Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)
1974-08-26 / 199. szám
Mindenki volt valahol Gyerekek a vakációr laptó Ez a kép nem sérti a közerkölcs szabályait, hiszen legdrágább kincseinket, a gyermekeket ábrázolja Adám-kosz- tümben — a kánikulában. Inkább az ellen emelnénk szót, hogy néhány kisgyereket a forróságban is tetőtől talpig felöltöztetnek, némelyiket — hogy minél „elegánsabbnak" tűnjék — kesztyűvel a kezén sétáltatják. Hiszen ez — az orvosok a megmondhatói — a kicsik egészségére rendkívül káros. Jó lenne, ha ezzel is számolnának a szülök, amikor a sikknek hódolnak ... Hazu^áff-magnó Maga a készülék nagyon hasonlít a magnetofonra: ha valaki repülőgépre akar szállni vagy a vámhivatalban teszik fel a kérdést. mi van a csomagjában, mikrofonba kell választ adnia. Ha pedig a pszichoanalitikusnál kell válaszolnia a feltett kérdésre, akkor is ez a magnetofonhoz hasonló készülék rögzíti válaszát. Az adott válaszokat egy másik készülékre továbbítják, amely hosszú milliméterpapirra rögzíti az elektroenkefalogramm grafikonjához hasonló módon a hang legkisebb rezdüléseit is. Ahol a grafikon tűje erősen kilendül, ott hazugságra kell gyanakodnunk. Az új készüléket (Psychological Stress Evaluator) egy amerikai társaság helyezte üzembe. Az üzem vezetője négy volt kém, akik az elektronika területén kívánják hasznosítani tapasztalataikat. A készülék óriási előnye abban áll, hogy semmiféle elektródát nem kel! a megkérdezett fél testére rögzíteni. Elegendő, ha megnetofonsza- lagra veszik a hangiát. A készülék használata rendkívül egyszerű. Már csak egy teljes hét van hátra a nagy nyári vakációból. Parkokat jártam végig, játszótereken, bérházi kapualjakban beszélgettem: — Gyerekek! Mi az, ami a nyárból hiányzott, amit most lehetne behozni még? Feleltek tízévesek, tizen- nág és tizenhat évesek. Fiú és lányok. Valamennyien napbarnítottak egészségesek, jőkedvűek voltak, csak a szeptember emlegetése vont egy kis borút az arcukra. — íme a válaszok: — Én utazni szeretnék rr.ág. — Nem voltál sehol? — De. — Antal Pisti ezzel a „de”-vel szinte kikéri magának a gyanúsítást, hogy ő ne lett volna sehol. — Voltam Zánkán táborban. A nagymamánál Kisvárdán és Mályiban... — Hol volt a legjobb? — Mályiban. Tessék elképzelni, hogy volt egy csónak. A végén már egyedül eveztem. A Balatonnál meg mindig csak esett... — Pisti két hétig volt itthon a vakációban. Balázs a hintán ül és olvas. Tízéves:. — Én már nem is bánom, hogy kezdődik a tanítás. Tessék elképzelni, hogy még a könyvtárban is megbüntettek, mert olyan keveset voltam itthon. — Nagyon? — Á, elengedték, mert eddig m.ég sohasem késtem. — És mit szerettél volna ríni nem sikerült? — Édesapa megígérte, hogy kimegyünk és sátorban leszünk három napig, de nem ért rá. — És ha kivinne még? — Tetszik neki szólni? Idősebb Barna Balázsnak ezúton szólok, hogy kérjek a fiának legalább két napol. S. Anikó nagylány. Másodikos gimnazista. Dolgost a nyáron. A nagy keserűsége, hogy a keresetéből tervezett balatoni útra nem c ngedték el. — Azt mondták, hogy most már tanulni kell.. . Haragszik, de beszélgetés közben kiderül, hogy kétszer azért elutaztak a Balatonig. .. Magas vérnyomás, lassúbb reflexek Magas a vérnyomása? Legyen nagyon óvatos a gépkocsivezetésben. Bebizonyított tény, hogy a magas vérnyomásban szenvedők reflexei sokkal lassabbak, mint a normál vérnyomású embereké. A magas vérnyomású gépkocsivezető idegpályáján az információ másodpercenként 30 méteres sebességgel halad, a normál 50 méteres sebesség helyett. Berecz Attila és a testvére akár a két tojás. Ikrek. Úttörőtáborban, Hajdúszoboszlón és Baktalórántházán voltak. — Anya megígérte, hogy ha megint nagyon meleg lesz addig, akkor kint alha- tunk az erkélyen. Építünk sátrat... — Hogy jutott eszetekbe? — Nagymamánál is aludhattunk egyszer a kertben... ■ ■ Tíz gyerek válaszát gyűjtöttem össze így. Minden gyerektől azt kérdeztem, amivel a nyár — szerintük —• adós maradt, ök újságo- lós örömmel elmondták, amit a nyár adott. A tizenegy éves Ökrös Éva főzni tanult és az utolsó héten itthon is főzni szeretne. Nyerges Gabi mérges: úgymond hiába tanult meg úszni, nem engedik egyedül a strandra. Meg kell ígérni, hogy a mély vízbe nem megy. És mérges a nagyfiú, aki kismotort kapott, mert ő a Balatonig ment volna vele és csak a mellékutcában mehet. Ha mindent összeadunk, akkor összegyűlik az a soksok tartozás, amivel a nyár adós. És ha mindent meghallgatunk, akkor kiderül, hogy alig van olyan gyerek, aki ne utazott volna, hogy mindegyik gyerek nőtt, bar- nult, hogy mindegyik tanult valamit, és igen, az is, hogy erről most nagyon jólesik nekik beszélgetniök. Legyen az utolsó vakációs ajándékunk hát ez. Minden családban egy-egy jóízű nagy nyári beszélgetés. B. G. Alig van nap, hogy ne kellene hírt adnunk valamilyen közlekedési balesetről. Nő a forgalom, több a gépkocsi, veszélyesebb a közlekedés. Városlakó embernek ismert kép a baleset helye körül ácsorgó embergyűrű. Megáll, aki előbb még szaladt, ráér, aki már régen elkésett. Áll, vár, néz, beszélget. Pénteken délelőtt tizenegykor egy baleset tanúja voltam a Búza téren. Egy gépkocsi és egy kismotor ütközött össze. Szerencsés baleset volt. A motoros a lábán sérült. Néhány percen belül megérkeztek a mentők. Amíg a mentő és a rendőr megérkezik — Én láttam. — Idős bácsika magyaráz. — Szegény fiú. Olyan fiatal. Meghalt? (A szegény fiú a fúvón ül és — bár nincs igaza — hangosan szidja a gépkocsivezetőt.) — Mert ezek,az autók úgy rohannak ... — Ért maga a KRESZ-hez? Két perc alatt pártok és ellenpártok alakulnak. Mindenki mindent pontosan látott, mindenki éppen odanézett, néhányan „előre látták”. Ám akkor érkezik a rendőr. Később Az embergyürű egyre szorosabb. A rendőr intézkedne, a tömeg nem mozdul. A gyermekek érdeklődése nagyon sokoldalú, többségük kitűnő rajzkészséggel rendelkezik, és formaviláguk, eszközeik is nagyon változatosak. Ezért adnak meg már az óvodában minden lehetőséget a kisgyereknek a festéshez, rajzoláshoz, aki szívesen kísérletezik (vagy inkább eljátszik) a művészek eszközeivel is. Az utóbbi időben a linómetszés is a gyermekek kedvenc játékai közé tartozik. Ezt a portrét ifj. Jako- binyi András tízéves kisfiú készítette. Megtalálni saját magunkat... Amatőr fafaragók kiállítása az Ifjúsági Házban Akit az egyik oldalról elkér- getnek, a másik oldalra áll. — Ki látta, mi történt? Ezúttal a hatóság kérdez és láss: csodát: senki sem látott semmit! Alig akad tanú, de az sem azok közül, akik korábban olyan hangosak voltak. A fiút elviszik a mentők. Egy hang: — Menjünk. Itt már nincs mit nézni. — Senki sem gondol arra, hogy korábban sem volt mit nézni. Egy sebesült ember minden, csak nem látvány. Hangok hátul, ahová a későn érkezők szorultak: — Meg fog halni. Fejjel repült az autónak ... — Nem lesz már abból ember ... Tizenöt méternyire a helyszíntől már rettenetes súlyos balesetről tudnak. Egy néniké topog két kis unokával. És szörnyülködik és újabb borzalmas részleteket akar hallani. És sokan állnak meg gyerekkel, de egyetlen ember sem magyarázza, hogy látod kisfiam, ezért kell vigyázni. Nem azért állnak hát meg, mert tanítani akarják a gyereket, hanem mert már sokan állnak. Nem szívesen írom le, de mintha ingyen látványosság lenne, ami történt.-XCsak azt jegyeztem fel, amit hallottam, azért írhatom meg nyugodtan, mert nem történt tragikus baleset. Ha tragikus lett volna, akkor is ugyanúgy ott áll a tömeg. Nem volt szándékomban senkit megbántani, csak gon- dolkoztatni szeretnék arról, amit láttam és hallottam, és egy kicsit ítéletet is mondani a balesetek mindenkori felesleges ácsorgóiról. Délelőtt volt és nagy forgalom. Szerencsére a legtöbb ember csak egy pillanatra, vagy annyira sem állt meg. B. G. A Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőházban első alkalommal rendeztek kiállítást az amatőr fafaragók munkáiból. A több száz beküldött műből csak 75 darab került a vitrinekbe, 38 nevező munkája. Ez is jelzi, hogy alapos szelektálás után csak a legtisztább darabok állták ki a zsűri szigorú próbáját. * „A fából és más anyagból megmunkált eszközök, berendezési tárgyak kiállítói, készítői' egykor a — faragómolnárok, asztalosok, ácsok, bognárok, falusi ezermester faragók és pásztorok voltak. — Örökségüket a társadalom széles rétegeiből tobor- zódó, feladatukat a népművészet, az anyag iránti sze- retetről, vagy akár hobbyból végző emberek hordozzák. Ezek az amatőr faragók valahogy rokonai az egykori faragómolnároknak, és kézműves társaiknak. Éppen ezért kell őrködni különös gonddal és szigorral a hagyományok általuk tovább élő rétegének tisztaságán.” Bodó Sándor, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese nyitotta meg a kiállítást, a fenti idézet az ő beszédéből való. Az ízlésesen berendezett kiállítóteremben elsősorban a pásztorfaragások témakörébe tartozó népi használati tárgyak dominálnak, sótartók, mángorlók, ládikák, sulykolok, díszes poharak, citera, — Gaál János munkája egy lóca, szék, asztal —, valamint a Herman Ottó Múzeum anyagából kiállított szuszék és bölcső. De a faszobrok, kisplasztikák esztétikai és gondolati szintje is figyelemre méltó. * — Egy éve működik fafaragó szakkör a házban — mondja Márton József né díszítőművészeti előadó. (Az ő szervező munkáját dicséri ez a kiállítás is.) — Péterfy László szakkörvezető foglalkozik az amatőr fafaragókkal. A kiállítók — esztergályos, asztalos, orvos, nyugdíjas, erdész, mérnök — mindnyájan a fa „bűvöletében” élnek. Remélem, évenként folytatni tudjuk a most megkezdett kiállítást. A pályázaton hét díjat adtunk ki. Első díj: Tófalvi Mihály, Gaál János, második díj: dr. Lamner Keresztény, Barna György (Miskolc, népi kisplasztika), Barna György; harmadik díj: Hevesi József, Márton Márton. Szondi Sándort munkajutalomban részesítettük. * Szondi Sándor az LKM forgattyús üzemében dolgozik, előrajzoló. Egyik kezdeményezője volt az Ifjúsági Ház faragószakkörének. 1972- ben itt rendezték meg az első kiállítását is, ami egyben toborzás volt, figyelemfelhívás a fiataloknak, jelentkezzenek munkájukkal! Szondi Sándor az Árpád utca egyik új bérházának 11. emeletén. A strandolás tízparancsolatához Hűvösebb napokra Végéhez közeledik a szabadtéri strandidény, ám dr. Ürményi Angélának, a válogatott úszókeret szakorvosának tanácsai éppen azokhoz szólnak, akik nyárutón, sőt ősszel is szívesen, sűrűn keresik fel a medencéket. Vigyázat, augusztus végén, szeptember elején gyakran csalóka az idő! A nem teljesen egészségesek, a hűlésre hajlamosak figyeljék a hőmérő higanyszálát. Ne virtuskodjanak tehát a 19—20 fokos vízzel töltött medencékben, mert ahogy pestiesen mondják: ráfázhatlak. Ha már a virtuskodásnál -tartunk: a zsúfolt strandokon a fertőzés veszélye elég nagy, s például a szembe kerülő víz gyakran kötőhártya-gyulladást okoz. A megelőzést jól szolgálják a szemcseppek és szemkenőcsök, de még jobb, ha az amatőr búvárok, a folyton víz alatt úszkálok és a „felszíni” fürdőzők egyaránt a lehető legritkábban tartják nyitva szemüket a vízben. — Ha hűvös időben a fedettbe vagy a meleg vizű kismedeneékbe kell „visszavonulnunk” és összezsúfolódnunk, a már említett fertőzésveszély megnő, a a fülükre érzékenyebbek különféle ártalmakat szedhetnek össze. Elsősorban a külső hallójáratok betegedhetnek meg; gyulladás, gombásodás, sőt ekcéma is jelentkezhet. Mindez azonban egyszerűen elkerülhető, ha jól tapadó fürdősapkát vagy füld.ugót használunk. Még akkor is, ha úgy véljük, hogy enélkül „jobban festjink” ... L. A. a liftházban dolgozik gyalu- paddal, szerszámokkal felszerelt műhelyében. — öt munkámmal szerepelek a kiállításon. A diófát szeretem leginkább. Néhány éve a Magyar Ifjúság közölte egy munkámat. „Á szeneskamrában dolgozom” címmel. Ennek kapcsán ismerkedtem meg Nagy Péter bácsalmási népművésszel, akinek sokat köszönhetek. Kezdetben rossz szerszámaimmal nem tudtam megvalósítani akaratomat, csúfot űzött belőlem a fa. Ma már túl vagyok ezen. A faragáson kívül verset íroK — főleg fejben —, furulyázom, jógázom. A gyárban egy szocialista brigád felkért, készítsek emléket két vietnami diáknak, akiket a brigád patronál. Két kulacsot készítettem, de a díszítés már más volt mind a kettőn. Egyszerűen nem tudtam egyformára csinálni. Tőmondatokban nem lehet azt elmondani, mi is az, ami foglalkoztat engem. Sebet ejteni a fán, megkeresni a lelkét, megtalálni saját magunkat ... (varga) Látvány
