Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)
1974-08-18 / 194. szám
Az új MiskoSc gyerekei A rádió műhelyéből Casals-múzeum Vendrellben Marta Montaneznek. a világhírű gordonkaművész, Pablo Casals özvegyének je-- lenlétében Montserrabtan megalapították a „Pau Casals alapítványt”. Ennek legfőbb feladata lesz megszerezni a Casals-múzeumot Vendrell- ban, a művész szülővárosában, a San Salvador-i tengerpart közelében lévő házban ahol Casals éveken át lakott. A múzeum megalakításához a tervező bizottság rendelkezésére állnak a nagy ■muzsikus levelei, partitúrái, kottái, valamint világhírű festmény- és hangszergyűjteménye. Amatőr fafaragók műveiből nyílik kiállítás augusztus 19-én, holnap délután öt órakor a Molnár Béla Ifjúsági Ház nagytermében. Megnyitót Bodó Sándor, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese mond. A bemutató szeptember harmadikéig tekinthető meg. — Ez a kék épület az óvoda, egy kicsit odébb, a sárga az új iskola. A színe mellett még egy ismertetője van az épületnek: a nap minden órájában sokan vannak benne és körülötte, jóformán minden négyzetméterén dolgoznak. Nincs egészen egy éve, hogy elkezdték építeni és több mint hétszáz gyerek itt hallgatja szeptember 2-án a tanévkezdést jelző csengőszót. Az Avas-délen épül majd hasonló, nem a hagyományos' módszerekkel, hanem panelekből készült iskola. Ez a technológia tette lehetővé a gyors munkát, és ezek a nagy, egységes falfelületek a más, a megszokottól eltérő iskolaépületet. A Horváth Istvánná, Boros Mária által tervezett új házban Virág Ödön igazgató volt a kalauzom. — Általános iskolában még nem láttam ilyet. Aulája is van az épületnek? — Nem hiszem, hogy így fogjuk nevezni. Belső udvar, zsibongó inkább. Mindenesetre egy nagy szabad tér, amelyet három szinten fognak körbe a folyosók. Innen nyílA Győri kapu déli új lakótelep magas házai között, félig kész útjain csak az ott- lakók igazodnak el azonnal, ök viszont ismerik a városrészt. Az első járókelő, akit megszólítottunk, azonnal mondta is: Évtizedek óta hozzászoktunk a nagyablakos építkezéshez (iskolák építésének különösen alapszabálya ez), de ez a ház a szokottnál is világosabb. Színeiben is, és természetes fényt is többet kap. — Tizenhat tantermes az iskola. A napközi a másik épületben lesz. Ott helyezte el a tervező a konyhát és a tornatermet is. Fedett folyosó köti össze a két iskolaépületet; kis díszudvar lesz az egyik, a tulajdonképpeni bejárat van a másik oldalán. — A nagyobb és a kisebbik épület szerves egész. Az összekötő folyosó arra is jó, hogy nemcsak egybekapcsolja a két házat, hanem rossz idő esetén védi is a gyerekeket, akik napjában megfordulnak az iskola egész területén. A tornatermet ősszel adják át az építők; reméljük a tanév második felében már magunkban maradunk. A Győri kapu az új Miskolc. A város minden részéből jöttek akik itt kaptak lakást. A gyerekeket is innen, a lakótelepnek a Tokaj étteremig terjedő, a Szinva és a Nagyváthy utca által határolt részéből várják. — Kik lesznek az új iskola diákjai? — Augusztus 21. és 26. között, ha beiratkozni jönnek, majd név szerint is kiderül. Annyit tudunk, hogy kapunk csoportokat a 40. sz. Általános Iskolából, de többségüket még nem ismerjük. — Nemcsak egy új ház épült, de egy új iskola is születik... — A régi, 2-es számú Általános Iskola helyett 2-es számmal nyerünk „polgárjogot” a város iskolái között. A tantestület már együtt van, várjuk a gyerekeket. A tanév végén talán már nemcsak egy új épületről, de egy új iskoláról is beszélgethetünk. (makai) Amikor felcsendül az ének... Az adás „karmestere” Fafaragók kiállítása nak a tantermek, ez a központ. Az iskola udvara nem nagy, de az épület tágas; jól mozognak majd benne a gyerekek. Mi viszont nehezen, vagy legalább is óvatosan haladtunk helyiségről helyiségre. Építkezésen ekkora mozgással még nem találkoztam. — Az épület már a kora tavasszal állt, de a belső munkák több időt kívánnak. A BÁÉV építői itt a központi épületben már az utolsó simításoknál tartanak; a melegpadlókat ragasztják, a beépített szekrényeket helyezik el. Ezzel egyidőben a Szegedi Bútorgyár és a TANÉRT folyamatosan szállítja az osztálytermek berendezését és a taneszközöket. Minden bútor, minden újonnan érkezett tárgy azonnal a helyére kerül. csak azt tudom mondani, hogy soha nem éreztem tehernek. 1968-ban mentem nyugdíjba. Az iskolából!... Mert ide azóta is eljárok. Volt idő, mikor nem tudtak karnagyi tiszteletdíjat fizetni. Már-már a kórus megszűnéséről kezdtek beszélni. Nem értettem őket. Számtalanszor hívtak más helyre, mégis maradtam, mert diósgyőri vagyok. Nem pénzért tettem. Az elismerést a dobogón kapom meg, amikor felcsendül az ének ... Azok a munkások és gyerekek énekelnek, akikkel én tanítottam meg a dalirodalom legszebbjeit. Talán én vagyok a megye legöregebb karnagya. Benyitnak i az ajtón: —Laci bácsi, az énekkar tagjai keresik. — Ma is próba van? — kérdezem. — Nincs, de majdnem minden nap itt vagyok, és megkeresnek. Jelenleg a vegyeskar jubileumára készülünk. Hetente három próbánk van; A munka himnusza című Liszt-művet tanuljuk. * Megyénk és városunk legjobb népművelői között Vi- dinszky László tegnap vette át a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Tamás Gyula Éppen tíz esztendeje, hogy három rádióriporter Lengyel- országba utazott. S hogy mindez (annyi hasonló esemény közül) miért érdemel említést? Mert a riportút résztvevői felfigyeltek északi szomszédaink egyik érdekes kísérletére. A varsói rádió esti híradójában sikerrel szerepelt egy új szereplő: a műsorvezető. Hazánkban is szóba került már korábban ilyen „adás-karmester”. A Rádióújságban 1967-ben megjelent cikk szerint szerepelhetne a hírműsorokban olyan „élő összekötő”, „bemondó, aki egy sorba lép a riporterekkel: csevegés, szellemes megjegyzések, szórakoztató könnyedség jellemzi ezt a megoldást”. A lengyel- országi tapasztalatcsere után a Magyar Rádió is elérkezettnek látta az időt, hogy az Esti Krónikában nálunk is megszólaljon ez az új rádiós személyiség. Az elmúlt tíz esztendőben már nemcsak a rádióban, televízióban találkozunk vele gyakran naponta többször is, hanem a művelődési házakban, a legkülönbözőbb rendezvényeken is. * Hogy mi van a forgató- könyvben? Bal és jobb oldal. Mindenki tudja. A rádióban a hangutasítás a bal, Gyerekek a 69. szélességi fokon túl — .. .negyvennégy év. Hót igen, negyvennégy éve vagyok karvezető, és negyvenkét évet itt töltöttem, ennél a kórusnál. Szinte megszakítás nélkül dolgoztunk. A háború idején is sokszor összejöttünk. Elsötétített szobákban dalolgattunk. 1944. december 3-án szabadult fel Miskolc. Emlékszem, még ebben a hónapban hangversenyt adtunk, és a bevételből ruhaanyagot vásároltunk, amelyet a környező iskolák gyermekei között osztottunk szét. A szép dalt egy csokor mezei virághoz hasonlítanám, mert a különböző szólamok együttes hangzása mindig a virágcsokor szépségére, harmóniájára emlékeztet. Az Ady Endre Művelődési Házban beszélgettünk Vi- dinszky Laci bácsival, a vegyeskar 67 éves karnagyával. Régi üveges szekrény őrzi a 75 éves kórus tevékenységének, sikereinek emlékeit. Vázák, serlegek, oklevelek, plakettek, zászlók sorakoznak a szekrényben. Laci bácsi készségesen magyaráz: — Az énekkar 1899-ben alakult; ez itt a zászlója. Sok helyen jártunk, sok versenyen részt vettünk ... Azt az arany koszorút az idén kaptuk a kórusok VI. országos minősítésén. Néhányat ki is vesz a szekrényből, és elgondolkozva tartja. Hogy is kezdődött? — Gyernru : korom óta vonzódom a zenéhez. Sokáig tanultam hegedülni. 1930-ban az Egri Tanítóképző Intézet elvégzése után a diósgyőri általános iskola tanítója lettem. Az első kórus, amelyet vezettem, ennek az iskolának a gyermekkórusa volt. Még tanítóképzős koromban felfigyeltem a Diósgyőri Polgári Dalkörre. Nagyon ^ó kórus volt. 1933-ban felkértek a vezetésére, és a mai napig ezzel a kórussal dolgozom. Jelenleg az Ady Endre Művelődési Ház nevét viseli. — Hogy fárasztó volt-e” Sokan kérdezték, de most ir az elmondandó szöveg a jobb oldalon. A tévéforgatókönyv egyik felén az ábrázolandó kép, a látvány, a másikon az ugyancsak elmondásra várakozó szöveg áll. Legalábbis elméletben. Valójában a „kedves szerzők” (nemcsak a dilettánsok vagy először próbálkozók) olykor hajmeresztő kívánságaikat rögzítik a sokat elbíró papírra. Az egyik neves író például a következőkre utasította az álmélkodó rádiórendezőt: „Finom tollpihék lehelete száll át az alkonyi levegőn. Sötétedésszak, este- ledésiz mindenfelé. Sötétedik, de a bútorok mintha még kibontakoznának a tegnap visszfényéből. Tegnapos szoba, úszik benne a semmi.” A tévérendező pedig ilyen szöveget olvasott (nem kevésbé ismert szerző tollából) : „Az ágy, mintha kiáltana. De nem fehéren. Zölden. Vagy inkább elkékülve. Mintha egy csontos, de vérmes ember nyakán kiduzzadnának az erek. Vasnyakán, vasból valók. De aztán mégis, elhamvadón a lepedő! A sejtelmes, hamvas asszonyisággal az emlékezetében ... s(c A centenárium jegyében készült, a 100 éves Budapestnek szánt ajándék az a térplasztika, amelyet holnap, augusztus 19-én délután négy órakor avatnak a fővárosban. A. hatalmas szobor Varga Miklós szobrászművész tervei alapján készült a Lenin Kohászati Müvekben és a Diósgyőri Gépgyárban. Hatásában. formájában hű tükre az ajándékozónak, a vas és acél városának, Miskolcnak. A napokban állították fel az újpalotai lakótelep központjában a Hevesi Gyula út és a Zsókavár utca csomópontjában, a XV. kerületben. A térplasztikát Drótos László, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkára adja át; a megajándékozottak a főváros és a lakossó,g nevében pedig Lantos Zoltán, az MSZMP Budapest XV. kerületi Bizottságának első titkára fogadja a szobrot. # A jól felöltözött gyerekek nyugodtan játszanak a 0 foknál hidegebb szobában. Az Északi-Jeges-tengerbe nyúló Tajmir-félszigeten található a 150 ezer lakosú No- rilszk városa. Itt az év 250 napján 0 fok alatt marad a hőmérséklet, ebből 126 napon át mínusz 25 foknál nagyobb a hideg. A messzi észak zord klímája különleges feltételeket igényel a 12 ezer gyermeket befogadó bölcsődéktől, óvodáktól. A legfontosabb teendő az, hogy edzett gyermekeket neveljenek. Télen is sétára indul minden óvodás csoport, hacsak nincs hóvihar, amikor a szél sebessége másodpercenként eléri a 15 métert, vagy mínusz 32 fok alá száll a hőmérő higanya. A gyermekek meleg, gyapjú öltözetben naponta másfél órán át olyan helyiségekben játszanak, ahol 0 és —12 fok a hőmérséklet. A reggeli és a napközben rendszeresített tornát és a sportfoglalkozásokat egy szál kisnadrágban végzik. Séta közben az ifjú noril- szkiak megismerkednek az erdős tundra növényvilágával, a mohákkal, bokrokkal, fákkal. Télen megtanulják sarkcsillagot és a Göncöl- felismerni a csillagképeket, a szekeret, a rövid sarki nyárban pedig, amikor nem nyugszik le a nap, tundrái virágokat, északi bogyós gyümölcsöket szednek.
