Déli Hírlap, 1974. július (6. évfolyam, 152-178. szám)

1974-07-22 / 170. szám

i Nekem miért nem sikerült? Azoknak a száma, akiknek a kérelmét a felvételiztető bizottsá­gok elutasították, minden évben nagyobb, mint azoké, akik felvé­telt nyertek a főiskolákra, egyetemekre. A nyár második fele a nagy örömök mellett a nagy csalódások ideje is, és sok fiatal kérdezi iteg magától: mi az oka, hogy nem vettek fel, nekem miért nem 5 került? Olyan kérdések ezek, amelyek nemcsak az egyént ízgat- * k, hanem a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ munkatár­sait is, akik széles körű vizsgálatot folytattak, hogy megtudják: mi óz oka, hogy rátermett, tehetséges fiataloknak nem sikerült a fel­vételi vizsgája, és hogyan alakul a sorsuk a továbbiakban? Az egyetemekre, főisko- 1 ikra az esetek túlnyomó t öbbségében sokszorosan töb­ben kérik a felvételüket, mint ahány hely van. Ez olyan kizáró tényező, amit : indenki tud, és nem is vi­deózik vele. De évről évre ( esik a felvételtől egy sor ( .yan fiatal is, aki ráter­mettsége, képességei alap,ián alkalmas lenne a továbbta- lásra, de hiányos az elö- 1 ozettsége, és ezért ered- : Inytelen a felvételi vizsgá­ld. A több száz fiatal köré­ben végzett felmérés azt bi­zonyítja, hogy ez legnagyobb részben még mindig a hát­rányos helyzetű, munkás­paraszt származású fiatalo­kat érinti. Ezzel szemben bekerülnek az egyetemekre ( Ivánok, akikről a későbbiek folyamán derül ki, hogy al­kalmatlanok a pályára. A pályaválasztási tanács­adók a középiskolás fiata­loknak csak egy töredékével, és itt is a városban lakók­kal tudnak foglalkozni. Pe­dig a fiatalnak éppen a pá­lyaválasztás idején lenné a legnagyobb szüksége arra, hogy személyes kapcsolatok erősítsék elhatározását. Áz őket tanító tanárok nem tud­ják áttekinteni a lehetőségek bonyolult rendszerét, válasz­tott pályájuk felnőtt ismerői­vel, szakembereivel pedig a legritkábban találkozhatnak. Sokszor a legalapvetőbb dol­gokkal, lehetőségekkel sin­csenek tisztában. Ezért len­ne szükséges az alkalmas- sági vizsgálatok kiterjeszté­se és a felvételi követelmé­nyeinek részletes ismerteté­se. A sajtó, a rádió és a te­levízió sokkal többet tehet hogy a praktikus tudnivaló­kat megismertesse, és sok­kal több, mindenhová eljutó tájékoztató kiadványra lenne szükség. Mérlegelték a szakembe­rek az egyetemi előkészítője tapasztalatait is, és a kép ezen a téren sem sokkal szívderítőbb. Ide az jár, aki jól értesült, akit előrelátó felnőttek irányítanak. Azok, akiknek nagy szüksége len­ne rá (vidéki középiskolá­sok, és itt is főként a mező- gazdaságban dolgozók gyer­mekei) a legritkábban jut­nak el. Más kérdés, hogy az egyetemi előkészítő sem az egyetlen jó megoldás. Ha nem az illető felsőoktatási intézmény szervezi, akkor másként, másfajta súlypon­tozással tanítanak, mint amit a felvételik követelmény- rendszere megkíván. Akiket nem vettek fel, munkát keresnek, és esetleg jövőre újra megkísérlik a jelentkezést. Aki nem akart tovább tanulni, vagy nem vágyott nagyon egy-egy fő­iskolára, egyetemre, az köny- nyebben megtalálja a he­lyét. De azokat a fiatalokat, akik szívvel-lélekkel készül­tek választott pályájukra, nagyon próbára teszi ez az év. Ök azok, akik nem tud­nak mit kezdeni magukkal, akik őszintén el vannak ke­seredve. A felnőtté érés na­gyon nehéz időszaka ez, amellyel többségük talán si­keresen meg is birkózik, ha sorsukat kellő figyelem, tö­rekvésüket segítő szándék kíséri. De feltétlenül jogos áz a kérelmük, hogy a pályá­ra való alkalmasságukat, ké­pességeiket a felvételinél sokkal mélyrehatóbb és ala­posabb vizsgálati módszerrel mérjék fel. Tisztelgés Ruttkay György sírjánál Szerényen, visszavonultan élt. Telefonja nem volt, ezért levelezőlapon érintkeztünk. Az utolsó lapján kért, hogy halasszuk el a megállapodott időpontról a beszélgetést (In­terjú készült volna az egyik művészeti lapnak), mert el­utazik, meglátogatja szülő­földjét, gyerekkori pajtásait, az édesanyja sírját, festő ba­rátait. Mar nem kerülhet sor erre a beszélgetésre ... Pedig milyen szívesen hall­gattuk (néhány fiatal) ízes, derűs, bölcs humorral elő­adott történeteit Kassákról, Babitsról, Uitzról, a magyar avantgárd élő és már el­hunyt nagyjairól, festői pá­lyájáról, a kassai festő isko­láról (amelyről könyvet akart még írni), itáliai mes­terekről, a modern művészet ezernyi titkáról, már elfele­dett alakjairól és alkotásai­ról! Mindig hálás örmmel fogadta az érdeklődőt, a lá­togatót, különösen a fiatalo­kat. Nem sokan keresték fel. Fájdalmas, hogy ezt a halála után kell kimondani, de ez a város csupán otthont adott neki utolsó éveiben, mint festőtől nem vett róla tudo­mást!... A szakirodalom, a szakma néhány nagy öregje még tud róla. Legutolsó — méltó — sikerét a magyar avantgárd festők milánói ki­állításon aratta, ahol tucat­nyi művét állították ki, s így még egyszer kiutazhatott, találkozhatott szeretett mes­tereivel Fra Angelicoval, Botticellivel, de érdekelték az utcán festegető fiatalok, a velencei biennálé meghök­kentő furcsaságai, merész művészi újításai is. Milyen nágy szeretettel és hozzáér­téssel beszélt róluk! Mindent tudott, amit meg lehet tanulni a könyvekből, a nagy mesterek tanulmá­nyozásából, a tárlatlátogatá­sokból. De, Kassák nyomán, az utolsó ecsetvonásáig hittel vallotta, hogy az igazi mű­vésznek mindig új csapásom kát kell végni, nem eléged­het meg a tegnap eredmé­nyeivel. Ezért maradhatott mindvégig fiatal, töretlen lendületű. Tudatában volt az értékeinek, de sose értékel­te túl magát. Az ecset mellett szívesen fogott tollat is. Naplói, visz- szaemlékezései nyomdaké­szen várják a szerkesztők, könyvkiadók érdeklődését. Aki belelapozott tanúsíthatja, hogy izgalmas, magvas ol­vasmányok! (Eddig csak a pozsonyi Irodalmi Szemle és a mi Borsodi Szemlénk pub­likált egy-egy részletet. Köszönjük Gyurka bácsi: a derűs szép estéket, a taní­tást, a képeket, a gondosan megírt biográfiát és hisszük, hogy az utókor nem lehet mostoha Hozzád! HORPÁCSI SÁNDOR Az Apostol és a Sámánének Két előadás után ma este folytatódik a Haj rege, rege, rege ... című sorozat a Mis­kolci Galéria udvarán. Ez­úttal a Gárdonyi Géza Mű­velődési Ház Manézs Színhá­za áll pódiumra. Műsorukon két produkció szerepel. Az egyik a korábbi években be­mutatott Petőfi-mű, az Apos­tol, a másik pedig a Sámán­ének, amely a Szóljatok ját­szók, regölők című országos vetélkedőn első helyezést hozott a csoportnak, és a kö­zelmúltban Kazincbarcikán megrendezett színjátszó fesz­tivál nemzetközi szakember- gárdája előtt is kiemelkedő sikerrel szerepelt. Az elő­adás ‘este nyolc órakor kez­dődik, és rossz idő esetén sem marad el; akkor a Mis­kolci Galériába várják a kö­zönséget. Sikeres úttörő munka Korrigált korrekciósok Esztendeje írtunk róla, hogy váro­sunk hét általános iskolájában az el­múlt tanévben korrekciós osztályt in­dítanak a nem iskolaérett hatéves gyer­mekek számára. Ezek az osztályok régi keletű problémát voltak hivatva meg­oldani; a pedagógiai szakemberek ugyanis már évekkel előbb megállapí­tották, hogy országosan az iskolaköte­les gyermekek 8—10 százaléka lelassult fejlődésit; bizonyos mértékig ingersze­gény, aminek az első tanév beíejezte- kor a legtöbb esetben bukás volt a kö­vetkezménye. Miskolcon is iskolánként két-három gyermeknek meg kellett ismételnie az első osztályt. Ennek elkerülése végett — fővárosi tapasztalatok alapján — hozta létre a városi tanács művelődés- ügyi osztálya a szóban levő osztályo­kat, amelyekben a tanév végéig a re­méltnél jobb eredmények születtek, összességükben a növendékek több mint 80 százaléka — nem egy kisdiák jeles, vagy jó eredménnyel — a na­gyobb létszámú második osztályban folytathatja tanulmányait az ősszel kez­dődő új tanévben. Az arány tíz száza­lékkal jobb, mint a budapesti mintegy félszáz, s még néhány más város egy­két iskolájában létrehozott hasonló osz­tályban. Hogy megértsük a siker titkát, kö­vessük nyomon azt az úttörő munkát, amelyet avégett az illetékesek végeztek. Mindenekelőtt vizsgálatot folytattak az osztályba kerülők kiválogatására. Figyelembe vették az óvónők, az isko­lára előkészítő tanfolyamok nevelőinek, s a gyermekszakorvosok több éves meg­figyeléseit, a nevelési tanácsadó véle­ményét, s végül orvosból, pszichológus­ból és pedagógusból álló bizottság dön­tött arról, hogy ki szorul korrekcióra: xemcsak lelassult fejlődésü, de nagyot­halló, s látási zavarokkal küzdő gyer­mek is. Alapos körültekintéssel kiválogatott gyermekek kerültek tehát a korrekciós osztályokba, amelyek a nevelésükhöz kedvezőbb feltételekkel rendelkeztek, mint a nagyobb létszámú osztályok, kezdve attól, hogy mindegyikben leg­feljebb tizenöt kisdiákot neveltek. Előnyt jelentett az is, hogy a hét osztály közül ötben állandóan délelőtt folyt a taní­tás; nemkülönben az, hogy a nagyobb létszámú osztályokénál gazdagabban felszerelt — rengeteg manipulációs esz­közzel (dia stb.) ellátott — külön tan­teremben végezték a foglalkozásokat. Itt kell megjegyeznünk, hogy az ille­tékes iskolák igazgatói a lehetőségeik­hez mérten maximális segítséget nyúj­tottak ezeknek az osztályoknak. Egy is­kolában — a 40. számúban — annak is megvolt a lehetősége, hogy a kis kor­rekciósok napközis csoportban tölthes­sék el a délutáni óráikat. Így tehát reggeltől délután 5 óráig állandóan pe­dagógus hatása alatt voltak, ami azt eredményezte, hogy az ősszel vala­mennyien a nagyobb létszámú második osztályba kerülnek. Ami a korrekciós osztályok nevelőit illeti, őket nagy gyakorlatú pedagógu­sok soraiból kérték fel. A budapesti több éves tapasztalatok ismeretében fogtak hozzá úttörő feladatuk megol­dásához. Ugyanolyan tanterv szerint, s köve­telményeknek megfelelően végezték munkájukat, mint a nagy létszámú osz­tályok pedagógusai, ám más nevelési módszereket alkalmaztak. Növendéke­iknek a tanuláshoz szükséges képessé­gét és készségét fejlesztették elsősor­ban; a közösségen belül az egyéni ké­pességeket alakítgatták, s nagy gondot fordítottak a tevékenységváltás gyako­riságára. A kezdeti időszakban ugyan­is e gyermekek könnyebben fáradtak el. mint a nagyobb létszámú osztályok ta­nulói, ezért egyes tantárgyakkal nem 45 perces órán át, hanem rövidebb ide- j ig foglalkoztak, a fáradtság láttán rá- I tértek más tárgy oktatására. Ezáltal óv- l ták, majd fokozatosan edzették is a kis- * diákokat — s végül már senkinek sem volt fárasztó a tanóra szokásos időtar­tama. A korrekciósok nem egészen húsz százalékánál az ilyen kompenzáló ne­veléssel sem. sikerült elérni, hogy az ősszel a nagyobb létszámú második osztályba kerüljenek — aminek iskolán kívüli okai vannak. Ezeknél a gyerme­keknél már kezdetben nagyobb volt a le­maradás, mint a többinél. Egyeseknél a rendezetlen családi körülmények, az otthoni káros hatások is gátolták a tel­jes siker elérését. A velük való vesződés sem veszett azonban kárba, mert. az új tanévben már nagyobb létszámú első osztályban nevelhetik őket. Egyébként az új tanévnek a korrek­ciósok nevelői már bő tapasztalatokkal vágnak neki, amihez segítséget jelent számukra az is, hogy nemsokára birto­kukba kerül az Országos Pedagógiai In­tézet által kiadandó, a kompenzáló ne­velés módszereit tartalmazó tanulmány. Máskülönben figyelemmel kísérik majd az elmúlt tanévi neveltjeik to­vábbi fejlődését is; elsősorban részle­tes tájékoztatást adnak róluk azoknak a pedagógusoknak, akik akár más is­kolákban, akár nagyobb létszámú első, illetve — a többség esetében — máso­dik osztályban foglalkoznak velük, hogy végérvényesen korrigált tanulók válja­nak belőlük. TARJÄN ISTVÁN j(c Déryné (Balla Demeter felvétele) HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer mav — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Kovács József né és Bolla Tibor népdalokat énekel. — 13.51. Vá­laszolunk hallgatóinknak. — 14.05: Édes anyanyelvűnk. — 14.11: Bá- gya András dalaiból. — 14.23: Az élő népdal. Mátraderecske. — 14.33: Hét bagdly. — 15.00: Hírek. 15.10: A világgazdaság hírei. — 15.15: A lengyel kultúra hete. Az aranyróka. — 15.45: Lendvay Kamilló: Négy duó fuvolára és zongorára. — 15.55: Rádiósztn- ház. A Malom utca. — 17.00: Hí­rek. — 17.05: Külpolitikai figye­lő. — 17.20: A hét rádióhallgató­ja. Portré muzsikával. 17.40: A modern sebészetről. — 17.55: Hú­szas stúdió Lengyelországban — 1974. — 18.58: Hallgatóink figyel­mébe! — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Jelentés az országos öttu­sabajnokságról. — 19.35: A len­gyel kultúra hete. Ritmusok es hangulatok a Varsói Rádió hul­lámhosszán. Zoltán Péter műso­ra. — 20.45: A zene nem is'me-r határokat... — 21.30: Mikró­lánc. Petress István műsora. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sport, táncdal, könnyűzene. Közvetítés a vívó-világbajnokságról, Gre- noble-ból. Női tőr, egyéni dön­tő. — 22.40: Zenekari muzsika. — 24.00: Hírek. — 0.10: Miskol­ci Balogh János népi zenekara játszik. Petőfi rádió: 12.03: Triók. — 13.00: Hírek. — 13.03: A politi­kai műveltség ma. — 13.20: Ope­ranégyesek. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00’: Hírek. — 18.05: Külpolitikai fi­gyelő. — 18.20: Kalandozás. — 19.19: A lengyel kultúra hete. A Lengyel Rádió népi együttese. 19.35: Reklám. — 19.40: Vásárhe­lyi Zoltán saját kórusmüveiből vezenyel. — 19.63: Jó estét, gye­rekek! — 20.00: Hírek. — 20.10: Új könyvek. — 20.13: Don Pas- quale. Részletek Donizetti ope­rájából. — 21.00: Tanuljunk meg vezetni! — 21.20: Sport, táncaal, könnyűzene. Közvetítés a vivó- viiágbajnokságrcl Grenoble-ból. Női tőr, egyéni döntő. — 22.10: A hét zeneműve. Chopin-baiia- dák. — 22.40: Adám Jenő nép­dalfeldolgozásaiból. — 23.00: Hí­rek. — 23.15: Részletek Ziehrer műveiből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió ft 17.30: Műsor­ismertetés — hírek. — 17.35: Emberek, utak, járművek. — Szórakoztató zene. — 18.00: Bor­sodi Tükör: (Tudósítások a nap eseményeiből; Megnyílt a toka­ji nyári egyetem; Gondoskodás az öregekről az encsi jársában). — 18.15: Kórusmuzsika. —Nap­jaink kérdései: A kertbaral- mozgalomról. — Megyei sport­eredmények. — Slágerkoktei. Szlovák televízió: 17.15: Kerü­leteink hangja. — 17.39: Kalózok (7. rész). — 18.00: Vetélkedő. — 19.00: Híradó. — 20.00: A Gabriel­eset (3. rész). — 21.00: Híradó. — 21.30: Mit tudunk magunkról (Lengyel vetélkedő). Kiállítás: Miskolci Képtár (10— 18): Magyar festészet a XX. szá­zadban. — Szőnyi István 50 réz­karca. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Szcenográfia ’74 Miskolc. Filmszínházak: Béke (f4, hn5, 8): A tábornok állva alszik (mb. szí. olasz). — Kossuth (f3, hn5, 7): A fekete herceg (rnb. szí. szovjet). — Hevesy Iván film­klub (f5, f7): Elektra (görög).— Fáklya (±5): Szikrázó lányok, (szí. magyar). — (f7): A Zeppe­lin (szí. angol kalandfilm). — Petőfi (f5, f7): Mindenki szép, mindenki kedves! (mb. szi. fran­cia). — Szikra (5, 7): La Mancha lovagja (szí. olasz—amerikai). — Táncsics (5, 7): Volt egyszer egy zsaru. Felemelt helyár! (mb. szí. francia). — Tapolca-Kert (íy): Eltákozottak. 18 éven felüliek­nek! (mb. szi. olasz—NSZK). — Ságvári (Ady Műv. Házban (5, 7): A sziklabarlang titka (mb. szí. szovjet). — Hámor: Koma kalandjai (mb. szovjet). — Át­kozottak vagyunk, Irina! (ju­goszláv). KEDD Kossuth rádió. 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Barokk muzsika. — 9.00: Harsan a kürt­szó! — 9.35: Balázs Eszter és Kovács Ferenc énekel. — 10.00: Hírek. — 10.05: Kodály: Székely fonó. Egyfelvonásos daljáték. — 11.20: Édes anyanyelvűnk. — 11.30: A Swinging Marchers fú­vósegyüttes játszik. — 11.39: Is­kolarádió. Hang — játék. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Marica grófnő. Részletek Kálmán Imre—Harsányi Zsolt operettjéből. — 9.00: Hírek. — 9.03: Népdalok. — 9.18: A len­gyel kultúra hete. Lengyel zc goraművészek Chopin-felvéte- bői. — 9.52: Könyvek, tájak, em­berek. — 10.00: Zenés mO üdülőknek. — 11.45: Babaszerviz. A DECEMBER 4. DRÖTMÜVEK felvételre feeres 18. életévüket betöltött ff r f■ r rt • férfi es női munkavállalókat betanított gépmunkásnak dróthúzó, kötél- és kábelgyártó munkakörbe, háromműszakos, teljesítménybéres munkaterületre. Jelentkezés: a vállalat munkaerő-gazdálkodásán, Miskolc, Besenyői út 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom