Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1974-06-03 / 128. szám

>jc Az NB I-be visszakerült Diósgyőr — a tegnapi mérkőzés előtt. Álló sor, balról jobbra: Preir.er Kálmán vezető edző, Szabó. Oláh, Veréb, Kovács, Tatár, Váradi, Gál, Salamon, Hajdú, Szabó Géza edző. Guggolnak: Hajas, Udvarev. Föl- desi, Egri, Kolláth, Horváth, Görget (Szabó István felv.) Az MEI B. bajnoka a DYTK—Bp. Spartacus 3:0 (1:0) Birkózó vidék-bajnokság Diósgyőrben tegnap dél­után mintegy ötezer ember volt szemtanúja annak, ho­gyan harcolta ki a diósgyőri együttes véglegesen az NB I-be való visszakerülés jo­gát. Az már a találkozó előtt is bizonyos volt, hogy a beke­rüléshez a többi találkozó eredményétől függetlenül is elég a győzelem. Felmerült azonban annak a lehetősége is, hogy a tegnapi mérkőzés végén már bajnokcsapatként köszöntheti együttesét a diós­győri szurkolótábor. Ez a „variáció” vált érvényessé, bár az ütemesen „bajnokcsa­pat!” kiáltással ünneplők még nem tudhatták, hogy mennyire igazuk van. Kom­lón megszületett a meglepe­tés, a csabaiak 1:0 arányban "győztek, s így a Diósgyőr előnye 4 pontra növekedett. Ez az előny pontszámban ugyan még behozható, de a DVTK-nak 28 góllal jobb a gólkülönbsége, mint a máso­dik helyre feljött Békés­csabáé, ez végleges döntést jelent! Horváth Bandi mégis be­öltözött, s a kispadon várta, • hogy az utolsó hazai NB I B-s mérkőzésen szóhoz jut­hasson. Saját kérésére kapott játékjogot, s ezt nagyszerűen meg is hálálta. De nézzük az előzményeket. A diósgyőriek kezdő csapata a következő volt: Veréb — Kovács, Ha­jas, Hajdú — Gál. Váradi — Udvarev, Salamon. Egri, Kolláth, Görgei. A Bp. Spar­tacus (tartalékkapus nélkül jöttek, de a három cserejá­tékosból az egyiket sem áhí­totta be Szimcsák): Szőke — Idei. Trenkó, Morvái, Nagy I., Strasszer, Ollári, Zöldi, Siklósi. Karakas, Lugosi. Napsütéses időben, széllel hátban kezdett a DVTK — Balla játékvezető sípszavára. Az első öt percben Udva­rev. majd Hajdú jó lövését láttuk, ezt követően azonban nem sok minden történt, egészen a 20. percig. A ta­lálkozó színvonala nem volt dicséretesnek nevezhető, a Diósgyőr könnyedén, a Spar­tacus a vártnál gyengébben, erőlködve ' játszott. Húsz percnyi kocogás után egv hirtelen villanás követke­zett, s megszületett a diós­győriek Vezető gólja. A vé­gig kitűnően játszó Egri nagyszerűen szöktette Vára- dit. aki mintegy 14 m-ről védhetetlenül lőtt a bal alsó sarokba, 1:0. Atlétikai CSB E^y mulasztáson múlott... Ügy tűnik, Miskolcon az atlé­tika még1 mindig a „kegyvesz­tett'’ sportágak sorába tartozik. A diósgyőri stadion üresen ásí- tozó lelátói legalábbis erről ta­núskodtak. Mert a szombat, vasárnapi ifjúsági csapatbajnok­ságon csak a pihenő versenyzők és néhány szülő jelentette a kö­zönséget. Azonban az ő felhábo­rodásuk is “jogos volt, amikor kiderült, hogy az NB I-es ifjú­ság; csapatbajnokság végső sor-. rendjét döntően befolyásolta az a tény, hogy a kazincbarcikai Földi Sándornak — aki magas­ugrásban második helyen vég­zet! — eredményét megsemmisí­tették,' mert nem volt érvényes sportorvosi engedélye. így azután döntetlen helyett vereséggel tá­voztak megyénk atlétái a Bp. Honvéd ellen a salakról. » A kétnapos verseny soráp érdekes volt megfigyelni, hogy a fiúknál sokan teljesí­tették az aranyjelvényes szin­tet — igaz többségükben fő­városiak voltak — míg a lá­nyoknál ez egyetlen verseny­zőnek sem sikerült. Az NB I-es férfi ifjúsági csapatbaj-' noki viadal során a borso­diak közül Piczil a 110 m-es gátfutásban, Pintér a távol­ugrásban, Szénégető a 2000 m-es akadályfutásban. Ko- lozsi a 300 m-es gátfutásban. Hódi a magasugrásban, Far­kas a 200 m-es síkfutásban szerzett első helyezést, _ és mindkét váltószámot me­gyénk csapata nyerte. NB I B-s osztályú női if­júsági csapatbajnoki verseny során a 100 m-es síkfutásban Szamkovics, a távolugrásban ugyancsak Szamkovics, súly­lökésben Juhász végzett az első helyen, és megnyerte Borsod válogatottja a 4x100 m-es váltófutást is. Amit még a lányoknál el kell mondanunk: lelkes kis csa­patot alkottak. Közülük kü­lön kiemelkedik az igen sok­oldalú Szamkovics Zsuzsa. A pontverseny végeredmé­nye: NB I B., női: Borsod m.— KSI 75:59, Borsod m.—Heves m. 73:61, Heves m.—KSI 63.5:66.5. NB I. férfiak: Bp. Honvéd —Borsod m. 108:103, Bp. Honvéd—Veszprém m. 133:78, Borsod m.—Veszprém m. 121:89. Mindehhez még egy gon­dolat: ha Földi eredményét nem semmisítik meg, akkor Bp. Honvéd—Borsod m. 106:106. (tóth) Öt perc múlva ismét Egri indított — nagyon szépen,' sarkalva — Udvarev beadott, de Váradi tiszta helyzetből mellé fejelt. A következő percben adódott először munkája Verébnek.' akkor azonban óriásit védett: Zöldi bal sarokra tartó, kapásból leadott bombáját ütötte ki nagy vetődéssel. A 32. percben Szőke is re­mekelt. de jó reflexe mel­lett a szerencse is segítette: lábbal védte Kolláth 5 nő­ről lefelé fejelt labdáját. Négy perccel később ismét Veréb következett. Lugosi mintegy 18 m-ről jó helyzet­ből lőtt. s a szöget jól záró Veréb vetődve ütötte szög­letre az erős' labdát. Több diósgyőri szöglet után a 38. percben „őrség­váltás” történt, a rendre jobboldali szögi etrugásokhoz Görgei jött át. Igyekezett a szelet kihasználva a labdát egyből bekanyarítani, s ez egyszer majdnem sikerült is neki. de a léc mellett álló Morvái kifejelte a kapus szá­mára elérhetetlen labdát. Horváth már az első fél­idő utolsó perceiben készü­lődni kezdett, s a második 45 perc kezdetén már ő indí­totta el a labdát. Ezután mindössze 12 másodperc telt el, s bekövetkezett az. amiért Bandi mindenáron játszani akart. Kovácstól Egri kapta a labdát, aki pontosan adott középre, s a nagy lenülettel érkező Horváth 16 m-ről ha­talmas lövést küldött kapu­ra. A labda a léc alsó lapjá­ról vágódott a hálóba. (A kezdés után a Spartacus nem is ért a labdához!) 2:0. A következő negyedórában bőven volt időnk a kezdés­ből lőtt gólnak örülni, hiszen semmi különös nem történt. A 15, percben Horváth har­cossága teremtett ismét ve­szélyes helyzetet. Egy rosszul felé küldött labdát szerzett vissza Trenkótól, de eközben jobbra sodródott, s így éles szögből leadott lövésébe a kapus bele tudott vetődni. Hatalmas helyzet maradi ki a 21. percben. Most Egri lopott el egy labdát a ven­dégek ' középhátvédjétől, de sokkal jobb pozícióban. Kö­zépen tört ki, megpróbált el­húzni a kifutó kapus mellett, lövése azonban méais Sző­kébe akadt (rögtön lőni kel­lett volna!). A következő 10 percben Veréb ú.jabb bravúrját je­gyeztük fel. amikor egy 16- oson belüli közvetett szabad­rúgás után hárított egy ké­sőn észrevehető lövést. A 31. percben Váradi a 11-es pont­ról fejelte mellé Udvarev szögletét. Ezután a Spartacus veteránja, a már 36 eszten­dős Nagy csúnyán megrúgta Hajast, aki ie is sántikált a pályáról. A helj7ét Oláh fog­lalta el. A 39. percben Ud­varev beadását Horváth Egri elé perdíteíte, aki 3 m-ről a kapusba lőtt. Fél perc múlva azonban javított, s 9 m-ről rúgott egy eléje perdült lab­dát a halóba, beállítva ez­zel a végeredményt. 3:0. A DVTK győzelme egy pillanatig sem volt kétséges, kár, hogy á játékvezetői hár­mas. főleg az egyik partjelző, időnként bosszantó dolgokat művelt. hokväth kälmAn Piricz és Porteleki aranyérmes Barna István és Guttmann József társaságában üldögél­tem a sportcsarnok kétna­pos sporteseményén, a kö­töttfogású birkózók országos vidékbajnokságán. Előbbi — az országos bíróbizottság elnöke —, mint a viadal fe­lelős vezetője, utóbbi pedig a DVTK vezetőedzőjeként volt jelen, s én így kétsze­resen is könnyű helyzetbe kerültem. Egyrészt semleges oldalról hallhattam szakvéle­ményt, másrészt a hazai ver­senyzők szereplését is foko­zottabban figyelemmel kísér­hettem. Közben-közben né­zőként is szerepeltem, mert a két nap alatt — megszámol­tam! — rajtam és természe­tesen a szőnyegen, illetve szakvezetésben érdekelteken kívül összesen kilencen (!) „szorongtak” a lelátókon. Az MBSZ kiküldöttje ke­sernyésen meg is jegyezte: — Elképesztő ez az érdek­telenség! Vagy nagyon el van kényeztetve itt a sportked­velők tábora, vagy — csődöt mondott a propaganda! Guttmann „vette a lapot” és rezignáltan válaszolt: — A „csőd" nem áll, mert propaganda — nem is volt! Sőt, annyira nem, hogy az utolsó napig bizonytalan volt a viadal színhelye is! S ez utóbbi a rangos ese­mény előkészítő és szervező munkáját bizony nem illeti dicsérő szavakkal. Pedig ez a verseny az MBSZ részéről megért volna egy „misét”. Annál is inkább, mert a vi­dék kötöttfogású birkózóinak „krémjét” nem mindenkor lehet így együtt látni! Itt volt például a teheráni VB bronzérmese, a 62 kg-os súly­csoportban indult Réczi László, a legutóbb Doncse- czet legyőző Rácz Lajos, az­tán a már magyar bajnok­ságot is nyertek közül Seres Imre, Fodor Imre, Juhász József, Szabó Tamás és még jónéhány „menő” birkózó ... Dehát a nagyközönség hon- nét tudja mindezt, ha nincs „nagydobra” ütve? A laikus szemlélő az első napi rengeteg tusgyőzelmet látva biztosan megjegyezte volna: »A mezőny igen „he­terogén" összetételű, mert van vagy tucatnyi jó ver­senyző, a többi meg gyen­ge«... A véleménye azonban biztosan eltért volna a'7 igazi szakértőkétől. Mint például Barna István is mást állapí­tott meg. — Látod — magyarázta nekem a sok kétvállas ered­ményt — így van ez. amikor akciózásra, állandó támadás­ra vannak kényszerítve a 0IÍISZ Kupa a hagyományok jegyéhen — Egy hagyomány már teljesedett — mondta Gálos Imre, a rendezéssel megbí­zott borsodi bizottság veze­tője — hiszen évek óta ugyanaz a hat férfi- és női csapat verseng' az asztali te­nisz OKISZ Kupáért, mint most. A másik hagyomány pedig, hogy védőiknél ma- radnak-é a serlegek; majd a játék alapján elválik. Mint később kiderült, az előbbin egy kis csorba esett. Egy csapat, a Materiál Ve­gyi / Szövetkezet együttese gépkocsikarambol következ­tében nem érkezett a viadal színhelyére, így a férfi me­zőnyben csak öt gárda állt asztalhoz. Nem volt azonban zökkenőmentes a női döntő sem. mert ott meg a Bp. Bőrdíszmű Szövetkezet csa­patát kellett az ezüstérem­től utólag megfosztani, mivel egy játékost jogosulatlanul szerepeltetett. És volt még egy „hagyomány”, ami szin­tén a verseny végén derült ki. Tábori Nóra, a pécsiek versenyzőnője valamennyi kupadöntőn i’észt vett, s a hat év alatt senkitől sem kapott ki! Bravúros teljesít­ményét ezúttal az is dicséri, hogy oroszlánrésze volt a végső siker kivívásában, hogy csapata most — sor­rendben! — negyedszer vitte haza az igen szép kivitelű serleget. A férfiaknál is akadt egy hasonló teljesít­mény: a Gumiipari Szövet­kezet veterán, volt NB I-es asztaliteniszezője, Nagy Já­nos, a kupa alapítása, tehát 1969 óta finalista, s ő is ve­retlen maradt minden ver­senyen! És hogy öröme ma­radéktalan legyen; sorrend­ben harmadszor nyerte el csapata a vándordíját! A színvonalat tekintve persze, nem beszélhetünk felső fokokban, hiszen az együttesekben csak olyan, já­tékosok szerepelhettek, akik jelenleg nem vesznek részt szövetségi bajnoki küzdel­mekben. A férfiaknál — mint Prókai Oltó, a verseny­bíróság vezetője mondta — így is erős NB III-as, a nők­nél jó megyei első osztályú szinten játszották a résztve­vők a mérkőzéseket. A haj­tással, a lelkesedéssel sem volt hiba, s ez talán — a sportszereteten kívül — egy kicsit az igen szép és értékes tiszteletdíjaknak, plakettek­nek is köszönhető. A kupa­küzdelmek legnagyobb érté­ke azonban az, hogy az or­szág szövetkezeti dolgozói a sporton keresztül is közeleb­bi, baráti kapcsolatba kerül­tek egymással. A férfi döntő végeredmé­nye: országos bajnok a Bp. Gumiipari Szövetkezet csa­pata. 2. Budai Építőipari Szöv., 3. Bp. Kőfaragó Szöv., 4. Ceglédi Vasipari Szöv., 5. Bp. Faszobrász Szöv. A női döntő végeredménye: orszá­gos bajnok a Pécsi Építő­ipari Szövetkezet együttese. 2. Bp. FOKGYEM, 3. Jász­apáti Vasas Szöv. (monostori) résztvevők. Az „indításn vagy bejön és akkor tussal nyer a kezdeményező, vagy apróbb hibát vét, s azt az el­lenfél használja ki; a tá­madó megy „szundizni". Persze, a második nap már a pontozásos győzelmek do­mináltak és így több volt a „szurkolni való”. Ez utóbbi­ból különben jócskán kiju­tott nekünk, miskolciaknak is. A DVTK hat, és a Papp József SE két birkózója kö­zül négy, illetve egy á finálé­ban is szőnyegre lépett. És nem is akárhogy versenyzett, mert mind az öt dobogós lett! — Bejött a tippem — ör­vendezett az eredményhirde­tés után Guttmann József vezetőedző — hiszen a hat versenyzőmből kettő arany-, egy-egy pedig ezüst-, illetve bronzérmes lett, és Juhász, aki megsérült, szintén ott lesz a magyar bajnokság küz­delmeiben, mivel a múlt évi cím jogán indulhat. Piricz és Porteleki szenzációsan birkó­zott, de igen elégedett va­gyok. Berdóval és Szombati­val is. Némethtől viszont többet vártam! Dicséret il­leti azonban a Papp József SE két versenyzőjét, az ezüst­érmet szerzett Gabóczit és az 5. helyen végzett Gulyást is. A VÉGEREDMÉNY A vidékbajnokság aranyérme­sei: Seres F. (Szondi SE, 48 kg), Rácz L. (Szondi SE, 52 kg), Pi­ricz (DVTK, 57 kg), Réczi (Kis­kunfélegyházi Vasas, 62), Fodor (DVSC, 68 kg). Vámos (Szondi SE, 74 kg). Porteleki (DVTK, 82 kg), Szabó (Dunaújvárosi Ko­hász, 90 kg), Piri (Szegedi VSE, 100 kg), Lajos (DVSC, nehéz­súly). A miskolciak közül ezüst­érmet nyert .Berdó (DVTK, 82 kg), Gagőezi (Papp József SE, 90 kg), bronzérmes lett Szom­bati (DVTK, 68 kg). Az aranyér­meket tekintve a Szondi SE volt a legeredményesebb: három ke­rült vitrinjükbe. Á DVTK és a DVSC két-két, a Kiskunfélegy­házi Vasas, a Dunaújvárosi Ko­hász és a Szegedi VSE pedig egyet-egyet szerzett, MONOSTORI GYULA A vidékbajnokságot nyert Piricz ilyen furcsa szituáció * közepette vitte földre ellen­félét (Szabó István felv.) A második korcsoportos i éves) ifjúsági birkózók liétve nemzetközi versenyén, a fővárt olimpiai csarnokban magyar NDK-beli győzelmet: születtek, szabadfogásnak küzdelmein súlycsoportban német verseny győzelmeivel végződött — azo ban is, amelyekben .Szalontai Budai, a két DVTK-s helyezi szerzett ezüstérmet. lotóeredményck 1. Komló—Békéscsaba 0:1 2 2. Debrecen—Eger 3:2 1 3. Szekszárd—Kecskemét 1:1 X 4. Budafok—K. KFSE 3:2 1 5. Ganz-M.—Pénzügyőr 4:1 1 6. MÁV DAC—Dunaújv. 1:1 X 7. Oroszlány—S ZMTE 4:0 1 8. Saig. KSE—Özd 2:3 2 0. Eenin város—KVSE l:l X 10. Dunakeszi—BVSC 1:4 ? 11. Nagybátony—MVSC 0:1 2 12. Körmend—Fűzfő 2:4 2 13. PVSK—BKV Előre 13 plusz 1: 0:0 X 14. Rudabánya—V. Izzó 3:2 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom