Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1974-04-03 / 79. szám
99 Mások vagyunk” Munkások a Névnapról Mikor megtudták, hogy Kertész Ákos Névnap című komédiájáról szeretnék beszélgetni, a Lenin Kohászati Művek több üzemrészéből is jelezték, hogy szívesen elmondják véleményüket. Végül velem együtt hatan ültünk le néhány nappal azután, hogy beszélgetőpartnereim megnézték az előadást. A gépkarbantartó gyáregység villamosjavító üzemének Martos Flóra és József Attila szocialista brigádját Lázár Sán- dorné, Varga Imréné. Márkus Sándor és Gál Ferenc képviselte, ötödiknek Ráfiéi Barnabás érkezett, aki a közlekedési gyáregységnél dolgozik. — Látszólag egyszerű a dolgom, csak rögzítenem kell mindazt, amit egymásnak már elmondtak, az elmúlt pár nap alatt végiggondoltak, összességében milyen benyomásaik alakultak ki az előadásról? VARGÁNÉ: Az előadás tetszett, s a színészek is jól játszottak. Az ember végig nevetett, és utána kérdezte meg magából, hogy szórakoztam, neve item, de min? És elmúlt a jókedvem. MÁRKUS: Szerintem amit láttunk, az nem a mai társadalom képe. Közvetlenül a háború után, 1946-ban, 47- ben igaz lehetett, de ma egy munkáscsalád nem így él. Ha ilyennek mutatják, jogosan érezheti sértve magát. LÁZÁR NE: Az előadás röviden arról szól, hogy van egy nap az évben, amikor az ember szeretné jól érezni magát, és ez a nap a névnapja. Erre gyűjt, készül, itt szeretne a mindennapok munkájából kikapcsolódni. Csak azt tudom mondani: nem spórolunk a névnapra egy évig, és nemcsak a családfő névnapját szoktuk megünnepelni, hanem a gyerekekét is. Én dolgoztam színháziján, tudom, egyik feladata, hogy nevelje a közönségét. Ha pedig így van, fiataloknak nem mutatnám meg az előadást, mert a gyerekek megkérdezhetik: ti így éltetek? __ Maradjunk a főszereplő házaspárnál, hiszen az ő «őrsükhöz kapcsolódnak a többiek is. Víg Gusztáv a darab szándéka szerint mai munkás; barátaival együtt egy ktsz alkalmazottja. Ismerős-e, rokon-e az ő alakja? Vállal- nák-e vele, velük a közösséget? MÁRKUS: "Mi nagyüzemben dolgozunk, de ktsz itt, Miskolcon is van. Biztos? "> más a munkafegyelem, a munkamorál, mint nálunk. Én az ott dolgozók nevében nem beszélhetek, nem tudhatom, hogy mit mondanának, ők hogyan élnek, de én érzem a megbecsülést otthon. Ez nem azt jelenti, hogy én vagyok az úr a családban, de a legtöbb pénzt mégis én viszem haza. Az előadás után egyébként egymásra néztünk a feleségemmel; egyik házaspárhoz sem érezzük hasonlónak magunkat. LAZARNÉ: A darab szempontjából nagyon fontos, hogy Vígné új frizurát csináltat. Vagyis a barátnője rendbehozza a fejét, ráerőszakolja az új ruhát és kölcsönadja a cipőjét. Ez nekem nevetséges, de nemcsak nekem. El kellene menni a Búza térnél levő .fodrászüzletbe. Nemhogy munkásasz- szonyokkal, de a piacolást befejező falusiakkal van tele. VARGÁNÉ: Annyit beszélünk a női egyenjogúságról. Nem tudom, hol van az a férj, aki otthon úgy él, mint egy kényúr, hogy az asszony csak robotol mellette. Mind a ketten dolgoznak, úgy helyes, ha otthon is — nálunk, és ismerőseimnél legalábbis így van — közösen vállalják a munkát. A férfiak egyébként meg is fogják a porszívót. LÁZÁRNÉ: Hol van ma akkora szegénység, mint ennél a családnál (ketten keresnek pedig), hogy ennyire kelljen kuporgatni, egy százast dugdosni? Nálunk közös a kassza, az nyúl hozzá, Édesanya, tessék megnyugodni... Felvételiző tizennégy évesek Kis nagylányok és nagy kisfiúk. No persze, ünneplő ruhában. Még villan egy-egy piros nyakkendő, de a Zrínyi ll a Gimnázium rajztagoz. :a felvételizők többsége már a középiskolához öltözött... Rajztagozat? Két évvel ezelőtt kísérlet. Most a harmadik évfolyam tanulói felvételiznek. Bizonyára lesz közülük művész, lesz műszaki rajzoló, s lesz, aki az érettségi után, levelezőként továbbtanulva rajzot tanít majd. A tagozat híre már- már túlér a megye határán. — Félsz? — Nagyon ... Kilenckor kezdődik a felvételi, ők nyolckor már ott topognak az iskola előtt. Egy nagylány jön eléjük, és meghívja őket a KISZ-klubba. De hát ki tud ilyenkor ülni? Dénes Marika már-már felnőtt: — A szüleim pedagógusok. Nagyon szeretek rajzolni, de ha nem sikerül, elmegyek Barcikára orosz tagozatra... Folytathatnám a sort: Kis Ida édesapja bolti eladó, Urbán Tiboré szerelő. Hor- kay Mariannát Olaszliszltán az édesapja tanította rajzra, E. Kovács Judit pedig már pályázatot is nyert. A gyerekeknél csak a szülők nyugtalanabbak. — Édesanya, tessék már «megnyugodni! — a kislány keze is remeg, de most szerepet cserélnek és ő a felnőtt ... Aztán elkezdődik a vizsga. A szülők kimennek. Toporognak, morzsolgatják az uj- jaikat. A gyerekek pedig kezükbe veszik a ceruzát, a megszokott, az ismert eszközt, belefogódzanak a saját tehetségükbe,és itt, a teremben már nincs helye semmi nyugtalanságnak. — Sikerült? — Én mindent megtettem, tetszik tudni, csak... — Huszti Árpád, aki grafikus szeretne lenni, elismeri, hogy aki mellette volt, az jobban rajzolt... Nyitray István gyakorlott felvételiző, ö már Pesten a képzőművészeti szakközépiskolában is felvételizett. — Ha nem sikerül, akkor szakkörbe járok valahol... Sorra kérdezem ugyanezt. Mi történik, ha nem sikerül? Egy gyerek sincs, akinek kész terve ne lenne. Természetesnek találják, hogy negyvenhatuk közül csak a legjobb tizenhatnak sikerülhet. Nyugtalanság? Félelem? Drukk? Persze az is. De valljuk meg őszintén, hogy ezúttal is a szülők izgultak inkább ... Nincs a tizennégy éveseinkben félelem, bizonytalanság. B. G. akinek szüksége van rá, és telik, amire kell. MÁRKUS: Mi ma egy, vagy akár öt üveg sör? A colát sem számolja senki, amit a gyerek mindennap kér. — A munkában töltött évek hosszúak és nehezek. A Névnap házaspárja tizenöt éve él együtt, mikor egy nap újra emlékeznek a fiatalságukra. és rövid időre ismét egymásra találnak. De — és ez a tragédiájuk — a csoda nem tart sokáig. Marad a hétköznapok robotja. MÁRKUS: Az ember nem titkolja, hogy szereti a feleségét, a családját, és mindig szereti őket. Éppen úgy, mint ahogy mindig örül a barátainak. Nemcsak egy (vagy éppen három) évben, egy kivételes napon. LAZARNÉ: És hol vannak a gyerekek? Miért küldik el őket otthonról, ha a felnőttek szórakozni akarnak? Nálunk a gyerekek segítenek, velük örülünk a névnapon is, mint egy jó feleletnek vagy jó bizonyítványnak. Együtt járunk kirándulni, együtt megyünk vendégségbe. A munka mellett sok apró örömmel vannak tűzdelve a hétköznapok. Vártam, hogy ezt a feszült légkört is feloldják majd valamiképpen a gyerekek. GÁL FERENC: Egy évtized, vagy több, valóban hosszú idő, és az élet nem csupa öröm, vidámság. De nem is távolítja így el az embert egymástól, nem teszi keserűvé. VARGANÉ: Melyik az a család, ahol nincs nézeteltérés, veszekedés? De nem így, nem ilyen bántón, csúnyán. Vannak reggelek, amikor rosszkedvű, fáradt az ember, előfordul, hogy nehezen kel fel. A harag azonban nem fordít szembe a másikkal, és a feszültség levezetődik napközben. RÉDEI: Nem hiszem, hogy egyszeri nagy csodára kellene várni, hogy valami megváltozzon. Lehet, hogy vannak emberek, akik ennyire nehezen élik az életüket, akiket így megvisel a munka. Óramű-pontossággal kelnek, fekszenek, végzik a dolgukat és beleöregszenek. Öröm, cél nélkül, robotolva, veszekedve. De én nem ismerem őket. MÁRKUS: Ha az író meg akarta mutatni, hogyan nem szabad élni, akkor elérte célját. Viszont ha általánosít, nincs igaza. Az életbe bele lehet keseredni, ha egyik napról a másikra élünk. Csakhogy nem élünk egyik napról a másikra. Terveink vannak, és a tervek megvalósításáért dolgozni kell. MAKAI MÁRTA ajc Munkáslány (Kerényi László felvétele) A kiváló cím birtokosa A Városi Könyvtár A Művelődésügyi Minisztériumban a múlt hét végén t-rtották azt az ünnepséget, amelyen az ország hatvannégy könyvtárának vezetője átvette az intézmények munkáját elismerő Kiváló könyvtár kitüntetést. A kitüntetetek között ott volt — a Miskolci Városi Könyvtár képviseletében — Győri Erzsébet igazgató is, aki április 7-én, vasárnap délelőtt a Művészklubban rendezendő ünnepségen tolmácsolja a hálózat huszonnégy fiókkönyvtára dolgozóinak a két évvel ezelőtt meghirdetett pályázat végeredményét. A kitüntető Kiváló könyvtár cím mellé a Művelődésügyi Minisztériumtól hetvenötezer forint jutalmat is kaptak, amit a berendezések felújítására, könyv-, illetve folyóirat-vásárlásra fordíthatnak. Az ugyancsak a minisztériumtól kapott 15 ezer forintból pedig a hálózat munkatársait jutalmazzák meg. Aprilis 4-től kezdve bővül a Magyar Rádió miskolci stúdiójának adásideje. Ez az egy nap kivételt képez, mert a jövőben csak hétköznapokon lesz másfél óra az adás, munkaszüneti, illetve ünnepnapokon marad a régi, azaz egyórás adásidő. Mi tette szükségessé a műsor bővítését, és mit kap majd a hallgató másfél óra alatt? — erről nyilatkozott lapunknak Gyárfás Imre, a miskolci stúdió vezetője. — Hallgatóink már régen kérik a műsoridő bővítését. Ez a kívánság szerencsésen találkozott a legfelsőbb pártvezetés, illetve a Magyar Rádió elnökségének elképzelésével. A negyedikl műsorban Tömpe István, az MSZMP KB tagja, a Magyar Rádió és Televízió elnöke köszönti majd az új műsor hallgatóit. — Mivel bővül a súdió műsora? — Több lesz az információ. A megye és Miskolc gazdasági súlyának megfelelően, az eddiginél sokoldalúbban, színesebben igyekszünk majd bemutatni az itt élő emberek életét, eredményeit. Fél 6-kor kezdünk minden hétköznapon, és elsőként a Borsodi tükör című, 15—20 perces aktuális krónikajellegű műsort sugározzuk. Szombatonként Hét végi krónika lesz az aktuális műsor címe. — Sikerült megteremteni a müsorbővítés feltételeit? — A Magyar Rádió elnöksége segített abban, hogy műszaki, anyagi és személyi téren se legyenek gondjaink. Bővült a munkatársi gárdánk. Februárban és márciusban már három-három adásnapon kipróbáltuk a másfél órás műsorokat, sőt ez év januárjától a rendes 60 perces műsoridőn belül is az új szisztéma szerint szerkesztettünk. — Ügy vélem, hogy a műszaki-technikai feltételekhez a stúdió elhelyezése is hozzátartozik. — Igen, ez változatlanul gond számunkra. Egyre nyomasztóbb gond. A már eddig is túlzsúfolt stúdió még szűkebb lesz, hiszen a koKedvünkre élni — Jaj, de sok dolgom volt megint! —sóhajt fel reggel az autóbuszban ismerősöm, a fiatal mérnök. Csak udvariasságból érdeklődöm, mert úgyis tudom a folytatást: Másodállás? Alkalmi tervezés? — A csudát! Este megcsináltam a hét törpét, ma hajnalban pedig Hófehérkét. Mielőtt leesne az állam, felvilágosít, hogy az utóbbi időben faégetésre és lemezdomborításra adta a fejét, ő se tudja már, hogyan kezdődött, de azóta az egész rokonságot ellátta gyermekszoba-díszekkel, falra akasztható mütyürökkel. Látom a szemén, hogy nekem is szívesen ajándékozna egy mese-garnitúrát. — Nem férek el tőlük a lakásban. — Egy kiállítás valamelyik városszéli művelődési otthonban? Ott szeretik az ilyesmit ... — Ugyan, hát művész vagyok én? Csak a magam gyönyörűségére ... Valami motoszkált a kezemben, engedtem, csinálja, amit tud. Szebb így az élet. Pár éve még a lakásért vállalt különmunkákat, aztán a mosógépért, tévéért, fridzsiderért, sztereó-lemezjátszóért. Az autó következett volna, amikor megállt. — Tudod, mit tesz az, levelező férjnek, apának lenni? Alig vártam, hogy az ikrek elbírják végre a telefonkagylót, hadd gügyöghessek nekik messziről. Meguntam, hogy csak a fizetés napján mosolyogjon rám a feleségem, hogy a konyhaasztalon hagyott cédulákon társalogjunk. Szinte dühbe gurul, annyira haragszik magára. Pedig be kellett rendezni azt az otthont... Most már könnyebb, •energiáját egyetlen munkahelyen éli ki, ezt méltányolják is, jól keres. — A rabságtól mentett meg ez a hobby, félúton voltam a személyi tulajdon börtönébe. Hogyan érti ezt? Példákat sorol, X-éket említi, akik hét végén rohannak a víkend- házba, de talán még sohasem pihentek ott igazán. Amíg a szomszédnak szebb a kerítése, a szalonnasütője, a lugasa, addig ők sem sütkérezhetnek csak úgy a napon. Z- ék már egész Európát bejárták, de el szeretnének még dicsekedni azzal, hogy milyen csodálatos volt a Kanári-szigeteken ... Ha elmész hozzájuk, kinézik a szádból a második pohár bort. Y-ék... Nincs tovább, megnyomja a jelzögombot, át kell szállnia. Kezet szoríthatok egy boldog emberrel, aki már tudja, hogy nem elég jól élni. Még jobb: kedvünkre élni. (bohns) rábbinál több embert foglalkoztatunk. Az új székházra pedig még csak ígéretet kaptunk. — Milyen új, állandó jellegű műsorokat hallhatunk a miskolci rádióban? — Havonta egyszer jelentkezünk a Kérdezzen, az illetékesek válaszolnak című műsorral, melyben meghívott vezetők, szakemberek élő adásban válaszolnak a hallgatók levélben, vagy telefonon feltett kérdéseire. Az idén már e műsor keretében foglalkoztunk az egészségüggyel, a kereskedelemmel, a szolgáltatásokkal, valamint a városfejlesztéssel és a lakásépítéssel. Sok száz kérdés érkezett hozzánk minden fórum előtt. — Kaphatunk még egy kis ízelítőt a rendszeresen visszatérő műsorszámokból? — Hetente vagy kéthetente jelentkezünk a közlekedési és balesetvédelmi műsorral; gazdaságpolitikai témája lesz a Hogyan keresik az úi utakat? című műsornak: a munkások egyik fóruma lesz — mint reméljük — a Munkások mondják; foglalkozunk községeink életével; a nagyüzemi mezőgazdasággal; várospolitikával stb. A rétegműsorok közé tartozik a Női gondok, női dolgok, valamint Az ifjúságról és az ifjúságért. Hetente egyszer önálló művelődéspolitikai műsort sugárzunk. Bemutatjuk a megye arra érdemes munkásait, vezetőit, szakembereit. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem, hogy az eddiginél nagyobb tere lesz a publicisztikának, kommentárnak, jegyzetnek. B. D. Bélyegkiállítás Hazánk felszabadulásánál tiszteletére rendezett bélyeg kiállítás nyílik holnap dél után fél ötkor az Ady Endri Művelődési Házban. A meg nyitót ' övetően a Hétközna pi fasizmus címmel szovje film vetítésére várják a kfr zönséget. Bővül a műsoridő A Miskolci Rádió terveikéi
