Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-21 / 247. szám

Tisztes helytállás Ferencváros-DVIK 2:1 (1:1) Ha egy vidéki középcsapat — vagy az „alsóház’’ tagja — neves fővárosi elenfélhez utazik, akkor az edzők nyilatkozataiban mindig ott tatálható az esélyek igen óvatos latolgatásának ez a formulája: . tisztes helytállást remélek”. Körülbelül ez volt a helyzet most is, és a remény valóra vált. Mert ha csak az eredményt nézzük; a le­hető legtisztesebb helytállás jelzője jár ki a diósgyőri csapatnak. A mérkőzés elölt sokan megelégedtek volna ezzel az eredménnyel, utána viszont nem egészen ez a helyzet. (Rögtön tegyük hozzá — jelentőségteljesen hangsúlyozva — nem először fordul ez elő! Mert mit is mondott gzabó Géza a mérkőzés után? íme; ,,Ha egy kicsit bátrabban merünk játszani, talán egy pontot megszerezhettünk volna.” Tollat ha eg.v kicsit bátrabban ... És ezt kellett mondani a Vasas mérkőzés után is — meg máskor. Jó lenne már megtalálni azt a csodaszert, ami meghozza az itthon tapasztalt bátorságot ide­genben is! No, de hagyjuk meg az értékelést Csányi Józsefnek, akit arra kértünk, hogy — egyet aludva rá — számoljon be a talál­kozón szerzett tapasztalatairól. Előbb azonban nézzük a mérkőzés eseményeit. Az Üllői úti stadionban tízezer néző előtt Müncz já­tékvezető irányításával a két csapatban a következők sze­repeltek. FTC: Géczi — Martos, Bá­lint, Mucha, Megyesi — Ju­hász, Takács, Nyilasi — Pusztai, Szabó (Kelemen, a 46. percben), Máté. DVTK: Veréb — Kovács (Hajdú, a 35. percben), Salamon, Ha­jas, Kutasi — Oláh, Görgei, Horváth A. — Horváth E., Káplár, Koleszárik. A mérkőzés általános ké­pére jellemző, hogy a szög­letarány 17:0 (!) volt a Fradi ja vápa. Ennek ellenére azon­ban 'az eredmény reális, hi­szen a hazaiak fölénye nem­hogy gólokban, de még gól­helyzetekben sem nagyon jutott kifejezésre. Az első gól a 8. percben született — fa­tális balszerencse nyomán: Mucha átadása Itfimcz já­tékvezetőn irányt vúlloztat- va (!) került Máté elé. aki két csel után 5 m-ről lőtt a kapu jobb oldalába. A DVTK a 40. percben egyen­lített. Görgei lövésébe a ka­pu torkában Bálint kézzel beleütött, és a megítélt li­est Horváth A. lőtte a kapu jobb oldalába. A döntő gólt a 66. percben Bálint szerez­te — szabadrúgásból. A rosz- szul felállított sorfal között mintegy 20 m-ről lőtt ka­pura, és labdáját Veréb a bal sarokba ütötte. És ezek után hallgassuk meg Csányi József értékelését (amit már az előbbiekben leírtak isme­retében mondott el): — Kezdeném rögtön a sorfallal. Először én is úgy láttam, hogy szétnyílt, de utána a fiúk mondták, hogy a sorfal mellett ment el a labda. Egyébként csak 16— 17 méterre volt az a kapu­tól, s így érthető, hogy a labda meglepte Verébét. Mi valóban a tisztes eredmény reményében mentünk az Ül­lői útra. Mégsem rendezked­tünk be védekezésre, és az ..ütesatáros” formulát ját­szottuk. Támadni szerettünk volna, skjnos ez nem sike­rült. Ügy érzem most nem a bátorság hiánya miatt! A Vasas ellen valóban ez volt a probléma, a Ferencváros azonban jobban játszott el­lenünk mint a Vasas. Ne­künk viszont nem ment úgy... A Fradi fiataljai ügyesen cikáztak és nem na­gyon tudtunk kibontakozni. Helyzetünk is kevesebb volt. Végeredményben ilyen arány­ban megérdemelt volt a Fe­rencváros győzelme — leg­feljebb nem így. A gólt ered­ményező szabadrúgás meg­adása ugyanis kissé szigorú ítélet volt. Megköszöntük az edző sza­vait és levontuk azt a kö­vetkeztetést, hogy a főváros­ban az átlagosnál nagyobb előnyt jelent a hazai pálya! H. K. CLUBI A bajnokok tablója. A szombat esti értekezleten mindenki kapott belőle. De nemcsak a taHó, hanem a három bajnoki cím is szép ajándék volt a most 25 esztendős Volán Vál­(Laczó József fotómontázsa) Minden nyerhetőt megnyertek Evadzárás „Remiztek” az NB 111-asok a Volán salakosainál A fehér asztal mellett megtartott évzáró összejövetelen a Volán Tröszt is képviseltette magát Tóth István vezérigazgató-helyettes személyében. A legnagyobb örömmel fogadott vendég ezen az esten mégis — teljesen érthetően — Csató Sándor volt. A súlyos balesete után még lábadozó kétszeres bajnokot mindenki nagy örömmel fogadta, hogy ismét megjelenhetett a szakosztály körében. Csató­nak egyébként nemcsak a baráti, hanem a hivatalos üdvözlésből is jócskán kijutott, hiszen a most befejezett idényben két magyar baj­noki címet mondhat magáénak — nem is beszélve nemzetközi sike­reiről ! Ezekről a sikerekről részletesen beszélt Kővári Kázmér, a szak­osztály vezetője, de csatlakozott a gratulálókhoz dr. Vajkó István igazgató, az egyesület elnöke, a már említett Tóth István vezérigaz­gató-helyettes, valamint Koncz Sándor, a Magyar Motorsport Szö­vetség képviselője. Hétközben derűlátóan nyi­latkozott mindkét NB III-as labdarúgó-csapatunk szakve­zetője; a két bajnoki pont megszerzését egyaránt vár­ták együttesüktől. Tegnap viszont mindketten borús homlokkal keltek fel a 90 perc letelte után a kispad- ról; a vigasztalanul zuhogó eső „elmosta” az egyik pon­tot. Pedig de kellett volna mindkét gárdának az a két- két pont! BORSODI VOLÁN— SATORALJAÜJHELY 0:0 Az Ifjúsági Sporttelep salak­pályája ugyan tócsákkal volt borítva, a talaj mégsem volt mély. Ennek ellenére játékot — a szó szoros értelmében — alig láttunk a 90 perc alatt. A közlekedésiek jól játszó kö­zéppályásaik jóvoltából jelentős mezőnyfölényt harcoltak ki az első 45 percben, ám támadóso- rukban nem yolt átütő erő. Lója egvedül akár háromgólos előny­höz is juttathatta volna csapa­tát, ha a sáros, nehéz labdát jobban eltalálja. Nemkülönben Oláh és Prevltzer is, akiknek lövései szintén csak az oldal­hálót zörrentették meg. Ugyan­akkor a Volán védelme Takacs- csai az élen fölényes biztonság­gal hárította a vendégek erőt­len kisérleiezéseit, akiknek tá­madói közül egyedül Schuller jelentett veszélyt Boros kapu­jára. Szünet után kicgycnlítcitebb lett a játék, igazi gólhelyzet nem is adódott annyi, mint az első félidőben. Az 50. percben Schulier nagy lövését Boros spárgázva, lábbal hárította, a másik oldalon pedig Tóth be­adását fejelte az ötösről a felső kapufára Prcvitzer a 75. perc­ben. Közben a vendégek 16-osán belülről megítélt közvetett sza­badrúgást Oláh az oldalhálóba lőtte Több említésre méltó ese­mény nem is történt, s a Volán­fölény ellenére is igazságos volt a pontosz ofkodás. A közlekedésiek Boros — Fa­zekas (Magyar). Körösi, Jónás, Takács — Tóth. Pál. Farkas (Vári) — Oláh. Lója, Previtzer összetételben játszó csapatából Takács, Jónás és Pál, míg a vendégek gárdájából Toronyi, Vasárnapra virradóra szép ma­gyar sikereket jelentettek a hir- ügynökségek Mexikóból, a ka­jak-kenu világbajnokságról A döntők első napján a magyar csapat két aranyérmet szerzett, de minden eddig lebonyolított döntőben a legjobb hat közé kerültek versenyzőink. Világbajnok lett Csapó Géza a kajak egyesek 1000 m-es ver­senyében, s ugyanezen a távon nyert világbajnokságot a Szabó —Bakó kajakpáros. A Deme, Rátkai, Vargha, Giczi négyes 3. Telenkö és Schuller játéka emelkedett ki. MVSC—GYÖNGYÖS 1:1 (0:0> Rendkívül mély, sok tócsával tarki .ott pálya, és alig több mint 500 néző fogadta a pályára lépő csapatokat. Sem a szakve­zetők, sem a nézők nem számí­tottak jó játékra a vígasztallia- tatlanul zuhogó esőben. Ennek ellenére végig nagy Iramú, ha­talmas küzdelem alakult ki a pályán. Az első játékrészben szinte végig támadott a hazai együttes, de Galló kapufáján és néhány nagy gólhelyzeten kí­vül nem sok minden sikerült nekik. A gyöngyösiek jobbára 8—9 emberrel védekeztek, ritka ellentámadásaik azonban sok­szor jelentettek veszélyt a vas­utas kapura. Fordulás után Szabó Z. 10 m- es lövése jutott a kapus kezébe, majd Demkó lövése egy védőn át Irányt változtatva került a kapu fölé. Alig valamivel ké­sőbb Demkó óriási erővel a „pi- pakapuíára” lőtt, majd a vendé gek kapusa mentett hatalmas bravúrral többször is. A 65. percben szabót elkaszálták a 16-oson belül, ám a játékvezető továbbot intett! A 81. percben Ismét Szabó volt a szenvedő fél, ugyancsak a 16-oson belül. Nagy G. büntető helyett közve­tett szabadrúgást ítélt. Kiss be­lőtt labdáját Demkó a hálóba is fejelte, ám a játékvezető újra rú gáttá a szabadot... S ahogy az lenni szokott, az inkább védekezésre berendezke­dett vendégcsapat ért el gólt a 85. percben. Jobb oldali támadás után egy beadás á'szállt Kun felett, és a berobbanó Bányai a hálóba vágta a labdát. 0:1. Közvetlenül a gól után Acs — feltehetően örömében — a ma­gasba rúgta a labdát, amiért az egyébként is Indiszponált játék­vezető kiállította a gyöngyösi fiút. A hatalmas miskolci nyomás a 90, percben ért góllá. Szabó Gy.-t váeták fel 20 m-re a ka­putól. Demkó bombaszabadrú­gása a sorfal között utat talált a hálóba, ltl. A Kun— Szabó Z., Leiszt, Locher, István — Szabó Gy., Galló — Lipták L. Demkó, Kis,:. Fekete összetételű hazat 11-ből ezúttal Leiszt a mezőny leg- jobb’ának bizonvult, rajta kívül szabó Z.. Galló és időnként Demkó játéka volt dicsérhető, (monostori—magyar) lett az 1000 méteres döntőben, wichmann a 4. helyen végzett a kenu egyesek 1000 méter* távján, amelyen kettesben a Budai—»Haraszti pár 5. lett. A nők részére két 500 m-es kajak­döntőt bonyolítottak le, ame­lyek keretében a Zakariás—Tö- zsér pár bronzérmei szerzett, az egyesben pedig Pfeffer 4. lett. Az elsőnapi döntőkből egyébként az NDK nyert hár­mat, míg a Szovjetunió és Ma­gyarország versenyzői kettőt- kettőt. Röplabda MVSC—BP. POSTÁS 3:0 (7, 12, 10) Rendkívül lassú, álmos játékkal indult a találkozó első játszmája, amelyben a Postás-fiatalok lelkes játéka volt az egyedüli színfolt. 9:5 után mintha megelégelték volna a hazaiak a játszado­zást; rákapcsoltak, s bizto­san nyertek. Igen érdekesen alakult a második játszma, amelynek elején úgy tűnt; használt a Homola edző általi „fejmo­sás”. Ha hibáztak is né­hányszor, már lényegesen jobban játszottak a zöld-fe­hérek — egészen 14:4-ig. Itt már biztos győztesnek érez­ték magukat, „kiengedtek” s ez megbosszulta magát. Csak a szerencsének, s a vendé­gek rutintalanságának kö­szönhető, hogy nem egyen­lítettek ki! Szinte azt lehet mondani, hogy ahogy befejeződött az előző játszma, úgy folytató­dott a harmadik is. 4:9-ig elemi hibákat vétettek a zöld-fehérek. Aztán rákap­csoltak, s végül a maguk ja­vára fordították a játszma eredményét. A mérkőzésen ezúttal csak Győrfi és időnként Orosz játszott jól. Az év végi beszámoló szá­mos érdekes adattal szolgált — nyugodtan mondhatjuk — a legsikeresebb magyar szak­osztályról, amelynek tagjai minden nyerhetőt megnyer­tek! A magyar salakmoto­ros versenyrendszerben há­romféle bajnokságot rendez­nek, s ezek mindegyikében a Volán, illetve versenyzői végeztek az első helyen; sőt a legrangosabb küzdelem­ben, az egyéni első osztályú bajnokságban az ezüst- és a bronzérem is az övéké lett. A győzelmi lista a követ­kező. Az egyéni I. osztályban baj- nők: Csatő Sándor, második Szökő János, harmadik Szirácz- ki István. Az első alkalommal kiírt országos csapatbajnokság­ban: 1. Borsodi, Volán 141 pont­tal (Sziráczki 39, Szőke 31, Csató 28, Oszkó 23, Jakab 20 pontot szerzett). A II. oszályú egyéni bajnokságban: 1. Oszkó Gyula, ... 4. Izsépi Lajos. Az eredmények ilyetén felsorolása „névsorolvasás­nak” is beillik, hiszen a Borsodi ' Volán ezeket az eredményeket hat aktív ver­senyzővel érte el. (És ter­mészetesen sok társadalmi segítővel, akiket szombaton este szintén köszöntöttek.) A nagyszerű eredményeket az eddigi legmozgalmasabb esz­tendőben érték el a Borsodi Volán versenyzői, hiszen a hazai és külföldi viadalokon nem kevesebb, mint 128 al­kalommal indultak. A hat és fél hónap alatt lebonyolított idényben 54 hazai bajnoki, 19 hazai nemzetközi és 55 külföldi rajthoz állást tarta­nak nyilván! A Volán ver­senyzői 41 alkalommal sze­repeltek az A-, két alkalom­mal pedig a B-válogatott­ban. Nemzetközi sikereik kö­zött szerepel Csató győzelme az olaszországi VB-selejte- zöben, és Sziráczki nemré­giben aratott győzelme a szo­cialista országok (lengyele­ket és szovjeteket is rajthoz állító1!) kupájában. És mind­ehhez társul az a pontokban ki nem fejezhető eredmény, hogy technikai hiba miatt egyetlen versenyt sem ' kel­lett feladniuk! Az értekezleten többen be­széltek a következő esztendő céljairól is, s megállapítot­ták, hogy ezeket az eredmé­nyeket tulajdonképpen már fokozni sem nagyon lehet. A versenyzők nevében szóló, s a nagyszerű ^támogatásért a Volán Trösztiek is köszöne­tét mondó Sziráczki István azonban „talált” erre lehe­tőséget, hiszen a nemzetközi ranglistán még bőven van előre lépési lehetőség. Ehhez csak ráadásként ígérte meg, hogy a most már láthatóan szükséges utánpótlás megte­remtése érdekében mind­egyikük vállalja, hogy egy- egy fiatallal külön is fog­lalkozik. A jól megérdemelt jutal­mak átvétele után közös va­csora, majd az eseménydús év emlékeinek felidézése kö­vetkezett. Volt miről beszél­niük ... HORVATH KALMAN lotóeredmények 1. Budafok—Dunaújv. 2:0 1 2. Szekszárd—SZMTE 1:0 1 3. DVSC—Ganz-M. 2:0 1 4. Oroszl.—MÄV DAC 1:1 X 5. Özd—Bp. Spart. 2:1 1 6. Kister.—Rudabánya 2:1 1 7. Hajdú V.—Nagyb. 1:2 2 8. Szigetvár—PVSK 0:1 2 9. Lőrinci F.—Bp. Ép. 1:1 X 10. Ascoli—Intern. 0:0 X 11. Bologna—Roma 1:0 1 12. Ternana—Cagliari 0:2 2 13. Varese—Juventus 0:0 X Pótmérkőzés 14. Hajdúb.—DMTE 0:1 2 Ismét itthon az INTÉR-DUOÜ! Kétéves skandináv turnéról visszatérve esténként a lillafüredi Vadászkürt étteremben játszik az j INTER-DUO néven szereplő (Arlett József és Csóka Géza) tánczenész-kettős. VILAGSZAMOK A REPERTOÁRBAN! Jó zenével, különleges vad- és halételekkel várja Kedves Vendégeit a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat VADASZKURT ÉTTERME Két világbajnoki cin

Next

/
Oldalképek
Tartalom