Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-24 / 95. szám

Nemzetközi klub A Hazafias Népfront me­gyei Elnöksége mellett mű­ködő nemzetközi klub, ma délután 5 órakor a megyei könyvtár földszinti termében tartja találkozóját. A klub rendezvényén a csehszlovák államoolgárok mutatkoznak be. A magyar—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynvújtási szerződés aláírásának 25. év­fordulóiéról Jan Gothe, a Oíehszlovék Kultúra igaz­gatóhelyettese tart megemlé­kezést. A résztvevőket a miskolci 11-es számú általá­nos iskola úttörőcsapata kö­szönti rövid műsorral. Az előadást követően filmet ve­títenek Csehszlovákiáról, majd baráti beszélgetést folytatnak a jelenlevők. A jó vásár örömét is... Ellentmondásost Helytáll a nagyosvasztó + Kész a kenyér .. (Kerényi László felvétele) a kereskedelesmben ezer négyzetméter alapterü­letű üzlet épülhet meg. Szép­séghibája a közös fejlesztés­nek, hogy az állami támoga­tással épülő öt nagy alapte­rületű kereskedelmi létesít­mény közül- csupán a mis­kolci lakberendezési áruház készül el határidőre. A többi hónapokat, éveket késik — a hivatalos indok szerint — az építőipar más irányú nagy­fokú leterhelése miatt... Az átadási határidők mó­dosítása miatt „a minisztéri­umiban le kell vonni a kö­vetkeztetést” — írja a már idézett fel mérés —, s ez azt jelenti, hogy az állami támo­gatás átcsoportosításával, va­lamint a további kedvezmé­nyek odaítélésének szigorúbb mérlegelésével igyekeznek biztosítani a közpénzen épü­lő üzletek, vendéglátóhelyek mielőbbi átadását... Mert hogy mennyire nem a tech­nológián múlik a dolog, ar­ra jó példa a házgyári ele­mekből emelt s az avatást múlt év decemberére ígérő Búza téri ABC rossz példája. (brackó) gyárrészleg kiemelkedő munkája. A kollektíva ugyanis jelentős mértékben túlteljesítette időarányos tervét. A szocialista munka gyáregysége bronzkoszorús fokozatával kitüntetett rész­leg dolgozói a jövőben to­vább javítják a minőséget. A termelési tanácskozáso­kon 35 kiváló dolgozó kitün­tetést vettek át az arra ér­demes dolgozók. REFLEKTOR Ma Budapesten a Szerve­zési és Vezetési Tudományos Társaságban előadást tarta­nak a borsodi nehézipari nagyberuházások koncepció­járól. Baján a gyarmati ifjúság napjára emlékeznek, af: Bikaion (Baranya megye) az állami gazdaságban or­szágos nagyüzemi házinyúl- tenyésztési bemutatót ren­deznek. ★ Győrött magyar— csehszlovák vízügyi tárgya­lások kezdődnek. Postásfiatalok parlamentje Borsod kereskedelmének híre túlnőtt a megye hatá­rán. Ám az az országos fi­gyelem, amely az itteni adás­vételi viszonyokat kíséri, nem elsősorban a magas ke­reskedelmi kultúrának, sok­kal inkább a hiányosságok­nak szól. Minden, gyakran erőn fe­lül vállaló fejlesztés ellenére még túl sok az ellentmondás, ha megyénk kereskedelmét akár a jogos igényekhez, akár fejlett iparunk színvo­nalához mérjük. A megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának tegnapi ülésén a Bel­kereskedelmi Minisztérium vezető munkatársainak rész­vételével a testület tagjai is­mét azt vették számba, hogy mi történik az üzletekben, mit lehetne azért tenni, hogy a borsodi háziasszony ne csak tele szatyorral, hanem a jó vásár mindenkori örö­mével térhessen haza. A minisztérium megvizsgálta A vizsgálódásra jó alapul szolgált a Belkereskedelmi Minisztérium ez év február­jában és márciusában vég­zett megyei felmérése. Em­lítsünk néhányat a bántó, gyors orvoslást igénylő el­lentmondások közül. Borsod a ki siker esk edel mi forgalmat tekintve (1973-ban ll,2millárd forint) a megyék sorrendjében az első helyen áll, de az egy lakosra jutó évi eladási forgalom (13 ezer forint) jóval alatta maradt az országos átlagnak. A for- galomnövekelés 1965 és 1970 között öt százalékkal maradt alatta az átlagos fejlődésnek, s bár az elmúlt esztendőben kiemelkedően jó évet zárt a borsodi kereskedelem, a ne­gyedik ötéves terv előirány­zatától még mindig elmarad. (Ez persze nem a kereske­delem, hanem a lakosság-fo­gyasztása szempontjából ér­dekes.) További ellentmondás, hogy a kereskedelmi beruhá­zások rendre elmaradnak a lakásépítéstől, s az sem válik az ország második városának dicsőségére, hogy még min­dig nincs egy valamirevaló szállodája. Minden második ágy üres A szállodai helyzetnél időzve, anélkül, hogy ismét­lésekbe bocsátkoznánk (áp­rilis 8-i számunkban részle­tesen beszámoltunk a belke­reskedelmi minisztériumi ál­lamtitkár e témában alko­tott véleményéről), elmond­juk, hogy a borsodi szállás­helyek kihasználtsága ötven százalék alá esett. Ez a ne­gatív országos rekord ellent­mondani látszik a szálloda- építést szorgalmazó szándé­koknak, de csak addig, amíg nem vesszük közelebbről szemügyre vendégfogadóin­kat. Szállodáink színvonala meghatározza a megye ide­genforgalmát is. Hiába ren­delkezik Borsod az ország idegenforgalmi potenciális vonzerejének 12 százaléká­val, a szálláshelyeknek csak négy százaléka jut erre a tájra. Ez bizony kevés, s joggal sommázhattak így a végrehajtó bizottság tagjai, egy mondatban foglalva a megye idegenforgalmi jel­lemzőjét: nagy vonzás, kis befogadóképesség. Ötből csak egy Borsodot, gazdasági súlyá­nak megfelelően, a Belkeres­kedelmi Minisztérium ki­emeltén vette figyelembe a hálózatfejlesztést célzó álla­mi támogatás meghatározá­sakor. A minisztérium fejlesztési bizottsága a múlt év végéig 43 megyei pályázatra 117 millió forint támogatást ítélt meg, s ennek segítségével 19 Tegnap az SZMT székha­zában tartották meg a Mis­kolci Postaigazgatóság fiatal­jainak küldöttei első parla­mentjüket. A fiatalok ülésén részt vett a posta pártbizott­ságának titkára, dr. Eszter­gályos László, s igazgatója, Koczka Antal, aki beszámolt az intézmény gazdasági éle­téről, illetve az ifjúságpoli­tikai határozat végrehajtásá­ról. Az igazgatóság vezetője, a mintegy ezerhétszáz fiatalt képviselő küldött előtt hang­súlyozta : munkaterületükön általában mindenki elisme­réssel vélekedik a postás­fiatalokról, mert jól helyt­állnak a munkában, s részt kérnek a politikai és köz­életből. Az elismerést termé­szetesen a róluk történő gondoskodás is kifejezi. Pél­dául a múlt évi felmérések szerint a fiatalok bére kel­lőképpen differenciált, attól függően, hogy milyen a fel- készültségük, s a munkájuk. Az igazgatóság — az ifjúsá­gi törvénynek megfelelően — a lehetőségeiből a maxi­mumot nyújtja a fiatal há­zasok lakásgondjainak eny­hítésére. A múlt esztendőben a fejlesztési alapból 35 dol­gozónak adtak kamatmentes lakásépítési kölcsönt. Ebből A Lenin Kohászati Művek első negyedévi terv teljesíté­séhez jelentős mértékben hozzájárult a nagyolvasztó 26 a 30 éven aluliak száma, a rendelkezésükre bocsátott összeg pedig 2 285 000 forint volt. Jutalmak, kitüntetések, dicséretek igazolják a törek­vést, amellyel a postaigazga­tóság, a párt- és szakszerve­zeti bizottság a lehető leg­jobban igyekszik végrehajta­ni az ifjúságpolitikai hatá­rozatot. Ezzel magyarázható, hogy a fiatalok elégedettek a munkahelyükkel, s csak ke­vesen válnak ki a posta kö­telékéből. örvendetes, hogy a fiata­lok körében nagy a tanulási kedv. Az egyetemeken, főis­kolákon tanuló postásdolgo­zóknak csaknem a fele fia­tal, az esti és levelező tago­zaton tanuló 138 dolgozó kö­zül pedig 110 harminc éven aluli. Ide kívánkozik végül még egy adat: tavaly a pos­ta szakközépiskolájába fel­vett 72 fő közül 56 fizikai dolgozó gyermeke volt! A parlamenten felszólaló fiatalok őszintén nyilatkoz­tak munkájukról, közös dol­gaikról, feladataikról. Amit elmondtak. abban benne volt: „oda-vissza alapon” kell értelmezni az ifjúsági törvényt, vagyis: nemcsak el­várom a gondoskodást, ha­nem én is nyújtom a tőlem telhetőt 34c Tavasz a Tiszán. .. Megkezdődött a vízi élet a Tiska sze­gedi szakaszán. Állomáshelyükön vannak már a csónak- és úszóházak, a „Szőke Tisza” hajószálló. Képünkön: a „Szőke Tisza” hajószálló és étterem. (Tóth Béla felvétele) Éljen a 30. szabad május elseje! 4 Városi Operatív Bizottság leihívása Köszöntjük május elsejét! Köszöntjük a munka ünnepét, a nemzetközi munkásosztály virágbanyíló napját. A harmin­cadikat azóta, hogy az elsőt immár felszabadultan, szabad hazában, tilalom nélkül, a magunk örömére és kedvére ünne­pelhettük. Szép volt az első. Akkor még bizonytalanul lépkedtünk a romok között, de azzal a tudattal, hogy kell, előre kell ha­ladnunk. A kérdés az volt: hogyan? Buktatókat hidaltunk át, megoldhatatlannak tűnő feladatokat oldottunk meg, örültünk és keseregtünk, keseregtünk és örültünk — de mindig előre haladtunk. Csüggedetlenül hittünk a szocializmus eszméjé­ben, Lenin tanításában. Sokszor feszült nemzetközi helyzet­ben, gyötrő gazdasági gondok között, néha pillanatnyi meg­torpanásokkal — előre, előre! Velünk voltak barátaink, szö­vetségeseink, szovjet elvtársaink, munkástestvéreink — vál­lalva velünk a szolidaritást bajban és örömben. És hogyan menetelünk most, a hétköznapokon, az ünnep­napokon, ezen a harmincadik május elsején? Tekintsünk vissza, emeljük fel a fejünket — van rá okunk! Megkopott a régi; az új, a szép, a korszerű, az általános fejlődést to­vább lendítő az uralkodó, a meghatározó. Népünk bizonyí­totta a marxizmus igazságát: szabad hazában, a munkásosz­tály vezetésével, élcsapatának, a pártnak az irányításával szabad az út a fejlett társadalom, a szocializmus felé. Ez az igazság ma már világméretűvé nőtt. És mi a jellemző abban a világban, amelytől csaknem har­minc éve eltéptük magunkat? A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i üléséről kiadott közlemény egyetlen idézete is választ ad a kérdésre. „A kapitalizmus súlyos belső problémákkal küzd. Általános válságának újabb, sokoldalú mélyülését olyan akut megnyil­vánulások jelzik, mint a tőkés világot sújtó kormányzati krízisek, az infláció, az energia- és az olajválság.” Ellenben: „A szocialista országok népei sikeres építőmunkával növelik a szocializmus politikai és gazdasági erejét”. Ezek a megállapítások a .történelem objektíve létező való­ságát tükrözik. E tények jegyében ünnepelünk most és fo­gunk ünnepelni a jövőben is. Kik a fő ünnepeltek a május elsejéken? A munkások. Az a munkásosztály, amely a legtöbbet adta és adja a társa­dalom haladásáért; az a munkásosztály, amely köré tömörül a társadalom valamennyi rétegének sokasága, mert már nem csak tudják, hanem tapasztalták is, hogy érdekük azo­nos, a cél: a szocializmus, az egész nép ügye és kívánsága. A május elsejéknek — s ennek a harmincadiknak is — azért fő ünnepeltje a munkás, mert „a munkásosztály naponta bi­zonyságot szolgáltat arra, hogy osztályöntudatával, helytállá­sával, áldozatos munkájával, fegyelmezettségével, szervezett­ségével a társadalmi haladás irányát meghatározó erő”. A mostani május elsejét egy, a nép történelmét megváltoz­tató évforduló és egy nagyjelentőségű politikai esemény jegyében ünnepeljük. A következő év tavaszán köszöntjük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. (Városunkét már ez év decemberében.) S ugyancsak a jövő év tavaszán ül össze — nagy horderejű tanácskozásra — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XI. kongresszusa. A magyar munkás- osztály — természetesen városunk munkássága is — ismétel­ten. mint már annyiszor, úgy tesz hitet a párt politikája mellett, úgy nyilvánít véleményt szocializmust építő akara­táról, úgy bizonyítja internacionalista hűségét szocialista kö­zösségünk nagy családja iránt, hogy még serényebb munká­val alkot, igaz szívvel kezdeményez és követésre intő példát mutat valamennyi dolgozónak. Ügy tesz, ahogy azt megszok­tuk tőle. A Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és a KISZ Központi Bizott­ságának felhívásához — amelynek megtételére az ország több nagyüzeme munkásainak kezdeményezése késztetett, s hogy az országos mozgalommá váljon — csatlakoznak váro­sunk munkásai is. A nagyüzemek, vállalatok dolgozói, szo­cialista brigádjai vállalják; eleget tesznek a felhívásnak. Csatlakoznak, mert ezzel tiszteletüket és egyetértésüket feje­zik ki, s újabb, tőlük is megszokott és természetessé vált nagyszerű tetteik által gazdagítják az országot, teszik szebbé a várost, segítve gondjain. Nagy jelentőségű ez már akkor is, ha — a termelési érték, a versenyszellem növelésén túl — arra gondolunk, hogy a felajánlások révén újabb lépést, lépéseket teszünk az ifjúságpolitikai, családpolitikai és több fontos határozat végrehajtásának érdekében. Miskolcon nagy hagyománya van a május elsejék meg­ünneplésének. Hangulatosak, felszabadultak, örömmel telítet­tek a majálisok a Bükk ölében; impozánsak, felemelők, szín­pompásak a felvonulások. Egyikben is, a másikban is mindig ott a mélyről gyökerezett kifejeződés, a május elsejék szim­bolikus tartalma: hűség a párthoz, hűség a néphez, hűség a barátokhoz, szolidaritás az elnyomott népekkel, a kapitaliz­musban élő kizsákmányoltakkal. A munkást és a munkát ünnepeljük. A mában a múlt dicső harcait idézzük és a jövendő még nagyobb boldogságát üdvözöljük. Ezen a május elsején, a harmincadikon, emlékezetes fel­vonulással köszöntjük a munka ünnepét. Tíz- és tízezrek haladnak majd el a Hősök terén felállított dísztribün előtt, virággal és transzparensekkel a kézben, belső érzésektől hevült arccal, szilárd elhatározással — eggyéforrottan, ki­fejezvén a szolidaritást a világ valamennyi dolgozója iránt. A felvonuláson képviselteti magát a város minden dolgozó rétege, s ily módon is hitet tesz a párt politikája, a szo­cialista fejlődés ügye, a szocialista világrendszer békepoli­tikája mellett. Mindenkit hív, elvár és igaz szívvel köszönt, jó egészséget, munkásvárosunkhoz méltó munkasikereket kíván A VÁROSI OPERATÍV BIZOTTSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom