Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-16 / 88. szám

Szakmák skatulyában Annyiszor leírtuk már, hogy unásig ismert: a divatos szak­mákban (fodrász, l-ovvikus, fogtechnikus stb.) túljelentke­zés tapas/ta1' "míg öntőnek, kohásznak lényegesen keve­sebb fiatal jelenikmint amennyire szükség lenne. A vá­rosi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén — ki tudja hányadszor? — ismét szóba került ez az évről évre sú­lyosbodó gond És elhangzottak a szokásos vélemények is: hatékonyabbá kellene tenni a nál-avilasztési taiác°adást, meg kellene változtatni a rejlők fzrtnlé’etét stb De minek soroljam fel. hiszen ezeket is ismeri a7 olyat* Megszánd*1 hatatlan újságcikk és egyéb publikáció f'" :gc te már. h"” a pályaválasztó fiatalok — és szülők — szándéka nem egye zik meg a népgazdaság igényeivel. Míg a vitát hallgattam, megérlelődött bennem egy gondo­lat. Nem állítom, hogy vadonatúj, de azt hiszem, arra, amit az alábbiakban mondani fogok, eddig nem ügyeltünk eléggé. Röviden fogalmazva: beskatulyáztujc a szakmákat. Hogy mit értek ez alatt? Idézzék emlékezetükbe azokat a rin^riokat. melyek akár a televízióban, akár a rádióban, akár - "-ágokban megjelentek, például a kohászokról. De ha- • a hangvétele a bármiféle fórumon elhangzó élőbeszé- I • eladásoknak is. Hasonló, de milyen? Nos, a kohászokról általában azt szoktuk elmondani, hogy milyen nehéz a mun­kájuk. Hány fok van a kemencék közelében — nyári kániku­lában! —, milyen veszélyes az izzó vassal bánni, hány liter vizet izzad ki egy nap alatt az ember stb. Mindez igaz. Hogy mennyire igaz, azok tudják csak igazán, akik nem egy alkal­mi riport vagy üzemlátogatás erejéig ismerkednek a kohá­szok munkájával. De vajon az igaz-e, hogy ezt a szakmát csupán az jellemzi, hogy egészségtelen és nehéz? Ha nem társulna a forró levegőhöz, az izzó vas közelségéhez ezernyi szépség, akkor nem oszthatnának törzsgárda jel vény eket, aranygyűrűket a Lenin Kohászati Művekben. Ha nem volna ennek a szakmának színe, romantikája, akkor büntetésből sem lehetne odaparancsolni senkit a kemencék mellé. És most gondoljanak arra, hogv mi mindent szoktak el­mondani például egy berepülő pilótáról. Megemlítik ugyan, hogy veszélyes foglalkozást űz, de mégis a szárnyalás, a hő­siesség motiválja a beszámolót. Mintha egy hangsebességnél gyorsabban repülő gép vezetőfülkéjében nem lenne akkora fizikai fájdalmat okozó megterhelés, mint másutt. Pedig van. Csak erről valahogy nem beszélünk. Mert ez a szakma a „szép és vonzó” címkét viselő skatulyába soroltatott. íróasztal mellett dolgozni, az aztán kényelmes foglalatos­ság! Parádézni a fehér köpenyben, elnyújtózni a széken. De vajon ha megkérdeznek egy ideggyógyászt arról, milyen szak­mák adják a pácienseik zömét, akkor vajon mit válaszol? És kik azok, akik közül sokan gyomorfekélyt szereznek, gerinc- bántalmakkal kínlódnak? Éppen ideje, hogy leszámoljunk a sok év alatt kialakult és megcsontosodott kategóriákkal. Nem azt ajánlom, hogy elba­gatellizáljuk azt, ami valóban nehéz. De ne csak a heroikus, hősies jellegét hangsúlyozzuk az erre kiválasztott szakmá­nak! Mert ha jól utánanézünk — ilyen vagy olyan okok miatt —, minden mesterség nehéz. Ám az is igaz, hogy mind­nek megvan a maga szépsége. Mindet lehet önömmel és a megrokkanás veszélye nélkül űzni. Ha vigyázunk magunkra és egymásra. Azt ajánlom tehát, hogy túlbuzgalmunkban ne riasszuk el a fiatalokat, akik — mert unos-untalan ezt bi­zonygatjuk nekik — hajlandók elhinni, hogy egy vasgyárban, gépgyárban, kohászatban csak verítékes, keserves arcokat láthat, mosolyt soha. Vegyük ki végre a szakmákat a skatulyából! BÉKÉS DEZSŐ Ki mit tud? klub a tévében A múlt hét végén, a Gár­donyi Géza Művelődési Ház Ki mit tud? klubjának négy tagja: Kazai Katalin és Ma- zsaroff Mária népdaléneke­sek, Regős Zsolt zongorista, valamint Nagy József sza­való Budapesten járt. A te­a té­levízió 2-es stúdiójában Ki mit tud? klub című véműsor felvételén vettek részt. A szereplőkről ké­szült filmfelvétel előrelátha­tóan április végén kerül képernyőre. Film Nagy Péterről Szergej Geraszimov, a je­les szovjet filmrendező, ar­ra készül, hogy megfilme­sítse a szovjet irodalom klasszikusának, Alekszej Tolsztojnak Első Péter c. re­gényét. Ez a híres regény­nek már második íiímválto- zata. Vlagyimir Petrov ren­dező az 1937—1939-es évek­ben kétrészes filmet készí­tett I. Péter címmel, amely­ben neves színészek szere­peltek: Nyikolaj Szimonov (I. Péter), Nyikolaj Cserka- szov. Álla Taraszova és Mi­hail Zsarov. A mű első ré­sze az 1937-es páriszi Nem­zetközi Kiállítás nagydíját nyerte el. Az új változathoz, az irodalmi ősforráson kí­vül, sok okmányt és levél­tári anyagot is felhasznál­nak. Miként alakul Oroszor­szág sorsa a XVII. század végén és a XVIII. század elején, milyen módon tette meg az ország azt a történel­mi jelentőségű ugrást, amely kivezette a patriarchális lét­ből és a társadalom új erőit az állam javára végzett hasznos tevékenységre ösz­tönözte — ezt akarja bemu­tatni a rendező. jfc A Miskolci Képtárban (Kerényi László felvétele) Kamaraiáüo-fesztivál Zalaegerszegen vasárnap véget ért a hatodik zalai ka- maratánc-fesztivál. Az or­szág 14 legjobb táncegyütte­sének részvételével lezajlott találkozón a 20 000 forintos nagydíjat a Vasas Művész- együttes tánckara nyerte. Az első díjat a HVDSZ Bihari János táncegyüttese, a zsűri különdíját pedig a pécsi Me­csek táncegyüttes kapta. Kelet-magvarországi tárlat A nyírbátori Báthori Ist­ván Múzeumban vasárnap megnyitották a Képzőművé­szek Szövetsége kelet-ma­gyarországi területi szerve­zete tagjainak alkotásaiból rendezett tárlatot. A kollek­tiv kiállításon a kelet-ma­gyarországi megyék 26 mű­vészének több mint negyven munkáját mutatják be. Baráth Lajos tévéjátéka Baráth Lajost nem kell bemutatni a miskolci olva­sónak. Itt élt, újságírósko- dott, érett íróvá. Történetei­nek hősei borsodi bányászok, munkások. Péntek este a képernyőn is láthattuk őket. Érdekes (ám korántsem eredeti) ke­rettörténetet írt Baráth La­jos. Boccaccio Dekameronja, Navarrai Margit Heptamé- ronja, vagy Dickens Pick­wick klubja óta) és még so­rolhatnánk a példákat) is­mert és kedvelt ez a forma. Végy egy beszélgető társa­ságot, amelyben mindenki elmond egy-egy történetet. Esetünkben az író (újságíró) és barátai egy országút men­ti presszóban üldögélnek, s míg a sofőr az elromlott au­tót javítja, a társaság egy- egy rund mellett sztorikkal csapja agyon az időt. Te­gyük mindjárt hozzá, hogy jó szemre és életismeretre vall már maga a kerettör­ténet is. A presszóban üldö­gélő Magas a börtönben ülő barátja feleségére vigyáz (ő a csinos presszósnő). A me­nyecske kikapós lenne, Ma­gas eszén azonban nem le­het túljárni. Míg a börtön­ben van a barátja, addig nem fogja megcsalni az asz- szony. A férj falopásért ül. Sajátos erkölcsi értékrend ez, ahol is a falopás bocsá­natos bűn, ám a barátnak tett ígéretet minden körül­mények között meg kell tar­tani. (Jobban is vigyázzák az asszonyt, mint a fát). Nyers és naiv emberek ezek, akiknek a tudatában a sze­relmi-házastársi hűség ma­gasabb értéket képvisel, mint a társadalmi tulajdon. Ugyanakkor a fatolvajok is Szájáról szép Ez a régi falusi szólásunk sok élettani bölcsességet tartal­maz. Szájáról szép a jószág, amelyet gondosan etetnek, itat­nak, az a gyermek, vagy felnőtt, aki okosan táplálkozik, — annyit eszik és iszik, amennyi egészségére válik. Jelenti egyszersmind azt is, hogy a szépséghez, az élethez, az egészséghez elengedhetetlen a jó táplálás és táplálkozás. Ne fogjunk olyan tervekbe, amelyek eléréséhez meg kell vonni a szánktól a jó falatokat, de annyit se együnk és igyunk, hogy a szólás igazának éppen az ellenkezőjét bizo­nyítsuk be! Ez tehát a mondás „testi oldala”, — de van „lelki” is. Szájáról szép az ember, aki szép beszédű, kerüli a hangos­kodást, a durva szavakat, a másokat bántó, cinikus hang­hordozást. Továbbmenve: Szájáról szép az, aki igazat mond, nem hí­zelkedik, nem alakoskodik, akinek szavára építeni lehet. Amit kimondott, azért becsülettel helytáll, akinél a szó és a tett egyet jelent, aki szép beszédét igaz ügy szolgálatába állítja. A tömegméretű szónoklás korszakában — tehát‘napjaink­ban — érdemes föleleveníteni ezt a régi szólást. Borsodi Gyula elnyerik méltó büntetésüket. A tragikus vétség, a hiba, amit még a közösség (és az író) sem tud megbocsátani, az, hogy megverték a fate­lep öreg őrét. Ártatlant, gyengébbet bántani olyan gyalázat, amire nincs bocsá­nat. Kár, hogy nem ebben a világban mozog a többi Ba­ráth-novella is. Mert — valljuk be — Magas, a bá­nyász, sokkal izgalmasabb i figura-, mint a mérnök úr, az újságíró, vagy a technikus. A mérnök úr sztorija: a parkban talált lányról, akit vacsorával kínál, majd ki- ,dob, mert meggyanúsítja, hogy ellopta a pénzét (egy „ilyen nő, aki felmegy egy ismeretlen férfi lakására, az mindenre képes”?); az új­ságíróé, akit otthagy a sze­relme, mert unatkozik a ko­molyan dolgozó férfi mellett; a technikusé, aki végül meg meri szólítani a lányt, akit hetek óta figyel — mind af­féle férfi-történet. Az effé­lék csattanója általában egy- egy közhely: „ilyenek a nők”, „ilyenek a férfiak”, „hja, bonyolult az élet”. „Van ilyen” persze, hogy van, hagyhatja rá a kritikus is. A szerelem, a másik nem alapvető, meghatározó élmé­nyünk. Meghatározó, de csak az egyik alapélmény, amely mellett ezer már is hat. Le­becsülnénk Baráth Lajost és a tévé teljesítményét, ha túl­zott szigorral lépnénk fel ve­le szemben. Mert — noha csak közhelyszinten —, de tényleges élethelyzeteket mu­tatott be, „igazságait”, meg­figyeléseit elfogadhatjuk. Mégis kár, hogy Baráth nem ásott le mélyebbre a való­ság bemutatásakor, mert ak­kor nem csupán a valódit, de az igazat is ábrázolni tudná. A tévéprodukció így is kellemes és tanulságos volt. Rangos szereposztásban ren­dezte Caál Albert. Tomanek Nándor új szerepkörben (Ma­gas, a bányász) is emlékeze­tes alakítást nyújtott. Páger Antal erősen küzdött a gics- cses szituációval (ez volt a leggyengébb novella), Bujtor István póztalan volt a ma­gányosan, a munkájának élő mérnök szerepében, de elfo­gadható volt a többi is. Bármi legyen is azonban a véleményünk a produkcióról, csak üdvözölhetjük a tévé törekvését, amikor vidéki írónak teremt lehetőséget és a mai munkáséletből ad íze­lítőt. E témából ugyanis olyan sajnálatosan kevés van, hogy még a mérsékel­tebb produkciónak is örül­nünk kell... HORPÁCSI SÁNDOR Szegény özvegy Coudercné Hányszor nevethetik ki szegény Coudercnét országszerte, míg műsoron van? Nem is próbálok statisztikai számítgatá- sokba bonyolódni. Következtetésem kiindulópontja a Béke mozi közönségének egy része (szerencsére csak kis része). Ahogy ülök a moziban, egyszercsak nevetni kezdenek, sőt nyerítenek, meg a túláradó jókedvtől hajtva be-bekiabálnak. Kezdek elbizonytalankodni. Nem vagyok tisztában a műfa­jokkal? Vagy nincs humorérzékem? Nem. Annyit csak meg tudok állapítani, hogy ez nem vígjáték, hanem filmdráma. És mégis nevetnek; kinevetnek. Kinevetik özvegy Couderc­nét, amikor a tanyájára felfogadott fiatal férfi és közötte több mint baráti kapcsolat kezd kialakulni. Kinevetik, mikor ez a férfi a fiatal és kívánatosabb szomszédlánnyal is szerel­meskedik. Kinevetik, mikor az új hálóköntösben tetszeni akar. Kinevetik profilból, hátulról, premierplánból. Kineve­tik halála előtt néhány perccel is. Azt hiszem, most kinevetnek engem is, ha szokatlannak találom azt, hogy a moziban ez megesik. Eddig is tapasztal­tam már hasonlót, mégis csak most írok erről. Ez a szegény özvegy Coudercné nagyon szimpatikus nekem és megsajnál­tam. Mit tehetnénk érte? Ha cinikus lennék, azt mondanám, nevessük ki a kinevetőket. De ez inkább szomorú, mint ne­vetséges. Csupán az vigasztalhat, hogy nem az egész közön­ségről van szó, csak a kisebbségről. Szegény özvegy Coudercné,.. Szegény kisebbség ... (tamás) Kedd Kossuth rádió. 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Meló­diákoktól. — 14.06: Mikrobi és a Pantagonit. Fantasztikus rádiójáték. — 14.49: Éneklő if­júság. — 15.00: Hírek. — 15.10: Ráaióiskola. — 16.00: A világ­gazdaság hírei. — 16.05: Elhang­zott .. . szatmári Ilona műsorá­ból. — 16.25: Szabó Ferenc: Szonáta klarinétra és< zongorá­ra. — 16.41: A magyar nyelv hete. — 17.00: Hírek. — 17.05: A Kaláka-együttes felvételeiből. — 17.24: A fogyasztó tanács­adói. — 17.49: Bemutatjuk új felvételeinket. — 18.30: A Szabó család. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Ncpdalest. — 20.15: örökzöld dallamok. — 21.00: Hírek. — 21.03: Kilátó. A Rá­dió világirodalmi folyóirata. — 22.00: Hírek. — 22.20: Barango­lás DéLkelet-Ázsiában. n. Ma­laysiái rugalmasság. — 22.30: Lehotka Gábor Bach-orgonaest- je. — 24.00: Hírek. — 0.10: Bzsesszfelvételekből. Petőfi rádió: 12.44: Zsebrádió­színház. A ’ helyzet kulcsa. — 13.00: Hírek. — 13.03: Törvény- könyv. — 13.2C; Magyar szerzők kórusműveiből. — 13.45: Időjá­rás. — 14.00: Kettőtől hatig . . . — 18.00: Hírek. — 18.10: Láto­gatás az ,,Aranyketrec”-ben. — 18.35: Mátyás Mária és Bódy József énekel. — ^.9.10: Barney Kessel és együttese játszik. — 19.27: Üj könyvek. — 19.30: Jó estét, gyerekek! — 19.35: Kap­csoljuk a Zeneakadémia nagy­termét. — Közben 20.30: Az Es­ti Krónika különkiadása. Hírek. — 21.35: A rock mesterei. Ung­vári Tamáis műsora. — 22.05: Kazacsay Tibor: Szimbolikus táncminiatűrök. — 22.24: Gon­dolatok filmekről. — 22.39: Ver­bunkos-muzsika. — 23.00: Hírek. — 23.15: Orfeusz az alvilágban. Részletek Offenbach operettjé­ből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30—18.00: Hogyan keresik az új utakat a tsz-szövetis-ég és a tanács kap­csolatában? — Népi kórusmu­zsika. — 18.00—18.15: Borsodi Tükör. (Egy éve város Mező­kövesd; Fiatalok a tibolddaróci téeszben). — 18.15—19.00: Mis­kolci zeneművész a stúdióban. — Az egészségügyi kultúra kér­dései — a helyes táplálkozás­ról. — 1.könnyűzene. Televízió: 17.28: Műsorismer­tetés. — 17.30: Hírek. — 17.40: Pengető. Lekvárcirkusz bohócai. — 18.00: Postafiók 250. Takács Mária műsora. — 18.15: Rólad van szól Fiatalok önismereti műsora. — 18.45: Játék a betűk­kel. — 19.10: Reklámműsor. — <19.15: Esti mese. — 19.30: Tv- híradó. — 20.00: ,,És színész benne minden férfi és nő ...” Kalandozás kétezer év színpa­dán. Á forradalom fintorai. Majakovszkij: Poloska. — 20.55: Siktán a Cserhalmi csapattal. Dokumentumfilm. — 21.10: A tv zenei klubja. A tökéletes karmester. — 22.15: Tv-híradó. — 2. kiadás. Szlovák televízió: 18.20: Szó­rakoztató műsor. — 18.50: A Szövetségi Bűnügyi Központ ke­resi ... — 19.00: Híradó. — 20.00: Tizenhét tavasz (szovjet film. 4. rész.) — 21.15: Híradó. — 21.40: Orvosi tanácsok. — 21.55: Publicisztika. — 22.45: Sajtószemle. Kiállítás: Kossuth Művelődé si Ház (10—18): 77 kép a régi Miskolcról. Filmszínházak: Béke (f4, hnO, 8): A törökfejes kopj a magyar). — Kossuth (f3): Eg;-, más csapdájában (szí. bolgár). (5, 7): Egy különös szerelem (mb. szí. olasz). — Hevesy Iván Filmklub (fő, Í7): Csillagosok, katonák (16 éven felülieknek! magyar—szovjet). — Fáklya (f5): A locsolókocsi (szí. magyar).— (f7): Belfagor a pokolból (16 éven felülieknek! szí. olasz). — Petőfi (f5, f7): Mr. Tibbs nyo­moz (mb. szí. amerikai). — Szikra (5, 7): Mindenki szép, mindenki kedves! (mb. szí. fran­cia). — Táncsics (5, 7): Zabris- kie point (16 éven felülieknek! szí. amerikai). — Ságvári (Ady Müv. Házban, 5, 7): Csínom Palkó (szí. magyar). Szerda Kossuth rádió: 8.00: Híreik. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: A pikk dáma. Részletek Csajkovszkij operájából. — 9.00: Megjelenés előtt, A főügyé-sz felesége. — 9.25: Juhász Frigyes—Szilágyi György: Az idő parancsa — kantáta a munkásőrség fennál­lásának 10. évfordulójára. — 9.33: Dixieland-felvételekből. — 10.00: Hírek. — 10.05: A kakukk. — 10.33: Gitárral angolul! Catch the Words. — 10.48: Zenekari muzsika. — 11.30: A Szabó csa­lád. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05 ü Nótacsokor. — 9.00: Hírek. — 9.03: Kíváncsiak Klubja. — 10.00: A zene hullámhosszán.— 10.30: Felhívjuk figyelmüket! — 11.00: Hírek. — 11.55: Néhány perc tudomány. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom