVTK: Veréb — Hajdú, Sala­mon, Kutasi — Oláh (Váradi), Hajas — Udvarev (Horváth E.), Káplár, Horváth A., Koleszárik, Görgei. A végig szakadó esőben, sze­les, hideg időben játszott talál­kozó nagy részében a diósgyő­riek támadtak, de az óriási lel­kesedéssel küzdő hazaiakkal szemben nem érvényesülhettek. Hiányzott az a „piúsz-akarat”, ami a tudáskülönbséget érvény­re juttathatta volna. A Lenín- város megérdemelten nyeri, hi­szen kevés helyzetét biztosan használta ki. A 20. percben egy baloldali támadás végén Vajda szerzett vezetést a hazaiaknak, majd az egykoron diósgyőri Kiss állította be a végeredményt a 38. percben úgy, hogy a ka­pust is kicselezve juttatta a bal alsóft sarokba a labdát. Egyébként; a diósgyőri cserek a szünetben történtek, Oláh ki­sebb combhúzódása miati kény­szerült elhagyni a pályát. Kel­lemetlen epizódja volt a mér­kőzésnek, hogy a II. félidőben Hajdút — sportszerűtlen maga­tartás miatt — a játékvezető kiállította. (h. k.) ★ MVSC—BORSODI BÁNYÁSZ 4:0 (2:0) Rendkívül alacsony színvonalú „torinózás” volt ez a mérkőzés. Az volt az ember érzése, hogy a vasárnapi bajnoki meccs előtt egyik csapat sem hajlandó el­árulni a másiknak, hogy mit tud. Hosszú keresztlabdákat, ki­ugratásokat, három-négy húzás­ból felépített támadásokat, vagy egészséges lövéseket nem lehe­tett látni egyik fél részéről sem. Annál több volt a tili-toli „kö- römpassz”, a pontatlan átadás, a labdakezelési hiba, a helyze­tek elügyetlenkedése. Igaz. ez utóbbit csak az MVSC-ről lehet elmondani, mert a vendégek még annyi fáradságot sem vet­tek maguknak, hogy legalább helyzetet dolgozzanak ki! Kun egyetlen 25 m-es lövést hárított a 90 perc alatt! Kiss óriási védelmi hibából szerzett vezetést a 7. percben, amit szabó Péter egyéni akció­ból növelt a 14. percben. Szünet után ismét az utóbbi volt ered­ményes a 63. percben, ugyan­csak egyéni játék után, majd egy perc múlva ismét súlyos védelmi hibát használt ki Lu­kács. A második félidőben még Lukács labdája gurult végig a felső kapufán, és Kiss találta el közelről ugyancsak a felső lécet. A két együttesből csupán Leiszt, Locher, illetve Szakács és Bódis játszott átlagos (!) színvonalon. DVSC—BORSODI VOLÄN 3:2 (3:1) Két ellentétes félidőt és a Ku- bikban látottakhoz hasonló, igen alacsony színvonalú játékot ho­zott a találkozó. Szünetig az NB II-es debreceniek fölénye jegyé­ben teltek a percek, s a vendé­gek a kínálkozó helyzeteket is kihasználták. Fordulás után a közlekedésiek átcsoportosították csapatuk hátsó alakzatát, s ez használt játékuknak. Átvették az irányítást, és ők játszottak fölényben. Igaz, a DVSC a biz­tos vezetés tudatában nem is nagyon ' erőltette magát. Jobb helyzetkihasználással a Volán akár egyenlíthetett is volna! A 10. percben Kiss fejesgólja hozta meg a vendégeknek a ve­zetést, melyet 3 perc múlva Jó­nás kiegyenlített. A 25. percben Kiss a kapufát találta el, majd rögtön ezután Kacsur a hálót is megzörrentet.e, 2:1. Tőzsér egyé­ni játék után a 38. percben sze­rezte a DVSC hamadik gólját. Szünet után gyorsan szépített a Volán: Previtzer 14 m-ről lőtt a a hálóba az 50. percben. Ezután még Oláh találta el a felső ka­pufát, s jó néhány helyzet is kihasználatlan maradt. Takács, Farkas és Jónás ér­demel dicséretet. (monostori) A Felszabadulási Kupa IX. csoportjának állása: 1. MVSC 6 3 3 — 15:8 12 2. Eger 6 4 1 1 9:3 10 3. DVTK 5 3 — 2 13:8 6 4. LMTK 6 3 — 3 13:9 6 5. B. Bányász 6 3 — 3 11:8 6 6. DVSC 6 2 — 4 11:13 4 7. S.-űjhely 6 2 — 4 9:14 4 8. B. Volán 7 — — 7 5:23 — A hátralévő mérkőzések: XI. 6.: DVSC—DVTK, B. Bányász— LMTK, XI. 13.: Egri Dózsa— DVTK. Sátoraljaújhely—MVSC. A régi jegyzőkönyvek, jelen­tések és térképek arról valla­nak, hogy a Balaton sok gon­dot okozott mind a hadászat, mind pedig a mezőgazdaság irányítóinak. A Monarchia idején nemcsak a mocsárvilág, hanem a tó nagy részének lecsapolását is tervezeték. A bécsi levéltár­ban megtalálható Mikoviny Sá­muelnek az 1730-as években ké­szített térképe, amely az első tanulmánynak tekinthető a Ba­laton tervezett lecsapolásához. Az elképzelés az volt, hogy a Balaton több mint 500 négyzet­kilométernyi területén gabonát termelnek. Innen mesterséges csatornán hajóval szállították volna a gabonát az osztrák bi­rodalom kereskedelmi központ­jába, Grazba. Az első tervet újabbak követték. A vita évti­zedekig tatott; a dunántúli ura­dalmat ugyanis hátrányosan érintette a terv, hiszen jól jöve­delmező vízimalmaik tucatjait kellett volna leszerelniök. A hosszas huzavona a tó vízrend­szerével, a Sió és a Sárvíz med­rének véglegesítésével, majd az 1863-ban felavatott siófoki zsi­lippel véglegesen megszűnt. Ki­alakult a Balaton végleges ke­rete, amelyen a partrendezők napjainkban az utolsó igazítá­sokat végzik. (Szatmári János rajza) Aranyszamár-díj Megalapították az Arany- szamár-díjat a belga újság­írók. A díjat az év legosto­bább írásának szerzője kap­ná — ha az ügybe nem avatkozott volna be a belga állatvédők egyesülete. A tár­saság elnöke határozottan tiltakozott, mondván: „Tör­ténelmünk sok évszázados tapasztalata azt bizonyítja, hogy a szamarak mindig is magas szellemi képességek­ről és számos kitűnő tulaj­donságukról tettek tanúbi­zonyságot.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom