Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)

1974-08-14 / 190. szám

Kilencvenöt kiállító „/Vem azért a 371 forintért! 11 szabadság jár a szülési szabadság után is időtartamára, s a c) pont Miért álmatlanok r az Almos utca lakói? szerint akkor is, ha tíz éven aluli gyermeke gondozása, vagy ápolása miatt távol van munkahelyétől. Ebben az esetben összesen legfeljebb egy évet lehet a rendes sza­badsággal figyelembe venni. A Munkaügyi Bíróság íté­lete szerint a vállalatnak nem volt igaza, a kismamá­nak jár. a szülését követő időszakra is az évi rendes szabadság. Az indoklás a 6/1967. (X. 8.) MŰM sz. ren­delet 13. paragrafusának 4. bekezdés b) pontjára hivat­kozott, amely kimondja: ren­des szabadságra jogosult a dolgozó a szülési szabadság időtartamára is. Intézkedett a párttitkár 371 forint fölött folyt te­hát' a vita. Székelyné azon­ban nem ezért kereste fel az ítélettel szerkesztőségünket, hanem, hogy nézzünk utána, vajon a vállalatnál dolgozó többi kismamánál figyelem­be veszik-e a MŰM rende­letét? Gajdosi Lajosáétól, a vál­lalat pártbizottságának titká­rától kértünk segítséget a tá­jékozódáshoz. A köztisztelet­nek örvendő párttitkár in­tézkedése nyomán derült ki: korábban valóban vita folyt afölött — s nem csupán a Pamutfonóban —, hogy va­jon hogyan is értelmezhető az ominózus rendelkezés. Munkaügyi, munkajogi szak­emberek is nehezen igazod­tak el a szaknyelv nyakate- kertségével fogalmazott ren­delkezésen. A Munkaügyi Bí­róság idézett ítélete adott megfelelő támpontot vállala­tuknak ahhoz, hogy miként is alkalmazzák a 13. parag­rafust a szülő, és gyermek- gondozási szabadságon levő asszonyok esetében; A pénzt természetesen megfizette a vállalat Székelynének, s a többi kismama ügyében is e példa nyomán intézkednek. De azért... — Azért nem volna rossz, ha végre világosan, közért­hető módon is olvashatnánk róla — s nem csak mi, más vállalatoknál is, hisz sokfelé vitatott dolog ez —, miként kell alkalmazni a gyakorlat­ban ezt a rendeletet... — fejezte be a kéréssel Gaj­dosi Lajosné. És egy jó lipp Bár meg kell vallani: elég „öreg” már ez a rendelke­zés ahhoz, hogy idjft adjon az értelmezéshez (1967. szep­tember 8-án lépett életbe, s ma 1974 augusztusa van, a bírósági ítélet pedig idén áp­rilisban született!), mégis — éppen mert azóta magunk is tapasztaltuk, hogy nem csu­pán a Pamutfonóban vitatott kérdés — elővettük a Mun­kaügyi Szemle külön kiadvá­nyát, a Munkaügyi döntőbi­zottsági tájékoztató 1973—74. évi 4. számát, amely emígyen részletezi; , ............ Ha a dolgozó munkaviszo­nya szünetel is, rendes sza­badságra jogosult a b) pont szerint a szülési szabadság A divatcikk-bemutató egyik modellje és öltöztetője. (Kerényi László íelvételei) Mire jó a belső ellenőrzés? Konferencia Pécsett A vállalati belső ellenőr­zés eredményeiről és haté­konyságának növeléséről holnap kétnapos tanácsko­zás kezdődik Pécsett a Szer­vezési és Vezetési Tudomá­nyos Társaság rendezésében. A konferenciáról tegnap sajtótájékoztatót tartott Ba­dacsonyi György pénzügymi­nisztériumi főosztályvezető­helyettes, a szervező bizott­ság tagja. A belső ellenőrzés foko­zottabb megszervezéséről az elmúlt években kormányha­tározat is intézkedett, ezért kerül sor a tanácskozásra. Az eddigi szervezőmunka ta­pasztalatairól és a soron kő-' vetkező gyakorlati felada­tokról 25 előadás hangzik majd el a konferencián. Az előadások egy része arra hívja fel a figyelmet: különösen fontos, hogy a vállalati vezetők fokozott ellenőrzést gyakoroljanak a termelés és a munkafolya­matok során. Ezzel ugyanis elősegíthetik a visszaélések, a fegyelmezetlenségek meg­akadályozását. Sok vállalat­nál már közvetlenül az igazgató alá rendelték az ellenőrzést, így hatékonyab­ban segítheti a vállalat ve­zetőségét munkájában. A belső ellenőrzés legfőbb fel­adata, hogy tevékenységével a vállalat komplex műszaki, gazdasági fejlődését segítse elő. Az előadások másik cso­portja a belső ellenőrzés és az információáramlás kap­csolatát elemzi, és megálla­pítja: a jól szervezett ellen­őrzés jelentősen elősegítheti a vállalati információrend­szer gyorsabb áramlását, és a vállalat működésében a zavarok kiküszöbölését. Az AJtnos, Tass és Huba ut­ca lakóinak nevében pana­szos levél érkezett szerkesz­tőségünkbe. A levél írója az Almos utca 15. szám alatti házi bolt, sör-, bor-, pálinka­mérés és az ezzel kapcsola­tosan előforduló kellemetien- .ségck miatt emelt kifogást. A levélből kiderül, hogy az említett utca lakói már „több ízben felhívták az illetéke­sek figyelmét — eredmény nélkül.” Miről is van szó tulajdon­képpen? A levélíró (levél­írók) szerint „ellepik a szom­jas emberek, főleg kétes hi- rű elemek ezt a környéket, s övék, az egész környék, végzik kis- és nagydolgukat ahol éppen a sört isszák, rendszerint a fák alatt, ha járnak arra, ha nem, nem zavartatják magukat.” Majd így folytatódik a levél: „Ordítozás, veszeke­dés, randalírozás, káromko­dás, este pedig dühöng a fák alatt a szabadszerelem. Ko­rábban ide hordtuk gyerme­keinket sétálni, labdázni, szaladgálni. Ma? A felnőttek is kikerülik széles ívben ezt a parkot.” A 202. számú házibolt tu­lajdonosa, Kovács József a „házipult” mögött áll, bon­togatja az üvegeket az elő­szobában ácsorgó vendégek­nek. „Egészségére válik!” kí­nálja a habzó italt a falról, jóval a szemmagasság fölül egy plakáthölgy, mintha a ház „védőszentje” lenne; biz­tatóan figyeli, rendben megy-e a fogyasztás? A má­sik falon rikító feliratot: — „A helyiségben szeszes italt fogyasztani hatóságilag tilos!” — testével most eltakarja a serényen dolgozó tulajdonos. Semmiképpen sem akar ve­lem beszélgetni az ivónak használt előszobában. Meg­különböztetett „vendégként” idegesen a szobába invitál. Lekapja a falon sárguló en­gedélyt, elém teszi. „Palac­kozott italok, dohányáruk, édesipari termékek (kizáró­lag csomagolt formában)" ol­vasom a működési engedély szövegét. Az öreg verandán többek közt Pónuzs Ferenc, Busi Zoltán, Panlik László, Varga László ácsorogríak, kortyol­gatják a söröket. Mindnyájan a drótgyárban dolgoznak. Most jöttek műszakból. — Szerintünk nem igaz, ami abban a levélben van. Majd’ mi/idennap megfordu­lunk itt, de még soha nem tapasztaltunk olyan dolgokat, ami ott fel van sorolva — mondja Pónuzs Ferenc. Kovács úr kihív az udvar végébe, kinyitja az árnyék­szék ajtaját, invitál befelé, nézzem meg, milyen tiszta. — Állítólag nem engedi meg mindenkinek a haszná­latát ... — Nem is engedek én be" az udvarra akárkit. Nézze, itt vannak ezek a göngyö­legek — mutatja a házfal magasságában tornyosuló sö­rösládákat —, a múltkoriban elloptak egy láda szódás­üveget. Látja, ilyenek az em­berek ... —• De ha itt fogyaszt el valaki két-három üveg sört... — Mi közöm van nekem ahhoz, hogy a kapu előtt vagy az út másik oldalán mit csinál? A három utca találkozásá­nál a „nevesincs park” árnyas fáivai. A tábla minden ol­dalról jól látható: „Szemét lerakása és tárolása tilos!” Ez rendben is van, de más is zavarhatja az emberek közérzetét, nemcsak a ledo­bált szemét. özvegy Remenyik Lajosné a 17. szám alatt lakik. — Lassan nyolc éve folyik itt az ítalárusítás. Mi erről az ön véleménye? — Hát mit csinálhatnánk? Tűrni kell. Nem akarunk mi veszekedést a szomszéddal. Nem is tudnánk ujjat húzni vele... — Ha választani lehetne, hogy maradjon, vagy meg­szűnjön itt az árusítás, mit választana? — Természetesen azt, hogy vigyék el innen. Ide ülnek sorba a kerítésre az embe­rek, isznak, hangoskodnak. De hát minek szólnánk? Úgy­is fölösleges... — Ne írjon erről semmit! Nézze, a központban tudnak arról, hogy mi itt adjuk az italt... Több magas beosz­tású ember jár hozzám ... Mi még az URH-t soha nem hívtuk ki ide — mondja egy szuszra Kovács úr. — Har­minc „üzemegység” van még- rajtunk kívül a városban. Azt hiszi, azok különbek? Mi baj van abból, ha ennek a pár csendes embernek he­lyet adok ...? V. R. Ez azonban jár akkor is, ha az anya erre az időre táp­pénzt vagy gyermekgondozá­si segélyt nem kap. A ked­vezmény az anyát újabb szü­lés esetén újra megilleti. És még egy jó tipp: ha a munkaügyi szakemberek úgy érzik, nem kellően tisztázha­tó, értelmezhető egy-egy ren­delkezés, a viták elkerülése, megelőzése végett hívják fel, vagy keressék meg a Mis­kolci Munkaügyi Bíróságot, ahol megfelelőképpen tájé­kozódhatnak a jogalkalmazás gyakorlatáról. RADVÄNYI ÉVA REFLEKTOR Ma Budapesten gyermek- bútor-áruházat nyitnak meg a Lenin körúton. Debre­cenben Hajdú-Bihar megyei fiatalok találkoznak a me­gye vezetőivel. A Nagy­atádi Konzervgyárban meg­kezdik a paradicsom feldol­gozását. Az ozorai várban néprajzi kiállítás nyílik, ik Salgótarjánban a városi ta­nács rendkívüli ülésén a társadalmi munka szerepel napirenden, ijc Tatán meg­nyitják az ötödik oszágos Ifjú Gárda-szemlét. ^ Zala- szentlászlón szántóversenyt rendeznék. Negyvennyolc órával a VI. miskolci helyiipari kiállítás és vásár megnyitása előtt még dekoratőrök és rakodó- munkások tucatjai dolgoz­nak a sportcsarnokban. Megrakott kamionok ér­keznek az ország minden ré­széből, fűrészgépek alakítják a bejáratnál levő csodálatos alakú farönköket, kirakati bábuk meztelenkednek. Ez természetesen így van rend­jén, a szervezők bizonyosak benne, hogy minden koráb­binál szebb lesz a 16-án nyí­ló bemutató. Kilencvenöt kiállító vesz részt a nagy ipari sereg­szemlén, tizenegy cég más megyék­ből küldte el ide legújabb termékeit, hogy megmutassa a miskol­ciaknak. Bizonyosan sokan keresik majd fel a sportcsarnokot a Maszek italmérés Majdhogynem restellkedvc ad­ta át a munkaügyi bíróság íté­letét Székely Sándorné: — Tessék elhinni, nem azért a 371 forintért pereskedtem a volt vállalatommal, a Miskolci Pamutfonóval. Hanem azért, mert helytelen, jogsértő gyakor­lat honosodott meg ott a kisma­mákkal szemben . . . Nem akartam hinni a fülem­nek. A Pamutfonónál? Hisz’ az az a vállalat hitem szerint, ahol annyit tesznek a nők helyzeté­nek könnyítéséért, amennyit tíz más vállalatnál együttvéve sem. Mert hiszen ahol olyannyira ki­terjed a figyelem, hogy még a fodrászt, is az üzem biztosítja — ne kelljen a lányoknak, asszo­nyoknak a műszak után a bél­és külvárosi fodrászatokba fá­radniuk —, ott elképzelhetetlen, hogy jogot csorbítsanak. Am Székely Sándornénak még­iscsak igaza volt. A bíróság ítélete Az történt ugyanis, hogy a fiatalasszony 1971 májusá­ban szülési szabadságra ment. Azt követően pedig élt a gyermekgondozási szabadság lehetőségével. S mert 1973 december végén a vállalattól megvált, kérte, hogy jogos, őt megillető rendes szabad­ságát váltsa meg pénzben volt vállalata. Csakhogy a Pamutfonó illetékese, majd később a vállalati munka­ügyi döntőbizottság is arra hivatkozott: csak a szülési szabadság idejére — tehát töredék évre — jár a ren­des szabadság a kismamá­nak. afe A faházak csak a sportcsarnok mellett kaptak helyet. gazdag bútorbemutató kedvé­ért. A kiállítók házgyári szoba nagyságú területet kaptak, hogy valósághű körülmé­nyek között ajánlhassák gar­nitúráikat. Miskolc finnországi test­vérvárosa Tampere papír- és textil­ipari termékeiből ad válo­gatást. Harmincegy kisiparos is bemutatkozik és a nagyüze­mek is részt vesznek a ki­állításon. A VI. miskolci helyiipari kiállítást és vásárt 1974. au­gusztus 16-án, délelőtt 10 óra­kor dr. Ladányi József, a Borsod megyei Tanács, elnö­ke nyitja meg. A nagysza­bású ipari seregszemle és vásár augusztus 25-ig, na­ponta 10-től 20 óráig várja az érdeklődőket. Nyitás el a Itelyiipari vásáron

Next

/
Oldalképek
Tartalom