Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1974-06-04 / 129. szám
Állandó kiállítás nyílik Vendégségben Peleházán A nyitott verandán egy rozsdafarkú és egy fecske- család fészkel. Mintha tudnák, hogy itt jó helyen vannak, a hajdani gazda szelleme őrködik az erdő kis lakóinak élete fölött. Herman Ottó lillafüredi háza ez, a hires Peleháza, melyben sok nyáron át időzött és dolgozott nagy természettudósunk. (A telet többnyire budapesti házában töltötte.) A szoba sarkában kopott bőrhuzatú karosszék és egy íróasztal kalamárissal, pipazacskóval. A sarokban — bizonyítva a tudós játékos kedvét — maga faragta kis vízikerék. Az egyik tablóképen, melyen a tudós a kertben gereblyézget, a vízimalom is látható. Ä gazda bevezette a Szinva kis erét a fák alá. Bizonyára pihentette a halk csobogás, s a patak hajtotta kerék egyhangú zenéje ... Pihentette ... Mikor pihenhetett egyáltalán ez az ember? Sok száz oldalra tehető tudományos munkássága; könyveiben foglalkozott a Bükk élővilágával, különösen sokat a madarakkal; feldolgozta a pásztorélet és a halászat emlékeit; kiterjedt levelezést folytatott és gyűjtőútjain bekalandozta Európát, eljutott még Norvégiába is. Északi gyűjtőútján rajzolta le a lemminget. Erről a híres rajzáról sokáig azt hitték, hogy elveszett. Nos, megvan, ott látható Herman Ottó sok más rajzával együtt a kiállítás anyagában. S e rajzokat nézve ismételten rá kell döbbennünk, hogy nem mindennapi festő- és grafikustehetség is volt ez a sokoldalú ember. H. Szabó Béla természet- védelmi felügyelővel nézegetjük a még nem teljesen kész kiállítás anyagát. Az ő forgatókönyve alapján dolgozta fel a tudós életével, gyűjtőmunkájával kapcsolatos anyagot a nevét viselő múzeum kollektívája, ötödikén ünnepélyesen megnyílik a kiállítás, mely állandó jellegű lesz. Korábban is volt egy kis gyűjtemény ebben a házban, ez azonban inkább csak a Bükk élővilágából adott ízelítőt. A kiállítás megnyitása egybeesik a környezetvédelmi világnappal. Egyben egy szép ^ A lillafüredi ház előtt feleségével. hagyomány felújítása is ehhez a dátumhoz kötődik majd: a madarak és a fák napját ezentúl minden évben megrendezik megyénkben is. A cím azonban így módosul: r.iiuiHHi íTiHÉHW' )fc A régi tiszai halászélet emlékei. A Magyar halászat könyve című munkáját így dedikálta a tudós: „Édes feleségemnek, egyetlen kincsemnek, hűséges halásztársamnak egész szívemmel együtt karácsonyi ajándékul. 1887. december 24’’. (Ágotha Tibor felvételei) Szombati—vasárnapi ügyelet az irodában Express-utak erdők, madarak és fák napja. Nem pusztán formai a változás. Ezzel is kifejezésre akarják juttatni, hogy természetes környezetünk védelmében az erdők megóvása óriási szerepet játszik. Hiszen ma már jószerivel csak az erdők azok, melyek viszonylag érintetlen, önszabályozásra képes részei a bioszférának. Aligha kell hangsúlyoznunk, milyen szerepet játszanak például abban, hogy az ipari levegő szeny- nyező hatását ellensúlyozzák, oxigénhez juttassák a nagyvárosok lakóit. A kiállításon üveg alatt látható Herman Ottó 1906- ban kiadott munkája: Madarak és fák napja Magyar- országon. Ez volt az a munka, melynek alapján a madarak és fák napjának megünneplésére rendelet született annak idején Peleházának 15 e ?r látogatója volt tavaly. Az újjászületett kiállítás, .az eddiginél jóval gazdagabb anyag nyilván még több látogatót vonz majd ide. Amellett, hogy egy nagy tudós életével, munkásságával megismerkednek majd Peleháza vendégei, reméljük, magukkal viszik innen a természetnek azt a szeretetét is, mely Herman Ottó minden sorából felénk sugárzik. BÉKÉS DEZSŐ Egy szociológiai felmérés tapasztalatai 1. Kiből lesz lakásigénylő? Több a nő Elváltak, bevándorlók Nehéz megbecsülni Röviden azt mondhatjuk erre, hogy mindenkiből, legalábbis a legtöbb városi embernek előbb vagy utóbb lesz „lakásügye”. Következésképpen döntő fontosságú annak ismerete, hogy vé- gülis milyen csatornákon keresztül. kikből verbuválódik, közkeletű kifejezéssel élve, kikből „termelődik újjá” az igénylők népes serege? Egy szociológiai felmérés során azt tapasztaltuk, hogy a lakásigények újratermeléséért tulajdonképpen két, de annál nagyobb figyelmet érdemlő tényező a „felelős”, nevezetesen az egyes emberek és családok életében lezajló különböző változások, mint amilyen a lakóhclyváltoztatás, a család létszámában végbemenő változások, a jövedelmi, vagy a társadalmi helyzetben végbemenő, pozitív vagy negatív előjelű változások, továbbá a népességen — esetünkben Miskolc lakosságán — belül lezajló demográfiai, népesedési folyamatok hatása. Azt, tapasztaltuk, hogy az „új” igénylők között valamivel nagyobb a nők aránya, mint a férfiaké, jóval nagyobb a 26 éven aluliak aránya, mint általában a lakásigénylők körében, és lényegesen alacsonyabb a házasok aránya. Továbbá: az „új” igénylők között magasabb az elváltak és a Miskolcra egy-két éve beköltö- zöttek aránya, mint a többi, az összes lakásigénylő között volt Az előbb említett mutatók tulajdonképpen már jelzik, hogy városainkban igen szoros kapcsolat van a népesség demográfiai mozgása és az igények újratermelődésének folyamata között. De nem egyszerűen abban az értelemben, hogy ahány házasságot kötnek Miskolcon, annyi igénylés érkezik a lakáshivatalhoz. Az igények tekintélyes része ugyanis megelőzi a házaságkötés tényét. Más szóval, az „új” igénylőknek kb. 40 százaléka — legalábbis bevallása szerint — házaságkötés előtt áll, illetőleg házassága nem „idősebb” kétévesnél. A család- alapítással kapcsolatos igények a legjobb esetben az „új” igényeknek csupán kétharmadát adják. És mi ad magyarázatot a többi, évről évre befutó lakásigényre? A választ tulajdonképpen már megadtuk, amikor felhívtuk a figyelmet arra, hogy az „új” igénylők között magas — 8,8 százalék — az elváltak, és igen jelentős a „bevándorlók” aránya (21 százalék). Azaz a igényeknek kb. 20 százalékát a Miskolcra bevándorló népesség magyarázza. Ez azonban nem azonos a Miskolcra ténylegesen beköltözők, vagy itt letelepedni szándékozók arányával; nagyon sokan vannak, akik egy miskolci családba és esetleg több éves „lakásigénylésbe” nősülnek vagy mennek férjhez. Az újratermelődés folyamatában nagy szerepet játszik a családok felbomlása, a válások aránya, illetőleg száma. Nem tudjuk pontosan azt, hogy a válóperek közül hány folytatódik a lakáshivatalban, de az az érzésünk, hogy igen tekintélyes számról van szó. Végezetül, de nem utolsósorban, a család életében lezajló majdnem minden jelentős változás többnyire — lakásigények vagy hatósági lakáscsere-kérelmek formájában — a lakásügyi hatóságoknál csapódik le. Ha a család jövedelme tekintélyes mértékben megnő, ha a nagylány férjhez megy, ha újabb gyerek születik, ha egy új és a korábbinál lényegesen szebb, jobb fekvésű lakótelepet építünk — és az itteni lakásokra igen sokan presztízs-szempontok miatt tartanak igényt — A szökőkút vize stb.. stb., mindez újabb és újabb lakásigények, lakáscsere-kérelmek formájában jelenik meg. A lakásigénylők számát csak akkor tudjuk helyesen felbecsülni, prognosztizálni, ha egy hosszabb időszak függvényében megnézzük a 18 éven felüli, és Miskolcon maradó, letelepedni akarók számát, ha körülbelül tudjuk azt, hogy az elkövetkező években hogyan alakul majd a válások száma; ha volna némi áttekintésünk arról, hogy végülis mennyien jönnek családostól vidékről, miskolci albérletekbe, és ha van valamiféle képünk arról is, hogy a hatósági lakáscsere-kérelmeket milyen valóságos indítékok alapján adták be, és hogy hányra lehet számítani az elkövetkező néhány évben; ha bizonyos információink vannak arra vonatkozólag, hogy a családok helyzetében és szerkezetében bekövetkezett változások és a lakásmód közötti feszültségek milyen intenzitásúak, és hogyan jelentkeznek — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ráadásul bármilyen lakás- politikai, szociálpolitikai intézkedés, a jövedelmi viszonyokban, a demográfiai helyzetben bekövetkezett bármilyen jelentősebb változás ezeket az előbecsléseket igen nagy mértékben megváltoztathatja. Mert hiszen könnyű belátni, hogy ha például az állami lakásépítkezés a mainál lényegesen differenciáltabb volna, ez valószínűleg az igénylők összetételében is lényeges változásokat eredményezne, nem is beszélve most a lakbérekről, vagy a lakásigények elbírálását szabályozó lakáspolitikai rendeletek szempontjainak megváltozásáról stb. Mindezeket figyelembe véve, azt kell mondanunk, hogy itt bármiféle előrejelzés roppant nehéz, de ilyenek nélkül aligha képzelhető el, nem dolgozható ki megalapozott lakásprognózis. TÓTH PÁL (Folytatjuk) nem vész el, csak cirkulál Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Borsod megyei kirendeltsége évek óta változatos utazási lehetőségekről gondoskodik megyénk és városunk fiataljai számára. Így van ez az idén /is. Hová utaznak a nyáron a miskolci—borsodi lányok, fiúk? Európa úgyszólván minden országába. Legtöbben természetesen a baráti szocialista országokba. Még akad egy-két szabad hely — augusztus 3. és 13. között Moszkvába, Taskentbe, Bu- harába, Szamarkandba. Népszerű a bolgár tengerpart is. Július 6-án a Napospartra indul egy borsodi csoport, amely nyolc napot tölt 2 személyes faházakban a nagyszerű üdülőhelyen. Június 11-én indul a Lipcse—Drezda nevezetességeit felkereső NDK-csoport, amely 17-én utazik vissza. Néhány hely még itt is szabad. A lengyel utak közül a július 19—30. között sorra kerülő Varsó— Gdansk—Krakkó utat említjük, elsősorban azért, mert ára is a fiatalok zsebéhez szabott. Erdély legszebb helyeit (Nagyvárad—Kolozsvár —Marosvásárhely—Szováta —Segesvár—Kolozsvár) keresik fel azok a fiatalok, akik augusztus 2-án indulnak útnak. A körút ára mindössze 1500 forint! A Borsodból Jugoszláviába induló csoport június 13. és 22. között Dubrovnikot, Kotort,' Budvát s a Lopud szigetet keresi fel. A belföldi programok közül a július 26—28. között tartandó VIII. Szegedi Ifjúsági Napokra hívták fel a figyelmünket, ahol Borsod megyét, illetve Miskolcot mintegy 400 fiatal képviseli majd. * A Széchenyi utcai Express- irodában már teljes a „nagyüzem”. Sebők Gyula irodavezető elmondta, hogy az eddignél nagyobb forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében bevezették a szombati és vasárnapi ügyeletet. Szombatonként — szabad szombaton is! — 8-tól 19 óráig, vasárnaponként pedig 10-től 18 óráig tartanak nyitva. Ny. I. Hosszú hónapokon keresztül kevés volt az ivóvíz Miskolcon, és emiatt egyes lakótelepeken a napnak csak bizonyos óráiban lehetett mosni, fürödni. Szerencsére a május sok esőt hozott és ennek köszönhető, hogy a másodfokú korlátozást a múlt hét végén elsőfokúra mérsékelhették. Jelenleg 79 ezer köbméter ivóvizet kap a város és ezt fel is használja.' Közismert, hogy az ipari üzemek huzamosabb ideje csökkentett mennyiséget használhattak fel és most a vízínség után csaknem kánikulai méretű a fogyasztás a lakosság körében is. Ezért hagyták meg egyelőre az elsőfokú korlátozást, s vele a kocsimosási és lo- csolási tilalmat. A napokban hallottuk a rádió műsorában a kérdést: miért üzemeltetik a szökőkutakat, ha egyszer takarékoskodni kell a vízzel? Piukovics József, a vízművek főmérnöke elmondta, hogy a szökőkutakra való hivatkozás túlzott aggályoskodásnak számít, hiszen ezek a berendezések ugyanazt a vízmennyiséget cirkuláltatják, s amit pótolni kell, az csupán a párolgási veszteség, illetve, amit a szél mint finom vízködöt magával visz. Ez egyébként még a Hoffmann Ottó utcai szökőkút esetében sem több naponta 3—4 köbméternél. Ennél sajnos sokkal több víz folyik el felhasználatlanul csak egy- egy lakótelepen — naponta! — a hibás, javítatlan felszerelések miatt. A szökőkút szivattyúi által „mozgatott” víz viszont pihentető, üdítő esztétikai élményt nyújt. Az idegen- forgalmi szezon elején vagyunk, s mivel városunk nem tudja felvenni a versenyt a műemlékekben gazdag városokkal, legalább néhány szökőkutunkat lássák az ideérkezők a régi és a új lakóházak tövében. A vízművek főmérnöke szerint csak annyi szökőkutunk van, mint Kaposvárnak, jóval kevesebb, mint Szombathelynek, Debrecennek, Pécsnek. A Hoffmann Ottó utcai szökőkúton kívül már csak olyan kisebbeket mondhat magáénak a város, mint a Szabadság téren levőt, a tapolcai fürdő előttit és a népkertit. Ezt a sort különben még ezeknél is szerényebb csurgókkal lehetne folytatni. Ne sajnáljuk tőlük a vizet, a város poros, füstös levegőjétől pedig a porlekötő, magasba szökő vízfüggönyöket. Bár csak több lenne belőlük! N, J. Újabb árhullám A Tisza vízgyűjtőjében az utóbbi napokban lehullt bőséges csapadék hatására a Tisza felső szakaszán és mellékfolyóin újabb árhullám keletkezett. A vízszint emelkedése a Tiszán, a Szamoson és a Krasznán nem számottevő, alig éri el vagy haladja meg az egy métert. A Tisza Tiszabecsnél már apad. Más a helyzet a gyors folyású Túron, ahol a levonuló árhullám hétfőn hajnalban az elsőfokú, néhány órával később a másodfokú árvíz- védelmi készültség elrendelését tette szükségessé. Napközben a folyó szintje tovább emelkedett, s délben a vízmérce Garbóiénál már 398 centimétert mutatott. A román vízügyi szervek előrejelzése szerint az árhullám hétfőn délelőtt a határtól mintegy 20—25 kilométerre tetőzött, s Túrterebesnél már megkezdődött az apadás.
