Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1974-04-16 / 88. szám
A cseresznyéiq szilvás gombóc A miskolci hűtőházban majus közepéig tart a szilvás gombóckészítés szezonja. Körülbelül akkorra várjak majd az első cseresznye-, szamóca- és zöldborsószállítmányokat. A pirított hasábburgonya gyártását már befejezték. A kedvelt félkész élelmiszerből ebben az évben 70 vagonnyit gyártottak. Madártérkép A Magyar Madártani Egyesület Bács-Kiskun megyei csoportjának kezdeményezésére madártérkép készül a Duna-Tisza közéről. Az önkéntes ornitológusok felosztották egymás között a területet, s vasárnap több helyütt megkezdték a madár- szállások számbavételét és az előforduló fajok összeírását. IP# Esetleg vízi malom,,. íJMit találtak a Szinva medrében? tje Ugróiskola (Kerényi felv.) Elemenként veheti Hol recseg a bútorpiac? Felvértezve magam a Belkereskedelmi Minisztérium árosztályának 30 005/84 1973. határozata alapján született állásfoglalás ismeretével, próbát tettem a Széchenyi utcai bútorboltban. Elemenként szerettem volna vásárolni (persze, csak a cikk kedvéért) az évekkel ezelőtt beharangozott, de még mindig csak gyári összeállításban árult Skála szekrénysorból. Skálát ugyan elemenként nem kaptam, de gazdagabb lettem egy tapasztalattal. A jó rendelet egy fabatkát sem ér, ha nem lehet végrehajtani. A már idézett 30 005/84/ 1973 jelű határozatban ugyanis az áll, hogy „a vevők kívánságára biztosítani kell, hogy a garnitúrák egyes darabjait is megvásárolhassák”. Körülmények és követelmények j A magyar vásárlónak joga van a Magyarországon készült, komplett lakószobagarnitúrát darabonként megvásárolni. Joga van, mert erre a törvény lehetőséget ad, s mert a hazai gyárakban készült „komplett lakószoba- bútorok és egyéb garnitúrák kivétel nélkül darabonkénti, úgynevezett bontott nagykereskedelmi és centrum fogyasztói árral rendelkeznek”, azaz a törvényes előírások betartásával minden elem ára kikalkulálható, és — ha a vevő kéri — értékesíthető. ... Elvileg. A bútoripar és a bútorkereskedelem egyenetlen fejlődéséből adódó ellentmondások ezen a ponton kulminálnak, s jól jellemzik a piacon kialakult felemás helyzetet. A bútoripari rekonstrukció befejezéshez közeledik, soha nem volt ilyen a lákberende- zési cikkek választéka, mint most, mégis a vásárló joggal lehet elégedetlen, mert a bútorértékesítés körülményei iálig-alig javultak. Megkérdezték a vásárlót a A kereskedelmi felügyelőség az év első negyedében vizsgálatot végzett a „lakberendezési cikkek értékesítési körülményeiről, s megállapította, hogy a forgalom jelentős emelkedése ellenére (1973- ban a borsodiak 13 százalékkal vettek több bútort, mint az előző esztendőben) a megye lakberendezési bolthálózata nem fejlődött a kívánt mértékben. Ez azt jelenti, hogy korszerű bútoriparunk viszonylag korszerű termékeit egyszerűen nincs hol bemutatni, a vevő a raktárban „csomagból” választ. A hely és a raktározás szűkössége miatt nemcsak a fogyasztói érdek szenved csorbát, hanem gyakran tönkremegy az egyébként jó portéka is. Bizonyság rá, hogy a KERMI a vizsgált bútorok 13 százalékát értékelte le a szállítás, tárolás közben szerzett hibák miatt. A kereskedelmi felügyelőség vizsgálata kapcsán a Fogyasztók Tanácsa felmérést készített Miskolcon. Negyvenöt vevőt kérdeztek meg, s közülük a bútort vásárlók nűndegyike. a nem vásárlók fele meg volt elégedve a választékkal. A bútorpiac nem azért recseg tehát, mert nem gyártunk vagy nem importálunk korszerű, az igényeknek megfelelő lakberendezési cikkeket. A korszerűtlen üzletek „szűkítik” a választékot, a szűk raktárak és a jövedelmezőségi meggondolások nem biztosítják a vevő jogát (tehát azt, hogy garnitúrából darabonként is vásárolhat), és félő, hogy az értékesítés körülményeinek elegtelensé- ge visszahat a termelés színvonalára is. A Skálát gyártó üzem például az egész vállalat létét fenyegető pénzügyi nehézségekkel küzd.) Új bolt, régi raktár Mint ismeretes, Miskolcon az év végén adjak át az új lakberendezési áruházat. Messze környéken ez az egyetlen olyan kereskedelmi beruházás, amelyet átadási határidő-módosítás nélkül vehetnek birtokba a vásárlók. Ez jó és örvendetes dolog, akárcsak az a tény, hogy végre megoldódnak az árubemutatási gondolj. Más kérdés, hogy a raktározás körülményei egy jottányit sem javulnak, mivel az új áruház csak bemutat, de a régi raktárról árul. (brackó) Mederrendezési munkálatok folynak a Szinva Munkácsy utcai hídjának környékén. Mostanában sokan megállnak a híd korlátjánál az arra- járók közül és találgatják, vajon minek a maradványai a meder iszapjából felbukkan! . csaknem derékvastag- ságv faoszlopok, gerendadarabok. Egyesek tudni vélik; hogy valaha malom állt itt. Annak a cölöplábai, gerendái kerültek elő a medermélyíté- si munkálatok során. Marjalaki Kiss Lajost idézzük Szerintünk is ez a legvalószínűbb feltételezés. A már elhunyt Marjalaki Kiss Lajos — Miskolc tudós kutatója — a Bői sodi Földrajzi Évkönyv 1958. évi számában Miskolc ipara címmel publikált egy tanulmányt. Ebből idézzük a következőket: „A XVII. század végén különben mintegy 30-féle mesterséget lehet kimutatni Miskolc területén. A foglalkozásukról nevezett polgárok között 1686-ban és 1690-ben ilyen nevűket találni: ács, asztalos,' borbély, bodnár, csapó, csizmadia, (karc-) csiszár. festő, faragó, fazekas, gombos, gombkötő, kádas kerekes, kerékgyártó, késes, köteles, kalácsos, lakatos, molnár, mészáros, nyíró (szabó), ötvös, perecsütő, seres, serfőző, szabó, szitás, szíjgyártó, szénégető, szűcs, takács, varga.” Már a XIV. században „A kézműves ipari tevékenységen kívül egyetlén ipari üzem fordul elő Miskolcon. Ez pedig a XIV'. században feltűnő ' vízimalom. A Szinva állandó vízfolyásán, Diósgyőrben, korán vízimalom épült, mert azt 1373-ban a pálosok mint végrendeleti hagyományt vették ajándékba az elhalt Sidó Mihály családjától. Már 1356-ban oklevél említi meg Hejőcsabán a Héjon levő vízimalmot. Miskolc belterületén a XV. század közepén a Szinva vize három malom kerekét forgatta. A város akkori felső végén volt a Rácz György utcai hídon innen az ún. Bükk-malom, a Kossuth-szobor helyén a papmalma, a Rákóczi utcai híd Miskolci történetkék Úriemberek háza A ház a patakpart közelében állt, pár méternyire a hídtól. A harmincas évek legvégén épült, a telek vitézi telek volt. Ez a fiataloknak mar keveset mond, az se baj, ha az idősebbek is elfelejtik. Horthy idejében mit is számított vitéznek lenni, illetve a intézi rendhez tartozni.' Annyi tény, hogy Rezeda úr is tagja volt a vitézi rendnek, az isten se tudja már, miféle vitézségért, s mint ilyen, kapta a telket, amire később a két lépcsőházas, tizenkét lakásos kis bérházat építtette. A szomszéd telkeken volt egy nagy szerelőműhelye, garázsa, mellette pedig egy másik egykori garázsépületet jó meneteld mozinak alakítottak át. A második világháború idején a visszavonuló németek minden Szinva-hidat felrobbantottak, ez az egy híd, amely Rezeda úr háza közelében állt, épségben maradt. Valamiféle szóbeszéd járta, hogy 1944 novemberének utolsó, vagy decemberének első napjaiban maga Rezeda úr is közreműködött, hogy a híd ne robbanjon. Nem annyira a hid féltése vezethette, mint inlcább az a félelem, hogy a híddal együtt minden bizonynyal a szép kis bérház is a levegőbe röppent volna. Mennyire volt szerepe a híd megmentésében Rezeda úrnak, már ki nem mutathatom, de annyi tény, hogy a felszabadulást követően korábbi magatartásának elbírálásánál ezt igen kedvezően mérlegelték. Rezeda úr nem a bérházban lakott. A szomszédos garázsépülethez toldott lakásban húzódott meg. Agglegény volt,,hozzátartozók nélkül. Háztartását viszont bárki megirigyelhette. Remekül fütött, főzött, nagyszerűen kiszolgálta magát. S mert úriemberként élt, szigorúan tartotta magát különböző etikettszabályokhoz. Például elkészítette a vacsoráját. Amikor kész volt az étel, tálba szedte, majd levetette a fehér kötényt, az utcai ruhát, megmosakodott, sötét ruhát vett fql, keményített inggallért, nyakkendőt, megterített damasztabrosszal, a maradék ezüsttel, ’ karos gyertyatartókban gyertyát gyújtott, friss virágot helyezett az asztalra, föltálalta magának az ételt, és úgy fogyasztotta el. Az étkezés után a mosogatáshoz ismét átöltözött, cs igy éldegélt, ilyen szertartásosan. A házban mindenki felfigyelt egy jelenségre. A lakók újak voltak a felszabadulás után. s feltűnt nekik, hogy a lakások számozása nem vízszintesen követte egymást, hanem függőleges irányban. Az 1-es fölött volt a 2-es, afölött a 3-as, a 4-es fölött az 5-ös, fölötte a 6-os. A zománctáblán ez volt: „3-as számú lakás”. Bent az előszobában több zomanctabla volt az ajtókon: „konyha”. éléskamra”, „lakószobák” — h irdették a feliratok. Mintha a parányi előszobában el lehetett volna tévedni. Egyszer az egyik lakó lakbérfizetés közben megkérdezte Rezeda urat, miért e furcsa sorszámozás, és mi célt szolgálnak az előszobában az eligazító zománctáblák? Rezeda úr jóindulatúan végigmérte a kíváncsiskodó lakót, kicsit töprengett, válaszoljon-e e tudatlan emberkének, majd elmondta: — Nézze, uram, ebben a házban régebben úriemberek laktak. A lábiák azért kellettek, ha bejött valaki a lakásba, lássa, merre kell mennie. Ha jött egy úr, egy vendég, úgy fáradjon a szobákba. Ha meg postás, hordár, ilyesféle, úgy láthatta: irány a konyha.,.. BENEDEK MIKLÓS ayagii. éí m* mm .i/**í nyugati oldalán, a város akkori alsó végén pedig a Dőry- féle, vagy később vágó(hídi), majd apátsági malom. A XVIII. század végére már nyolc őrlő malom és két kalló épült a Szinva vízenergiájára csupán Miskolcon, s ehhez járultak a győri és a He- jőre telepített vízikerelcek.” A szerző a továbbiakban azt írja, hogy a XVIII. század végén a lisztesmalmok száma mintegy 15 vízimalomra rúgott. • Tímárok a parton Van azonban egy" másik feltételezés is. A Magyar városok monográfiája sorozatban megjelent Miskolc című könyv (szerkesztette: dr. Hal- may Béla és Leszih Andor) is megemlékezik arról, hogy a XVII. és a XVIII. században már fejlett timáripar volt a városban. Ez az iparág szintén a Szinvához kötődött. A bőrök kikészítéséhez ugyanis sok vízre van szükség. Ám a Szinva-partra települtek a tímárok azért is, mert a cserzéshez használt anyagot gubacsból nyerték és a gu bacsót is meg kellett őrölni, gubacsmalmokban. Végül az sem kizárt, hogy egy régi fa-szerkezetű híd maradványai bukkantak elő. Az utolsó szót a Herman Ottó Múzeum kutatói mondják majd ki, akik a miénknél gazdagabb dokumentumokra és természetesen nagyobb szaktudásra támaszkodva fogalmazhatják meg a sok miskolcit érdeklő feleletet. Szívesen adunk helyt véleményüknek ! (békés) L(cáiok, tereink névadói Két partizán Ezúttal a fasizmus ellen fegyverrel küzdő partizánok két magyar jelességének életét ismertetjük. • Békés Imre Budapesten, 1902. július 14-én született. Teljes neve: Békés Glass Imre.) Lakatosként dolgozott, s fiatal korától részt vett a kommunista mozgalomban. Az illegális munka különböző területein tevékenykedett: többször letartóztatták és megbüntették. Szüleivel együtt 1937-ben Párizsba emigrált, s tagja lett a Francia Kommunista1 Pártnak. A háború kitörésekor jelentkezett a francia hadseregbe, s az összeomlásig a fronton harcolt ÜT fasiszta németek elten. 1941 őszén visszatért Párizsba, s feleségével együtt bekapcsolódott á fegyveres ellenállási mozgalomba. A következő évtől Boczor (Wolf) József csoportjában részt vett a nemetek számos vonatának fel- robbantásában. Franciaország német megszállásakor fegyveres ellenálló csoportot vezetett. Több partizánakciója után a németek elfogták, s 1944. február 21-én huszonhárom társával együtt a Párizs melletti Mont-Valerien-ben kivégezték. A kivégzettek között még két magyar volt: Boczor József és Elek Tamás.) A felszabadulás után hamvaikat az ivry-i temetőben díszsírban temették el. A csoport történetét az 1951ben Párizsban kiadott, „A huszonhármak lapjai” című huszonhármak dicsőségének lapjai” című könyv örökíti meg. Szőnvi Márton Győrött született 1918. december 8-án. Miután bevonultatták katonának, pilótának képezték ki, s kivezényelték a frontra. Repülőgépét 1941. augusztus 27-én a szovjet elhárító vadászgépek lelőtték. Neki sikerült ejtőernyővel földet érnie; a szovjet védelmi vonal közelében fogságba esett. A hadilogoi;, táborból 1948 őszén — antifasiszta érzelmű társainak egy csoportjával — a Moszkva melletti krasznogorszki antitasiszta iskolára került, ahol tudatos antifasiszta harcossá vált. Később Rácz Gyula magyar csoportjával partizán bevetésre indult. Satanowszki lengy-1 ezredes egységének harcosa lett, majd a Rovno melletti Obarovban levő partizánta- borba került. Innen szovjet es magyar partizánokból álló 13 tagú csoport parancsnokaként repülőgépen bevetésre hazatért, s '1944. augusztus 8-án éjjel a Doma- háza és Járdánháza közötti erdőben (Özdtól 15 kilométernyire) értek földet. Az erős ellenséges gyűrűben a csoport két részre szakadt. Tagjai részben fogságba estek, vagy tűzharcban hősi halált haltak (többek Között Ösz-Szabó János is), néh-á- nvu'-nak sikerült elmenekülnie. Az egyedül maradt Szőnyi Mó-tont szeptember 7-én — árulás következtében — a csendőrök elfogták. s a Macskás-tanyán meggyilkol- Isle. PERÉNYI KÁROLY