Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-03 / 79. szám

Ki hei! törni! Haláluk élni taníthat Állunk a kopár börtön­udvaron, s a nyarat hazudó napsütés hunyorgatja sze­münket, amíg a tekintet a rácsos ablakokat sorjázza. Varga Dezsőt, újságíró-kollé­gámat, a börtön egykori la­kóját kérdezem. — Akkor is ilyen volt az idő? Akkor, harminc éve, 1944. március 22-én borús, szeles időre ébredt Sátoraljaújhely. A börtön négyszáz politikai íoglya tavaszt várt, és re­mélt. Rügyfakasztó, levélbon­tó meleget és emberhez méltó, napfényes szabadsá­got. Dönteni kellett, s a partizánharcban edződött ju­goszláv kommunisták vezet­te kollektíva határozott. Ki kell törni! A börtön lakói tudták, tudhatták, hogy mi vár rá­juk. Kínzás, puskatus, go­lyó a tarkóba, vagy koncent­rációs tábor. Ki kell törni! Délután négy óra, a víz­hordás, takarítás ideje lát­szott a legalkalmasabb idő­pontnak. Sorra nyíltak a zárkák, s a kulcsárokat — egy alkalmas pillanatban- — harcképtelenné tették. Most már a foglyok kezében vojt a kezdeményezés. Az örök pihenőszobájának ajtaját bezárták magukhoz vették a fegyvereket, és feltépték a többi cellaajtót. Vlaskalics Milenko, szerb partizán, a kitörés tervének kidolgozója, akit két hét múlva tíz tár­sával a börtönudvaron akasztottak fel, rohamot ve­zényelt. Avrámov Sztevan megáll egy ajtó előtt. — Én ebből a szobából rohantam le, a negyvenhár­masból. Veszettül lőttek ránk. Vagy hetvenen kívül kerültünk a börtönkapun. A városban tartózkodó több száz német és magyar kato­na ránk vadászott. (Vadászott! Iszonyú mészárlás folyt. Má'snap ötvennégy holttes­tet terítettek ki az udvaron. Kosztics Szlavka, tizennyolc éves partizánlány életben maradt. — Sikerült visszaszöknöm a cellámba, de a németek sejtették, hogy én is a ka­pun túl voltam. Sáros lett a ruhám. A 42-es cellába zár­tak, elkülönítve a többiek­től. De a tárgyaláson nem tudták rám bizonyítani, hogy fegyver volt nálam, így nem állítottak a statáriális bíró­ság elé. így „csak” koncent­rációs táborba vittek. Da­Hárman, három országból, közös emlékeket idézve. Holeva Béla Kassáról. Bárdos La­jos (akinek annak idején Tiki volt a beceneve) Budapestről, Csokics Milován Novi-Sadról utazott Sátoraljaújhelybe. (Ágotha Tibor felvételei) chauban értem meg a sza­badságot. Ha utcán találkoznék ve­le. nem ismerném föl, mert semmi nem utal rá, hogy micsoda borzalmakat élt meg ez az alacsony, törékeny, újvidéki asszony. A kitörés­kor szerzett, golyóütötte se­bek rég begyógyultak már, de azok a belső, sohasem vérző sebek sohasem heged­nek be. Szlavka Nagymélykúti Já­nossal szökött. Egymás mellé szögezte őket az üldözők géppuskatüze. A férfit ott érték a gyilkos golyók, a trafik mellett, a kövezeten. Húga, Franciska, eljött Üjhelybe. Virágott hozott és sírt. — Szép ember, derék le­gény volt. Bolondultak érte a lányok ... Holeva Béla, kassai mér­nök a 93-as zárka előtt ka­ron fogta Csokics Milovant. — Emlékszel? Hogyne emlékezett volna! A sikertelen kitörés utón nyugat felé hurcolták őket. Szombathelynél megszöktek. Hónapokig bújkáltak együtt. A kényszerű egymásrautalt­ságból barátság lett. A harminc évvel korábbi, vérrel pecsételt barátság azóta is tart. Évenként, két­évenként találkoznak. Cseh­szlovákiában, Jugoszláviában, vagy, mint most is, a kitö­rés emlékére rendezett ün­nepségen, Magyarországon. A Sátor-hegy alatt nyarat játszik a tavasz, s a hősök emlékhelyein szirmot bont a virág. Korai haláluk óta harmincszor zöldült az erdő. Bátorságuk, hitük, hősi haláluk mindenkor élni ta­níthat. BRACKÖ ISTVÁN k A Magyar Partizánszövetség emlékplakettje Brigádok és a könyvtár szerződése Április nyolcadikén a Di­ósgyőri Gépgyár E-egységé- nek kultúrtermében az egy­ség 26 szocialista brigádja szerződést köt az üzemi könyvtárral. Az eseményt összekapcsolják a költészet napi megemlékezéssel. Kirándulás Ukrajnába A Diósgyőri Gépgyár tank gépjavító üzemének két MSZBT-brigádja — a Tyi- tov és Tupoljev brigád — a közeljövőben ellátogat Uk­rajnába, ahol nemrég a Ma- linovszkij brigád tagjai is járták. Kitüntetéseket adtak át a megyei Tegnap délután 2 órakor ünnepséget rendeztek a me­gyei tanácson. Fejes László, a megyei tanács elnökhelyet­tese emlékezett meg hazánk felszabadulásának 29. évfor­dulójáról. Részt vett az ün­nepségen ÜjheUji Tibor, a megyei pártbizottság titkára, Drótos László, a városi párt- bizottság titkára, dr. Ladá­nyi József, a megyei tanács elnöke. Fejes László köszöntő sza­vai után dr. Ladányi József kitüntetéseket adott át azok­nak, akik jó munkájukkal hozzájárultak megyénk gaz­dasági, kulturális eredmé­nyeihez. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa felszabadulásunk 29. évfordulója alkalmából, ered­ményes munkásságuk elismeré­séül a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adományozta Csikós Istvánná dr.-nak, a me­gyei tanács vb személyzeti és oktatási osztályvezetőjének, Fa­ragó Károlynak, a megyei ta­nács vb mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetőjének, dr. Kardos Sándornak, a megyei ta­nács vb-titkárának, dr. Pintér Józsefnek, a megyei vezető kór­ház osztályvezető főorvosának. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetést kapta: Bolo- bás János, Putnok nagyközség tanácselnöke, Fleskó László, a Sátoraljaújhelyi városi Tanács elnökhelyettese, Koppány Ottó, a Kazincbarcikai Kézműipari Vál­lalat igazgatója, dr. Rónaszéki Árpád, a megyei tanács vb pénz­ügyi osztályvezető-helyettese, dr. Sárvári Károly, a Miskolci me­gyei városi Tanács vb illet­ményhivatalának vezetője, Vass Ivánná, a miskolci 12. sz. Ál­talános Iskola tanára. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta: Fi­csór István, a Monoki községi Tanács elnöke, Kapusi Emília, a Miskolc megyei városi Tanács I. kerületi Hivatalának szabálysér­tanácson tési főelőadója, Mátyus Andor, a Mezőcsáti járási Hivatal igazga­tási osztályvezetője, Miliczki Jó­zsef, a Szalonnái községi Ta­nács elnöke, Ötvös Sándor,_ Me­zőkeresztes nagyközség tanács­elnöke, Papp András, a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat vasbetonszerelője, Varga László, a Bodroghalmi községi Tanács elnöke. A Parlamentben vették át ki­tüntetésüket: Karner Kálmán, a Kazincbarcikai Sütőipari Válla­lat szakmunkása, aki a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitün­tetést, s Demblovszky József né sárospataki vezető óvónő, aki a Munka Érdemrend bronz foko­zata kitüntetést kapta. Ezt követően négyen vették át a honvédelmi miniszter által adományozott Honvédelmi Ér­demrend kitüntetést, huszonné­gyen a megyei tanács elnöke ál­tal adományozott A tanács ki­váló dolgozója kitüntetést. A megyei tanács elnöke által ado­mányozott elnöki dicséretben li­en, A vízgazdálkodás kiváló dol­gozója kitüntetésben négyen ré­szesültek. Ezután A könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést ki­lencen, A gépipar kiváló dol­gozója kitüntetést nyolcán, A belkereskedelem kiváló dolgozó­ja kitüntetést húszán kapták meg. Kiváló pénzügyi dolgozó kitüntetést hatan. A térképészet kiváló dolgozója kitüntetésben egy dolgozó részesült, A mező- gazdaság kiváló dolgozója kitün­tetést nyolcán kapták meg. Ezenkívül egy Kiváló dolgozó kitüntetést adtak át. A kitüntetettek nevében Fara­gó Károly mondott köszönetét. A szocialista rend iránti hűséggel a Irta: Bérezi Béla. Miskolc menyei város Tanácsának elnöke Hüsscntoilen.c esztendeje, 1945. április 4-én verte ki a szov­jet hadsereg hazánk területéről a megszálló fasiszta német seregek utolsó egységeit. Történelmünknek lezárult egy vé­res, szégyenletes; negyedszázada, amelyet a dolgozók ten­gernyi szenvedése, s az uralkodó osztály népet és hazát el­áruló tevékenysége jellemzett. Azon az áprilisi hajnalon népünk történelmének új, nagy­szerű korszaka kezdődött. A néhány szó — 29 éve szabad hazánk — egyszerűnek hangzik, de nagyszerű tartalmat sű­rít magában. Emlékeztet bennünket mindannak megvalósu­lására, amiért Dózsa, Rákóczi, Kossuth népe küzdött, s ami­nek 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a magyar prole­tariátus 133 napon át már megteremtette a lehetőségét. Hu­szonkilenc éve kezdhetett most már végérvényesen kibon­takozni az a törekvés, amely hazánkban á szabadságjogok élvezését, a nép és az egyén felszabadítását tűzte ki célul. Megkezdődhetett az a folyamat, amelynek során kialakulha­tott a kizsákmányolás nélküli társadalom, a megtermelt ja­vak minden eddiginél igazságosabb elosztása. Április 4. né­pünk forradalmi harcainak a beteljesedését is jelenti. Amikor mindezt felidézzük, a szovjet katonákra is emlé­kezünk, akik velünk együtt örültek a háború végének. Ke­gyelettel gondolunk azokra a vörös csillagos katonákra, akik életüket áldozták azért, hogy a béke és szabadság földje le­gyen hazánk. S példamutatásukért a magyar ellenállási mozgalom harcosainak, a MOKAN-komité tagjainak is há­lás szívvel adózunk. És emlékezünk a romokban heverő ország, a haza újjá- építőire. A híd-, a szén csata névtelen hőseire, infláció­val, szükséggel küszködő milliókra, akik hitted és önfeláldo- zóan dolgoztak, hogy mind nagyobb kenyér jusson gyerme­keiknek, a jövő nemzedékének. Népünk közös érdekei ma sem követelnek tőlünk keve­sebbet, mint hazánk felszabadulásakor. Igaz, napjainkban nem kell éhezve, rongyosan dolgoznunk fennmaradásunkért, a holnapjainkért. De ma is szükség van áldozatvállalásunk­ra; a mindannyiunkat átható felelősséggel, a szocialista tár­sadalmi rend iránti hűséggel kell végeznünk mindennapi munkánkat — mindannyiunk, egész népünk érdekében. Ma legfőbb forradalmi feladatunk az MSZMP X. kong­resszusa határozatainak sikeres végrehajtása. 1972. és az el­múlt év novemberében a KB áttekintette a végrehajtás ta­pasztalatait, s megjelölte a népgazdaság további fejlesztése, a szocialista demokrácia kiteljesedése, a dolgozók életszín­vonalának javítása végett elvégzendő feladatokat. Miskolc fejlesztésére pártunk következetes politikája ked­vezően hatott. Űj városrészek épülnek a régi, elavult lakó­telepek helyén. Ebben a nagyszerű építésben egyre fonto­sabb szerepet játszik a városunk, hazárík felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kibontakozó társadalmi összefo­gás. Szocialista brigádok, fiatalok kommunista műszakok felajánlásaival,- vállalatok,.. intézmények támogatásával ter­ven félül építünk óvodákat, hogy így is segítsük a nő-, az ifjúság- és a népesedéspolitikai határozatok végrehajtását. Büszkék vagyunk városunk ipari, munkásjellegére, azok­ra az új, korszerű üzemekre — mint az LKM nemesacél­hengerműve, az épülő új cementgyár vagy a húskombinát—, amelyek népgazdasági célokat szolgálva gazdagítják Miskol­cot. A további iparosodás egyre inkább megköveteli az ember és környezete, a város zöldterületének védelmét. Ehhez is társadalmi segítséget, összefogást kértünk. S a lakosság, a vállalatok és intézmények kedvező válasza nem maradt el. A 29 év előtti súlyos örökség ellenére tehát napjainkban már sokoldalúan tudunk a miskolciak szebb, szocialista éle­tének megteremtésével foglalkozni. Ugyanakkor őrködnünk kell szocialista vívmányaink felett. Nem engedhetjük meg, hogy az egyéni célkitűzések á közösség rovására valósulja­nak meg, ügyelnünk kell arra. hogy az össztársadalmi ér­dek ellen semmiféle káros tendencia ne érvényesüljön. A naponta hozott apró áldozatok, az eredményes, haté­kony munka szocialista hazánk fejlődésének legfőbb biztosí­tékát képezik. A magunk alkotta gazdaságunk eredményei­nek és hibáinak figyelembevételével törekedjünk arra, hogy tegyük erősebbé, gazdagabbá országunkat, városunkat. Ezt követeli tőlünk a történelmi múlt és a felszabadítók áldo­zata is. Csakis így bizonyíthatjuk, hogy élni tudunk szabadsá­gunkkal. Rózsa Ferenc-díjasoli A Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnöke kiemelkedő újságírói tevé­kenységük elismeréséül a Rózsa Ferenc-díj I. fokozatát adományozta Sugár András­nak, a Magyar Rádió és Te­levízió főmunkatársának. A díj II. fokozatában részesült REFLEKTOR Ma Budapesten a Külke­reskedelmi Minisztériumban a szocialista országokkal va­ló együttműködésről sajtó- tájékoztatót tartanak. M Ba­ján új pártszékháza.t adnak át rendeltetésének, k Bé­késcsabán megnyitják hál megye képzőművészeinek kiállítását, k Karancskeszí- ben magyar—lengyel baráti találkozót rendeznek, k Mo­hácson fáklyás felvonulást rendeznek április 4. tiszte­letére. k Nemesmedvesen (Vas megye), az országban utoljára felszabadult köz­ségi: en koszorúzás] ünnepség lesz. k Oroszlányban új művelődési házat avatnak, k Szegeden új rendelőinté zetet ad át rendeltetésének dr. Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter. Mátrai-Betegh Béla, a Ma­gyar Nemzet rovatvezetője. Vajda Péter, a Népszabadság rovatvezető-helyettese, Zsig- mond Mária, a Nők Lapja rovatvezetője. A III. fokoza­tot kapta Czirfusz János, a „Csepel” szerkesztője, Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztője és Sol­tész István, a Magyar Hírlap rovatvezetője. A kitüntetéseket és a Ró­zsa Ferenc-díjakat dr. Vár- konyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke ked­den az Országház delegációs lermében adta át. A ünnep­ségen jelen volt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetője, a KB tagjai és Fodor László, a Központi Bizottság osztályvezető-he­lyettese.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom