Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-16 / 88. szám

A cseresznyéiq szilvás gombóc A miskolci hűtőházban majus közepéig tart a szil­vás gombóckészítés szezon­ja. Körülbelül akkorra vár­jak majd az első cseresz­nye-, szamóca- és zöldborsó­szállítmányokat. A pirított hasábburgonya gyártását már befejezték. A kedvelt félkész élelmiszerből ebben az évben 70 vagonnyit gyár­tottak. Madártérkép A Magyar Madártani Egye­sület Bács-Kiskun megyei csoportjának kezdeményezé­sére madártérkép készül a Duna-Tisza közéről. Az ön­kéntes ornitológusok felosz­tották egymás között a terü­letet, s vasárnap több he­lyütt megkezdték a madár- szállások számbavételét és az előforduló fajok összeírá­sát. IP# Esetleg vízi malom,,. íJMit találtak a Szinva medrében? tje Ugróiskola (Kerényi felv.) Elemenként veheti Hol recseg a bútorpiac? Felvértezve magam a Bel­kereskedelmi Minisztérium árosztályának 30 005/84 1973. határozata alapján született állásfoglalás ismeretével, pró­bát tettem a Széchenyi utcai bútorboltban. Elemenként szerettem volna vásárolni (persze, csak a cikk kedvé­ért) az évekkel ezelőtt beha­rangozott, de még mindig csak gyári összeállításban árult Skála szekrénysorból. Skálát ugyan elemenként nem kaptam, de gazdagabb lettem egy tapasztalattal. A jó rendelet egy fabatkát sem ér, ha nem lehet végrehajta­ni. A már idézett 30 005/84/ 1973 jelű határozatban ugyan­is az áll, hogy „a vevők kí­vánságára biztosítani kell, hogy a garnitúrák egyes da­rabjait is megvásárolhassák”. Körülmények és követelmények j A magyar vásárlónak joga van a Magyarországon ké­szült, komplett lakószoba­garnitúrát darabonként meg­vásárolni. Joga van, mert erre a törvény lehetőséget ad, s mert a hazai gyárakban ké­szült „komplett lakószoba- bútorok és egyéb garnitúrák kivétel nélkül darabonkénti, úgynevezett bontott nagyke­reskedelmi és centrum fo­gyasztói árral rendelkeznek”, azaz a törvényes előírások betartásával minden elem ára kikalkulálható, és — ha a vevő kéri — értékesíthető. ... Elvileg. A bútoripar és a bútorkereskedelem egye­netlen fejlődéséből adódó el­lentmondások ezen a ponton kulminálnak, s jól jellemzik a piacon kialakult felemás helyzetet. A bútoripari rekonstrukció befejezéshez közeledik, soha nem volt ilyen a lákberende- zési cikkek választéka, mint most, mégis a vásárló joggal lehet elégedetlen, mert a bú­torértékesítés körülményei iálig-alig javultak. Megkérdezték a vásárlót a A kereskedelmi felügyelő­ség az év első negyedében vizsgálatot végzett a „lakbe­rendezési cikkek értékesítési körülményeiről, s megállapí­totta, hogy a forgalom jelen­tős emelkedése ellenére (1973- ban a borsodiak 13 százalék­kal vettek több bútort, mint az előző esztendőben) a me­gye lakberendezési boltháló­zata nem fejlődött a kívánt mértékben. Ez azt jelenti, hogy kor­szerű bútoriparunk viszony­lag korszerű termékeit egy­szerűen nincs hol bemutatni, a vevő a raktárban „csomag­ból” választ. A hely és a rak­tározás szűkössége miatt nem­csak a fogyasztói érdek szen­ved csorbát, hanem gyakran tönkremegy az egyébként jó portéka is. Bizonyság rá, hogy a KERMI a vizsgált bútorok 13 százalékát értékelte le a szállítás, tárolás közben szer­zett hibák miatt. A kereskedelmi felügyelő­ség vizsgálata kapcsán a Fo­gyasztók Tanácsa felmérést készített Miskolcon. Negy­venöt vevőt kérdeztek meg, s közülük a bútort vásárlók nűndegyike. a nem vásárlók fele meg volt elégedve a vá­lasztékkal. A bútorpiac nem azért re­cseg tehát, mert nem gyár­tunk vagy nem importálunk korszerű, az igényeknek meg­felelő lakberendezési cikke­ket. A korszerűtlen üzletek „szűkítik” a választékot, a szűk raktárak és a jövedel­mezőségi meggondolások nem biztosítják a vevő jogát (te­hát azt, hogy garnitúrából darabonként is vásárolhat), és félő, hogy az értékesítés körülményeinek elegtelensé- ge visszahat a termelés szín­vonalára is. A Skálát gyártó üzem például az egész válla­lat létét fenyegető pénzügyi nehézségekkel küzd.) Új bolt, régi raktár Mint ismeretes, Miskolcon az év végén adjak át az új lakberendezési áruházat. Messze környéken ez az egyetlen olyan kereskedelmi beruházás, amelyet átadási határidő-módosítás nélkül ve­hetnek birtokba a vásárlók. Ez jó és örvendetes dolog, akárcsak az a tény, hogy végre megoldódnak az áru­bemutatási gondolj. Más kér­dés, hogy a raktározás körül­ményei egy jottányit sem ja­vulnak, mivel az új áruház csak bemutat, de a régi rak­tárról árul. (brackó) Mederrendezési munkálatok folynak a Szinva Munkácsy utcai hídjának környékén. Mostanában sokan megállnak a híd korlátjánál az arra- járók közül és találgatják, vajon minek a maradványai a meder iszapjából felbuk­kan! . csaknem derékvastag- ságv faoszlopok, gerendadara­bok. Egyesek tudni vélik; hogy valaha malom állt itt. Annak a cölöplábai, gerendái kerültek elő a medermélyíté- si munkálatok során. Marjalaki Kiss Lajost idézzük Szerintünk is ez a legvaló­színűbb feltételezés. A már elhunyt Marjalaki Kiss Lajos — Miskolc tudós kutatója — a Bői sodi Földrajzi Évkönyv 1958. évi számában Miskolc ipara címmel publikált egy tanulmányt. Ebből idézzük a következőket: „A XVII. század végén kü­lönben mintegy 30-féle mes­terséget lehet kimutatni Mis­kolc területén. A foglalkozá­sukról nevezett polgárok kö­zött 1686-ban és 1690-ben ilyen nevűket találni: ács, asztalos,' borbély, bodnár, csapó, csizmadia, (karc-) csi­szár. festő, faragó, fazekas, gombos, gombkötő, kádas ke­rekes, kerékgyártó, késes, kö­teles, kalácsos, lakatos, mol­nár, mészáros, nyíró (szabó), ötvös, perecsütő, seres, serfő­ző, szabó, szitás, szíjgyártó, szénégető, szűcs, takács, var­ga.” Már a XIV. században „A kézműves ipari tevékeny­ségen kívül egyetlén ipari üzem fordul elő Miskolcon. Ez pedig a XIV'. században feltűnő ' vízimalom. A Szin­va állandó vízfolyásán, Diós­győrben, korán vízimalom épült, mert azt 1373-ban a pálosok mint végrendeleti ha­gyományt vették ajándékba az elhalt Sidó Mihály család­jától. Már 1356-ban oklevél említi meg Hejőcsabán a Hé­jon levő vízimalmot. Miskolc belterületén a XV. század közepén a Szinva vize három malom kerekét forgatta. A város akkori felső végén volt a Rácz György utcai hídon innen az ún. Bükk-malom, a Kossuth-szobor helyén a pap­malma, a Rákóczi utcai híd Miskolci történetkék Úriemberek háza A ház a patakpart közelében állt, pár mé­ternyire a hídtól. A harmincas évek legvé­gén épült, a telek vitézi telek volt. Ez a fia­taloknak mar keveset mond, az se baj, ha az idősebbek is elfelejtik. Horthy idejében mit is számított vitéznek lenni, illetve a in­tézi rendhez tartozni.' Annyi tény, hogy Re­zeda úr is tagja volt a vitézi rendnek, az isten se tudja már, miféle vitézségért, s mint ilyen, kapta a telket, amire később a két lépcsőházas, tizenkét lakásos kis bérházat építtette. A szomszéd telkeken volt egy nagy szerelőműhelye, garázsa, mellette pedig egy másik egykori garázsépületet jó meneteld mozinak alakítottak át. A második világháború idején a visszavo­nuló németek minden Szinva-hidat felrob­bantottak, ez az egy híd, amely Rezeda úr háza közelében állt, épségben maradt. Va­lamiféle szóbeszéd járta, hogy 1944 novem­berének utolsó, vagy decemberének első nap­jaiban maga Rezeda úr is közreműködött, hogy a híd ne robbanjon. Nem annyira a hid féltése vezethette, mint inlcább az a fé­lelem, hogy a híddal együtt minden bizony­nyal a szép kis bérház is a levegőbe röppent volna. Mennyire volt szerepe a híd megmen­tésében Rezeda úrnak, már ki nem mutat­hatom, de annyi tény, hogy a felszabadulást követően korábbi magatartásának elbírálásá­nál ezt igen kedvezően mérlegelték. Rezeda úr nem a bérházban lakott. A szomszédos garázsépülethez toldott lakásban húzódott meg. Agglegény volt,,hozzátartozók nélkül. Háztartását viszont bárki megirigyel­hette. Remekül fütött, főzött, nagyszerűen kiszolgálta magát. S mert úriemberként élt, szigorúan tartotta magát különböző etikett­szabályokhoz. Például elkészítette a vacsorá­ját. Amikor kész volt az étel, tálba szedte, majd levetette a fehér kötényt, az utcai ru­hát, megmosakodott, sötét ruhát vett fql, keményített inggallért, nyakkendőt, megterí­tett damasztabrosszal, a maradék ezüsttel, ’ karos gyertyatartókban gyertyát gyújtott, friss virágot helyezett az asztalra, föltálalta magának az ételt, és úgy fogyasztotta el. Az étkezés után a mosogatáshoz ismét átöltö­zött, cs igy éldegélt, ilyen szertartásosan. A házban mindenki felfigyelt egy jelen­ségre. A lakók újak voltak a felszabadulás után. s feltűnt nekik, hogy a lakások szá­mozása nem vízszintesen követte egymást, hanem függőleges irányban. Az 1-es fölött volt a 2-es, afölött a 3-as, a 4-es fölött az 5-ös, fölötte a 6-os. A zománctáblán ez volt: „3-as számú lakás”. Bent az előszobában több zomanctabla volt az ajtókon: „kony­ha”. éléskamra”, „lakószobák” — h irdették a feliratok. Mintha a parányi előszobában el lehetett volna tévedni. Egyszer az egyik lakó lakbérfizetés közben megkérdezte Rezeda urat, miért e furcsa sor­számozás, és mi célt szolgálnak az előszo­bában az eligazító zománctáblák? Rezeda úr jóindulatúan végigmérte a kíváncsiskodó lakót, kicsit töprengett, válaszoljon-e e tu­datlan emberkének, majd elmondta: — Nézze, uram, ebben a házban régebben úriemberek laktak. A lábiák azért kellettek, ha bejött valaki a lakásba, lássa, merre kell mennie. Ha jött egy úr, egy vendég, úgy fáradjon a szobákba. Ha meg postás, hordár, ilyesféle, úgy láthatta: irány a konyha.,.. BENEDEK MIKLÓS ayagii. éí m* mm .i/**­í nyugati oldalán, a város ak­kori alsó végén pedig a Dőry- féle, vagy később vágó(hídi), majd apátsági malom. A XVIII. század végére már nyolc őrlő malom és két kal­ló épült a Szinva vízenergiá­jára csupán Miskolcon, s eh­hez járultak a győri és a He- jőre telepített vízikerelcek.” A szerző a továbbiakban azt írja, hogy a XVIII. század végén a lisztesmalmok szá­ma mintegy 15 vízimalomra rúgott. • Tímárok a parton Van azonban egy" másik feltételezés is. A Magyar vá­rosok monográfiája sorozat­ban megjelent Miskolc című könyv (szerkesztette: dr. Hal- may Béla és Leszih Andor) is megemlékezik arról, hogy a XVII. és a XVIII. század­ban már fejlett timáripar volt a városban. Ez az ipar­ág szintén a Szinvához kötő­dött. A bőrök kikészítéséhez ugyanis sok vízre van szük­ség. Ám a Szinva-partra te­lepültek a tímárok azért is, mert a cserzéshez használt anyagot gubacsból nyerték és a gu bacsót is meg kellett őrölni, gubacsmalmokban. Végül az sem kizárt, hogy egy régi fa-szerkezetű híd maradványai bukkantak elő. Az utolsó szót a Herman Ottó Múzeum kutatói mondják majd ki, akik a miénknél gazdagabb dokumentumok­ra és természetesen nagyobb szaktudásra támaszkodva fo­galmazhatják meg a sok mis­kolcit érdeklő feleletet. Szívesen adunk helyt véle­ményüknek ! (békés) L(cáiok, tereink névadói Két partizán Ezúttal a fasizmus ellen fegyverrel küzdő partizánok két magyar jelességének éle­tét ismertetjük. • Békés Imre Budapesten, 1902. július 14-én született. Teljes neve: Békés Glass Imre.) Lakatos­ként dolgozott, s fiatal korá­tól részt vett a kommunista mozgalomban. Az illegális munka különböző területein tevékenykedett: többször le­tartóztatták és megbüntet­ték. Szüleivel együtt 1937-ben Párizsba emigrált, s tagja lett a Francia Kommunista1 Pártnak. A háború kitörésekor je­lentkezett a francia hadse­regbe, s az összeomlásig a fronton harcolt ÜT fasiszta németek elten. 1941 őszén visszatért Párizsba, s fele­ségével együtt bekapcsoló­dott á fegyveres ellenállási mozgalomba. A következő évtől Boczor (Wolf) József csoportjában részt vett a ne­metek számos vonatának fel- robbantásában. Franciaor­szág német megszállásakor fegyveres ellenálló csoportot vezetett. Több partizánakciója után a németek elfogták, s 1944. február 21-én huszonhárom társával együtt a Párizs mel­letti Mont-Valerien-ben ki­végezték. A kivégzettek kö­zött még két magyar volt: Boczor József és Elek Ta­más.) A felszabadulás után ham­vaikat az ivry-i temetőben díszsírban temették el. A csoport történetét az 1951­ben Párizsban kiadott, „A huszonhármak lapjai” című huszonhármak dicsőségének lapjai” című könyv örökíti meg. Szőnvi Márton Győrött született 1918. de­cember 8-án. Miután bevo­nultatták katonának, pilótá­nak képezték ki, s kivezé­nyelték a frontra. Repülő­gépét 1941. augusztus 27-én a szovjet elhárító vadászgé­pek lelőtték. Neki sikerült ejtőernyővel földet érnie; a szovjet védelmi vonal köze­lében fogságba esett. A hadilogoi;, táborból 1948 őszén — antifasiszta érzel­mű társainak egy csoportjá­val — a Moszkva melletti krasznogorszki antitasiszta iskolára került, ahol tudatos antifasiszta harcossá vált. Később Rácz Gyula magyar csoportjával partizán bevetésre indult. Satanowszki lengy-1 ezredes egységének harcosa lett, majd a Rovno melletti Obarovban levő partizánta- borba került. Innen szovjet es magyar partizánokból álló 13 tagú csoport parancs­nokaként repülőgépen beve­tésre hazatért, s '1944. au­gusztus 8-án éjjel a Doma- háza és Járdánháza közötti erdőben (Özdtól 15 kilomé­ternyire) értek földet. Az erős ellenséges gyűrűben a csoport két részre szakadt. Tagjai részben fogságba es­tek, vagy tűzharcban hősi halált haltak (többek Között Ösz-Szabó János is), néh-á- nvu'-nak sikerült elmenekül­nie. Az egyedül maradt Szőnyi Mó-tont szeptember 7-én — árulás következtében — a csendőrök elfogták. s a Macskás-tanyán meggyilkol- Isle. PERÉNYI KÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom