Déli Hírlap, 1974. július (6. évfolyam, 152-178. szám)

1974-07-29 / 176. szám

V" Ásnak a győri várban A győri vár legbelsőbb részében, a Káptalan-dom­bon újabb ásatások kezdőd­tek. Előkerültek az István király korabeli várispánság maradványai. Tükörcserép Várakozók között Éjszakás voltam. Akadt egy kis dolgom idebent, azért maradtam. .. Délben megyek majd. .. — Miféle dolga? — Az OTP-nél. Szomba­ton megy férjhez a lányom. Kivettem nekik, ami volt... Csak az a rossz, hogy ennyi pénzzel beülni sem merek sehova... Baráth Sándor (12 éve dol­gozik az LKM-ben) bejáró Mezőkövesdről. — A gyereket hoztam a szeme végett. Játék közben belecsaptak. Hanem a sze­mészeten annyian voltak, hogy lekéstük a vonatot... — Vásárolni jöttünk vol­na, de itt se kapni mást, mint Patakon. Megnéztük, megvesszük otthon... — Kimaradtam az este. Már nem volt miért haza­mennem. Pénzem se ma­radt, déltől melózom... — Mi rosszul néztük a menetrendet... Váróterem. Amit bejárok 16 négyzetméter. Hárompad- nyi sors. néhány pillanatkép a várakozásról. A nevek: Baráth Sándor, T. István, Soltész Barnáné, V. Bernát (aki kimaradt nem mond teljes nevet) és a szegedi Kalász család. Mezőkövesd, Mezőtárkány, Hejőkeresztúr. Szerencs, Sze­ged: ha úgy tetszik, egyetlen pillanatkép a nagy forgalmú miskolci Tiszai pályaudvar­ról. Miskolcot kérdezem. — Nekem kenyeret ad. Innen nősültem haza. mert kilenc évet voltam előtte az építőknél... — Huszadik éve bejár? — Megszoktam. Korábban még beszéltük, hogy jó len­ne egy ház idebent, de vagy a hely rossz, vagy se jószág. vegy se semmi. Hívtak ott­hon is.' mert amióta város lett Kövesd, nagyon megin­dult, de... — A kereset? — Talán több is lenne otthon, de itt lettem laka­tos. Mindenkit ismerek. És engemet úgy tanított az apám, — meghalt már sze­gény —, hogy csak akkor szabad fordítani a sorson, ha muszáj... — A takarék. — Ez erre volt. A juta­lomból. Nincs több gyerek. Gyűjtött odahaza az asszony is, mert a többit én hazaad­tam. — Mennyi volt a takarék­ban? — 9 ezer 400, de kiegye­nesítem. .. Sors? Kenyeret adó város. Kenyeret, szakmát munkás­sorsot, tartást adó város. — Egy sört azért elfo­gyaszt? — A vonatig ketten it­tunk meg egyetlen üveg­gel. .. Pisti, még kötéssel a sze­mén. de immár túl minden fehérköoenyes veszedelmen, jókedvű: — Nem is fájt... Merő indulat az édes­anyja : — Kiverhették volna a fél szemét, pedig én taníttatni akarom... — Pisti tizenkét éves. Közepesen tanul. Ha Baráth Sándor hűsége egy életforma, a munkássors ki­lométerköve, akkor Pisti sorsából eev múlóban lévő életforma üzen: — Hat rossz csirkét azért összekötöttem, meg hoztam a piacra 40 tojást... — Vásárolni jöttünk. Én mondtam anyámnak, hogy ugyanazt megkapjuk otthon de... — Meg kell azt nézni lá­nyom ! Soltészék házába napo­kon belül új televízió kerül. Szerződött malacuk volt, azt adták le ma. Voltak már Üj- helyen, és Nyíregyházán. Út­jaikban a kaszát vásárló parasztember óvatossága kí­sért, de hát a történelem nem az ahogy, hanem az amit vesznek. A nagyfiúnak motorja van. Most ki kell cserélni a televíziót. .. Bernát, aki tegnap kima­radt. és akik nem mond tel­jes nevet, segédmunkás: — Laktam ~n a szállón is, az jobb volt. Család nincs. Otthon megkapok mindent. Mire gyűjtsék? Nem tanul, nem akar szakmát. Két és fél ezer fo­rint felett keres. Fájós fejét a tisztelnivalóan hatalmas tenyerébe támasztja, és mint minden másnapos em­ber, elégedetlen a világgal: — Nem élet ez! Meghív­hatna egy sörre... A szegediekhez a csomag­halmaz vezet. A férfi gép­kocsivezető. az asszony ad­minisztrátor: — Minden évben másho­vá megypnk... — Milyen Miskolc? — Nagyszerű — mondja az asszony. — Olyan fele­más — mondja a férfi. — De egyszer még visszajö­vünk, mert olyan sokféle ember lakja... Nem gondoltam rá, hogy öt beszélgetés bármiképp is Miskolc tükre lehessen. Megvallom, hogy e néhányat is. több beszélgetésből válo­gattam. Nem tükör hát ez. Csak cserép, de ha jól for­gatod. akkor ebben az ala­kuló és alakító városból megláthatod, a holnapot is. BARTHA GÁBOR Tje Kellemes vasárnap volt a legutóbbi Ügy tűnik, mégis­csak lesz nyár az idén. (Balla Demeter felvétele) Mitől félnek az öregek? Különböző orvostudomá­nyi ágazatok tudósai „Senio­ren 74" elnevezéssel egyhe­tes értekezletet tartottak Karlsruhéban és az idős em­berek egészségügyi, lélekta­ni kérdéseit vitatták meg. E. H. Gaul futurológus, a mar- burgi egyetem tanára el­mondotta, hogy 5000, ötven­évesnél idősebb embernek tették fel ugyanazokat a kér­déseket. Többek között azt is megkérdezték tőlük, hogy az öregkor közeledtével mi­től félnek a legjobban. A fe­leletek 98 százaléka ez volt: a betegségtől. Ebből és más jellegű kérdésekből kiderült, hogy a testi és lelki stressz- tényezők főképp az öregeket veszélyeztetik. A münsteri egyetemi kli­nika igazgatója, W. H. Hauss professzor előadásában azt hangsúlyozta, hogy különö­sen a dohányzás, a helyte­len táplálkozás és a lelki bántalmak tizedelik meg az idős emberek sorait. W. Wirt professzor szerint az öregek­nek többet kell költeniük a táplálkozásra, mint a fiata­loknak. Egy 65 éves férfinek már nincs szüksége ugyan­annyi kalóriára, mint egy 25 évesnek, de jóval több érté­kes fehérjét, zsírsavat, ásvá­nyi anyagokat és vitamint kell a szervezetébe juttatni. A kérdés most már csak az — írja a karlsruhei érte­kezletről szóló tudósításában a Hamburger Abendblatt —, hogy az élelmiszeripar felis­merte-e az idős emberek sa­játos szükségleteit, és tud- ja-e teljesíteni a „szeniorok” speciális fogyasztói kívánsá­gait. Más-más tájról. Gyermekálom a Bodrog-parton Irigyeltem a kollégámat, aki városi öltözéket megvető bátorsággal tűnt el mezítlá­bas, felgyűrt farmerű kalauza nyomában a sáros Bodrog- part irányába. Ök hamarább látták a csónakot, amelynek most a kempingből és a to­kaji Zalka Máté Kereskedel­mi Szakmunkástanuló Isko­lában levő táborokból a cso­dájára járnak. Vízi emberek és fafaragó népművészek né­zegetik, szakszerű vélemé­nyeket mondanak, aztán víz­re tolják. Világossárga fates­te élni kezd, kecsesen simul a Bodrog hullámaiba. Egyet­len óriás nyárfa törzséből faragta az etyeki Nagy Kris­tóf. Mi jut majd eszébe, ha pár nap múlva a Tiszához evez, és elindul lefelé a fo­lyón? — Maga faragta csónakon lemenni a Tiszán — ez volt Kristóf gyermekkori álma. Tanítottam középiskolás ko­rában, tudom. Csongrádig hajóznak, a felesége oda­való. A fiatal népművészek tá­borának szobrásztanára Pé- terfy László ezt is tudja. A tábor féltve vigyázza a csó­nak születését. Ki tudja, hány gyerekko­ri álom megvalósulását daj­kálja két mozgalmas tokaji hetük? Fafaragáson, koron­goláson kaptuk őket. ötve- nen vannak, a tárgyi nép­művészet legkülönfélébb ágának képviselői, de akkor mind ezt próbálták. Kezdetben nem nagyon ment, de most már engedel­mes a fafaragó kés. Ha van az embernek kézügyessége, és mindenki egyet csinál, jó a többiekkel dolgozni mond­ják. A készülő fafaragásokat, apró agyagjátékokat, korsó­kat nézegettük. Majdnem mindenki előadásra ment (a KISZ Központi Bizottsága, a Kulturális Minisztérium és a Népművelési Intézet által szervezett tábornak pontos tematikája van), és mindent úgy hagytak, hogy a késő éjszakai órákig folytathassák a munkát. Van időm, Proszner János­nak, a keramikusok vezető­jének szavain gondolkodom. — A szellemi összetartozás a fontos, hogy az ország minden részéből érkezett fia­talok találkoznak. Egy-egy tájegység gyermekei va­gyunk, átadjuk egymásnak, amit tudunk. Konstruktív já­ték ez a magunk szórakozta­tására, s mások örömére. # A Népművészet Ifjú .Mes­tere a játék minden részt­vevője. A Sebő-együttes já­tékát, Budai Ilona és Faragó Laura énekét, a tájat, ahol á Tisza és a Bodrog találko­zik, mind belefaragják az ittlétük emlékére Tokajnak szánt óriási kopjafába, ök tudják, hogyan kell... m—) Földrengés a próbapadon A különböző típusú lakó­házak és ipari objektumok földrengésállóságát vizsgál­ták örmény kutatók maket­ten. A leninakani geofizikai és mérnöki szeizmológiai ku­tatóintézet munkatársai ar­maviri szakemberekkel kö­zösen szeizmológiai próbapa­dot építettek, amelyen re­produkálni lehet a különbö­ző rezgésszámú és intenzitá­sú földrengéseket. A DECEMBER 4. DRÖTMÜVEK felvételre feeres 18. életévüket betöltött f r f* r rr* férfi es női munkavállalókat betanított gépmunkásnak dróthúzó, kötél- és kábelgyártó munkakörbe, háromműszakos, teljesítménybéres munkaterületre. Jelentkezés; a vállalat munkaerő-gazdálkodásán, Miskolc, Besenyői út 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom